Felsőbányai Hírlap, 1902 (7. évfolyam, 1-16. szám)
1902-01-26 / 2. szám
TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYEST ART ALMU LAP. MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK VASÁRNAP. Előfizetési ára : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. ;; Egyes szám ára 20 fillér. jj Hirdetések és előfizetési dijak a kiadó : Nánásy István könyvnyomdász czimére Nagybányára küldendők. ' A lap szellemi részét illetó^közlemények a szerkesztő czimére ' Felsőbányára küldendők. ; HIRDETÉSEK OLCSÓ ÁRAK MELLETT KÖZÖLTETNEK. A törvények ismerete. Ismerni a törvényt ! Mily nagyszerű jelentősége van e pár szónak . . . Ismeret nélkül nem létezik tisztelet", a tiszteletből fejlődik a valódi, eszményi szeretet. Aki törvény-ismeret nélkül él a tásadalomban, olyan, mint a vak; lépten-nyomon akadályokba ütközik. Az ilyen ember életkedv nélkül vegetál, nem ismeri a maga jogait, kötelességeinek teljesítésére is csak hivatalból szorítják. Az ilyen ember nem felel meg azon követelményeknek, melyeket a haza támaszt polgáraival szemben. Az ilyen ember jó honpolgár nem is lehet. Nehéz időket élünk. Minden oldalról veszély fenyeget bennünket, Államiságunk megvédése és fenntartása végett kötelességünk ébren őrködni, nyitott szemekkel járni az élet utain. Elszomorító dolog látni, midőn egyesek a tudatlanság miatt vak eszközök gyanánt feladnak ősi, sarkalatos jogokat, midőn kötelességmulasztás által károkat okoznak ott, ahol a haza támogatást vár minden fiától. Mindezen tüneteket a törvények ismeretének hiánya szüli. A törvények ismeretének hiánya okozza, hogy ma a legtöbb ember, midőn hazaszeretetről van szó, legfeljebb bálványimádó lehet. Igen, mert a szivébe oltott ösztön- szerű ragaszkodás az ősi föld iránt nem magasztosulhat valódi hazaszeretetté, mivel nem ismeri az alkotmány alapjául szolgáló s az együttélést szabályozó törvényeket Azok előtte csupán a rideg hatalmat képviselik, melynek engedelmeskedik nem sze- retetből, hanem azért, mert muszáj ! Ez nem jól van igy. Minden áldozat csak úgy lehet áldástnozó, ha önként vál- j lalkozik arra az ember. Önként pedig csak azért áldoz szívesen, amit megismervén, i tisztel és szeret. Nem elegendők tehát a jó j törvények, hanem oda kell hatni, hogy azokat mindenki megismervén tisztelettel visel- ' tessék a bennök lefektetett intentiók iránt s szeretettel működjék közre azok végrehajtásánál. A legfó'bb és legnehezebb dolog tehát az ismeret, a többi önként jön, mint ennek folyománya De hogyan szerezhető meg a törvények ismerete laicus emberek által, midőn a mindennapi élet lefoglalja minden ! időnket és tehetségünket ? Ma már nem lehet mindenki jogtudós, mert kenyéradó pályát kell választania. Az ősi föld, ha megvan is, nem elégíti ki többé az igényeket, hogy meglehessen élni belőle, ahhoz is egész embert igénylő tudomány kell. Bármiféle pályán működjék valaki, | annak betöltésére egész tehetségére szüksége van s ma már az u. n. universális készültségü emberek egyszerűen lehetetlenek. De azért a törvények ismeretére mindnyájunknak törekednünk kell, ez kötelességünk nem csak hazánk, hanem önmagunk és emertársaink iránt is. Mert az ismeret hiánya folytán kárt okozhatunk elsősorban magunknak, de kárára lehetünk minden roszakarat nélkül embertársunknak is. Igaz, hogy arra valók az ügyvédek, hogy a járatlan embert támogassák, de mivel az ők segítségük pénzbe kerül, mindig mellőzzük a végletekig, sokszor a magunk kárára. Nem lehet mindenki jogtudós, de legalább a mindennapi élet legismeretesebb viszonyaira alkalmazott törvényeket jó tudni mindenkinek. Erre nézve becses szolgálatot tehetnek ügyvédek és birák az u. n. szabad lyceumi előadások által. De erre nem min- dcnnüt van alkalom, sőt ahol van is, a szó I elrepül. Legczélszerübb volna tehát, ha mindenki egész törvénytárt tartana könyvtárában. Kinek van arra módja ? Am amit egy ember nem tehet, egyesülés által megteheti sok. Majd minden községben vannak olvasókörök, kaszinók, ezeknek könyvtáruk is van. Ezeket a könyvtárakat úgy kell berendezni és évröl-évre bővíteni, hogy a mulattató, ismeretterjesztő munkák mellett tekintélyes helyet foglaljanak el bennök a törvények is. Ezeket nem fogja mindenki olvasni csak akkor, ha szükségé lesz rájok. De ilyenkor megbecsülhetetlen hasznára lesznek mindenkinek. A törvény-ismeret szüksége pedig gyakran jelentkezik. Ezen szükség folytán a jogérzet és törvénytisztelet