Felsőbányai Hírlap, 1901 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1901-06-16 / 12. szám
lö_ szám 1901. VI. évfölysim.. // FELSŐBÁNYÁI HÍR L TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. Szerkesztőség; Felsőbányán. Kiadóhivatal Nánásy István könyvnyomdásznál Nagybányán. MEGJELEN NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK VASÁRNAP. Előfizetési ára: Egész évre 4- K. — Fél évre 2-K. — Egyes számok 20 fillérért kaphatók. HIRDETÉSEK OLCSÓ ÁRAK MELLETT KÖZÖLTETNEK. Minden a lap szellemi részét illető közleményekés előfizetések Felsőbányára a szerkes^jJffljjK.küldendők. Nyilttér soronkint 20 fillér. Vizsgálatok előtt. Mint a szorgalmas hangyák és méhecskék a gyűjtés időszakába, akkép szorgal- matoskodtak kedves gyermekeink a már- már letűnő szorgalmi idő alatt. Voltak ugyan közöttük a tücsökhöz hasonló gondatlanok is, kik most, midőn elkövetkezett a beszámolás ideje, piruló arczczal állanak a számonkérö közönség elé. Már csak néhány nap és megkezdődnek iskoláinkban az évzáró vizsgálatok, midőn tiz- hónapi szorgalmas munka gyümölcsét tárják fel a szülök és tanügybarátok előtt az iskolák. — Sok remény, sok csalódás válik valóra é hónap végén. Sok boldogság, sok keserűség vonul vissza a szülök csendes otthonába. A jobbakra nézve eljön a jutalmazás ideje, mit a hanyagok és tehetségtelenek irigységgel szivükben fognak végignézni. A dicsőség és szégyen tehát megilleti már az ártatlan gyermek-sziveket, még pedig kettős alakban: először a nyilvános siker vagy sikertelenség, azután a nyilvános jutalmazás vagy annak elmaradása alakjában, ami egyértelmű a büntetéssel. Tehát mig egyrészről a jutalom ösztönül szolgál a jövőben kifejtendő további szorgalomra és önbecsérzettel tölti el a lelkeket, szeretettel a sziveket mindenek iránt, addig másrészről annak elmaradása csak a valóban hanyagoknál munkál némi erkölcsi eredményt s ezek között akad talán egy- kettő, akik a siker jutalmából kizáratván, jövőre több ügyekezettel látnak dolgaik után. De mit tesznek a tehetségekkel szűkén felruházottak? Bizony! ezek elveszítik bizal mókát önmagukban s ha eddig volt is ben- nök valami kis ambitio, jövőre azt is el veszítik, tudván, hogy szorgalmok őket úgysem segíti eredményre. Ne öljük meg tehát az önbizalmat már a gyermek-korban, hanem Álmatlan éjszakéiraA Felsőbányái Hírlap eredeti tárczája. Fáradt, könnyes szemem a bús éjbe mereng, Reményem hajnala többé már nem dereng; Elszállnak vágyaim, — eltűnnek álmaim, Bús szívvel kesergek a jövőm romjain. Számomra nincs tavasz, nincs illatos virág; Életfámon fájó enyészet féige rág; Érzem, — meg kell halni, — se rémes törvény szent ! Mely sírba dönt királyt és koldust ide lent. Sors! — ez hát jutalmam? — küzdés után halál!? Jó, — jöjjön, lelkem él, nem fél, — készen talál. De fáj, vérzik szivem, mert fiatal vagyok, S családi egemen egy kis csillag ragyog. E csillag: kis fiam, — egyedüli kincsem, Ki nélkül boldogság, — földi öröm nincsen. „ benne egyesül a legnagyobb elem, A földi nagy kapocs: az édes szerelem. E csillagért éltem, e csillag volt vágyam, Fénye nélkül szegény, rideg volt az ágyam. Láttam álmaimban aranyos mosolyát, Előre késziték aranyos nyoszolyát, S eljött a szeretet békítő angyala, Elhozván őt, — aki: eszményképem vala. Ah ! ha