Felsőbányai Hírlap, 1901 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1901-07-28 / 15. szám
Felsőbányái Hírlap. egy rendelkezési állapotba helyezett zárdafönök. Felettes hatósága elmozdította a közeli zárda vezetésétől, mivel sok visszaélései miatt egymást érte a panasz ellene. Most tulajdonképen a cser- nekhegyi zárdában kellene vezekelnie és ö itt felcsapott földesurnak. A búcsuk nagyon jól jövedelmeztek. Érdemes azokat a főurnak saját szakálára tovább folytatni. Ezért épült az úri lak mellett a kis kápolna. Ezek hallatára eloszlik az illúzió, amit a kis harang csilingelése keltett szivünkben. Minden üzleti keretbe helyezkedik manapság, nem kivétel a vallás sem.. . . Czél nélküli bolyongásaim közben arany ka- lászszal borított mezőkön visz keresztül utam. Helylyel-közzel a sarló pengése hallik. Vidám arató leányok dalolva tarolják le az anyatermészet életadó áldását: az aczélos búzát. — Szép áldás ez, uram, mondja egy barna-piros képű legény, mégis megcsalt bennünket: sömörödött a szemje. — Ez más szóval annyit jelent, hogy drága lesz az idén a kenyér. Diadal-kapuhoz hasonló alkotmány előtt állok. »Bikszádi gyógyfürdő.« Hohó! itt tavaly nagy tűzvész pusztított, nézzük meg a romokat ... A romok helyén uj paloták emelkednek. Emelet- magasságú nagy bálterem, egymás felett két sor ablakkal, körülvéve tágas szellős verandával, gyönyörű festés, parquettirozás, csillárok stb. Mellette külön diszes épületben a meleg ásvány- viz-fürdö, márvány kádakkal. Ezek a tűzvész után épültek. Úgy látszik, a víz jobb jövedelmet hajt, mint a bor és búza! A sétányokon üdülő és szórakozó vendégek ödöngenek, köztök három selyem-kaftános alak, ezek rabbinusok, mellettök egy kopottabb firma, hóna alatt hatalmas könyvet czipel, ez nyilván csak kántor. A kútkezelő panaszkodik, hogy külföldre nagyon sokba kerül a viz-szállitás. Egy spanyolországi dugó-gyárosnak ajándékba küldött láda viz szállítási költségei körülbelül 40 koronára rúgtak. No hát már ennyit áldozni, hogy az ember vizet igyék, igazán nem érdemes ! A falusi parochia előtt bérkocsi áll meg. A benne ülök arcza gyászos, szomorú. Az apa előadja, hogy Bikszádon meghalt egy 26 éves fia, azt akarná eltemettetni. Tegnapelőtt kapta a sürgönyt, s ma már itt vannak Nagy-Kőrösről .. . Mindyájau sirnak ... A temetés azonban mégis elmarad. A távirat-leadásnál ugyanis egy kis hiba esett. Szegény fiatalember t. i. nem Bikszádon, hanem Bükkszádon halt meg. A szomorodott szivü család megy tovább és keresi a maga halottját Erdély. bérczei között. Midőn Máriavölgyre visszatértem, hallom, hogy uj vendég érkezett. Gróf Vay, a fürdötu- lajdonos, saját két-tornyu pavillonját bocsátotta az illusztris vendég rendelkezésére, aki nem más, mint a tiszántúli egyházkerület elaggott főpásztora: Kiss Áron, debreczeni református püspök. Magas alakja kissé meggörnyedt a felette elvi- harzott 86 év súlya alatt, de azért járása olykor fürgének mondható. Kedélye vidámságát nem törte meg a magas kor, szívesen veszi, ha társalgás közben sziporkázik a jókedv s vidám anekdoták vegyülnek a komoly tárgyak közé. Tisztelői naponint felkeresik az agg főpapot s igyekeznek kellemessé tenni itt tartózkodása Felső-Bányán. — Irta: Hollósi István. — Fürdik a lelkem a gyönyör tengerében. — Micsoda szép hely ez! Valóságos éden. Mert Ádám és Éva — s ezt kell, hogy kimondjam .