Felsőbányai Hírlap, 1899 (4. évfolyam, 1-27. szám)
1899-05-07 / 10. szám
A társas-vacsora. Vendégeink tiszteletére a ,,Korona“-ven- déglö termében társas vacsora rendeztetett, melyen a helybeli és kapniki hölgyek közül is többen részt vettek. A vacsora minden tekintetben igen jól sikerült; ételfogásai következők voltak: 1. Borjupörkölt makarónival. 2. Diós-, túrós- és iróstészták. 3. Rántott csirke ugorka- és fejes salátával. 4. Ementáli sajt. 5. Nagybányai és sikárlói bor sztojkai és bikszádi vízzel és anélkül. Vacsora közben az első felköszöntöt a főispán ur ő méltósága mondotta a legelső magyar emberért, a nemzeti szövetség első ala pitó tagjáért: király ő felségéért. A közönség fennállva hallgatta a lelkes beszédet s azt lelkesen megéljenezte. Majd Pemp Antal t. kananok, esperes-plebános emelt poharat a szeretett főispánért. Beszédjében többi között előadja, hogy a nemzeti szövetség a nemzetiségtől szivet és észt kívánjon, mert szív és ész szerint irányodik a nyelv. ... A szövetség első dolga a népnek, a társadalomnak jólété. A társadalom azonban beteg, mert eltért Istentől: a szegény nem akar tűrni, a gazdag nem akar segíteni ....... Ha példát akarunk adni a népnek, a nép utánunk jő ............. A hit nem lehet tevékenység n élkül s a tevékenység nem lehet hit nélkül, Ezután szól a tekintély iránti tiszteletről, a mely a mai korban meglehetősen megfogyatkozott, mert a többek, a példaadók nagyrésze sem igen tiszteli a legfőbb tekintélyt . . . O azonban bizalommal néz a szövetség jövője elé, mert annak élén oly kiváló férfi áll, kinek — ép úgy, mint a szövetségnek — jelszava: „Istenért, királyért, hazánkért.“ Ezután Farkas Jenő polgármester köszöntötte fel a Nemzeti szövetség orsz. elnökét: dr. Herczeg Mihály egyetemi prorectort és min. tanácsost és az ujjonan alakult szövetséget további jóindulatába ajánlotta, szívből fakadt beszédjét a közönség zugó éljene fogadta, Majd dr. Herczeg Mihály egyetemi prorec- j tor az uj szövetség és Felsőbánya város felvirágzásáért emelt szót és poharat. Beszédje során előadja, hogy az élet boldogságához a munka | szükséges . . . Hogy a munkának eredménye legyen szükséges, hogy az ember jó kedvvel, örömmel, kitartással és türelemmel végezze; s erre nézve példákat hozott fel a történelemből. A magvas, fenkölt, kedélyes és töröl-szakadt magyaros beszéd felvillanyozta az elméket s meghódította a sziveket. Ezután Majos Károly áll, anyakönyvvezetői felügyelő ékes és gyönyörű beszédje következett, melyben a magyar nőket éltette. Pap Márton v. számvevő a vendégekért, a főispán ur ő méltósága pedig a felsőbányái és FblsóbányaiHírlap kapnikbányai közönség jólétéért emelt poharat. | Csausz István postamester a magyar honszeretet- ért dikcziózott. Majd dr. Herczeg Mihály a felsőbányái Nemzeti Szövetség hölgybizottságáért és 2 elnök- nöjeért emelt poharat. Szónok beszédje csak úgy szikrázott a szellemességtől a kedélyességtől. És valóban csak sajnálja a tudósitó, hogy azt a szivet, lelket gyönyörködtető illustris beszédeket a lap szűk terjedelme miatt egészben le nem írhatja. Erre Pap Márton a jelenlevő két lelkészt éltette. Ezután Nagy Lajos szerkesztő éltette a nap három előkelő emberét, a három vendéget; a főispánt, Herczeg elnököt és