most kinyílna életem virága, Kiderülne lelkem bánatos világa ! De nem lehetek vig, sírni vágyna dalom, Mert nagy ok, amiért öldös a fájdalom, Ugyan, — ha meghalok, ki jelöl, — ki mutat, rva csillagomnak biztos, igaz utat ? Ki nyújtja feléje az atyai kezet, Mely a szép, jó, igaz országgába vezet? Hol lesznek azok a mintacselekvések, Melyeket hitvesem szivébe most vések? méltányoljuk a szorgalmat még a gyarlóbb tehetségeknél is valamenyire, vagy pedig szakítsunk a jutalmazás eszméjével! Melyik lesz jobb, érdemes a gondolkozásra.... 1899. okt. 17. — 1901. jun. 11. E két határpont között zajlott le azon küzdelem, melyet az erő és hatalommal szemben kifejtettünk, hogy társadalmi életünk egy kiváló, agilis alakját: dr Kollár Lajost elszakíthatatlan erős láncz-szemekkel füzzük magunkhoz. A küzdelem végeredményében hiábavaló volt, a nagyobb erő győzött az igazság felett. Az 1899. évi október hó 17-én végbement erőszakos és törvénytelen városi főorvosi választás után eljött a válás napja: jun. 11-dike, mely elszakította tőlünk azt, kinek igazaiért önzetlenül oly híven küzdöttünk mindvégig. A »Felsőbánya« laptársunk már május 4-dikén jelezte, hogy »dr Kollár Lajos helybeli körorvos szili körorvosul választott meg. (Igali járás, Somogy m.)« Nekünk is tudomásunk volt erről, de hallgattunk róla azon reményben: hátha megtarthatjuk öt ennek daczára is városunkban s a választást nem fogadja el. De az események gyorsan fejlődtek tovább, s csakhamar örömmel vegyes fájdalommal értesültünk, hogy azon előléptetést, miért mi itten hiába követtünk el minden tőlünk telhetőt, dr Kollár Lajos a távol idegenben minden küzdelem nélkül gyorsan elérte, amennyiben Somogy megye igali járásába járási tiszti-orvossá neveztetett ki. Vége van tehát a hivatalos hajszának, melyet itt Nagy László alispán szívós kitartással intézett ellene. Uj hazájában szeretet, nyugalom és nagyobb földi javak fogják jutalmazni az ő elismert lelki-ismeretes orvosi munkálkodását, mint amelyeket itthagyott. — Ebből a szempontból szivünk igaz szeretetével gratulálunk előléptetéséhez! Mert a mai anyák bűnös nevelése, A zsenge sziveknek mérgezett bonczkése. Hány elbukott lélek sir fel e földtekén, S átkozza szüleit a börtön fenekén?! Egy elbukott angyal, a család volt éke, Csak a rossz nevelés szomorú terméke. Erkölcsös nevelés az élet rugója! Mely szivünket bűntől, bukástól megója. Megromlott a világ, az erkölcsök veszve, Sok az okos ember, sok a beteg eszme. A hazaszeretet, vallás,— ezek ma már: *Csak üres fogalmak« — azt mondja egy tanár, — Van-e bünösebb tan, mint e bölcsnek tana? Mely minden istenit örvénybe rántana. De átkozott legyen az a fiatal szív, Mely ily kárhozatos leczkét magába szív! Te drága kis fiam, mi lesz majd belőled? Ha nem álmodhatom többé már felőled ? Ha kiszállok e rongy, vándor porhüvelyből, És mostoha fészek lesz e szegény helyből? Oh! akkor ne csüggedj, erő legyen veled, Vésd mélyen szivedbe szavaim s ne feledd: Isten a te Atyád, ő leszen vezéred, Kövesd szent törvényét, — megsegi t, ha kéred. S ha végsőt leheltem e gyarló sártekén, És ott nyugszom végre sötét sir fenekén, — Kérlek, édes fiam ! jöjj ki néha hozzám, Tiszteld atyád porát, virágot is hozz ám ! Sírom majd elmondja, hogy minden múlandó, Csak a múlandóság egymaga állandó. 