Felsőbányai Hírlap, 1901 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1901-04-21 / 8. szám
deni, vétkezik minden tanító és tanár, aki a család által e gyermekbe oltott altruismust — ami nem más, mint hogy a mások sorsával is törődjék — kihalni engedi. Nem akarom én ezzel sem a tanítót, sem ] a gyermeket terhelni. Könnyen megy az egész. | Ha a kisdedóvodában a gyermek-kertésznő a gyermekeket olyan munkára szoktatja, hogy közösen, együtt alkossanak egy előttök nagyobb és igy szebb dolgot, meg van mentve az al- triusmus. Ha a gyermek-kertésznő a gyermekekkel különböző szinü papír csillagokat állíttat össze, nevöket mindenikre ráírja és azután megmagyarázza, hogy egy ilyen kis csillag magában még szinte semmi, de ha összetűzi és kis kosarat vagy papirszőnyeget készít belőle, s a ! gyermekek látják, hogy a magukban véve ke- vésbbé szép és értékes kis csillagokból mily J szép dolog áll elő: megvan a legkisebb erők által megalakítva az első kosár- vagy papirsző- nyeg-szövetkezet. Ez nem értékes magában, de az eredmény, az egymásra támaszkodás, nem marad el nyom- j talanul. A második évben a kisdedek más, értékesebb, piaczképes dolgokat is állíthatnak elő. Ovodaköteles minden gyermek és mégsem tudjuk mindnyájokat odavinni. A kisdedek munkájával sok gyermeket lehetne ellátni. Ha a gyermek-kertész ügyes, úgy e ren- | delkezésre álló még munkabíró, fiatal erővel gyufa-szálkából, kemény és színes papírból igen sok értékes karáncsonvfa-diszt készíttethet. Ezt j szívesebben venné meg a jobbmódu szülő gyér- j meke, mint bármi mást. így alakulna meg minden kisdedóvodában j az »első magyar karácsonyfa- disz termelő sző- l vetkezet.« Fele tréfa, fele játék, de akármint vegyük, ' mégis csak nagy dolog az, ha e két év emléke a szövetkezeti igyekezessél telítve marad meg ; a gyermek agy velejében. II. Az elemi iskolában a tanító már ilyen gyermekeknek a dolgok velejét ösmertetheti meg. Megtanulhatja példákból, hogy a társadalom nem egyéb, mint a tett szolgálatok kölcsönös kicserélése. Alkalmas olvasmányokkal, alkalmas példákkal kell a fogékony lelkeket megtermékenyíteni. Ilyenszerü példát egypárt halljunk mostan. Kovács Lajos, a levélhordó, kellemetlen helyzetben volt hétfőn. Kilyukadt a czipője. Elment tehát Nagy Péterhez, a czipészhez és igy szólt hozzá: — Csináld meg a czipőmet, mert különben holnap nem állhatok szolgálatba. Péter ezt válaszolta: — Szívesen megcsinálnám a czipődet, de j fát kell hoznom az erdőből. Ha esőnk lesz az éjjel, hosszú ideig nem lesz fütenivalóm. Okvetlenül haza kell hoznom a fát az erdőből. Ebben a kellemetlen helyzetben Lajosnak j jó gondolata támadt; igy szólt Péterhez: — Ide hallgass: csináld meg a czipőmet, én meg hazahozom a fádat az erdőből. . Úgy történt, ahogy megbeszélték és mind a ketten nagyon meg voltak elégedve. íme első benyomása a tett kölcsönös szol- I Felsőbányái Hírlap. gálatoknak, amelyek által ember az ember társának életét türhetővé, elviselhetővé teszi. Tömérdek ilyen példa mindannak a megértésére, felismerésére vezeti a tanulót, hogy az egyedülálló ember jóformán tehetetlen, mig a szövetkezés utján a látszólag megoldhatatlan feladatok minden nehézségei elháríthatok. Még egy ilyen iskolai példa: A tanító megígérte, hogy csütörtökön jutalomból sétálni viszi az egész osztályt, mert meg volt vele elégedve. Csütörtökön reggel azonban Lajos apja kijelentette, hogy Lajosnak fát kell hordania, nem mehet sétálni. Erre az egész osztály elment Tóth Lajosékhoz, segítettek neki, a fát" hamarosan behordták s Lajos azután mehetett sétálni a többiekkel. Valamennyien örültek, Lajos is örült s a tanító azt mondta, hogy ez az összetartás. Az iskolai életből az alkalmi szövetkezésnek igen sok példáját sorolhatnám még fel, azonban még csak egypárt említek a nevezetesebbek közöl, ezek tartósabb hatással voltak a fiatal lelkekre. Egyik erdélyrészi főgymnáziumunkban a tanulók között, ugyan nem megerősített alapszabályokkal, de tényleg fennáll »a tanárok tulszigora által okozott vagyoni kár megtérítésére alakult szövetkezet» és áldásosán működik. A múlt évben történt, hogy egyik jelesképzettségű társukat egy gyermekcsinyért kon- viktusi kedvezmény és más javadalmak elvesztésére ítélte a tanári kar. A szövetkezet tagjai az ő tanulótársai voltak. Az ítéletet maguk között igazságtalannak minősítették. Nem mentek további panaszra, nem éltek perújítással, mert tanulni akartak, az érettségire készültek. Minden tagra kivetették aránylago- san a kárt. Megfizették társuk helvett a kollégiumnak összes követelését, alig jutott egyre-egyre egykét korona és teljesen vagyontalan társuk ta- nulmánvait tovább folytathatta. Tanulótársai . szeretete munkakedvét annyira fokozta, hogy mint egyik legelső tette le az érettségit. Meg volt mentve s ma a kolozsvári egyetemen egyik legkitűnőbb hallgató. Társai itt vannak vele, szóval, tettel most már ő is gyámolitja őket és annyira összetar- I tanak, hogy egyiknek öröme mindnyájok öröme, másiknak bánata, mindnyájok bánata, egyiknek pénze mindnyájok pénze és igy itt az idegenben valamennyien jól boldogulnak. Ugyanezen főtanodában a rendes gyakorlat az, hogy ha valamelyiket nagyobb anyagi kár éri, kibocsát egy ivet, ráírja, hogy «Segíts» és bizony az összes növendékek megsegítik az ilyen kérő szóval hozzájok fordulókat. Ugyanott láttam, hogy egyik diák, amelyik a főtanodától legmesszebb lakik, megfogad egy bizonyos fuvarost két rossz, lassú járatú lovai, de jókedéiyü embert és azután szervezi a »Szállító szövetkezet«-et. Sokszor 16—20 diák podgyásza is rákerül e szekérre, ők meg gyalog dalolva mennek a szekér után. Olcsón fu- j varozzák haza mindegyiköket, a többlet egy i részéből utravalót szereznek be, ebből részeltetik a fuvarost is, aki az utón velők jól mulat és épen ezért sokkal jutányosabban vállalkozik | Most megjöjjik kelmed, lötyincsünk be egy kirigli sert ennek az ürömire ! Lejegyezte: Lajos király névtelen jegyzője. A csukamáj-olaj. Nagyon csodálkoznak a kis doktor barátai, hogy egy idő óta feltűnően elhanyagolja a ruházatát. Azelőtt maga volt a megtestesült csinosság és rend, ma megesik rajta, hogy a kézelőjének eleje nem egészen kifogástalan, hogy egyik lábán sárga — a másikon fekete —- czipővel lép ki az utczára, s megtörtént, hpgy a szép Lipcseyné- nek a múltkor egy üveg csukamáj-olajat küldött, a gesztenyeáruló kofát pedig az inasa utján pompás rózsabokrétával lepte meg. Különösen ez a szórakozottság az, ami barátainak föltűnt és azok el is határozták, hogy szépen utána lesnek és a titkot mihamar megoldják. Este hét órától kezdődött a kémszemle. Különféle látogatásokat végzett, 8 óra felé a színházba ment s ott maradt a darab második az ilyen terhesebb fuvarozásra, mint ha egy önző diák csak a maga részére foglalná le. Elég ennyi a fiukról. Beszéljünk most már a leányokról. Egy budapesti külvárosi iskolában az egyik növendék megbetegedett, s az orvos egy liter kina-bort rendelt neki. Még ha az iskolában készült volna is a bor, legalább két koronába került volna. Ekkora összeget pedig senki sem tudott áldozni. Ekkor a tanítónő azt tanácsolja a növendékeknek, adják össze mindazt, ami kinek-kinek kicsi tehetségétől telik. S igy ap- ránkint összerakosgatva, csak hamaregybegyült a liter kina-bor ára. A legokosabb leánykát ekkor az orvossággal elküldik beteg társuk lakására, s valamennyi emlékezni fog arra, hogy vállvetve sikerült, ami külön-külön lehetetlennek látszott. íme a szövetkezés példái, amikor bizonyos alkalmi czélok elérésére törekednek. Innen csak egy lépés választ el a szövetkezés állandósításától, ami számos iskolában mégis történik. Sok helyütt közösen szerezik be a tolltartókat, czeruzákat, zsebkéseket, s ezáltal gondoskodnak arról, hogy senki se legyen akadályozva a munkában. Es a szó teljes értelmében koope- ráczió a neve annak a szövetkezésnek, melyet az egyik falusi iskolában alakítottak a ruhák javítására. Országos vásár alkalmával a