Felsőbányai Hírlap, 1902 (7. évfolyam, 1-16. szám)
1902-02-23 / 4. szám
"VII- évfolyam.- 4_ szám. 1902. febriaéi* 23. TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYEST ART ALMU LAP. MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK VASÁRNAP. Előfizetési ára: Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. j Egyes szám ára 20 fillér. | Hirdetések és előfizetési dijak a kiadó : Nánásy István könyvnyomdász czimére Nagybányára küldendők. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő czimére Felsőbányára küldendők. HIRDETÉSEK OLCSÓ ÁRAK MELLETT KÖZÖLTETNEK. A polgári kör. Akik ez előtt 30 esztendővel a polgári olvasókört megalapították, azok előtt bizonyára nemes eszmék, nemes czélok lebegtek. Nem is lehetett az másként. Az ember társas lény, szüksége van rá, hogy keresse társaival a minél gyakoribb érintkezést. Bármily kicsiny társadalomnak vannak bizonyos törekvései, amelyeknek megvalósításáért további fennmaradása érdekében küzdenie kell. Ezen törekvések a barátságos érintkezésből nyernek tápot és fejlődnek idővel terebélyes fává, mely gyökereket bocsát a talajba felszíván abból bizonyos tápanyagot, de egyszersmind különféle gyümölcsökkel fizet az éltető nedvért, mely fejlődését biztosítja. Hogy egy olyan községben, melynek lakosai túlnyomóan a polgári társadalomhoz tartoznak, feltétlenül szükség van oly társas körre, hol ezen lakosságnak értelmesebb tagjai egyik igen fontos életszükségletüket: az egymással való érintkezést kielégíthessék, azt bizonyítani is felesleges. Ezen életszükség teremtette meg ezelőtt 30 évvel a polgári olvasókört. Azóta sok idő folyt le a múlandóság tengerébe. A tagok száma egyszer apadt, másszor szaporodott. Az utóbbi években egyik igen agilis elnöknek az a szerencsés eszméje támadt, hogy az olvasókör tagjainak szükségletét fedezendő, vezesse be a bor-árulást. Az eszme igen életre valónak bizonyult s azóta a körnek már van egy kis pénze is, adóssága, az még hála Istennek — nincs. Azon kell tehát működni, hogy legyen . . . No, ez ugyan fura jó tanács, fogják mondani, akik olvassák. Ne ütközzenek meg rajta. Hiszen persze, hogy jobb lenne adósság nélkül élni továbbra is, ha egy kicsit több pénzünk volna. Mivel azonban nincs, csipHarácse^^ózseE A munka és szorgalom tisztes korát éljük. A született uraságok korát jórészben eltemettük, a haladás igyekezett elhamvasztani őket embertelen kiváltságaikkal együtt. Azoknak emléke is csak becsült lehet, kik a kereskedelem s a tisztes ipar zászlaját előre vinni segítettek. Ilyen nagy alak volt nemcsak a testvérváros, de nagy vidékünk életében Harácsek József nagykereskedő tisztes alakja, ki lelke volt fejlődő kereskedelmünknek, e téren nagy haladásunknak. Ott volt mindenütt, hol tiszteséges munkáról volt szó, lelkesített, buzdított s elsőnek maga is dolgozott nem kettő, de tiz helyett is Csontos, szívós alakja daczolt az idők viharaival s a fejlődő magyar kereskedelem zászlaját a torlódó hullámok közül is ki tudta emelni vidékünkön. Érintkezéseiben finom ur tudott lenni, a számitó ész, mi nélkül nagyobb kereskedelem fel nem virágozhat, de fent sem állhat, karöltve haladt nála az udvarias emberi érzésekkel. Egy nagy vidék kereskedelmének szálai az ő biztos kezeiben összpontosultak, tudta nélkül mi sem történhetett e nagy vidéken. nálni kell. Csinálni pedig egyelőre csak úgy lehet, ha kölcsön veszünk. De mire nekünk több pénz, mint amennyi van ? Szükségünk, égető szükségünk van rá. Lássuk, miért? A polgári olvasókör ez ideig bérházban van elhelyezve. Úgy volt eddig, úgy van most is. Eddig rendén volt a dolog, de most hiba van a kréta körül . . . Jól tudja mindenki, hogy ez évben nézeteltérés támadt arra nézve, hol lenne a polgári körnek alkalmasabb helye, a már szerződésileg kibérelt helyiségben-e vagy pedig ott, ahol ideiglenesen ez alkalommal is van: a Korona-vendéglőben ? Egyik rész az első mellett érvel, mert az tágas, kényelmes, a másik fél emezt tartja jobbnak, mert központon van. Amannak hátránya, hogy a város egyik részéhez aránytalanul messzebb van, mint a másikhoz, emennek pedig, hogy közhely lévén, aki az otthonias- ságot szereti (már pedig ki ne szeretné?) az itt nem találja magát sohasem otthon. Külömben azoknak, kik a vendéglőben óhajtanak maradni, az a czéljok, hogy ezáltal mintegy kényszert gyakoroljon a kör önmagára, hogy minél előbb saját helyiséget szerezzen. Elérkeztünk tehát oda, ahol mindkét véleménynek találkoznia kell. Igenis, vegyünk házat, inkább ma, mint holnap. Erre kell a kölcsönpénz. De ettől nem kell megijedni, mert nem sok kell. Mindössze 2400—2600 korona. Az ellentétek már eddig is szomorú eredményeket szültek. Ez eredmények nem lehetnek kedvesek sem az egyik, sem a másik csoportra nézve. Ezek az eredmények félő, hogy rövid időn a kör felbomlására vezetnek. Már pedig felteszszük, hogy ezt senki nem akarja. Mióta a polgári olvasókör a Korona helyiségeiben van, azóta történt meg a Mikor más öreg napjaiban az elért sikerek felett csak teljes nyugalomban vegetál, ő még ott ült íróasztala mellett, dolgozott azután is, mint kinél élet-elem a munka. Gyorsan, de biztosan és alaposan végezte dolgait s a közügyekben is haladásunk volt czélja, a haladás volt mindenben jelszava. Aki a közpályán él és* működik, nyilvános kritika alatt áll, hisz a vízbe dobott egyszerű kő is hullámmozgást idéz elő, — ellene és mellette foglal a nagy tömeg állást. Ezt ő sem kerülhette ki, de a nagy többség csak zászlót emelhet emléke előtt, ki a tisztes munka, a szorgalom embere volt. Az intelligens emberek jó részének Jóska bácsija volt, kit becsülve tiszteltek. A csillogó gyémánt, a fénylő arany korát elhaladtuk, ma a vas idők korát éljük és becsüljük. Vas-jellem és vas-erő volt, mely nem fénylik, nem csillog, de a becsületes szorgalom és dolog jelképe. Ez volt a mi kedves Jóska bácsink. Családi életéről ne is szóljunk. Gyermekeket nevelt, kik büszkeségét képezhették, kikre büszkén tekinthetett, mert a tiszta jellemet, a szorgalmas munkakedvet tekintélyes állásokban képviselik. Ezek egyike, a nagy és becsült munka embere, a nagykereskedő előbb elhalt, csak gyermekei, az unokák sirhatnak a nagyapa emléke után. Mint hallottam, a derék Jóska bácsi megmondotta volt, hogy vég-utjára ne vigye négy szokásos évi bál, melynek eredménye 6 korona és nehány fillér haszon volt. Mi ez a múlt éviekhez képest ? Pedig voltak már rosszabb évek is. Sőt az 1901-dik év, tekintve a nagy gyümölcstermést, városunk lakóira éppenséggel jónak volt mondható. Mi tehát az oka a sikertelenségnek ? Egyedül a visszavonás. Igaz, hogy ez nem jól van igy. Valamely közintézményt sohasem volna szabad büntetni a tagok közt uralkodó egyenetlenség miatt. De hát ki tud parancsolni az emberi gyarlóságnak ? Már a levegőben van a bomba: a tömeges kilépés. Ezzel fenyegetőzik mindkét párt. Ne hagyjuk elrobbanni! Hisz ez adná meg a kegyelemdöfést az ügynek. Ez év elejétől kezdve a bor-árulás is igen gyarló jövedelmet ád. Ez is a visszavonás szüleménye. Pedig ha ez továbbra is igy lesz, pedig igy lesz, akkor ugyan megnézhetjük az évzáró mérleget . . . Mindezen tünetek parancsolólag kiáltanak reánk : vegyetek házat, mig nem késő. A házvételt javasolja az elősorolta- kon kívül még a gazdasági szempont is. A polgári olvasókör mindaddig lebegő talajon imbolyog, mig saját helyiségeiben nem vetheti meg a lábát. Valamint az országok, nemzetek szilárdságát az ingatlan vagyon biztosítja, éppen úgy vannak ezzel egyes emberek és testületek is. A ház ingatlan birtok, mely röghöz köti a tulajdonost s midőn az egészen sajátjává válik, oly tőkéje szabadul fel, melyet azontúl vagyona gyarapítására fordíthat. Vannak, kik nem tartják alkalmasnak azt a házat, mely most oly árban szerezhető meg, hogy 5—6 év alatt könnyen kifizethető. Pedig ez olyan jókarban van, hogy 10 —15 évig semmit sem kell rá költeni. De azt hozzák fel ellene, hogy nem néz a piaczra. lovas gyászhintó, vigyék tiszteséges kereskedők, kikkel együtt élt, egy becsületes czélért dolgozott, álljanak mellette a véguton, kik annak a zászlónak felkent bajnokai, melyre ő soha szégyent, mindig csak becsületet hozott. Ezért a négylovas disz gyászkocsi üresen haladt, a jó öreg urnák régi akarata, óhajtása szerint, kereskedők vitték. Dunay János Hűség. (Életkép.) A szedeniczei kastély megnépesedett. Holnap nagy vadászat lesz, melyre három vármegyéből összegyűltek Szedeniczky Kázmér barátai. A gyönyörű szeptemberi este ráborította holdsugaras alkonyát a tájra. A természet, mint az ifjúságától búcsúzó kaczér nő, ma különösen bájos, a park fái között lágy szellő susog, melytől megrezzennek a sárgulni kezdő levelek. A látóhatár köröskörül tiszta. Szép idő lesz holnap, tehát a vadászat sikerülni fog . . . Talán mindenki a holnapi mulatságra gondol. Csak Kálmán és Szeréna vannak egyébbel elfoglalva. Kart a karba öltve, szorosan egymáshoz simulva, hallgatagon lépkednek a félhomályba borult utakon. Vőlegény és menyasszony. Ugyan ki is várhatna tőlük sok szószaporitást ? Mindegyik egy édes világ sejtelmeibe merült, mely oly közel
