Felsőbányai Hírlap, 1900 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1900-08-26 / 17. szám

ii talpra kell állani, nehogy az ár veszedelmére le­gyen a városnak. A »Felsöoányá«-nak különben programmja közé tartozik: »a város minden polgárának jogos érdekeit minden téren megvé­delmezni.« Gyönyörű programm! Hangzatos frá­zis, üres, sokszor csépelt jelszó! Vajon a »Felső­bányái Hírlap« nem ezt tette-e igazán? Vajon nem a polgárok törvény-biztositotta jogait ótal- muti-i eddig ;s ? Egy kéthetenkint megjelenő lap ismét l Ugyan ha a »Felsőbánya« a békeséget, az egyetértést Írja zászlajára : nem okosabb, min­den aggodalmat kikerülni törekvőbb lett volna-e most már ez alkalommal egy hetilapot alakítani. Hiszen ott, hol, mint az ötös bizottság is mutatja, annyi a szellemi s anyagi erő, bámulatos dolgo­kat lehet művelni. Hogy lehet az, hogy mikor egy lap további fennállásáról vagy meghalni ha­gyásáról volt szó: akkor hallgattak azok, kik most két lap szükségességét indokolják, egyet is szükségtelennek, feleslegesnek tartottak? Hjah ! »Tempora mutantur et nos mutamur in illis.« Ugy-e tisztelt urak ? De hát könnyű átlátni a szitán. A »Felsóoányai Hírlap« tehát nem a vá­ros érdekeit munkálta volna ? Úgy látom, hogy ott nagyon is szükség van az »Igazmondás nem emberszólás« megszivlelésére. Azt a derék lapot hetilappá kellett volna alakítani, sokkal helyesebb, czélirányosabb, mint igy két — talán pártlapot — kéthetenkint egyiket, mint másikat megjelen­tetni. Szabadsajtó korában, a szabad vélemény­nyilvánítás időszakát éljük. Ha valakinek netalán elevenére tapintanak, esetleg jogos sérelmei vannak, ott lenne a most már hetilap, tehát ugyanazon téren, ugyanazon olvasó-közönség előtt megkísérelhetné valódi vagy csak képzelt sérelmei orvoslását; s a közönség is levonná részrehajló vagy részrehajlatlan kö­vetkeztetését, megalkotná helyes vagy helytelen ítéletét. Mig igy mi következik ? Lesz egy városházán készült, hivatalos füg­gés alatti lap is. Melyik fogja aztán a közérde­ket szolgálni? Az-e, amelyik minden erejével igyekszik az itt s ott felmerülhető visszaélések gondos be- burkolására, vagy pedig az, amelyik a tisztesség határai közt az igazság hü tolmácsa, mely nem­csak a hivatalnokok, de minden sértett jogait védelmezi ? Az-e, amelyik az önkénykedő hata­lom előtt is hajlongani, —■ hogy ne mondjam; csúszni-mászni is kénytelen, — vagy az-e, ame­lyik minden jogtiprás ellenében a sértett felet a józan közvélemény, igazság keretébe, elfogulat­lan ítéletébe ajánlja ? Az nem szorul bizonyításra, hogy egy, helyét több éven át derekasan meg­álló lap ellenében egy másik két etenkint meg­jelenő lap megteremtését csak a szabad véle­mény-nyilvánításnak elnyomni akarása okozta. Nem kétlem, erősen csalódik az a »legte­kintélyesebb* öttagú bizottság. Elég bátor, nyílt sisakkal járóknak hiszem a »Felsőbányái Hirlap«- pal tartókat, hogy most már levonják maguknak a következtetést, s fennen lobogtatják azt a zászlót, melyen egy lapnak valódi czélja kell hogy legyen írva : minden ember jogos érdekeit védni; sem balra, sem jobbra nem nézvén, ha­ladni a ezél felé! Mert, lássák uraim! az érdekek sokszor