Felsőbányai Hírlap, 1902 (7. évfolyam, 1-16. szám)

1902-04-06 / 7. szám

távolabb az »ember« (mint felsőbb lény) fogal­mához. És megfordítva. Ha itten a műveltség társul szegődik a nagy jövedelemhez, ma paloták vannak FeIsőT { bányán és mindama közintézmények, amelyek i magasabb műveltséggel járnak. Ezt kérem na- j gyón jól megjegyezni és megszívlelni. Mindezeket nem azért hozzuk itt föl, mintha incriminatiót akarnánk írni, vagy elő- ; deinket mulasztásokkal vádolni, mert hiszen ez úgy is »eső után köpenyeg« volna, hanem csak mint történelmi tényeket elevenítjük föl, hogy annál világosabban és határozottabban lássuk, mit kell a jelenben meg a jövőben ten­nünk s mit kell elhagynunk, kerülnünk, hogy városunkat fölvlrágoztassuk. Tévednek azok, akik azt vélik, hogy a mostani magisztrátus pusztán inbelligencziájá- vcd megmentheti a várost a teljes elpusztu­lástól. Hiszen nem kevésbé intelligens magiszt­rátusa volt a városnak csak a közelmúltban is, még sem bírta puszta tekintélyével a várost az eddigi pusztulástól megmenteni. De másrészt | tévednek azok is, akik azt az épületet, amelyet elődeink fölépítettek s tetejébe aranyozott fe- | delet tettek akarják lerombolni csak azért, ! mert a vályogból s deszkából épült oldalfalak kikorhadtak, kidőltek; tehát el kell hányni a czifra tetőt is. Igaz, hogy nincs harmónia a ] tető és az épület között, de hát az összhangot helyre kell állítani. Véleményem szerint nem az a teendőnk, hogy romboljunk, hiszen az már eléggé le van rombolva, hanemha már elődeink rósz anyag­ból építették az épület falait, mi ezek helyett építsünk — a még fenálló jó és szép tető alá azzal összhangzó, szilárd anyagból való, az idő ! viszontagságainak erőáen , ellentálló, szolid és szép falakai — ha lehet. És ezt nagyon nyo­matékosan mondom. Ez volna méltó hozzánk. Erre pedig az idő nagyon is elérkezett. Nincs tehát vesztegetni való időnk. A rekon- strukcziót annál is inkább tehetjük, mert a siker elérésére és biztosítására minden elöfö!tétel úgy a szellemi, mintáz anyagi, rendelkezésünkre áll. A megifjodott magisztrátus fiatal, friss, tetterős, ambicziózus erőkből áll, amely a rábízott munkát tudja is, akarja is végezni. De másrészt meg van az anyaföld is, amelyet csak okszerű művelés alá kell venni s dúsan fogja fizetni a ráfordított munkát. Tehát csak a programmot kell megállapítani. De aztán ennek megvalósításában a veze­tőséget minden egyes polgárnak teljes erejé­ből kell támogatnia, mert a siker csak akkor lesz biztosítva. Hogy pedig mit kell tennünk, ez részint már a fentebbiekből, részint pedig az előbbi értekezéseimből kivehető. Tehát mindenek előtt a földet, melyet a költő igen találóan »anyánknak* nevez, a kul­túra lehető legmagasabb fokára kell emelnünk, vagyis intenzív gazdálkodást kell előteremte­nünk, hiszen ez fundamentuma, alapja minden kultúrának, amelyre aztán lehet építeni a töb­bit: az ipart, még a kereskedelmet. E végből mindenek előtt alakítsunk egy gazdasági egyesületet, amely támogatni fogja Felsőbányái Hírlap. egyes tagjait úgy szellemi, mint anyagi tekin­tetben. Tekintettel pedig talaji és egyéb éghajlati viszonyainkra, különösen ez karolja fel az állattenyésztést, illetve a tejtermelést és a gyü­mölcsfa tenyésztést. A gazdaságnak már .ez a két ága is képes Felsőbányán 5—6 ezer embernek tisztességes kenyeret adni és biztosítani. De ezzel még nincs lezárva a programúi. A többiről azonban csak akkor szólunk, ha az Isten még megtartja életünket, ha ez már meg van valósítva, mert: »Aki sokat markol, keveset szőrit.« Természetes, hogy itt most nincs helye annak, hogy részletekbe bocsátkozzunk; ezek­ről majd akkor, ha az egyesület már megala­kult. Hogy pedig ki álljon ezen mozgalom élére, maga-magától értetődik, hogy a város legelső polgára: a polgármester. Mutassa meg, hogy tud is, akar is a város érdekében tenni; mert a lehanyatlott város rekonstrukcziója e ténynyel kezdődik. Ragadja meg tehát a kínál­kozó alkalmat; tegyen a szent ügyért mindent, amit egy ambicziózus, nemes férfiú megtehet, s az utókor akkor is, a m dőn mi már rég elhamvadtunk, elporladoztunk, szeretettel s kegye­lettel fogja említeni a nevét. Tomasovszky Imre. Felvidéki kongresszus tervezete. 