Felsőbányai Hírlap, 1901 (6. évfolyam, 1-26. szám)

1901-01-13 / 1. szám

V"I. évfolyam. 1_ szám. 1901. január 13_ // FELSŐBÁNYÁI TÁRSADALMI, KÜZGAZDASAG1 ÉS VEGYESTARTALMU LAP. Szerkesztésig: Felsébáttyán. Kiadóhivatal Nánásy István könyvnyomdásznál Nagybányán. MEGJELEN NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK VASARNAP. Előfizetési ára: Egész évre 4 K. — Fél évre 2 K. — Egyes számok 20 fillérért kaphatók. HIRDETÉ EK OLCSÓ ÁRAK MELLETT KÖZÖLTETNEK. Minden a lap szellemi részét illető közlemények és elő­fizetések Felsőbányára a szerkesztőhöz küldendők. Nyílt tér soronkint 20 fillér. Előfizetési felhivás. Lapunk jelen számával VI. évfolya­mába lepett. Öt évet töltött a közügyek szolgálatában. Ez idő alatt, bár a vezető kezek olykor-olykor változtak is, de az irány, mit a »Felsőbányái Hírlap« maga elé tűzött, nem változott és nem fog változni a jövőben sem. Programmunk ismeretes olva­sóink előtt, ugyanazért nem fogjuk azt most újból részletezni; egyszerűen kijelentjük, hogy ahhoz továbbra is hívek maradunk. A közelebb lefolyt évben volt alkal- mok mélyen tisztelt olvasóinknak meggyő­ződni arról, hogy mily küzdelmes életet kell lapunknak folytatnia a közügyek szolgála­tában. Némelyek megtagadták tőle a lét- jogosultságot, ügyekeztek a lehető legrosz- szabb színben állítani a hivatalos körök színe elé, hogy existentiáját megingassák. Minket azonban mindezek nem tántorítanak el kitűzött czélunktól, hanem haladunk to­vább a megkezdett utón. Bizalmunkat kizá­rólag előfizetőink kipróbált régi gárdájába helyezzük továbbra is az anyagiakban, a szellemiekben pedig számítunk hü munka­társaink támogatására! Lelkiismeretes munkásságunk remélni engedi, hogy kettős bizalmunkban csalódni nem fogunk! Felkérjük azért mélyen tisztelt előfize­tőinket, hogy ez újév kezdetén előfizetései­ket megújítani s ezáltal lapunk további fennállását biztosítani szíveskedjenek; akik pedig előfizetésükkel még hátralékban van­nak, azok azt szerkesztőségünkbe mielőbb beküldeni méltóztassanak. Lapunk előfizetési ára: Egész évre .... 4 korona. Félévre .... 2 > Negyedévre ... 1 » Felsőbányán, 1901. január 12. Hazafias tisztelettel a »Felsőbányái Hírlap« szerkesztősége. Év elején. Az idő halad a maga utján, nem vára­kozik senkire. Esztendő hal, esztendő szüle­tik. Alig temettük el a múltat, ime jelenné lett a jövő és anélkül, hogy körültünk valami különösebb változás történt volna, benne vagyunk az uj-esztendőben ... A mostani uj-év azonban nagyobb garral kö­szöntött be hozzánk, nvnt az eddigiek, többet várunk tőle, mint közönségesen várni szoktunk: hiszen uj század hajnalának neve­zik világszerte. Az 1901 -ik esztendő a huszadik század kezdete, amelynek méhében nagyszerű meglepetések várakozhatnak reánk. Reményekkel, várakozással leptünk át az uj századba; kérdés: mennyiben fognak azok megvalósulni. Nem fogja-e szivünket sok kt serü csalódás sújtani? Nem fogunk-e a közel jövőben azokban csalatkozni, akikben leginkább bíztunk? Ha a múltak eseményeiből szabad követ­keztetnünk a jövőre, úgy az nem valami rózsásnak Ígérkezik. Mert hiszen miket lát­tunk a letűnt' században ? A czivilizáczió bő