ellentétben állanak egymással. Mikor egy jóbarát malmára hajtjuk törvénytelenül a vizet, akkor egy másik embertársunk ellen vétjük a legna­gyobb sérelmet, akkor embertársaink tórvényadta joga ellen vétkezünk. Azután megesik, hogy egy mulasztó, ha­nyag tisztviselő érdeke a szemhunyást kívánná, de a város, mint testület s annak egyes polgá­rai azt keservesen megérezik. Talán azért kell ott egy másik lap ? Másnak meg másért nem tetszik. Erről is hallottunk. Azonban, mint a szent eszme nem ölhető meg bármily ravasz fon­dorlattal, úgy a »Felsőbányái Hírlap« is fennáll az ellenséges törekvésekkel szemben is. Vivat! Floreat! Crescat! Justitia. Szatmár, 1900. aug. 18. Kedves Barátom! M glepetéssel olvastam a »Felsőbányái Hírlap« utóbbi ’ árom számát. Egyikben a kiadó és a volt felelős szerkesztő egyöntetű elkesere­déssel jajdulnak fel a lapjok irányában mutatkozó részvtthiány miatt s ezért magukat a lap be­szüntetésére határozzák el, s már a következő számban azt olvasom, hogy a lap a Te kipróbált tollad vezetése alatt újból feléledvén, mint a hamvaiból kikelt phoenix-madár, folytatja hiva­tásszerű működését ott a magyarság éjszakkeleti végvidékén, hol minden kiejtett őszinte magyar szó egy-egy fényes csillagnak felragyogása, mely Felsőbányái Hírlap. a magyar haza elborult egét tündéri fényre de­ríteni van hivatva. Én itt a távolban nem lévén beavatva a kulissza-titkok rejtélyeibe, nem tudtam magamnak a hirteleni szélfordulas okát máskép megmagya­rázni, mint önkénytelenül is kabinet-potitixára gondoltam, és csak lapod legutóaoi, 16-ne számat olvasva, jöttem nyitjára a rejtélynek, s bizony mondom, hogy sokkal mélyebben elszomorodtam, mint mikor ezen, nemes hivatását méltóan be­töltő helyi orgánum látszólagos haláláról érte­sültem. Utóvégre — igy gondolkodtam — Felső­bánya város hazafias gondolkodású müveit kö­zönsége úgyis be fogja látni előbb-utóbb, hogy ott egy helyi közlöny magasabb eszmét képvisel, a nemes eszme pedig meg nem halhat. Mikor azonban lapod 16-ik számát megkaptam, egy­szerre földerült előttem a phoenix-madár halálá­nak oka, s mondhatom, hogy fajó érzés fogta el szivemet, mivel arról győződtem meg, hogy ti- reátok is vonatkozik a régi magyar dal: »Átok fogta meg a magyart, Hogy az soha együtt nem tart«; s mivel azt olvasom belőle, hogy a »Felsőbányái Hírlap«-ot a meglegyintett hiúság, a sértett ál­önérzet, a féltékeny önérdek előbb a rosszakaratú részvétlenség levegőtlen üvegharangja alatt akarta megfulasztani, — mikor pedig észrevette, hogy a halálraítélt — széttörve a gyönge üveg-burát — újra lélekzethez jutott, vele versenyfutásra kel­vén, arra számított, hogy a legyőzött ellenfél majd a porondon leli dicstelen halálát vagy pe­dig, hogy azt legalább egy lóhoszszal megelőzve, majd ö lesz korlátlan ura a versenytérnek. Vagy talán tévedek? . . . De hát — én Istenem ! — hogyan hihessem én el akkor, hogy annak a kis Felsőbánya vá­rosnak, melynek egyetlen —- és őszintén mond­hatom : a magyar hírlapirodalomban helyét igen is megálló —- helyi közlönyét majdnem ravatalra juttatá a nyíltan kikiáltott részvéthiány, két he­lyi közlönyre is volna szüksége! Nem — kedves Barátom! — ne akard Te azt énvelem elhitetni. — Én innen a távolból is tudok a sorok közt olvasni s egész világosan áll előttem az az alternativa, hogy a veled ver­senyre kelt uj lap megindítóinak vagy nagyon érzékenyen a tyúkszemére találtatok taposni, vagy pedig attól tartanak, hogy programmodhoz híven a pro és contra véleményeknek helyet adva, olyan kérdéseket is találsz majd szellőztetni la­podban, melyekre ők nem fognak tudni meg­nyugtató feleletet adni. Valószínű, hogy ez igy van; és ha csak­ugyan igy van, nem adok hosszú életet lapjok- nak, mert ezt előbb-utóbb a józanul gondolkodó közönség is be fogja látni. Mert én — mint a közügy igaz bajnoka — ép abban látom lapod életrevalóságának legna­gyobb biztosítékát, ha a lapod múlt számában közölt egyik talpraesett czikk czimére hivatkozva, ismétlem, hogy: »Igazmondás nem emberszólás;« és baráti jóakarattal figyelmeztetlek: ne kövesd verseny'apotoknak azon öngyilkos jel.zavát, mely minden ellenérdekű elem egyesítését, minden személyes támadás kizárását czélozza; mert az nem hivatása a sajtónak, s azzal sem az igazi kultúrát, sem a tanügyet, sem a népnevelést, sem pedig az ipart, kereskedelmet és gazdászatot, átalaban tehát a közügyet nem viszszük egy lé­péssel sem előre, ha az ezen közügyek terén észlelt hiányokat vagy hibákat békeszeretetet szenvelgő sztmforgatással elhallgatjuk s a gyomot — ahelyett, hogy kérlelhetetlenül kiirtani segí­tenénk — tovább engedjük burjánozni. Amely lap ezt az elvet akarja követni, az nem felel meg hivatásának s önmaga felett mondja ki a halálos ítéletet. A közügy orgánumának legszebb hivatása a tisztességes kritika gyakorlása; ennek az elv­nek szigorú érvényesítése fogja felvirágoztatni Felsőbánya városát anyagi és szellemi tekintet­ben, s ebben az elvben kell egyesülni a jóknak a rosszak ellen, mert csak erre az elvre nézve áll a nagy római szónok mondása, hogy: »Concordia res parvae crescunt; Discordia maximae dilabuntur.« Igaz barátod: —(ez) — Különfélék. Felhívás! Mióta városunkban két lap is áll a közérdek szolgálatában, megtörténik, hogy a kézbesítés alkalmával a szerkesztő­ségek összetévesztetnek. Ugyanazért fel­kérem lapunk barátait, hogy a tévedések elkerúlese végett küldeményeiket ezután egyenesen nevemre c/.imezni szíveskedjenek s csak mellek-czim gyanánt használják a »Felsőbányái Hírlap szerkesztője« kifeje­zést. Ugyanerre kerem a lapunkkal csere- vagy egyeb viszonyban álló újságok kiadó- hivatalain és szerkesztőit is. Felsőbányán, 1900. aug. 26. Tisztelettel Imre Károly szerkesztő. Személyi hírek. Nagy László alispán a m.- szigeti uj útvonal megtekintése végett f. hó 20-án városunkba érkezett és 22-én távozott el. Ö felsége a király 70-ik születésnapja alkal­mával f. hó 18-án d. e. ya 9 órakor a ref. templom­ban ünnepi isteni-tisztelet tartatott, amikor is Nagy Lajos ref. lelkész magas szárnyalásu, szép imában kérte a Mindenható áldását és védelmét a szeretett agg uralkodóra, az uralkodó családra és az egész magyar hazára. Kedves családi ünnepre gyűltek össze a napokban az ország különböző távol vidékeiről városunk egyik köztiszteletben álló matrónájá­nak, néhai Szmik Ignácz bányatanácsos özve­gyének gyermekei és ezek családja. Dr. Szmik Gyula kincstári főorvos Nagy-Ágról, Szmik Lajos ügyvéd és családja Budapestről, Mikó Dezsőné Szmik Róza és családja Abrudbányá- ról és Szmik Antal főmérnök és családja Pécs­ről jöttek a boldog családanya látogatására, ki egyszerre láthatta maga körül tisztes állásban levő gyermekeit és kedves unokáit. Mi is üd­vözöljük a kedves vendégeket és szivből kíván­juk, hogy e szép családi ünnepélyt évenkint még sokszor megismételhessék! Rendkívüli közgyűlés volt folyó hó 18-án. Kaufmann Jenő megválasztott állatorvos letette a hivatalos esküt; fizetése e hó 16-ától kezdödő- leg kiutaltatott. (800 kor. — 160 kor. lakáspénz, 48 m3. tűzifa.) Nyisztor István h. rendőrkapitány­nak helyettesítési díjul a rendörkapitányi félfize­tés. havonkinti 66 kor. 66 f. évi május 15-töl a helyettesítés tartamára megállapittatott. Végül tudomásul vette a közgyűlés az 1896—98, évi városi zárszámadások felülvizsgálására vonatkozó törvényhatósági határozatokat. Nyaraló vendégeink kezdenek már vissza­térni otthonukba. Vértesy Arnold kitűnő beszély- irónk, Endrey Ákos kaposvári tanár és családja, özv. Karácsonyi Sándorné kedves leányaival, Gőnyei István megyei tb. főjegyző és családja, Schmidt Antal fővárosi tanár és neje már eltá­voztak s lassankint távoznak a többiek is, kik bizonvnyal mindnyájan kedves emlékét viszik magukkal az itt töltött kellemes nyaralásnak. Malenszky Károly abrudbányai főbányabiz- tos rokonai látogatására a napokban családjá­val együtt városunkba érkezett. Méhészet. A városunkban felállítandó álla­milag segélyzendő minta-méhésztelepre, mint ér­tesültünk, 300 K. államsegély van előirányozva. A méhes-telep Nyisztor István városi tanácsos kertjében lesz felállítva. A magyarországi munkások rokkant és nyug­díj-egyletének felsőbányái fiókja ma d. e. 10 órakor tartja 1-ső évi rendes tisztújító közgyűlését a városháza tanácstermében. Ez emberbaráti in­tézmény hasznos működésére felhívjuk a mun­kás-osztály jóakaró figyelmét. Vettük a i övetkezó meghívót. A Felsőbányán tartott táncztanfolyam befejezéséül augusztus hó 26-ikán a városi szálloda termében ünnepélyes táncz-próbát tartunk, melyre nagyságodat és b. családját tisztelelttelmeghivjuk. Felsőbánya, 1900. augusztus havában, szívélyes üdvözlettel Róka P. Pál és növendékei. Kezdete este 7 órakor. Belépti-dij: Családjegy 4 kor., személyjegy 2 kor., növendékjegy 1 Kor. István király napja. Hagyományos kegye­lettel ültük meg városunkban sz. István király­nak névünnepét. E nemzeti ünnepen a hívők a templomba sereglettek, nagyobbrészt azon­ban templomi zászlók alatt a nagybányai búcsúra zarándokoltak. Beiratások. A helybeli róm. kath. fiú- és leány-iskolában szept. 3-án megkezdődnek a beiratások s tartanak három napig. A ref. fiu- és leány-iskolában pedig szept. 1-én kezdődik a tanév s a tankötelesek beírása. A t. szülők ; ez utón is felhivatnak, hogy iskolaköteles gyer­mekeiket kellő időben beíratni el ne mulaszszák. A Szatmarmegyei Gazdasági Egyesület által Szatmáron rendezendő lóverseny szeptember 16-árol a katonai hadgyakorlatok miatt szep­tember 30-ára halasztatott el.

Next

/
Oldalképek
Tartalom