Felsőbányai Hírlap, 1900 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1900-05-20 / 10. szám
Felsőbányái Hírlap. Még szigorúbban kellene Ítéletet mondani ezek felett. Akkor aztán talán önként nőlne az emberiség müveltebbjei iránti tisztelet. Ha a nagy mérvű sikkasztások mind szaporodnak amaz előkelőbb osztályban, kiknek a tiszta jellemben elől kellene járni, akkor bizony nehezen lehet várni, hogy a műveletlen, az erkölcsi követelményekről fogalommal sem biró éhes ember [ kényszerült nyomom helyzetében ne vegye el a felesleggel biró felebarátja kezéből a kenyeret. Ha a tanultabb, intelligentiájával talán jogtalanul is kérkedő semmi lelkiismeretességet nem csinál embertársának megcsalásából, kijátszá- j sából; nem fél, nem tartózkodik jellemén foltot j ejteni: ugyan hogy várhatjuk a tudatlan nép jóakaratu buzgalmát? Ha akit kevés iskolázottsága közelebb vitt Istenhez, a világosság s fény forrásához, elkáp- rázott szemmel nem akarja látni Istent, s ha ] keresett e világon valamit s már azt gondolja, hogy itt több keresni valója nincs, mert ő már nagyon okos; vakmerőségében tagadja azt, kitől fenhéjázó kevélységgel emlegetett javait örökölte : ugyan lehet-e csodálkozni, ha az erkölcstelenség posványában született s nevekedett ember azt mondja: »Nincs menyország, se pokol«, ha nem ismer semmi szentet, semmi nemest, megy vakon állati ösztöne után. Ha a jobb osztályhoz tartozó, Istentől el- j fordult ember ártatlan testvére után alattomos álnok utón hosszú időn át leselkedik, miért kímélje a rabló-gyilkos gazember embertársa életét, ha szükségein azáltal segíthet? Ilyenféle szomorú következések jönnek akkor, ha akiknek jó példával kell előljárni, a bűn útjára tértek. A társadalom teljesítse kötelességét azokkal szemben, kik javát munkálni hivatvák; azok pedig, akik a szellemi javakat vették, menjenek jó példával, hogy világolhassanak a sötétben járók előtt. Nincs e világon teljesen független ember, , kinek Isten a szabadakarat mellé józan eszet adott. — Minél magasabb állást foglal el valaki a társadalomban, annál több parancsolója van. Parancsol az okosság, a lelkiismeret, a ; társadalmi rend, a becsület, az elfoglalt állás stb. stb. Csak ha az alsóbb megbecsüli a felsőbb rendet, csak ha akinek kezébe a világitó lámpást adták, világot mások előtt s nem vezeti botor esztelenséggel verembe a sokaságot, akkor lehet e földön az emberek közt jóllét, megelégedés, akkor állhat fenn a jó rend s igy virul- har a hon dicsősége, szellemi s anyagi java! N. L.-------------------------------------------------------------------Ti sztelettel kérjük hátralékos előfizetőinket, hogy hátralékaikat beküldeni szíveskedjenek. A KIADÓHIVATAL. Jegyzőkönyv. Felvétetett Felsőbánya sz. kir. rend. tan. város képviselő testületének 1900. május hó 12-én tartott rendkívüli közgyűlésében. Jelen voltak Farkas Jenő polgármester elnöklete alatt: Nyisztor István tanácsos, Pap Márton számvevő, Spáczay Gyula jegyző, dr. Csausz Károly városi főorvos, Kovács Pál erdő- tiszt, (Prohászka Antal rendőrkapitány kérelme tárgyalásánál jött be) Delhányi Zsigmond, Lévay Károly, Tersánszky Ferencz, Márjás György, Adámcsik Péter, Varga Lajos, Szigyártó József, Róth Salamon, Stein Leib, Wieder Lázár, Kuhá- rik Antal, Kuhajda Péter, Salamon Májer, Dobay János. Elnök üdvözölve a megjelent képviselő testületi tagokat, a gyűlést megnyitja. 1. Olvastatott a f. évi ápril 6-án tartott váratlan pénztárrovancsolásról felvett jegyzőkönyv és leletkimutatások, melyszerint a pénztár helyes kezelése inegállapittatott. Tudomásul vétetett. 2. Olvastatott az iskolai rend védelme tárgyában alkotott 41—898 k. gy. számú határozattal elfogadott és 18370/V. a b. m. rendelettel jóváhagyott szabályrendelet. Meghirdettetett s tudomásul vétetett. 3. Olvastatott Felsőbánya sz. kir. városnak a nmgu m. kir. belügyminister ur által 51706/V. v. sz. a. jóváhagyott, a közegészség elleni rendőri kihágásokról alkotott szabályrendelete. Meghirdettetvén, tudomásul vétetett. Esküdtek összeírására bizottság kiküldésére hívja fel elnök a képviselő testületet. A f. évben megejtendő esküdtek összeírására Adámcsik Péter, Pap Márton, Spáczay Gyula küldetnek ki azzal, hogy az összeírást az e tárgyban kiadott ministeri utasításnak megfelelőleg teljesítsék. 4. Prohászka Antal r. kapitány lémondása és végkielégités, illetve segély iránti kérelme. A bizottság javaslatához képest a közgyűlés a lemondást tudomásul veszi s mennyiben nevezett a városi nyugdíjalap javára oly összeget fizetett be, mely takarékpénztárilag gyümöl- csöztetve, öt év alatt már nagyobb összeget tenne ki, e körülményt méltányolva, eltávozása alkalmából 600 azaz hatszáz korona segélyt megszavaz és kiutal s jelen végzés jogerőre emelkedése után utasítja számvevő utján a pénztárt, hogy nevezettnek ezen segély-összeget nyugtájára fizesse ki és ezen összegből a város pénztáránál levő összes tartozásait vonja le. 5. Svéd Dániel vendéglős kérelme, melyben a múlt évben a vendéglőnél teljesített építkezések alatt a forgalomban szenvedett károsodásáért kárpótlást kér. A képviselő testületi közgyűlés a kérelmet a bizottsági javaslathoz képest elutasítani hatáaz én verseimet s gyűjtögette arra a napra, mikor majd egymáséi leszünk, s összeperelvén, megmondhatja, hogy : te sem ilyen voltál, mikor ezeket Írtad hozzám. Bizony ma sem, igy feleség nélkül való állapotban sem olyan vagyok már, mint régen voltam. Fuj körülöttem valami hideg szél - egy sötét rejtelmes csillagból, — ahová leszáll a lélek olykor-olykor, — talán azért, hogy vezekeljen és megjobbuljon, — talán azért, hogy élettárs után nézzen. És mikor abba a rejtelmes világba megy lelkem, az ut mentén, — látom azt a kisasszonyt az ő sápadt arczával, könnyes szemével. Mintha hangot is hallanék : mondd meg: mi van bennem, amit nem szeretsz ? elhagyom, kiszakasztom, habár szivem is veleszakadna! Én pedig bizonyos fájó közönynyel, lopva tekintek rá, — s megyek oda, hol számomra jaj. keserűség, és nyughatatlanság minden perez. Fel-felteszem magamnak a kérdést, hogy miért van ez igy? A feleletet azonban— úgy sejtem — másnál tette le a teremtő. Vajon meg- hallom-e valamikor, — s megnyugtató lesz-e rám nézve ? Ez, azt hiszem, az én magán- és pedig belső ügyem, amelylyel a mai önző világban legfö- lebb azok a kisasszonyok törődnek, kiknek ez a kedves nótájok : »Asszony, asszony, az akarok lenni, Nekem abba nem parancsol senki!« Vagy talán még ezek sem ! Hogy azonban túlságos pesszimistának ne láttassam, hozom tudomására mindeneknek, akiket érdekel, — hogy a világ gyönyörűségeivel szemben nem foglalok el túlságosan tartózkodó állást. — Tudom, hogy a szép lányok csókja édes és igen kellemes; ellenben az öreg asszonyoké már nem annyira. — A szép asszonyok veszedelmesek, mint a háború. Szerkesztő Ur! Én még soha sem voltam háborúban! (Ezt ugyan, akik közelebbről ismernek, kétségoe vonhatják. A távol levőknek is megengedtetik,) Együtt érzek ugyan a hős búr nemzettel, — szivemben összeapritottam már valamennyi angol generálist, — de hát azok mégis nyomulnak folyvást előre, miből azt következtetem, hogy nem jó katona lett volna belőlem. De hát az a családi háború, az a drága veszekedés! mikor az angyal kis feleség teremtettézik és jól megmondja, hogy miiyenek is vagyunk hát! O bizony sokszor annyira nekilelkesülök, hogy alig tudom visszatartóztatni magamat ettől a háborútól. Én azt hiszem, hogy ez a háború nagyon jó, nagyon áldásos, — kivált a vége felé, mikor már az a gyönyörű piros kard — (a nyelvecske) eltompul a sok vagdalódzásban. — s mi férfiak mint összevagdalt, megsebesített j hadfiak — oda viszszük vérző szivünket a mi vagdalódzó generálisunk elé, — s ö puha kezeivel bekötöz', hűséges gondjával begyógyítja sebeinket! Tessék elhinni, nem szeretnék úgy j menni keresztül e földi pályán, — hogy ebben a háborúban részt ne vegyek. Hanem erre is, mint minden jóra, rá kell szolgálni az ember fiának. Engedje meg Szerkesztő Ur, hogy most le- j tegyem a tollat, — mert az idő későre jár, — a lámpámból kifogyott a petróleum, — sietnem kell az ágyam felvetéséhez s a lefekvéshez, ha mindezeket setétben nem akarom végezni. Szeretném, ha méltatna ez éjen az álom király- j nője arra a boldogságra, hogy családi háborúságba keveredjem az én jövendőbelimmel. Jövel édes álom ! Pótor Elemér. rozza, mert az előző években a vendéglő után 394 kor. 90 fillérrel a jelenlegi bérnél magasabb összeget fizettek; igaz ugyan, hogy a vendéglő elrendelt átalakítása s tatarozása hosszabb időt vett igénybe s ezalatt a forgalom szünetelt is; de a tatarozás után a bérlő a közönséges pálinkamérést 400 korona évi bérért kiadta, továbbá 1898, 1899. év folyamán a nyaralás is szép len dületet vett, úgy hogy a nevezettnek a nyári hónapok alatt 30--40 közt váltakozó törzsvendége volt, kik a vendéglő forgalmát meglehetősen emelték s igy nem vaiószinü, hogy nevezettnek olcsó bér mellett a vendéglő tatarozásával kára lett volna. 6. Krausz Gyula állásától felmentett városi állatorvos felmentéséig járó fizetését kiutalni kéri. A bizottság javaslatával megegyezöleg, miután nevezettnek ideköltözésével kiadásai merültek tel, a folyó évben fel nem használt állatorvosi fizetés terhére 100, azaz egyszáz koronát megállapít s kiutal s jelen végzés jogerőre emelkedése után utasittatik számvevő utján pénztár, hogy ezen összeget nevezettnek nyugtájára a fenti fizetendő alap terhére fizesse ki. — Miről kérelmező és számvevő utján pénztár értesittetik. 7. A tanács beterjeszti az A. üzem-osztály I.—II. vágás-sorozatában levő és 1906. ill. 1907. | év végéig kihasználható fatömeg eladására vonatkozó árverési feltételeket. A bizottság javaslata a'apján a képviseleti közgyűlés, miután az erdötiszt azon felolvasott jelentését, hogy az épületi tölgyfa érd ánkben kevés s igy megfontolandó, hogy ezúttal a tölgyfa is eladassék, tudomásul vette, úgy a kihasználható bükk, mint tölgyfa eladását elhatározza, a benn tartott árverési feltételeket elfogadja és jóváhagyja azzal, hogy vevő tűzifát helybeli lakosnak, vagy üzemeknek el nem adhat, továbbá a fák levágásánál vevő 30 cméternél magasabb törzset nem hagyhat; az eladásra vonatkozó árverés megtartásával pedig a gazdasági és pénzügyi bizottságot bízza meg. Ugyancsak a bizottsági javaslatnak megfelelőleg a képviseleti közgyűlés határozati- lag megbízza a tanácsot, hogy miután az épületi tölgyfa-hiányt az okozza, hogy sokan oly építkezésekhez is, hol más fával pótolható lenne, tölgyfát használnak, jövőre épületi tölgy csak oly építkezésekhez oly mennyiségben adassék, amely építkezéshez és amely mennyiségben a bemutatott építési tervrajz alapján a tanács szükségesnek találja. Jegyzőkönyv hitelesítésére felkéretnek: Varga Sándor, Szigyártó József, Tersánszky Ferencz képviselők, a hitelesités ideje f, hó 16-án d. u. 3 órára tűzetik ki. Életbölcseségek. Önismeret. Démonát kérdeztetvén, mikor kezdett bölcselő lenni? mikor — úgymond — magamat kiismerni tanultam. A föld, mely sót terem, egyebet elő nem hoz; úgy a tudós emberek a tudományokban sokat, egyebekben keveset értenek. Az egyptusi templomokban magas tükrök voltak kifüggesztve, hogy a bemenő azokban mindjárt megláthassa magát s figyelmét mindenek felett magára fordíthassa. Innen Sokratesnek első leczkéje az volt: ismerd meg magadat. — Protogenes Apellest bár soha nem látta, egy vonásából megismerte. Ész. Thales bő olajtermést nézvén ki a jövő évből, jóeleve felbérelte nagy olcsón az olajsajtókat, s a gazdag termés bekövetkeztével oly drágán adta ki, amint akarta. így mutatta meg a tudomány-csufolónak, hogy a tudós ember, ha akar, meg is tud gazdagodni. Fizetés. A ló, ha már a zabolát bevette, kénytelen hordozni a rajta ülőt, igy aki egyszer az adósságba elmerült, soha ki nem tisztul abból. Perzsa közmondás volt: Két bűn a legrutabb : adósnak lenni és hazudni. A kettőt mindig együtt gondolák, mert az adós a fizetésre kitűzött időt ritkán tartja meg. Különfélék. Bucsú-estély. Prohászka Antal Lúgosra távozott rendőrkapitány tiszteletére bucsú-estélyt rendeztek barátai e hó 14-én este a Korona-vendéglőben. A bucsú-estély természetesen pohárköszöntések, barátságos érzelmek közt jó kedvben folyt le. Hálás tanítvány S utód. Balassa István, az érdiószegi vinczellér-képezde érdemes igazgatója, azon alkalommal, hogy Felsőbánya képviselőtestülete Gábor Józsefet díszpolgárrá választotta, őszinte igaz örömét fejezi s gratulál e nemes város fenkölt szellemű közönségének, ki méltányolni tudván még saját fiában is az igaz érdé-