8iromnál megérted, hogy az élet nem más: Mint örökös remény, szüntelen csalódás. Mors. Mint humánus orvosnak, mint szerető jóbarátnak azonban mélyen fájlaljuk eltávozását ! A mi szivünkben olyan űrt hagyott, mely hosszú időkig betöltetlen marad. Szeretetünk nyomon kiséri őt további életében is. Az ö öröme a mi örömünk, az ö bánata a mi bánatunk is lesz. Azon óhajunk kiséri őt uj hazájába : vajha idők múltán, változott viszonyok között, ismét visszatérne körünkbe ! Adjon Isten neki és kedves családjának békés, boldog otthont, zavartalan boldog életet! A rendőrkapitány. Egy idő óta átalános a panasz a rendőr- kapitány basáskodó eljárása miatt. Elejénte azt hittük, hogy mint minden uj emberrel szemben, itt is csak a hag}mmányos szokásokhoz való ragaszkodás kifejezése a sok oldalról megnyilatkozó elégedetlenség; sajnos azonban, hogy itt a dolog nem igy áll. Ez idő szerint a rendőrkapitányi hivatalt egy nagyfokú idegességben szenvedő laicus ember tölti be, ki a békés polgárok rovására végzi a maga közigazgatási kisér- leteit. Ezen hivatal betöltésére sem praxisa, sem türelme nincs. Az előbbin nem csodálkozunk, mert a katonai életben a czivil közigazgatást megtanulni nem lehet, csak azt sajnáljuk, hogy az ilyen — kinevezéssel járó — állások betöltésénél a minősítési törvény melléktekintetek miatt figyelmen kívül hagyatik s olyanok töltenek be egyes hivatalokat a szakképzett egyének és a nagyközönség rovására, akik hivatást nem érezvén magukban, csak aláássák azon bizalmat, mely nélkül sem tekintélyt, sem sikert produkálni nem lehet. A rátermettség és előképzettség hiányát azonban sokszor feledteti velünk az előzékeny, humánus bánásmód. A mostani rendőrkapitány e tulajdonságokat nagyon mostohán örökölte a természettől. Ez pedig nagy baj. Mert olyan állásban, melyben emberekkel vajmi keveset kell érintkezni, megmaradhat valaki békeségben, de ahol fő-kötelesség az emberekkel való érintkezés, modor nélkül existálni csak a hivatali állás és tekintély rovására lehet. Némely hivatalnál megvan az a szokás, hogy a közönség egy váróteremben várja meg, RAJZOK A MÉHEK VILÁGÁBÓL. Irta: Paczek Béla. in. Hogy a méhészet sikeres üzésére hazánk minden vidéke majdnem kivétel nélkül- alkalmas; hogy a méhészkedést tényleg az ország legzor- donabb éghajlatú vidékein is kedvező eredménynyel lehet űzni; hogy a méh-tenyésztés már ez idő szerint is hazánk minden részében előhaladott stádiumában van és már ma is teljesen kielégítő eredményeket bir felmutatni, úgy hogy a nemzeti vagyont számbavehetö tekintélyes évi jövedelemmel képes emelni, és hogy áldást-hozó hatása napról-napra mind-nagyobb tért hódit magának: ennek bizonyítására — az 1894. évi állapottal párhuzamba állítva — csak némely adatát sorolom fel hazánk 1898. évi méhészeti statisztikájának, mely adatokat velem Kovács Antal országos méhészeti felügyelő ur volt szives előzékeny készséggel közölni s mely adatokban különösen a legzordonabb éghajlatú felvidék méhészeti viszonyait kívánom Önökkel megismertetni, s ezekkel szembeállítva, összehasonlítás kedvéért, felmutatom hazánk egyik leggazdagabb méhészetet űző vármegyéjének: Torontóinak, továbbá a kis Erdélynek s végül saját vármegyénknek és az egész magyar királyságnak összesített méhészeti viszo-