növendékek pénzt adtak össze, hogy szövetdarabokat, fonalat, gombokat vásárolhassanak olcsó áron. Mindezt nagy dobozba helyezték, ez a raktár s valahányszor kifeslik valamelyik leányka ruhája, rögtön kijavítják az iskolában. A nagyobb leánykák foltozzák a kicsinyek ruháját, úgy hogy a családok ettől a gondtól teljesen mentve vannak. Az egyik leányka igy irt erről a szövetkezésről : »A fonal nagyban vásárolva, három kraj- czár helyett csak kettőbe kerül. Majd ha nagy leszek, oda törekszem, hogy összeálljunk né- hányan jó gazdasszonyok, amilyen magam vagyok, hogy a czukrot, a kávét, a fűszereket, szóval mindent, ami szükséges, közösen beszerezzük. így kevesebbe kerül.« Ezt másképen úgy is lehetne nevezni, hogy a férj fizetésének vásárló-képességét fokozzuk. Amivel bizonyára többet tett az asszony, mint ha azon iparkodik, hogy maga is fizetést kapjon. Formára ez semmi, de a dolog lényegére nézve igen sok, úgyszólván minden Az ilyen tanítások hatása sokszor szembeszökően nyilatkozik meg a gyakorlati életben. Párisban például, ahol a sok mindenféle tilalom a tanító kezét megbénítja, ilyen sorokat találunk egy 13 éves tanuló írásbeli feladványában: »Nem engedelmeskedtem a tanító urnák. A tanító ur megtiltja a lapdázást, mert a lapdával könnyen betörhetjük az ablakot. Nem fogom többé tenni ...» Ez történik Párisban. Már most nézzünk át pl. Orleansba, ahol egykoruak a tanulók, lapdázni is akarnak s az iskola üvegtábláit hasonló veszedelem fenyegeti. Orleans- ban legott megalakult »az üvegtáblák betörése elten való szövetkezet« s a tanulók annyit játszottak, amennyit akartak. — Amig tehát a párisi tanuló tehetetlenségében csüggedten megáll a fenyegető üvegtáblával szemben, az or- leansi ügyet se vet rá, a szive kedvét tölti; az fölvonásának végéig. Nem látcsövezett senkit, nem váltott pillantást senkivel és 9 órakor már ment egyenesen a kávéházba, ahol bevágott 3, mondd három üveg pilseni sört. Tiz órakor idegesen fölugrott és rohant ki az éj homályába. Két urat bíztak meg a kémkedéssel, de ezek a locs-pocsban nem követték a kis doktort, hanem tovább beszélgettek a tennivalók felöl. Ekkor toppant be az öreg Lipcsey, akinek szép fiatal felesége van. Az ajtóban körülnéz, mint aki nem akar ott maradni, csak valakit keres. Odalép a szövetkezethez és azt kérdi tőlök : — Nem láttátok a »kis doktort«-t ? — De igen, ebben a perczben imént el. Mit akarsz vele ? — Most ment el? Pedig épen 10 óra. Különös egy ember! Ma csukamáj-olajat küld a feleségemnek, aki teljesen egészséges, éngemet pedig ide rendel, hogy okvetlen várjam itt 10 órától 11-ig, és 10 előtt elfut. — Sebaj, majd előjön, ülj le és igyál velünk! — Lipcsey leült és mikor már vagy 20 palaczk sört bekebeleztek, toppant be a kávéházba a kis doktor. r azir nem szeretném, ha az uram olyan pocsik tekintetet vetne rám anyi sok nip előtt, mer a tiz körmöm ráereszteném. — De az a jámbor galamb úgy elpirult, akár csak egy pünkösti rózsa. — Kérdem oszt a szomszid asszonytul, hogy ki lehet az a mirges ember? — Valami pogány nevet mondott ü kigyelme, akit mán elfelejtettem. — Na mondok, nem hiába, hogy úgy hijják ! — Lássa kelmed — azt mondja a szomszid asszony — jobb az ojan dógot asszonyokra bízni, a firfinak meg oda se dukál nizni, mer azoknak a szive súgja, mit mir cselekesznek. — Nem politizálgatnak, ha a tálbul vesznek. Nagyon erányosan beszélgettünk vóna azut még tovább is, mer a szomszid asszonynak kegyetlen szip beszidje vót, hanem hát a fiatalságnak viszketett a talpa, oszt tánczolhatnék vót. Rakta is erányosan apraja, nagyja, hanem nem úgy mint mi nállunk a Magyari nótáján: körmagyart, magyar keringőt, meg csárdást, hanem csak olyan nimetest, ami mellett szigyen, nem szigyen, nagyokat ásítottam, azut oszt azon vettem észre magam, hogy mán tán el is aludtam ott ülő helyzetembe. Azt se tudom, hogy kerültem oszt haza. Na de ha megírja Imre ’esem, hogy nem váltam ott való ütembe szigyenire, akkor elmegyek még a nyáron.