köntösébe burkolózva, í a zsarnokság ural­mát! Elnyomott népek panaszos nyögése, rabbilincs, cs^gpse_ hallatszik át hozzánk a múlt századból; ágyuk bömbölése, kardok csattogása, puskák ropogása szolgáltatja a zenét azon rettenetes vérfürdőhöz, amelybe a világ különböző részein belefoljtják a jog, törvény és igazság szellemét. így volt a múlt században, nagyon valószínű, hogy igy lesz ebben is. Aki birja, marja. Nemzetünket megkímélte ugyan a vilá­gok sorsát intéző hatalom a közelmúltban a háború borzalmaitól, de nem kímélte meg egyéb csapásoktól. A gazdasági, ipari, keres­kedelmi világban mindenütt a válság szel­leme kisért évek óta. Az alacsony termény­árak, a szűk esztendők, a szülök réme: a phylloxera, az idegen bornak alacsony vám melletti beözönlése, a magyar iparnak halál- küzdelme az idegen ipartermékekkel, a kereskedelem pangása: ez a közelmúlt gaz­dasági képe hazánkban. Vajha megváltoz­nék e szomorú kép ez uj században! Ha a mi szükebb hazánk gazdasági vi­szonyait tekintjük, még sötétebb képet vagyunk kénytelenek rajzolni róla. A nép zöme: a bányász- osztály igazán hősiesen kü/d a nyomorral, de diadalmaskodni nem bir felette. Ha az ember tudja, hogy egy család-apa 15—20 irtot keres havonkint az ö sorvasztó munkájával és ebből sok­szor 8—10 tagból álló családot kénytelen eltartani, igazán nem képes eléggé szána­kozni a nyomorúságnak, a szegénységnek ezen superlativusa felett! Nagyon kell annak szeretni szülőföldjét, aki ilyen körülmények között sem csap fel világpolgárnak, hanem tovább eszi itt verejtékkel sózott kenyerét, amelyből oly szűkén |Ut ki számára. Midőn a bányászat ily hálátlanul fizeti I a maga művelőit, nagy jótéteményt gyako­rolnak azok az emberek, kik a nép számára megfelelő haszonhajtó mellék-kereseti ága­kat Vsyekeznek teremteni, melyek áltetf a családu|gpj: is juthatnak némi- kist jöyg^e- lémli£z. Iiye-i^jnellcahkereseti ág a nem rég megmctujt '^ipfcevtles, ilyennCk igál^d^jjA'a kö^elebly meglendített gomjogyár is.W (J3ak óhajtandó lenne, hogy az efélék a jövőben ! is szaporodjanak. Azok lesznek a nép valódi jóltevői, akik ilyen utón ügyekeznek nyomo­rán enyhíteni. Felsőbánya egy terület, ame­lyet újból kell meghódítani a jóllét és bol- dogság számára. Ez a munka a most be­köszöntött XX. századra vár. Az elmúlt tiz esztendő mérlege most készül országszerte, most van folyamatban a népszámlálás, melynek adatai rövid időn feltárják előttünk a rideg valót. A hideg számok kiszabják élénkbe az ösvényt, ame­lyen haladva, némi mulasztásokat pótolnunk, üdvös dolgokat gyarapitanunk kell, ha nem­zetünket a jóllét és boldogság magasabb fokára akarjuk emelni a XX. században, mint volt a XIX-ikben. Ezek a kérlelhetet­I A boldog anya. | — A Felsőbányái Hírlap eredeti tárczája. — A boldogságot az emberek elejétől fogva különböző utakon keresték. A legtöbben a kin­csek, földi kincsek halmazában gondolják azt fel­találni. Kroesus, az ó-világ mesés gazdagságú feje­delme, azon kor kiváló bölcsétől kérdezte: van-e valaki nálánál boldogabb? s a kérdezett bölcs boldogabbnak állította Tellust, ki jól nevelt gyer­mekeket hagyott hátra halála után, t. i. Kleobis és Bitón testvéreket, kik mint kegyesek, úgy hal­tak meg. Egy boldog anya halt meg a múlt év végső óráiban városunkban özv. Színik Ignáczné szül: Tomassek Julia úrnő személyében. A boldogult- nál kevesebb anya lehetett boldogabb. Nem volt ő sem azon kivételes halandó földi életében, kinek felhő soha nem borult egére. Hallottam, hogy egy kedves leánya virágzó tavasz-korában her­vadt le családfájáról. Egy szeretett fia, mint végzett technikus, hunyván el, borította gyászba kedveseit. Tudom, hogy egy harmadik jó fia ifjú­sága szép korában egy évi boldog házassága után szerencsétlen baleset áldozata lett. Öt boldogító férje halála után több mint 14 évig hordozta az özvegység gyászruháját. — Már ez is elég volt, hogy lelkében sebet hagyjon. De e változhatat- lan csapásokat ö jóbi türelemmel, keresztényi lélekkel hordozta. Lelke oly erős tudott lenni, mint amily nemes volt szive. Megnyugvással mondta :«Az Ur adta, az Ur vette el, legyen ál­dott szent neve érette.« S az említett csapások­ban is kötelességét kereste. Szerencsétlen véget ért fia után egy ifjú nő maradt támasz nélkül. Ezt az ifjú nőt vette szeretettel, mint saját leá­nyát, magához, ki gyermeki szeretettel, hűséggel gondozta a jó anyát, leikök melegét úgy árasz­tották kölcsönösen egymásra anyós és meny, Ifiki amint tehette, egymás örömét növelni, buját baját feledtetni; ez volt a legszebb közös czél. Ugyan nem boldogság-e ez már magában is? Egy másik szép cselekedete volt az elhunyt nemes lelkének, hogy férje testvérének korán szülei nélkül maradt egyik árváját gyermekkorá­ban magához vette, számos gyermekeivel együtt mint sajátját tekintette. Nagyon természetes, hogy a jólnevelt müveit leány hálásan ügyeke- zett nevelő jó anyjának boldogságát fokozni. Saját véréből ma 6 élő gyermeke számos unoká­val, szépunokával gyászolja az úri család éltető napjának ieáldoztát. Elök-lö társadalmi állása mellett is elég gondot okozott az édes apának számos gyermekének tisztességes állásához mért neveltetése. Mig a férj — a 14 évvel ezelőtt el­hunyt apa, mint hivatali főnök, nagy szorgalom­mal dolgozott, hogy a szükségeseket megkeresse családjának: addig a gondos, szorgalmas édes anya minden erejével, egész jó belátásával töre­kedett takarékosan úgy beosztani, hogy jusson is, maradjon is. A nemes iigyekezetet, kitartást óhajtott siker koronázta. Gyermekei nemcsak előkelő társadalmi állást foglaltak el, ki-ki a hajlamának megfelelő téren, de tisztelet és sze­retetnek is örvendhetnek magas és alacsony körben egyaránt. Kell-e nagyobb boldogság egy gyermekeit forrón szerető anyára nézve ? Szmik Ignáczné boldogsága nem csak eb­ben állott. Megnyerte ő gyermekei tiszteletét páratlan mértékben. Láttam, ismertem sok háladatos gyer­meket már, ki öt szeretettel dajkáló szüleivel szemben szives, előzékeny, a szeretetet, tiszteletet különböző irányban nyilvánítja, de akik az oda­adó ragaszkodást oly mértékben mutatták ki, nem láttam, nem ismertem soha. Itt az édes anya nem szorult gyermekeire, élhetett tisztessé­gesen. S ezek a gyermekek egymással vetélked­tek az anya boldogsága növelésében.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom