Felsőbányai Hírlap, 1900 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1900-11-18 / 23. szám
teltséggel voltak és ha lesznek eltelve, feledve azt, hogy csak az üres szalmaszál úszik a viz felszínén; a teljes buzakalász nemes fajsulyánál fogva meghajlik; akik felfújt hólyagként jártak s kelnének netalán közöttünk, nem gondolva meg azt, hogy a felfújt hólyagnak összelapulásához elegendő egy kis tűszurás is. Nem örömest mondjuk el ezeket, de kénytelenek vagyunk vele, egyébiránt tartozó kötelességünk is; mert csak úgy remélhetjük társadalmi életünk föllendülését, | ha bajait feltárjuk, vérző sebeit orvosoljuk, ■ ekkép hatva a fennálló viszonyok átalakulására. Avagy hiszi-e komolyan valaki közölünk, hogy városunkban társas-élet van? Nincs-e közöttünk annyi válaszfal, a í mennyi intelligencziánk számát kiteszi? i Alig tud egy-egy kis szükkörü csoport vagy társaság egyesülni. Az olvasó-egyletek fennállanak ugyan, de életök — mert nem látogatják — nem élet, hanem tengödés. Nincs vonzó-erő, ami a tagokat együvé vonzza. Pedig a város érdemes polgár- mestere, mint mindenért, ez ügyben is fáradhatatlanul, lelkesen buzgólkodlk. A műkedvelő-társulat is alszik; legalább is nem ad életjelt magáról. Úgy látszik ; kialvófélben van az a láng, amely tagjainak keblében egykor lobogott. És ezeknek oka mind oda vezethető vissza, abban bírják kutforrásukat, hogy társaséletünkben meglazult, nem: — hiányzik az egyetértés, összetartás összekötő kapcsa: az egymás irányában való tisztelet és elismerés. Tekintsünk csak körül városunk közéletén: vajon nem úgy áll-e a dolog? Most a tél küszöbén, amikor élénkebb a mozgalom és a társas összejövetelek gya- koriabbak szoktak lenni: vajon nem fogunk-e meggyőződni állításaim igazságáról? Na hát addig — kimondja szájam, ami fekszik a szivemen — mig nem az egyéni érték, nem a közügyekért való - nzetlen munkálkodás lesz a társadalmi élet mozgató ereje, rugója és emeltyűje: igazi társaséletet ne is várjunk se városunkban, se máshol. pap j]íárton. A tisztességtelen verseny. Ismeretes lapunk olvasói előtt, hogy legközelebb törvény által fog megrendszabályoztatni az u. n. tisztességtelen verseny, mely a szolid kereskedelemnek eddigelé tömérdek károkat okozott. Különösen külföldi czégek ragadnak meg arra nézve minden eszközt és alkalmat, hogy költ, nem volt szív, mely örömmel ne gondolt volna a még derekabbnak Ígérkező lakadalomra. Ha valaki az ilyen vigalmaknál nem a boros poharat, hanem megfigyelő tehetségét tolná előtérbe, könnyen szemet szúrhatott volna bárkinek is az a feltűnő körülmény, hogy a vőlegény fiatal czimborái közöl egynek-egynek mindig akadt valami keresni valója az udvaron, hol a lovát nézte körül, hol meg a sallaogos dohányzacskóját hozta be, hogy megkínáljon valakit abból a hires muskotályból. Mig Turiéknál vígan szólt a zene, azalatt a barna bandának egyik számkivetett tagja elkeseredésében a szomszéd kövér libáira vetette szemét, gondolván, hogy legalább veszett fejszének a nyele megkerül. Azonban pórul járt az istenadta, mert a mint az ólak körül ármánykodott, a hold által csak félig világított udvaron a gazdának vésztjósló alakja tűnt elő, puskával kezében. A more, amint megérezte a pecsenyeszagot, szorul- tábaft a Túri Gábor udvarára veté át magát. — Megállj, a kopogós rézangyalát az apádnak, ismerlek, ki vagy! Ezzel egyidejűleg enyhe szellő suhant végig a kerteken, melynek hatása alatt a napraforgótányérok ingerlőén kezdtek bólintgatni a szomszéd gazda pedig kilőtte puskáját. ! Felsőbányái Hírlap áruczikkeiknek kelendőségét sokszor a kereskedői tisztességtől eltekintve is biztosítsák. Ezen törekvésnek egyik kárhozatos kinövése a »szelvényvagy hólabda-rendszer,« mely abból áll, hogy a kereskedő vagy iparos szelvényfüzeteket bocsát ki és azokat szétküldi a szélrózsa minden irányában. Aki ilyen füzetet kap, igyekszik az abban foglalt szelvényeken túladni és ezen szolgálata ellenében megkap egy értékes tárgyat, amelynek ö csak egy