1. A kongresszus czélja. A felvidéki kivándorlással kapcsolatos gaz­dasági és társadalmi bajok széleskörű megvitatása és az orvoslás módjainak kijelölése. A felvidéki kongresszust rendezi a Gazda­sági Egyesületek Országos Szövetsége, együtte­sen a Borsodmegyei Gazdasági Egyesülettel és a felvidéki gazda;ági egyesületek (Abauj-Tolna, Bars, Gömör, Kishont, Heves, Hont, Liptó, Mára- maros, Nógrád, Nyitra, Sáros, Szabolcs, Szatmár, Szepes, Trencsén, Turócz, Ugocsa, Ung és Zemplén vármegyei Gazdasági Egyesületek, Zólyom vár­megyei Erdészeti Egyesület) és a Felvidéki Magyar Közművelődési Egylet közreműködésével. 2. A kongresszus ideje és hetye : 1902. évi május hó 31. és junius 1. napja, Miskolcz. 3. A kongresszusi iroda székhelye : Budapest, IX. Üllöi-ut 25. Köztelek. Az iroda az O. M. G. E. kivándorlási bizottságának felügyelete s a bizottság előadójának vezetése alatt áll. Jj. A kongresszus tagjai : a) Képviselötagok: a rendező és közremű­ködő testületek kiküldöttei. Minden közreműködő testület elnökén kívül 2 — 2 taggal képviselteti magát. bj Tag lehet mindaz, aki a kongresszusi irodánál felvételre jelentkezik és a 4 korona tag­sági diját lefizeti. A tagsági dijak a kongresszusi kiadványok költségeinek részbeni fedezetére szol­gálnak. A tagok joga. A kongresszuson részt vehet mindenki. Ta­nácskozási és szavazati joga azonban csak az iga­zolványnyal ellátott tagoknak van. A tagok a kongresszus kiadványait ingyen kapják meg. 5. A kongresszus előadói: Az előadókat a résztvevő testületek kije­lölése alapján vagy az önként jelentkezőkből az O.M. G. E. kivándorlási bizottsága választja meg. Az előadók határozati javaslataikat előzetes megvitatás czéljából az iroda utján a rendező­bizottság elé terjesztik. A határozati javaslatok kinyomatva, a kong­resszus előtt a tagoknak megküldendők. 6. Helyi bizottság. A rendező-bizottság helyi bizottságot alakit Miskolczon, mely a kongresszus előkészítésével járó -— helyi feladatokat végzi. 7. A kongresszus tárgyai. a) Elnökség és tisztviselők megválasztása. b) A szervezkedés után első tárgy a kong­resszus plénuma előtt tartandó előadás, mely a felvidéki kivándorlás múltját, mérveit és követ­kezményeit ismerteti. Az előadás nyomán a ki­vándorlást előidéző okok határozati javaslat alak­! jában állapíttatnak meg. A felvidéki kivándorlás okait megállapító előadói javaslattervezet a kö­vetkező : A felvidéki kivándorlás természetes oka a I szegénység és foglalkozás hiány. Ezek okai: A) A hátramaradt mezőgazdasági és ipari kultúra. B) A rósz értékesítési viszonyok. C) A rósz hitelviszonyok. Uzsora, korcsma­hitel. D) Aránytalan közmegterheltetés. E) A községek rósz gazdálkodása. F) A birtokjogi viszonyok rendezetlensége. G) A földbirtok szétforgácsolódása. H) Az iszákosság. I) A tudatlanság. A felvidéki kivándorlás mesterséges okai: A) A galicziai bevándorlás. B) A kivándorlási ügynökök káros működésé. C) Az okok ekként megállapittatván, a kong­resszus a bajok orvoslásának módjaival foglalko­zik. Ez érdekből határozati javaslatok nyujtatnak be az alább megjelölendő kérdésekben. I. Őstermelés. 1. Mezőgazdaság. Az állattenyésztés fejlesz­tése kapcsolatban a havasi legelők jobb kihasz­nálásával. Tejgazdaságok létesítése. Juhtenyésztés. Sajt- és turókészités fejlesztése. Baromfitenyész­tés. Talajmivelés. 2. Szőlők felújítása. Borértékesítés. Pincze- szövetkezetek. 3. Erdészet. A legelő -erdők és a legeltetés czéljaira okszerűen felhasználható erdészeti terü­letek kérdése. Véderdők uj kijelölése. Kopár terü­letek befásitása. 