Felsőbányai Hírlap, 1903 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1903-01-11 / 1. szám
TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK VASÁRNAP. ! Előfizetési ára: Egész évre 4 korona. Félévre 2 koro.ia ‘ Egyes szám ára 20 fillér. ! Hirdetések és előfizetési dijak akiadó: Nánásy István könyvnyomdász czimére Nagybányára küldendők. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő czimére Felsőbányára küldendők. HIRDETÉSEK OLCSÓ ÁRAK MELLETT KÖZÖLTETNEK. Uj évszámot irtunk lapunk homlokára. Egy esztendővel ismét előbbre haladtunk. A »Felsőbányái Hírlap« ezen számával nyolczadik évfolyamába lépett. Nyolczadik évfolyam? Hát az is valami? Fogják mondani kicsinylöleg azok, akik nem ismerik a mi viszonyainkat. Bizony, még ez is valami! Akiknek szemei előtt futotta meg eddigi rövid pályáját a mi lapunk, azok csodálkozással fognak felkiáltani: »Nyolczadik évfolyam ! Hogy elrepül az idő . . . Hogy is tudott ez a lap annyi időt megérni? És csodálkozásuk indokolt. Mert talán az egész országban alig van több vidéki lap, mely kevesebb anyagi támogatás mellett végzi a maga nemes hivatását, mint a »Felsőbányái Hírlap«. Igen, mert a mi erőnk majdnem kizárólag előfizetőink támogatásában gyökerezik. Ha már most elgondoljuk, hogy mostohának is nevezhető sorsunkkal nem törődve, mindig lankadatlan kitartással törtünk az élénkbe tűzött czélok megvalósítására, miközben olykor a megsemmisülés hullámai már-már összecsaptak felettünk, méltán tekinthetünk vissza némi büszkeséggel a mögöttünk elmaradt hét esztendőre. Mert bár azok a létért való küzdelemben teltek is el, mely küzdelem gyakorta emlékezetünkbe idézte az egyiptomi hét szűk esztendőket, mégsem vesztettük el bizalmunkat a jövőben. Pedig rózsásnak az sem Ígérkezett soha, nem Ígérkezik most sem. Tudjuk, hogy sorsunk ez évben is az anyagiakkal való küzdelem lesz; de ez a kedvezőtlen kilátás mégsem fog bennünket tevékenységünkben korlátolni. Munkálkodni fogunk továbbra is a jutalomért, mely a becsületes munkát mindig követni szokta hászkodhatunk hát ez uj esztendőben érette a mindenség Urához a költő—királylyal: >Balsors akit régen tép, Hozz rá vig esztendőt! Megbünhödte már e nép A múltat s jövendőt... « — előbb, vagy utóbb — az erkölcsi elismerésért. Ha netalán reményeinkben csalódnunk is kell egyszer-másszor, ha az igazságért áldozatokat kellene is hoznunk s ezen áldozatok embertársaink méltánylásának csökkenésében fognak is állani, mindezek bizalmunkat megtörni nem fogják. Ha valakinek, úgy nekünk keli legjobban tudnunk, hogy csalódás az ember napi kenyere. Az elmúlt évben városunk békéje mindjobban megszilárdult, a folytonosan erós- bödő kölcsönös bizalom a mi munkásságunkra is kedvező befolyást gyakorolt s reméljük, hogy jótékonyan fog hatni ez uj esztendőben is. Az egyetértés lehetővé teszi a komoly és üdvös munkát a közügyek terén. A becsületes törekvések nyomában, hiszszük, hogy nem fog járni gyanúsítás, amely a jobb- érzésüek cselekvési vágyát megbéníthatná s őket a közügyekkel való foglalkozástól visszaoszthatná. Az 1902-ik esztendő gazdasági tekintetben nem felelt meg a várakozásoknak, a mostoha időjárás a mezőgazdasági őstermeléssel foglalkozókat erősen sújtotta. Mindazonáltal, Istennek hála, hogy a mindennapi kenyér túlságos drágasága nem fokozza az átalános élégületlenséget, melynek hatása az ipari és kereskedelmi élet pangásában i nyer szomorú kifejezést. Az idei rendellenes tél a jövőre való reményünket nem nagyon csigázza fel. A kártékony száraz hidegek bizonyára nem fognak következmények nélkül maradni, kikivált gyümölcsöseinkben, miáltal egyik tekintélyes jövedelmi forrásunk aligha nem fog bennünket újra érzékeny veszteséggel sújtani. Bár rossz próféták lennénk ebben a tekintetben. . . A jobb jövő nagyon ráférne a mi népünkre, mely nem bir a folytonos csapások miatt jóllétre vergődni s régi dicsőségét, boldogságát könyezve emlegeti. Méltán foNépmozgalmi adatok. A Felsőbánya városi állami anyakönyvi kerületben a múlt 1902. év folyamán házassági kihirdetés foganatosíttatott 45 esetben. Házasság köttetett 34. Vallás szerint elkülönítve róm. kath. 15, gör. kath. 1, ref. 4, izraelita 2, vegyesen 12, még pedig róm. kath. férfi gör. kaih. nővel 1, ev. ref. férfi róm. kath. nővel 4, gör. kath. férfi róm. kath. nővel 6, gör. kath. férfi ev. ref. nővel 1. Kor szerint kötött házasságok : 15 -20 éves korban férfi — nő 10. 21—25 7> » 1 11 > 13. 26—30 » » » 13 5. 31—35 » » 1 > 3 36—40 > » I 2 3. 41—45 » ) 1 » 1. 46—50 » > > 2 » —. 51—55 2 > 1. A házassági kihirdetés alól felmentés adatott 4 esetben. A rokonsági akadály alól miniszteri felmentés volt l esetben. Várakozási idő alól 1 esetben, külföldi állampolgárnak szükséges bizonyítványok alól 1 esetben. Felhatalmazás alapján házasság köttetett 2 esetben, a születendő gyermekek vallása iránt l esetben köttetett egyezség és pedig 1 esetben a róm. kath. vallás javára. A születések száma volt az 1902. évben 191 és pedig fiú 98, leány 93, amelyben a halvaszületett 2 fiú gyermek is ben- foglaltatik. Utó-anyakönyvezés nem fordult elő. A született gyermekek vallás szerint Az első csók. A kis kávédaráló masina szuszogva kapaszkodik felfelé a lejtős domboldalon. Jobb és balkéz felöl piros fedelű villák és borházak maradoznak el. Egy szédületes mélységben harsogva rohan tovább a haragos hegyi patak. Csak úgy tajtékozik mérgében. Nem is csoda. Hisz ezen a vidéken az ő vizét becsülik legkevesebbre az emberek. Nem isznak belőle, még a czizmájokban sem állhatják. A különben festői vidék most szomorú és kihaltnak látszik. Sürü, szapora eső szitál reggel óta. A nyirkos levegő ránehezedik nemcsak a tájra, hanem a lélekre is. Ilyenkor születnek a poéta ember lelkében azok a melancholikus hangulatok, melyek oly sok leányszemböl csaltak már ki gyöngyharmatot világ teremtése óta. No, de nem mindenki poéta, nem is rontja el mindenkinek a kedvét egy országos augusztusi eső. Hisz ilyenkor hamar remélhetünk a ború után derűt... A baktató gőzös egyik kocsijában egy férfi és egy nő utazik. Bizalmas közelségben ülnek egymás mellett. Bizonyosan férj és feleség. Csendesen, de vidáman beszélgetnek. Amint szavaikból kivehető, utazásuk czéljához közelednek. A férfi szól: — Hogy fog örvendeni az én kedves, régi jó czimborám, ha váratlanul betoppanunk hozzá. Bizony feleség, nagy sor az! Hat éve nem láttuk egymást. Pedig nincs nekem több olyan jó barátom mint Sanyi. Különben te is tudod. — Tudom, hogyne tudnám. Én is alig várom hogy megérkezzünk. Pedig én aligha részesülök majd olyan fogadtatásban, mint te. — Csalódol, kedvesem. Te Mariskára gondolsz, ugy-e ? — Persze, hogy igen. Hiszen mi vetély- társak voltunk valaha. — Látod, feleség, énnekem már alig jut néha eszembe- az egész. Pedig én lettem volna a kérő násznagyod Bizony, nem ma volt az. Szeretett téged Sanyi, de nemcsak úgy, mint a lepke a virágot, hanem komolyan, becsületes szivvel. Lásd, én azt még ma sem hiszem Én nem tudom azt felfogni, hogy ha valaki igazán szeret, miért kell annak mégis mást feleségül venni, nem azt, akihez szivéből vonzódott. Eredj, eredj! Csak nem lettél szerelmes asszony létedre a legjobb czimborámba?! — Isten ments! Tudod, hogy akkor sem szerettem. Ugyan hogyis lehettem volna szerelmes belé, mikor sejtelmem sem volt a szive szándékáról. — Úgy volt az jól, édes feleségem. Lásd, szegény Sanyi akaratlanul is elömozditotta az én boldogságomat. Pedig még akkor álmomban sem gondoltam arra, hogy valaha te leszesz az én kis feleségem .. . Sándornak a helyzete roppant zilált volt, a feje sem látszott ki az adósságok tengeréből. Mikor rokonai megtudták, hogy szegény ördög létére téged, vagyontalan leányt akar nőül venni, munkába vették a fiút. És ö mit tehetett egyebet, vérző szivvel bár, kénytelen volt engedelmeskedni a család akaratának és elvette Mariskát. Pedig nagyon szeretett téged, sőt azt hiszem, még most sem gyógyult meg a szive, pedig már két apróság szólítja apának. — Mariskától pedig ne tarts. O elérte czé'ját, felesége lett Sándornak, akit ép úgy szeretett, mint ö téged. Mariska megnyerte a játszmát, neki nincs miért rossz szemmel tekinteni a múltra. Te nem vesztettél semmit, hisz csak egy év múlva .tudtad meg a Sanyi szándékát, a szived nem volt érdekelve. Ha vesztes valaki, úgy csak szegény barátom lehet az... — Igaz, igaz. No de hagyjuk ezt. Nézd, mindjárt megérkezünk. Már látszik az egyszerű vidéki végállomás. Felette, mint egy, a középkorból itt maradt őrszem, emelkedik a mostoha idők által megviselt,