— Nem élhetett szebben a paradicsomban, Mint ahogy mi ketten, kedves feleségem, Üdülünk most itt, e gyönyörű vidéken. Mit beszélek? ketten? dehogy ketten: hárman Tanyázunk e völgynek paradicsomában. A fiunk is itt van. Rég nem vagyunk ketten. Maholnap a verset ő írja helyettem. De azért vállunk még nem nyomja oly nagy kor, Hogy ne enyelegnénk kettesben is olykor E tájnak szépségét én le nem Írhatom ; Csak annyit mondhatok, hogy gyönyörű nagyon. A völgyi városból a ligetbe megyek, Innen elcsalnak a csinos erdők, hegyek. Erdős hegyek-völgyek, messze kéklő bérezek Képein merengve, mily örömet érzek! Hús csurgó források, friss csörgő patakok, Melyek vadvirágos völgyekben szaladtok ; Sziklás hegyi erdők ! boldog vagyok, boldog, Hogyha közöttetek szerte elbolyongok. S a magas ormokról mikor széjjelnézek, Megszállja lelkemet bűbájos igézet. * idejét. Megérkezése utáni vasárnap a szomszédos kőszeg-remetei egyháznak mintegy 50 tagból álló küldöttsége tisztelgett előtte. A küldöttség szónoka Melegh Albert lelkész volt, kinek beszédére válaszolva, könnyek között jegyezte meg a püspök, hogy reá nézve Kőszeg-Remete halála napjáig kedves leend, mert gyermek-korának kedves emlékei fűződnek hozzá . . . Valóban megható, midőn egy patriarcha gyermek-koráról beszél előttünk, amelynek tanúi már mindnyájan a föld alatt porladoznak. íme, megint elfogott a buslakodás. De hiszen nem csoda, öreg emberekkel szemben mindig eszünkbej jut az elmúlás gondolata, ez pedig egy cseppet sem kellemes. Hónap utolja felé járunk, ilyenkor az embernél fogyatékán van ag ázsi, ez is lehangoló, kivált ha annak az avasi oláh papnak a szavaira gondolok, ki egy felköszöntőjében a tele erszényt állította a földi boldogság netovábbjának. Van is valami igazsága. Én azonban e tekintetben nem vagyok olyan követelő, csupán az Üdvözítő szavaival kérem a Mindenhatót: »Add meg ami mindennapi kenyerünket !... A közeli viszontlátásra! Indítványok városunk érdekében. Mint minden városnak, úgy Felsőbányának is meg kellene ragadni minden alkalmat városunk szabályozása s fejlődése tekintetében. ' Már a csendörlaktanya felöl két vagy három igénytelen házikó elbontása el lett határozva. Azt hiszsziik, az intézkedés már nem késik sokáig. A járda-épités szintén tovább folytattatik. Most a Petöfi-ligethez vezető gyalog- járó-ut kiszélesítéséhez kínálkozik alkalom. Már maga a liget annak idejében nem a legjobb helyre lett tervezve, de ha már azon változtatni úgysem lehet, legalább az útját rendezzük. Mint tudjuk, annak a Lengyák Péter-felé vezető útja oly szűk, girbe-görbe s más tekintetben is kifogásolható, hogy alig akad egy idegen vendég, ki el ne ítélje. Lengyák Péterrel szemben a Friedrich festő háza most eladó. Ezen igénytelen házat a város olcsón megvehetné, s azon a házon felül egy pár telekből ha most vagy később egy kis részt kisajátíthat, nemcsak az ottani telkek értéke emelkednék, hanem a népkerthez vezető utcza egyenes irányt nyerne és kiszélesednék, miáltal sokkal kellemesebb lenne a közlekedés, esetleg az utcza kétfelöli oldala díszfákkal ültettetnék be, miáltal a Petöfi-liget nagyobb forgalomnak örvendene és bére emelkednék. Aztán a nagybányai utcza alsó végén levő Kerekes-féle ház hogy kissé rendbe hozatott, csinosította a város azon végét, ugyanazért a Kis Samu-féle puszta telek is — mely annyi idő óta oly dísztelen állapotban van — legalább is bekerítendő lenne, nemcsak a csinosságért, hanem valami más egyébért is, amikor, azt hiszem, a szépítő bizottság a Kerekes Sándor építész és a Lipták-féle, most Csepregi-házakat fogja az egyenesség végett irányba venni. Ugyancsak a nevezett utcza végén a Klein háza telkének szegletétől a hid végéig egy karfára volna szükség az esetleges baleset elkerülése czéljából is. Felsőbánya. 1901. julius 26. Egy városi képviselő. Különfélék. Czimadományozás. Ö felsége Újhelyi Hugó nagybányai kincstári ügyésznek a jogügyi tanácsosi czimet adományozta. Gratulálunk a közkedveltségben álló derék férfiú megérdemelt kitüntetéséhez ! Előléptetés. A m. kir. pénzügyminiszter Oblatek Béla m. kir. főmérnököt a Vll-ik fizetési osztály első fokozatába léptette elő. Tisztelgés Kiss Áron ev. ref. püspöknél. Azon alkalommal, hogy a nagy tiszántúli egyházkerületnek ősz főpásztora, a debreczeni püspök, pár napra a bajfalusi fürdőben időzötti I Nagy Lajos ref. lelkész és Pap Márton egyház főgondnok megragadták az alkalmat e hó 15-én délután, hogy előtte tisztelegjenek. A 86-éves egyházfő kedvesen vette a látogatást s élénk érdeklődéssel tudakozódott a városi és egyházi dolgok köréből. Másnap Nagybányára utazott a püspök ur, innen aztán a turvékonyai fürdőtulajdonos gróf meghívására oda ment üdülni a 16 megyében több mint egy millió lélek kormányzásának gondjai közöl. Kinevezés. Lovász Győző felsőbányái r. kath. segédlelkészt a szatmári megyés püspök az ottani alapítványi pénztárnál szervezett Il-od könyvelői állásra nevezte ki. Nyugdíjazás. Kaisz József alapítványi főT könyvelő, kit itteni káplánsága idejéből előnyösen ismerünk, hosszantartó lábbaja miatt méltányos körülmények között nyugdijaztatott. Érettségizett turista-ifjak. A szatmári ev. ref. főgymnasiumban közelebb érettségizett 5 tanuló, névszerinti Berky Lajos, Kürthy József, Kálmán Samu, Germárz Jenő, Petri Jenő ta- nulmány-utra indultak, hogy egyes vidékekkel megismerkedjenek. Csütörtökön délután érkeztek városunkba, ahol Nagy Lajos ref. lelkész- j hez szállottak s a vigkedélyü, kellemes társalgásu ifjak itt dalolással, édes visszaemlékezésekkel töltötték az időt a késő éjjeli órákig. Egyik ifjú: Kürthy, ki a színészi pályára megy, komoly és vig szavalataival mutatta be e pályára rátermettségét. Ez ifjak fellépéseikkel dicséretére válnak az őket nevelt szatmári ev. ref- főgymnasiumnak. Pénteken korán szándékoztak indulni tovább. »Bár akarnám, de ez a test* — a fáradt ifjak később ébredtek fel, mint gondolÉs örömem mostan mért oly zavartalan, Mint e patak, melynek szép kristály habja van? Mért üde a lelkem, mint reggeli harmat ? Mért érzek testemben több erőt, hatalmat? Az élet most nekem mért hogy ezerszer szebb? Mért vagyok oly boldog? — Mert nem Írok verset. Egy szép asszony monológja. Mindig azt hittem, hogy angyalom, védőm, s ime vége a fényes álomnak. Olyan, mint a többi. . . Nem volt érdemes bizalmamra. De hogy is tudtam én olyan ostoba lenni? Kinyitni a szivemet egy gyerkőcz előtt, akinek az életről semmi valódi, alapos ismerete nincsen ... Ah I szeretném magamat keményen megbüntetni. Szegény férjem ! Mit érezhetett ez a hü, ez a jó lélek, mikor megtudta, hogy nem szeretem ? De nem szeretem-e?.. Tagadhatatlan, hogy abban a haszontalan Gáborban van egy vonás, amely minden csélcsapságát ellensúlyozza. — Szellemes. Játszik a szavakkal. De oh mily gondatlan, köny- nyelmü és állhatatlan !! . . Megígérte, hogy Köve- siékhez többé nem megy. S tegnap ismét ott volt. Persze, ha kérdőre fogom vonni, mi volna más a válasza mint ez: »A maga nagy lelke meg fog bocsátani annak a gyarló lénynek, akiben még mindig több a szív, mint az ész!» Az a bosszantó, hogy nem hazudik ! Csak egyszer tudnám már rajtafogni valami hazudságon! Nincs lépése, amit ne tudnék. Tudok mindent. Semmit sem tagad. Hát méltó volna-e azért eltiltani közelemből, hogy Kö- vesiékhez is jár? Elvégre nekem férjem van. Kövesi Szidi szép leány. Gábor nőtelen. De nem, soha sem lesz belőlök egy pár! Hiszen azt mondta, hogy soha sem házasodik meg. S ha meg találna házasodni ?.. Lehetetlen, ö közkincs. Egy nőnek sok volna oly gazdagság! Nem is lenne belőle soha jó férj! Hiszen nem komoly. A dologokról egészen más fogalma van, mint a többi halandóknak. De egyszer azt mondta, hogy egy esetben mégisj megházasodik. Vájjon kire gondolt ? . . . Úgy dobog a szivem. . . »Nincsen annyi tenger csillag az égen, Mint ahányszor eszembejutsz te nékem. Ha te éngem szintoly híven szeretnél, Mélyebb lenne, nagyobb lenne, szerelmünk a tengernél.< Kedves jó Anyám ! . . . ha szavadat fogadtam volna, most nem terhelnék szivemet ezek a nehéz gondolatok, érzések ! . . Miért is engedtem, hogy a kezemet megcsókolja? Azt gondolta, hogy én örvendek a kézcsóknak ? Bizony sohsem tulajdonítottam neki semmi jelentőséget! Sőt férjemet egyenesen eltiltottam tőle. Haszontalan Gábor! Az, ezerszer is az 1 Ha idejön, meg fogom