terjedni fog a nép között s ezek alapján testet ölt majd a nemzeti nagyság fejlesztésére szolgáló öntudatos hazaszeretet! Népmozgalmi adatok. A Felsőbánya városi állami anyakönyvi kerületben a múlt 1901. év folyamán házassági kihirdetés foganatosíttatott 56 esetben. Házasság köttetett 45. Vallás szerint elkülönítve: Róm. kath. 21, gór. kath. 4, ev. ref. 3, izraelita 1. Vegyesen, még pedig róm. kath. férfi g. kath. nővel 3, róm. kath. férfi ev. ref. nővel 3, gór. kath. férfi róm. kath. nővel 7, ev. ref. férfi róm. kath. nővel 1, gór. kath. férfi ev. ref. nővel 1, ág. hitv. férfi róm. kath. nővel 1. Kor szerint kötött házasságok : 15 20 éves korban férfi — 21 — 25 » » » 12 25—30 » » > 12 30—35 » )» » 2 36—40 » » > 4 41—45 » » > 1 46—50 » » 2 51—55 » 1 56-60 » » )) 1 63—70 » » » — nő 16 > 11 » 5 » 5 > 2 » 1 » --» 2 »-» 1 A házassági kihirdetés alól felmentés adatott 4 esetben. A rokonsági akadály alól miniszteri felmentés volt 1 esetben. Felhatalmazás alapján házasság köttetett 1 esetben. A születendő gyermekek vallása iránt 1 esetben köttetett egyezség és pedig a róm. kath. vallás javára. A születések száma volt az 1901. évben 189 és pedig: fiú 89, leány 100, amelyben halvaszületett 2 fiú- és 2 leánygyermek is ben- íoglaltatik. — Utóanyakönyvezés nem történt. A született gyermekek vallás szerint következőleg oszolnak meg: Róm. kath. fiú 48, leány 51; gór. kath. fiú 29, leány 28; ev. ref. Átváltozás. — A Felsőbányái Hírlap eredeti tárczája. — Ha te meg én csillag lennénk: Nem ragyognánk, nem fénylenénk, F.lbujnék a felhők mögé tevéled, Ott élnénk le azt a csillag életet. Ha te meg én, madár volnánk Az erdőben nem dalolnánk, Hasítanánk szárnyainkkal a léget, Menyországban állanánk meg csak véled. Ha te meg én fűzfa lennénk, Againkkal ölelkeznénk, Furulyaszó zokogna a fa alatt S elringatnánk a sok dallos madarat. Hogyha végre rózsa lennék, Az orczádon virítanék; Ha meglátnám, hogy nem szeretsz kis babám ! Bánatomban szirmaim elhullatnám! Jeney Gyula. Koloman der Gelehrte. Kálmán király nagy könyv-moly volt, forgatta is a könyveket, sokat is tudott, elnevezte érte a magyar történelem könyves Kálmánnak, mit a sváb úgy ad vissza, hogy Koloman der Gelehrte. Kálmán kispap is nagy könyvmoly vala, ki rettentő módon szerette a könyveket, csakhogy súlyra vette. A püspöki kegy akként intézkedett, hogy a fiuknak, már mint a kispapoknak: kedden, csütörtökön és vasárnap délben 3 deczi boradag is dukál. Pedig hát torok válogatja a dolgot Elég volt az a legtöbbnek s akadt hitvány torók, mely ezt is sokallotta, de akadt ám tisztességesebb torok is. Ilyen volt a Kálmán barátunké, akinél nagyobb könyvszerző nem volt a papnevelőben, de nála egy se melegedett meg. A hitványabb torkú legénykék siettek megvenni a könyveket. Elegáns liczitácziók voltak a kertben. Könyves Kálmán urat körül bongta a fiatalság, ki harsányan kiáltotta: egy 16. századbeli kutyabőr fedelű, igen értékes munka latinul írva, csak 20 üveg bor, egyszer! Ki ad többet érte ? Liczitáló pasaserek mindig akadtak, mikor Könyves ur fontosán méregette a kezén, hogy milyen súlyos is. Egy üveg bor alatt egy 3 deczis; adagot kellett érteni. A vevők közt akadt olyan is, ki már a menybeli jussát is felíratta bor dolgában, úgy vásárolt, hogy az adós porcziók több évre rúgtak. Könyves ur sietett is kizárni az ilyen könnyelműeket a tiszteségesebb szolid liczitánsok sorából. Boldogok voltak a fiuk, ha egy ilyen értékesebb salabakterhez jutottak. De Kálmán ur azért volt Könyves Kálmán, hogy sohase fogyott ki a könyvből. Jobbnál jobbak kerültek elő. Ennek talán földalatti nyomdája van az ős korból. S tudja a manó miért, a kutya-bőrnek mindig emelkedett főként az ára. S valódi kutya-bőr volt. Igaz, hogy a clericusok bora a vicze-rektor jóvoltából néha kutyául savanyu is volt három deczi erejéig, mire egyik sietett is panaszra a papnevelő igazgatójához, a kanonok rectorhoz, bátrabban mondván, hogy ezt nem lehet meginni. — Hát kutya a kispap! — Az bizony fiam, — mond a jó néhai Anti bácsi, e vakmerő hangra — de még a kutyánál is kutyább édes fiam ! Mire ez elégedetlenkedve toszul az ebédlőbe, hol éppen a Könyves Kálmán magyarázgatja, hogy nincs is komisz bor, de igenis van komisz gyomor.; s örvendett, mert az ősi salabakteres kutyabőrös könyveknek szökött ilyenkor az ára s a hangulat kedvező hatása alatt a kifogyhatatlan reverenda zsebből kiemelt egy könyvecskét s magasra
