Felsőbányai Hírlap, 1901 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1901-07-14 / 14. szám
VI. évfolyam. 14_ száiro. y 10O1_ j-alias 14_ FELSŐBÁNYÁI HÍRLAP TÁRSADALMI, KÖZGAZDASAG1 ÉS VEGYESTARTALMU LAP. 'Szerkesztőség; Felsőbányán.-r Kiadóhivatal Nánásy István könyvnyomdásznál Nagybányán. MEGJELEN NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK VASÁRNAP. Előfizetési ára: Egész évre 4 K. — Fél évre 2 K. — Egyes számok 20 fillérért kaphatók. HIRDETÉSEK OLCSÓ ÁRAK MELLETT KÖZÖLTETNEK. Minden a lap szellemi részét illető közleménvekés előfizetések Felsőbányára a szerkesztőhöz küldendők. Nyílt tér soronki?it 20 feiler. Ferdeségek. Korunk szelleme : a lázas törekvés minden téren valami kiválót alkotni. Ezt a törekvést még kárhoztatni sem lehet, mert végczélja az istenség eszméjének, megközelítése: a tökéletesség. S valóban tisztelettel tekintünk egyes szellem-óriásokra, akik találmányaikkal a megélhetést akarják köny- nyebbé tenni, akiknek lépteit az emberszeretet vezérli, akik a földművelést, ipart, kereskedelmet ügyekeznek fejleszteni, hogy azok művelése által az egyszerűbb elem, melynek az isteni szikrából nem fényesen lobogó láng, csak szerényebb mécsvilág adatott, boldog, megelégedett legyen. Ezek az eszményi haladás zászlóvivői, az uj világ apostolai, kik annyiban különböznek a ná- zárethi Mester egykori tanítványaitól, hogy a világi javakat sem vetik meg, hanem becsületes és olykor lélekölő munkájok gyümölcsét pénz alakjában mindig elfogadják s nem csupán a mennyei, hanem első sorban, legalább látszólag, a földi kincsek megszerzésére törekednek. És ez természetes. A munkás méltó a maga bérére. Aki nem ügyekszik a maga számára biztosítani az anyagi életet, az bármilyen fényes tehetségekkel legyen is megáldva, hamar bevégzi itt e földön pályafutását, vagyon, gazdagság, jóllét híján szóba sem állanak vele az emberek. Szomorúan sülyed a tétlenség ködébe. Szellemét lenyűgözi az anyag. Az egyszerűség kora már lejárt. Aki nem tartja magát mindenben az uralgó divathoz, hamar rámondják, hogy — bolond. A divat tartja ma rabságban a szellemi és anyagi életet egyaránt. Divat az öltözködésben, a beszédben, az irodalomban, a társasági érintkezésben, a nevelésben, a táplálkozásban, a szerelemben, a születésben és a halálban. És a divat kérlelhetetlen des- pota. Ne próbálj törvényei ellen véteni, mert hamar napirendre térnek feletted az emberek! Ha ruhád nein olyan szabású, mint más halandóé; ha beszédmodorod a válasz - { tékosság rovására természetes maradt; ha a tuczat-irókat mellőzve, követni találod írásaidban a magad természetes észjárását, ha az illem-látogatások fogadásánál és viszonzásánál, a barátság-kötésnél és oldásnál nem jársz el kellő korrektséggel; ha gyermekeid nevelését nem divatos intézetekre bízod, hanem valóban az emberré és nem a majommá-nevelésre fekteted a fösulyt; ha ebédeiden nincs lehetőleg kiforgatva a tálalás sorrendje ; ha nem akarsz balkézzel enni; ha sziv ed valódi vonzalmát elébe helyezed a flirtnek, ha házasságodban nem az érdek vezérel; ha gyermeked születésénél avagy szeretteid elhunyta alkalmával csak legkevésbbé is eltérsz a szokás által szentesített szigorú illemszabályoktól, ha kevesebb fényt és pompát merészelnél kifejten^ mint amennyit joggal megvárhatnának tőled az emberek: jaj neked! Mindezek rettenetes nagy bűnök. A váltóhamisítást, sikkasztást hamarabb megbocsátják, mint ezeket . . . Ma mindenki többnek akar látszani, mint amennyit valóban ér. Ez is a kornak örült divatja. Senki c~*r> azt. nézi: hányán vannak utána, hanem azt, hogy kik vannak előtte. Ez a beteges állapot szüli aztán a tisztességtelen embereket. Kicsi jövedelemből sokat költeni: ez a jelszó. Ennek a hamis jelszónak a megvalósításában sutba dobják a becsületet és tisztességet, (igyekszik mindenki minél több pénzt összeharácsolni. Hogy mily utón: az nem jön számításba. Hamisítás, csalás, sikkasztás, uzsora stb. azon eszközök, amiknek felhasználásával nagyon sok ember úszik a társadalom zavaros tengerén, mint az üres tök ... A látszatot mindenáron fenn kell tartani, mert mit szólna a világ, ha X nem viselne mindig finoman vasalt ruhát, Y-nénak nem volnának gyémántos karpereczei stb. stb. . . . A pénzt, ha máskép nem lehet, adós- ság-csinálással is meg kell szerezni. Hány testvér csapja be testvérét, barát a barátját, üzlettárs az üzlettársát, kik elég köny- nyelmüek voltak értök jót—állani! Az ipart, kereskedelmet megbénítja a tisztesség-érzet rohamos csökkenése. Ma már az üzleti hitelt mellőzni teljes lehetetlenség. A tisztességtelen