4. Bányászat. Uj bányatörvény alkotása. — Nagyméltóságod a »Császár« nevében tiltja a gyűlés megtartását, én pedig az Isten ne­vében megtartom ! A ritka szép papi külsejű, egyszerű, de J méltóságos hivatali ornátusban oly bátran fellépő | agg egyházfőnek határozott kijelentése oly nagy | hatással volt a jelenlevőkre, hogy maga a »csá- | szári biztos« félrevonulva nézte el a gyűlés meg- í tartását. Persze erős támasza volt a gyűlést j vezetőnek Tisza Kálmán is, igazsága érzetén kí­vül. Az ily alkuvást nem ismerő magatartásnak eredménye lett aztán, hogy a magyar protestáns egyház megtámadott alkotmánya sértetlenül ke­rült ki a harczból, hol a küzdők, férfias bátorság­gal álltak síkra s vették fel az osztrák miniszter által kovácsolt machinatio ellenében a keztyüt. Ezek eddig csak a magyar protestánsok szemében növelhetik Tisza Kálmán érdemeit, de } ha elgondoljuk, hogy a kivívott vallásos alkot- j mány úttörője lett a nemsokára beálló magyar alkotmánynak is, akkor már elismeréssel kell hogy megálljon minden magyar Tisza érdemei előtt. Tudjuk, hogy. a hosszas hallgatás után j 1861-ben nyílt meg az országgyűlés, tehát a, pátens visszavonása után következő évben. Meg­kezdődött a trón és nemzet közt az egyezkedés. Tisza akkor a magyar parlament ellenzékének volt vezére. Eszével, tehetségével, befolyásával bizonyára eszköz volt arra, hogy a magyar al­kotmány visszaállításánál többet nem veszített j a magyar. Régm meg van Írva : »Errare humánum est.«" Ez alól Tisza se kivétel. Egy ember értékét nem a szerint Ítéljük, tett-é annyit, mennyit kényes helyzetében a világ tőle követelt, hanem aszerint, tett-é annyi jót, mennyit ereje s tehetsége, hely­zete engedett? »Aki bűn nélküli, az vessen azért követ reá-‘ Nagy Lajos. A geszti udvarház lakói. Lapunk egyik olvasójához kérdést intéztünk, nem tudna-é nehány apróságot Tisza Kálmánról és családjáról. Erre a következő szűk szavú leve­let vettük tőle: »186* Pünköstjén legatioba mentem Gesztre, hova egyik barátom: Czeglédy Imre utján nyer­tem meghívást, kinek atyja Tisza Kálmán tisztje volt. Ünnep első napján délben mutatkoztam be a Tisza családnak. A grófnőt a nappali szobában találtam, gyermekei: István, Kálmán és Paula voltak körülötte. Tisza Kálmán a könyvtár szobá­ban dolgozott, öltözete vászon kabát és vászon nadrág volt. Kevés ideig beszélgetett velem, kérdezvén édes apámat, kit mint esperest, jól ismert. Ebédre mind a'három napon a Tisza család­hoz kellett mennem. Az ebéd este 6 órakor kez­dődött. Iíbéd után a pipázó szobába mentünk átal, hol Tisza Kálmán mindenkivel szívesen, sőt kedélyesen beszélgetett. Ott voltam körülbelül este 9 óráig. Itt megemlíteni, hogy fia: István képes könyvét mutogatta nelcem. Mikor egy-egy katona képe jött elő, kérdeztem: hát ez micsoda, azt felelte: kutya. Mert ebben az időben a katona a némettel synonim fogalom volt, a sógort pedig ezzel a hűséges háziállattal nem átallották azo­nosítani országszerte. Ünnep első napján ebédután meghívtam a grófnőt, sőt Tisza Kálmánt is a másnapi prédi- káczióra. A lelkész ugyan előre megmondta, hogy hiába való lesz a meghívás, mert a legátust meg­hallgatni nem szoktak elmenni a templomba. A grófnő azonban megígérte és el is jött egyik vendégével. Meglepett, hogy midőn belépett, a templomban az egész gyülekezet felállott és csak akkor ült le ismét, midőn a grófnő is leült. A nép általában igen nagy tiszteletet tanúsított, az egész család iránt. A templom körüli nagy czinterem abban az időben diszkért volt, melyet az uradalmi kertész gondozott. Mindezek szép vonásai annak az egy- háziasságnak és vallásosságnak, mely a Tisza családnak egyik fő ékessége volt mindenha. Tisza Kálmánt tisztjei rendkívül szerették. Asztalánál a papra mindig terítve volt s bár­mikor mehetett ebédre, mindig szívesen látott vendég volt, A legátusnak a család 15—20 forintot szo­kott adni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom