Felsőbányai Hírlap, 1901 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1901-04-07 / 7. szám
Felsőbányái Hírlap. Dr, Olsavszky felolvasása.*) Referálja: Szabó József községi tanító. Márczius 17-én délután 3V2 órakor kezdődött dr. Olsavszky felolvasása a nagybányai főgymn. phyzicai tantermében. A felolvasás magas színvonalon állott. Előadás stylje költői, lebilincselő. Atalános érdekű bevezetésen kezdte, elmondván, hogy nagy Napoleon gyomorrákban pusztult el, mert akkor — ezelőtt 80 évvel — a tudomány nem állott olyan fejlettségi fokon, mint ma. Elmondta, hogy egy budapesti tanár nem rég egy székesfehérvári asszonynak kivágta az egész gyomrát és az asszony él, egészséges, de sőt meghízott az operatió után. Ma már — a szív kivételével — minden szervhez el mer jutni a sebész kése. És kinek köszönhető mindez. Egy volt langenhageni, később rackwitzi porosz körorvosnak, jelenben berlini egyetemi tanárnak Koch Robertnek. Ez a genialis ember nem elégedett meg a középkor homályos, sőt érthetetlen felfogásával, mely szerint a járványos betegségeket földrengések, vulkánikus kitörések a hold és a csillagok járásának megváltozása okozák stb. hanem elment Indiába a hol kolera-járvány dühöngött és ott életveszélyes vizsgálatok közben felfedezte a betegek bélváladékában az u. n. comma-bacillust: egy górcsői kicsinységü hajlott bot-alaku növényi hasadó gombát. Ezzel a tudomány uj alapi a lett fektetve. A tudományos világ forrongásba jött, elannyira. hogy Pettenkkofer müncheni egyetemi tanár egy gúnyos hírlapi czikkben felhívta Koch Róbertét, hogy hozzon egy jó porcziót a kolera-baczilusokból a városi sörcsarnokba és ő hajlandó azt egy krigli sörben elfogyasztani. Kock ráált, Pettenkkofer a baczilusokat óriási közönség jelenlétében kiürítette és . . . és pár nap múlva súlyos kolerába esett úgy, hogy orvostanár társai alig tudták megmenteni. Evvel a kérdés el volt döntve és ezen időtől fogva Pettenkkofer volt a modern (elm.) felfedezések legnagyobb horderejű legértékesebb képviselőjének a bakterologiának leglelkesebb hirdetője Koch egy csapásra meghódította a világ minden orvosát, ő ütánna az ő nyomdokain indulva fedezték fel a genyvérü- ség, rothadás, difteria evesedés, sebláz, tüdő- gyuladás stb. baczilusait mig Koch minden idejét a heptika tanulmányozásának szentelte. Az utolsó 25 év a nagyvivásu orvos egészségügyi felfedezések dicső korszaka melyben a magyar tudományosság is kivette a maga diadal osztalékát. Különösen két tanárt dicsért meg: Semmelveisz és Fovor doktorokat. Azután közérthető modorban mély szakértelemmel beszélt a bacilusok életmódjáról: minden során látszott a mély kutató és alapos megfigyelő, aki tárgyával, szeretettel foglalkozik. Részletesen fejtegette, hogy mikor már elfogadták az orvosok azt az elméletet, hogy a ragályos betegségeket apró hasadó gombák az u. n. bacilusok okozzák, akkor néhány búvár avval az újsággal lepte meg a világot, hogy ezek a baczilusok egészséges ember váladékaiban is megtalálhatók. — Hogy lehet tehát, hogy ha a baczilusok olyan veszedelmes gombák mégis letelepedhetnek — pl. a diphteritis-baczilusok — egy gyermek torkába anélkül, hogy az a gyermek a roncsoló toroklobot megkapná. Erre a kérdésre egy orosz, egy franczia és egy porosz orvostanár felelt meg csaknem egyideüleg. Szerintök a bacilusok mindenütt jelen vannak, avizben, az ételekben, a levegőben, de azért mégsem mindnyájan betegszünk meg, mert az egészséges ember vere a ragályos betegséget okozó baczilusokat elpusztítani képesek: A bacilusok mikor a vérbe jutnak, akkor méreg-anyagokat választanak ki amely méreg legtöbb esetben a szivet hüditi. Ámde a vérnek egyik alkatrésze az u. n. sok- magvu fehér vérsejtek, e méreg ellen mérget (antitoxint) készítenek és pedig annál erőteljesebbet, minél egészségesebb az ember.fjEs arra is rájöttek, hogy bizonyos állatok bizonyos bacilusokat jobban tudnak megölni mint az ember, igy pl. a ló vére, a difteritiszt jobban öli mint az ember vére. És miért? azért, mert a ló vére több ellenmérget képes készíteni. *) Közöljük e czikket nemcsak érdekes tartalmánál fogva, hanem főleg azért is, hogy a szabad lyceumok nyugateurópai intézményének immár nálunk is meghonosodni kezdő intellectualis hasznára reámutassunk és felhívjuk egyben Felsőbánya művelt közönségét egy ősz elején 2 hetenként megtartandó felolvasási cyclus rendezésére. Szerk. j Megpróbálták azután, hogy ezt az ellenmérget í a ló véréből kiválaszszák. Diphteriás gyermek í torkából a hártyás lepedékét feloldva befecskendezték lóba. A ló lázas lett, de el nem pusztult, most egyik nyaki visszerét késsel felhasi- tották és abból V2 liter vért légmentesen steri- zált czentrifugás gépbe bocsátottak, a melybe bizonyos eljárások után a vérlepény fölött kiválasztódott egy vörhenyeges higan folyó anyag a se- ' rum, melyet difteritisz ellen használnak. Á Kochtól inaguralt nyomon Páris mellett Roux a tüdővész baczilussaival kísérletezik, hogy megtalálja ez ellen is hathatós véroltó szérumot. Eljön az idő, hogy minden járványos betegségnek megtalál- | ják az oltószerét és akkor arra fognak töreked- } ni, hogy egy közös oltószert állítsanak elő, mely az emberiséget immunissá tegye minden ragályos betegséggel szemben. Végül a tanítványoknak köteles, soha el nem múló háláját tanárja iránt, igaz és lelkes szavakkal aposztrofálva, szép előadásának méltó befejezést adott, s igy a kedves felolvasás 474 órakor véget ért az intelligens hallgatóság zajos tetszésnyilvánítása mellett. A helynevek magyarosításáról. ii. Ugyanilyen czimmel a »Felsőbányái Hírlap« 1900. évi 25-ik számában megjelent czik- kem folytatásaként irom a következőket és egyúttal megküldöm a tek. Szerkesztő urnák a »Nagybánya« katonai térképen levő helynevek összeírását. Ennek alapján könnyen ki lehet ! dolgozni az egészet; az oláh helynevek helyett j magyart kell tenni. Előző czikkemben kimu- j tattam, hogy a »Nagybánya« katonai térképen, tehát vidékünkön a helynevek közöl 27'19% magyar, 71'75% oláh és 0'64% német. Tehát igen kevés a magyar helynév, egy harmad : része sincs a helyneveknek. Ezen a bajon kellene segíteni. Erre nézve én felajánlom közre- j működésemet; amit tehetek, azt nagyon szívesen megteszem, ha többén is csatlakoznak nézetemhez. Először is tisztáznunk kell a helynév-ma- gyarositás dolgát; meg kell állapítanunk az elveket, melyek szerint itt el kell járni, mert a rendszertelen munka nem sokat ér. Az mindenki előtt könnyen érthető és nem sok bizonyításra szorul, ha azt állítom, hogy Nagy- és Felsőbánya testvér-városok vidékén a mai oláh helynevek nem a legrégebbiek, ezek alig 1—2 századosak. Mert hiszen hiteles okleveles forrásokon alapuló bebizonyított dolog, hogy az I ellenreformáczió győztes előrehaladása, előtt az egész vidék magyar volt. Erre okleveles bizonyítékaink vannak különösen a nagybányai ev. ref. egyáz levéltárában és ezek a források mint tiszta magyar és ev. ref. vallásu egyházakat említik vidékünk községeit a XVI., XVII. században. így magyar volt: Iloba, Sebespatak, Erdőszáda, Zazar, Lénárdfalu, Hidegkút, Giród- Tótfalu, Magyar-Kékes, Szakállas-Dombó, Feketefalu stb. Zazarnak urasztal tányéra is megvan a nagybányai ev. ref. egyháznál, körülbelül a következő körirattal: »Az Zazari Reformáta Eklézsiának adta Székelyhídi Anna, Anno. 1690.« — Tehát ekkor a zazari ev. ref. egyház még fennállott, magyar volt az egész község ennélfogva. Ebből következtethetjük, hogy a többi község is még ekkor magyar í volt, mert hiszen a környékbeli református egyházakat megszüntető ostromló, ellen-refor- máczió hatása egyszerre kezdett mutatkozni egész vidékünkön és egymás után, igen egy időben, szűntek meg ezek a magyar ref. egyházak és jöttek létre a gör. kath. oláh egyházak azok romjain felszíva magukba a ref. magyarok egy részét és eloláhositva azokat, mit bizonyít többek közt vidékünk egyes oláh- jainak magyar vezetékneve is,'pl: Madarász Tivadar (Tódor) Lénárdfaluban stb. Tehát határozottan kimondhatjuk, hogy az oláh helynevek fenntartása nem indokolható azzal, hogy azok a régebbiek és századok óta ismeretesek és igy bajos megbolygatni az ilyen dolgot. E tekintetben az a helyes eljárás, ha a régi történelmi, magyar helyneveket vidékünkön visszaállítjuk, amely helyneveket összeszedhetünk a vidékünkre vonatkozó XVI., XVII., XVIII. századi oklevelekből, ez pedig okmánytárainkban megtalálható. Hogv a gyakorlatban milyen eredménye lenne ennek az átalános hely-név, magyarításnak, azt előre is megállapíthatjuk. A »Nagybánya és környéke« turisztikai műben 26 község népessége és vallási s nemzetiségi viszonya van közölve, tehát csaknem vidékünk összes községe. Összesen (kerekszám) 45 ezer lakosról szólnak ezek az adatok az 1891. népszámlálás alapján. Ebből 22 ezeret magyarnak és csak 700-zal többet mutatnak ki oláhnak, a többi néhány német és tót, meg egyéb, 11 ezer r. k. 183 ág. ev. 5570 ev. ref., 22530 g. k., 2750 zsidó, 172 g. kel. Tehát már ez adatokból is nyilvánvaló, hogy vidékünk nem mondható túlnyomóan oláhnak, hanem csaknem fele részben magyar lakossága, másik fele oláh. Ennélfogva nem lehet arra hivatkozni, hogy a lakosság túlnyomó része meg sem érti az uj magyar helyneveket. Ez nem kifogás. Különben is hála istennek, már nincs messze az az idő, mikor már a mi vidékünkön is lesz elég magyar állami iskola, hol az idegen ajkúak gyermekei is megtanulják a magyar nyelvet, melynek tudása szükséges édes mindnyájunknak, kik e hazában élünk és magunkat annak jó fiai közé akarjuk számíttatni. Különben is vidékünkön tudnak magyarul már most, is legalább egy keveset, csaknem az összes lakosok és igy megértik az uj magyar helyneveket is. Mert a helyneveknél az a fontos, hogy az illető vidék lakosai tudják is, hogy hol van az illető néven nevezett hely, tudjanak útbaigazítást adni. Ez vidékünkön meglenne. Vidékünkön a helynevekből sok esik az igen gyér la-* kosságu erdőkre, hegyekre, hol sokszor megfordul a magyar kiránduló, erdész stb. Különben is Nagy- és Felsőbánya városára hárul a teendő egy része, hogy saját hatáskörében meg- magyarositsa a területén levő idegen helyneveket. A Kárpátegyesület illetékes osztályának hazafias feladata és kötelessége ezeket a helyneveket megmagyarositani. A XVI. XVIII. századi határjárásokban bizonyosan megfogjuk találni a régi jó magyar neveket, melyeket felváltott az oláh helynév. Ezek a határjárás leírását tartalmazó oklevelek az említett századokban már egészen pontosan leírják az illető város határát és ilyenek bizonyosan vannak á testvér- város levéltárában is. Tehát azon idegen helynevek helyett, melyeknek megelőzője, a régi magyar név, az illető okmányokban megtalálható minden kétség nélkül tehetjük a régi megfelelő helynevet. Azok helyett, melyeknek megelőző magyar nevét nem tudjuk, az illető mai oláh helynév magyar fordítását tehetjük, ha ugyan jelentenek valamit és lefordithatók. Azok helyett, melyeknek nincs értelműk, azaz nem fordíthatók le, csakis azok helyett tegyünk egészen uj magyar helynevet. Ha a fentebb felsorolt elvek szerint járunk el, úgy nézetem szerint semmi kár, semmi félreértés nem lesz a helynevek magyarosításából s azok a szép uj helynevek pár év alatt átmennek a gyakorlatba, az életbe, amit igazán szeretne minden hű fia e hazának. Az olyan hegyeket, amelyeknek megfelelő régi magyar nevét nem találtuk, sem a mai idegen nevét nem lehet lefordítani, az ilyent el lehet nevezni a rajta levő erdőség túlnyomó, uralkodó faneméről, például: Fenyveshegy, Bükköshegy stb. Ügyelnünk kell még arra is, hogy egy és ugyanazon helynév csakis egyszer forduljon elő környékünkön. Ez azért szükséges, nehogy esetleg összezavarják a helyneveket, hogy a félreértéseket elkerülhessük. Helytelen és hibás dolog az is, hogy Kisbányát Kiz- I bányának mondják. E szép eszmék kivitelét az érdeklődők és az ügy barátai, a testvér-városok nemes tanácsai és a Kárpát-egyesület illetékes osztályának szives figyelmébe ajánlom. Nem tartozik ugyan czikkemhez, de mégis szólok röviden a vezetéknevek meg magyarosításáról is. Nagyon sajnos, hogy vidékünkön még ! azok is nagyobbrészt idegen nevüek, akik kü- : lönben magyarok: Hogy tehát ez a furcsa állapot megszűnjék, ezen is segíteni kellene egy átalános névmagyarositó mozgalom megindításával. Erre nézve utalok a Budapesten székelő »Névmagyarositó társaság« érdemes elnökének : Telkes Simonnak munkájára, mely pár fillérért megszerezhető valamelyik fővárosi lap utján. Az ebben foglalt elvek szerint eljárva, helyesen fogunk cselekedni. Budapest, 1901. márcz. 3. Bethlenfalvi Árpád. Felelős szerkesztő : Imre Károly. Kiadótulajdonos : Nállásy István.