embereknek való hitelnyújtás pedig valódi üzleti öngyilkosság. Az egész világon panaszkodnak a szo- czializmus, anarchizmus, nihilizmus hódításairól. Nem lehet ezen csodálkozni. Mig a legtöbb ember a munkás-kéz zsarnoki kihasználására törekszik; mig lesznek emberek, kik behálózzák embertársaikat s azok életerejének kiszívásával elégítik ki nagyúri passióikat ; mig nem lesz szigorúan meghatározva a munka egyenértéke az egész vonalon; mig a társadalom ezerfoku létráján kapaszkodó emberiség az lenézi alatta állót, mig a lenn küzdő irigységet és bosszú- állást fog rejtegetni szivében a felette álló iránt; mig a czim- és rangkórság meg nem szűnik: addig hódítani fog a szoczializmus, nihilizmus és az anarchizmus. De ha majd eljön az az óhajtva várt idő, midőn megszűnik az emberiség nagyzási hóbortja s mindenki tisztességes munkával fogja megszerezni a maga kenyerét s mindenki csak annyi vagyont szerezhet magának, ameny- nyit becsületes munka és megfeszített szorgalom árán szerezni lehet, akkor megszűnnek a társadalom torz kinövései, melyek a vagyon, rend, haza és a vallás ellen törnek. Arra kell tehát törekednünk, hogy növekedjék a társadalomban az egyszerűség, őszinteség, munkakedv, a vallás-, haza- és fajszeretet pusztuljanak a srtéberek, nép- ámitók, csalók, sikasztók; ügyekezzék mindenki valódi ember lenni; a jellem és a becsület oly drága kincsek legyenek, melyek nélkül élni se lessen; akkor az élet Mi a fájdalom. (Molnár László joghallgató halála alkalmából.) — A Felsőbányái Hírlap eredeti tárczája. — Irta: Dunay János. Az életben minden viszonylagos fogalom, A mi az egyiknek fájdalmat okoz, a másiknak örömére lehet; mi emitt fájó könnyeket sajtol, lehet, hogy amott várt és óhajtott sikert terem. Egyetlen dolog van, hol a szívtelen is megdöbbenve áll meg, egy ifjú koporsójánál, mert itt a természet örök törvényén esett a hiba. A gyümölcs megérik, lehull a fájáról. A mig bimbó a virág s elhull, még bánatot a virágkedvelőnél is alig okoz, hisz még csak a fejlődés kezdetén volt. A kicsi gyermekben még apró remények voltak. A temetésnél sajog ugyan a szülei szív, de hamar beheged a seb. Csak egy van, ami borzasztó, mitől megremeg az agyvelő is, mi nem kelt bennünk ámulatot, ha a szív hasad is utána, ha az a gyermek az apróság korán átesett, a kis iskolákat szépen átélte s szüleinek örömére felsőbb iskolába lépett. Gondos szülei őrködés mellett múlt el egyik év a másik után s ekkor hal el a sok szép év ! fáradamai örökkévalóságnak tűntek a gondos szülők előtt, kik sajnálva nézték az ifjút menynyit kell fáradnia, küzdenie az iskola romlott levegőjében. Elkellett vonni az Isten szabad természetétől, hogy egyik év után a másikban folyton csak az iskola porában éljen, mig a koldusnak is szabad a természet tiszta szabad levegője s mégis örvendenek a jó szülők, hogy társadalmunknak egy derék embert, a hazának I egy becsületes magyar polgárt nevelnek, ha fáj is a szülő kebelnek nézni a folytonos fáradtságban gyötrődő ifjúnak szakadatlan nehéz szel- i lemi munkáját, a jövő, a szép remények feledtetnek mindent, oly jól esik nézni az anyának .s szeretettel csókolni le a fáradtság homlok csöp- jeit, a jó apának buzdítani vére magzatját. Az ifjú leteszi az érettséget. A felső iskola terére lép. Az apa szive hevesebben dobog, I büszkén tekint reá, volt miért küzdenie az élet- j ben, dolgozni, fáradni. Hiszen van-e valami magasztosabb érzés a helyes gyermek-nevelés öröménél! Ha a szép, e természet fölötti érzést I kitéptétek az emberi kebelből, állattá aljasilot- tátok az embert, sőt annál is aljasabbá, mert még az is örömét találja kicsinyeiben s csak akkor szűnik meg nála ez érzés, mikor kifejlődve az is képes vegetálni. S ha ez igy van általában, ha ez érzés közös minden emberrel, mennyire összezsugorodik, mennyire erősödhetik, ha csak egyetlen gyermek van. Molnár Mihály Nagybánya városának törhetetlen becsületessége, tisztességes polgári erényeivel ismert ember. Részt vesz mindenütt, hol a közélet fejlődéséről, a város javáról van és volt szó. Egyetlen fiacskája volt, kibe lelkét igyekezett lehelni. Mindent megadott neki, mit egy egy jó apa szépen haladó fiának csak megadhat. Jogon volt már az ifjú, a legszebb reményeket keltette s kelthette fel szüleiben, kiknek bálványul, egyetlen örömük, boldogságuk volt a László fiók. S ime ez az egyetlen gyermek, a szorgalmas, becsületes ifjú megszűnt élni. Itt van a vég, hol megszűnik a gondolkodás. A nagy részvét, a nyilvánult közbecsü- lés, a polgártársak kifejezett érzése enyhíti a fájdalmat, de kiirtani soha sem lesz képes.