tízedrészét fizette ki egy szelvény ára fejében, de a hiányzó 9/10 részt azokkal fizetteti meg, kiknek a szelvényeket eladni sikerült. Azok ismét egy-egy szelvényfüzetet kapnak, melyet elárusítani törekednek, hogy úgy szólván ingyen jussanak hozzá egyik-másik értékes czikk- hez. így megy ez aztán a végtelenig. . . . Sok panasz érkezett már e tárgyban az ipar- és kereskedelmi kamarákhoz, nemkülönben a kereskedelmi ministerhez is, kik belátván ezen rendszer káros hatását, orvoslásról gondolkoztak. Mielőtt az erre vonatkozó*törvény elkészülhet, a kereskedelmi minister 70055. szám alatt rendeletet bocsátott ki a másodfokú iparhatóságokhoz, mely által az ország lakosságát valószínűleg sok olyan kiadástól fogja megmenteni, amelybe eddig a legtöbb ember oktalanul belement azon reményben, hogy olcsó áron fog egyet-mást megszerezni más embertársa zsebére. Ezen üdvös rendeletet olvasóink érdekében minden kommentár nélkül szószerint közöljük: «Újabb időben az érdekelt kereskedő- és iparos-körök részéről, valamint a napi sajtóban is ismételten panaszok emeltetnek a tömeges és gyors vételre ingerlő módon eszközölt elárusitás ama rendszere ellen, mely szelvény (lavina, hólabda) rendszer elnevezés alatt vált ismeretessé. Ezen rendszer csekélyebb eltérésekkel általában abban áll, hogy a kereskedő bizonyos számú és meghatározott értékű szelvényből álló füzeteket bocsát ki oly feltétel mellett, hogy egy-egy szelvényfüzet tulajdonosa, ha a füzetben levő szelvényeket egyen kívül topább adja s az uj szelvénytulajdonosok a szelvényeknek hasonló feltételek mellett leendő további eladása czéljából szintén vásárolnak egy-egy szelvényfüzetet, a részére megmaradt egy szelvény ellenében megkapja a kikötött s az egy szelvény áránál jóval nagyobb értékű áruezikket, — Nyilvánvaló, hogy az árusítás e módjában tömeges és gyors vételre alkalmas ingerlés van. Az ipartörvény 51. és 52. $-a a végeladásokat, árveréseket és más tömeges v telre ingerlő elárusitási módokat előzetes iparhatósági engedélyhez köti s abból az okból bizza az engedélyek kiadását az iparhatóság szabad mérlegelésére és belátására, hogy az iparhatóság a jelzett elárusitási módokban rendszerint megnyilatkozó jogosulatlan és tisztességtelen versenynek útját állhassa azáltal, hogy csak akkor adja meg az idézett törvényszakaszok szerinti eladási módokra az engedélyt, ha a jelzett módon való elárusitás az üzleti érdekek jelentékeny meg- károsodásának elkerülése érdekében okvetlenül szükséges. A fentebb ismertetett »szelvény-rendszer« melletti árusításnál nem forognak fen azok az okok, melyekből a tömeges és gyors vételre ingerlő árusításnak ez a módja az ipartörvény 51. §.-a alapján engedélyezhető volna. Az, aki szelvény rendAz események ilyetén fejlődésére nagy zavar keletkezett a Túri portán. A poszton álló legény lélekszakadva rontott be a mulatók közé. — Ferencz! meneküljünk, nyomunkban a zsandárok! Mintha puska oros hordó mellett állottak volna, rögtön szétoszlott a társaság. A vőlegény kíséretével együtt elvágtatott, ott hagyva menyasszonyt, mulatságot és minden hiábavalóságöt. Csató Ferencz hires betyár volt, aki Sima Ferkó név alatt több csikólopást követett el czimboráival, nem egy külön véleményen levő gazdát küldött másvilágra, amint ez a törvény- széki tárgyalásokon kitudódott. A szép menyasszonytól elesett, hanem ahelyett elvette a — köteles leányát.