Felsőbányai Hírlap, 1900 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1900-10-07 / 20. szám
BUBBpi, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. Szerkesztőség: Felsőbányán. MEGJELEN NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK VASÁRNAP. Kiadóhivatal Nánásy István könyvnyomdásznál Nagybányán. Előfizetési ára: Egész évre 4 K. — Fél évre 2 K. — Egyes számok 20 fillérért kaphatók. HIRDETÉSEK OLCSÓ ÁRAK »ELLETT KÖZÖLTETNEK. Minden a lap szellemi részét illető közlemények és elő fizetések Felsőbányára a szerkesztőhöz küldendők. Nyilttér soronkint 20 fillér. Fizetés-e vagy segély?! A legközelebbi városi közgyűlések egyikén a költségvetés tárgyalása alkalmával azon kérdés merült fel: vájjon a város által megválasztott három tanitó járandósága fizetés vagy segélyezés czimen szerepeljen-e a költségvetésben. Eddigelé a költségvetésben fizetést húztak a tanítók; de az ez évben már csak az úgynevezett kárpótlási alap kiadási rovatában »Egyházak és iskolák pénz és tűzifa segélyezése* czimen van feltüntetve, holott e kérdésben már egy közgyűlési határozat a jog és igazság alapján a fizetés előnyére döntött. A közgyűlésnek egyik legkiválóbb tagja a jog és igazság elvéből kiindulva, tárgyilagos és okos beszédében rámutatott arra, hogy a város által megválasztott és a város patronátusa alatt álló tanítók épen oly hivatalnokai a városnak, mint a szorosabb értelemben vett tisztviselők, s mint ilyenek, a jog és kötelesség tekintetében egyenlők. Eszerint tehát őket is a fizetés illeti meg! Vegyük csak megfigyelés alá: mi az a segély vagy segélyezés? A segélyezés egy oly nemeslelküleg megajánlott kegyes adomány, melyért szolgálatot követelni nem lehet; az egyszerű »köszönöm* szóban már bennefoglaltatik a szolgálat. Segélyt élveznek az erkölcsi testületek vagy oly egyes egyének, kik szolgálat teljesítésére képtelenek, avagy arra kötelezve nincsenek, de segélyezésre érdemesek, avagy a szükségtől kényszerítve, létök és megélhetésük némi biztosításául erre rá vannak szorulva. A segélyezés, mely közeli rokona az alamizsnának, a kegyes adományozó tetszésétől feltételeztetik, mely bármikor megvonható. A legújabb városi költségvetés szerint tehát a tanítók ezen kategóriába lennének beosztva. Vájjon nem válhatik-e ezáltal kényessé a nyugdíj kérdése, mivel köztudomású dolog, hogy a tanítók Jizetésök után járulnak az »Országos tanítói nyugdij-alap«hoz; de mi lesz annak következménye akkor, ha kitudódik, hogy a tanítók voltaképen csak segélyt élveznek ? ! Ily körülmények között van-e ember a világon, aki a társadalomban bármily csekély állást tölt be, hogy segélyért vállaljon szolgálatot; avagy találtatik-e olyan szolgálatra alkalmas egyén, aki fáradságának jutalmául segélyt elfogadjon?! A régi jó világban megtörtént, hogy csupán titulusért szolgáltak a tisztviselők, kedvező esetben pedig egy kis honoráriumért; de sajnos, a régi jó világ korszaka letűnt s ma már mindenki kivétel nélkül bárért, fizetésért dolgozik. Ma már a fizetés lett az összekötő kapocs a munkás és munkaadó, valamint a jog és kötelesség fogalma között. Megczáfolhatlan tény, hogy fizetésért küzd, fárad mindenki, saját egzisztencziáját biztosítandó, ur és pór egyaránt. És egyedül a felsőbányái három tanitó volna szomorú kivétel, kik hosszas szolgálatuk s fárasztó munkájok után csak segélyezésre szereztek maguknak érdemet?! Avagy talán kihalt volna-e szivökből a tiszta önérzetnek nemes szikrája?! A nemes város, mint kegyur befolyást gyakorol az iskolában, városházán, szóval : akaratának érvényesítése végett . . . mindenütt. Ez úgy van ma és úgy volt eddig is. Választotta a tanítót, fizetésűket megszabta, olykor-olykor beszüntette, szóval: rendelkezett, hatalmát sokszor és igen szigorúan éreztette; de . . . segélyezéssel nem fizetett soha. Teljesen meg vagyok győződve, hogy a tekintetes városi hatóság ilyetén való intézkedéssel sértő lenni nem akart; a járandóság élvezetében korlátozás nincs, hiszen egyszerűen csak a czitnben történt változás. Az élet tapasztalata szerint igen sokszor megtörténik, hogy egyik-másik jóhiszemű intézkedésesel, melyben sértő szándék nincs, épen azt találjuk megsérteni, akit legkevésbbé akarnánk, a könnyen sebezhető önérzetet pedig kifeledjük a számításból, nem gondolva, hogy az önérzet érintése képezi az embernek legkényesebb oldalát. Az életbölcseség pedig azt súgja fülünkbe: »Segíts azon, akinek segélyre van szüksége. Támogasd és pártfogold azokat, akik hozzád folyamodnak, segélyt, ótalmat várva tőled, annyiban, amennyiben az igazság megengedi; de hatalmának érzetében ne kívánd öt megalázni.