*) És mindez azért történt, mert az őrszem, megzavarva a szomszéd lármájától és lövésétől, az ingó napraforgó-tányérokat zsandár-kalapok- nak nézte. így került lépre egy egész banda az optikai csalódás folytán. Imre Károly. *) Felakasztották. szer mellett árusít, nem az üzletet érhető károk elhárítására, hanem a versenytársak rovására jogosulatlan üzleti haszon elérésére törekszik. A verseny e módja a kereskedelemben nem tűrhető meg, mert az a rendkívüli olcsó vásárlás elhite- tésével végeredményében az összes versenytársak megkárosítására vezetne. A szelvény-rendszerrel árusító félrevezeti a közönség jóhiszeműségét, elhitetvén a vevővel azt, hogy e rendszer mellett olcsón vásárol, holott a közönség maga az árut a szelvényrendszernéi talált értéken felül is megfizeti; sőt könnyen megkárosítja az egyént, — amennyiben az átvett szelvény daczára nem mindenki hajlandó szelvényfüzetet vásárolni, s mert az egy szelvény ellenében kapott áruczikknél az illető szelvény csekély értéke folytán nem igen vizsgálják azt, hogy a nyert áru a kereskedő által más oldalról bevett vételárnak tényleg megfelel-e. A szelvény-rendszer mellett gyakorolt elárusitás tehát a jogosulatlan és tisztességtelen verseny minden ismérvét magában foglalja. A kereskedelem és vevő- közönség érdekei szempontjából tehát elrendelem, hogy: a) az elárusitásnak ezen módjára a többször hivatkozott törvényszakasz alapján engedélyek ki ne adassanak; b) a netán kiadott engedélyek haladéktalanul visszavonassanak; o) azok ellen, kik ily módon engedély nélkül árusítanak, a megtorló eljárás folyamatba tétessék és az 1884, évi XVII. t.-cz. 158. $. d) pontjában foglalt büntető rendelkezés szigorúan alkalmaztassák. Felhívom Czimet, hogy e rendeletem tartalmát elsőfokú iparhatóságával vagy iparhatóságaival közölvén, annak megtartása felett saját hatáskörében is őrködjék. Budapesten, 1900. október hó 16-án.« Hegedűs, s. k. Különfélék. Esküvő. Fényes esküvő volt Nagybányán f, hó 10-én. György József m.-szigeti kir. mérnök vezette oltárhoz lovag Bittsánszky Ede min. tanácsos nagymüveltségü bájos leányát: Irént. Kinevezések. O felsége a király Kölcsey .János szatmári törvényszéki bírót a VII. fizetési osztályba sorozott bíróvá; dr. Lázár Sándor, m.-szigeti járásbirósági albirót az ugyanottani járásbírósághoz járás-biróvá nevezte ki. r r II Áthelyezések. O felsége, a király megengedte, hogy Czébel Gusztáv m.-szigeti kir. járásbiró saját kérelmére az ottani kir. törvényszékhez törvényszéki bírói minőségben áthelyeztessék. Az igazságügyminiszter dr. Justh Dezső felsö-vissói kir. közjegyzőt Husztra helyezte át. Anyakönyvi kinevezés. A belügyminiszter Erdős Aurél jegyzőt az avas-újvárosi kerületbe anyakönyvvezető helyettessé nevezte ki. A Lendvay-szobor leleplezése. Lélekemelő magasztos ünnepély színhelye volt e hó 11-én a testvér Nagybánya városa. Ekkor leplezték le országos érdeklődés mellett id. Lendvay Mártonnak, a magyar színművészet úttörő lelkes bajnokának Verő László által mintázott, érezböl készült mellszobrát. Gyönyörű idő kedvezett az ünnepélynek, mintha az égiek is gyönyörködtek volna a nagyszerű jelenetben, midőn nagy fiának emlékét kegyelettel rögzíti meg a hálás utókor. — A gyülekezés d. u. ya 3 órakor kezdődött a városházán s innen indult a szépen rendezett felvonulás 3 órakor a Lendvay-térre. Jelen voltak: a belügyminiszter képviseletében gr. Hugonnai Béla, vármegyénk főispánja, a közoktatásügyi miniszter képviseletében berenczei Kovács Béla kir. tanácsos tanfelügyelő, Szatmár megyét a főispánon kiviil Nagy László alispán és Gönyei István főjegyző képviselték. Ott láttuk özv. ifj. Lendvay Mártonnét: Fáncsy Ilka asszonyt Budapestről ; az országos színész-egyesület képviseletében Vedres Gyula titkárt; a szatmári Kölcsey- Kört dr. Fechtel János, Mátray Lajos, Bakcsy Gergely és Radó Bertalan képviselték. Ott voltak még: dr. Schönherr Gyula akad. tag, muzeumőr, Verő László szobrász, édesanyja és nővére Budapestről, Debreczen város képviseletében Végh Gyula t. főkapitány; Szatmár város képviseletében Pap Géza főjegyző és dr. Fechtel János; Nagy-Károly város képviseletében Debreczeni István polgármester, Demidor Ignácz főkapitány, Hám János főgymn. igazgató, Roóz Samu és dr. Kovács Dezső ügyvédek, Vetzák Ede pénzintézeti igazgató, Róth Károly, Makay József; városunk képviseletében pedig Farkas Jenő polgár- mester, dr. Szokol Pál bányatanácsos, Nyisztor István városi tanácsos, dr. Sereghy Béla t. ügyész Spáczai Gyula városi jegyző. — jólesett látnunk, hogy a hivatalos kiküldötteken kívül városunk