« Magyar László. Körorvosi intézmény államosítása. Az államorvostudomány gyakorlati keresztülvitelének a módja ismét készül hazánkban egy lépést haladni — hátrafelé! Az államnak épen olyan érdeke, mint az egyes polgárnak az, hogy az állam minden egyes polgára ép, fejlett és egészséges legyen, mert »ép testben van ép szellem!« Ez okból midőn hazánkban az okleveles orvosnak megengedtetik, hogy oklevele után orvosi gyakorlatot folytasson, ezen eredmény fejében az állam a törvények és rendeletek egy tömegét állitja az orvos elé oly czéllal, hogy az orvos ezeket szigorúan teljesíteni köteles az állam közegészségi és törvényes vagy jogi érdekeinek az előmozdítása és fentartása czéljából. Azaz még a hivatalos állással nem biró magánorvos sem élvezi hazánkban, mint hosszas fáradalmai s tanulmányainak a kiérdemelt gyümölcsét és önszerzett tulajdonjogát, a gyógyítási jogot az államtól ingyen, mert ezen önszorgalmával és sok költséggel szerzett jogáért még egész életén át mindig bőségesen kell adóznia az államorvosi czélu közegészségi s törvény- széki orvosi törvények és rendeletek utján az államnak! Az egyes ember ha beteg, úgy intelligen- tiája mint köznépje erszényéhez mérten veszi igénybe az orvosi segélyt, illetve védi a maga egyeni egészségi érdekeit. — Az állam is próbálja ezt az összes polgárság egészsége érdekében, hivatalnokul alkalmazott törvényszéki és közegészségügyi orvosok által. A tiszta ész azt mondja, hogy amikép egyes beteg embernél csak az orvos tudja megmondani Alszik az én babám . . — Irta: Reisman Henrik. — — A Felsőbányái Hirlap eredeti tárczája. — Alszik az én babám Puha, selyem ágyon, — Ringasd el, altasd el, Röpke arany álom! . . . Őrködj rajta, angyal 1 Legyen olyan álma, Mintha tündérkertben Mosolyogva szállna. Szóljon égi zene A fülébe szépen, Keljen vágy, szerelem Kicsike szivében. Vonja be rózsás szin Üde, piros arczát; Arany szőke haját Szellők csókolgassák. Aludjék édesen Puha, selyem ágyon, — Ringassa, altassa Röpke arany álom ! . . . Úti emlékek. (Szinházi dolgok.) Aradi emlékekről Írva, nagy zavarban vagyok : melyik is az én legkedvesebb aradi emlékem ? Arad városnak történelmi muüja annyira mélyen van bevésve minden magyar ember szivében, ehhez fűződő nevezetességei annyira alkalmasak első benyomásaink befogadására, hogy nem képzelek magyar embert, akinek Aradra jőve, első útja nem a szabadság-szoborhoz vezetne, vagy elmulasztaná 1848 —49-iki ereklyés múzeumának megtekintését. De ha Arad utczáin végigmegyünk, ha megtekintjük a város kulturális és anyagi fejlődésének szolgálatában álló tényezőket: elfogulatlan tiszta véleményt alkothatunk magunknak róla, hogy e városnak súlypontja nem csupán történelmi nevezetességében s szerencsés fekvésében rejlik, hanem azon helyes érzékű törekvésében is, melyen a modern haladás minden eszközének fölhasználásával a vidéki városok között a vezető szerepet — úgyszólván a példaadást — a maga részére ügyekszik lefoglalni. Emlékezésemben hadd foglaljanak első helyet Arad színházai. Boldog vidéki város, melynek már színházai ! vannak ! A vidéki városok közt Arad mindig elüljárt a szinügy istápolásában, felkarolásában; nem csoda, ha előbb érte el e téren azt, mely minden számot tevő nagyobb városnak az idők haladásával mindjobban előtérbe nyomuló vágyát képezi: a külön nyári színházat. A város legszebb terén álló téli színházon azonban meglátszik itt is, hogy még anyagi terhek súlya alatt jött létre; bérházakkal körülvéve építették fel, melyek miatt szinház-e jellege alig tűnik ki. Pedig e téren az ország legszebb színháza állhatna! Belseje azonban egy modern színház minden kellékével bir; tágas nézőtere a legnagyobbak közé tartozik, Világítása ez idő szerint még gázzal történik, csupán hatás-világitások czéljára van színpadára a villamos áram bevezetve. Érzik, tudják azonban, hogy ennek teljes berendezése már nem hiányozhat soká egy olyan színházból, melyben a vidék elsőrendű társulatai működnek. Tudják jól, hogy egy elsőrendű színpadról, ha az a való életet hűen akarja visszatükrözni, a haladás modern eszközének hiányozni nem szabad! Ezidö szerint Leszkay társulatának nyújt Arad kellemes otthont, s immár nem ideiglenest, mivel a vidéki színészet állandósítása ügyében újabban megindult üdvös mozgalomból a város a maga részét azáltal vette ki magához méltóképen, hogy 60 ezer torint költséggel csinos nyári