Majos Károly felügyelőt. Majd Csausz István dr. Feketéért a kedves vendégért, az általánosan tisztelt és szeretett emberért ürített poharat, Farkas Jenő polgármester pedig az egyház, a kincstár és politikai hatóság egyetértő munkálkodásért s a város jövőjéért. Dr. Fekete Sámuel megyei főorvos Felsőbánya hölgyeit éltette. Dr. Herczeg Mihály pedig Felsőbánya vendégszeretetéért emelt poharat és a vendégek nevében köszönte a szívélyes és magyaros fogadtatást. Tizenegy óra után a kedves vendégek szállásaikra távoztak, a társaság nagyrésze azonban tovább is ott maradt, s hogy a borral a diktió- zás is tovább folyt, azt kiki gondolhatja, és hogy a pohárcsengéshez tüzes magyar nóta is kompáriáit, az magától értetődik. Svéd fogadósunkról is elmondhatjuk, mit az egyszeri elöljáró mondott egyik alattvalójáról hogy: »a közönség megelégedését iparkodó módon megnyerni törekedett.« És valóban az ételek, italok és kiszolgálás ellen senkinek panasza nem lehet, csak az volt az egyedüli baj, hogy Éva néni pompás »műhelye«: a konyha messze esett az étkező teremtől, s igy eszünkbe jutott egy román és egy magyar közmondás. Az első azt mondja, hogy csak a sonka és az anyós jó hidegen. A másik pedig azt tartja, hogy : a rántott csirke, turósbéies és a fekete kávé meleg legyen. J" egyzőkönyv. Pelvétetett Felsőbánya sz. kir. r. t. város képviselő-testületének 1899. évi április hó 29-én tartott rendkívüli közgyűlésében. Jelenvoltak Farkas Jenő polgármester elnöklete alatt: Spáczay Gyula jegyző, Prohászka Antal r. kapitány, Mis- kolczy Márton t. ügyész, Pap Márton számvevő, Kovács Pál erdötiszt, Szüszner Ferencz, Roth Salamon, Sziics Illés, Veress József, Roth Lázár, Lendeczki János, Rettegi Károly, Zazula Sándor, Ilanzulovics Kristóf, Kerekes Sándor, Nagy Lajos, id. Hajdú Sándor, Dobai János, Máriás György, Adámcsik Péter, Lévay Károly, Tersztyánszky Ferencz. 1. Elnök üdvözölvén a megjelent képviselő- testületi tagokat, a gyűlést megnyitja a mai gyűlés jegyzőkönyvének hitelesítésére Szűcs Illés Nagy Lajos, Kerekes Sándor képviselőket kéri fel, a hitelesítés idejét folyó évi május hó 3-iká- nak d. u. 3 órájára tűzi ki. Ezek után előterjeszti, hogy folyó évi márczius hó 28-án tartott közgyűlés Ifi. sz. határozata értelmében a Frommer A. et Comp. czég ajánlata, illetve a város tulajdonát képező alsó, úgynevezett kis malom s ahhoz tartozó vizesési jog, valamint a körülötte levő szabad terület eladása ügyének tárgyalására másodízben mai napra lett kitűzve a határidő, mivel ezen határozat meghozatalához a képviselőtestület összes tagjainak általános többsége kívántatik meg, ez alkalommal pedig a megkiván- tató többségben a képviselők ismét nem jelentek meg, indítványozza, hogy ezen ügyben érdemleges tárgyalásra 15 nap közbevetésével folyó évi május 15-ének d. e. 10 órája tűzessék ki. Miután a jelen közgyűlésen az általános szótöbbségnek megfelelő számban a képviselőtestületi tagok meg nem jelentek s igy érdemleges határozat ez ügyben hozható nem volt, ennélfogva ezen ügy tárgyalására újabb határidőül 15 nap közbevetésével az 1886. évi XXII. t.-cz. 110. $-ának rendelkezéséhez képest folyó évi május 15-ének d. e. 10 órája kitüzetik s erről a képviselő testület tagjai meghívó utján s jelen határozat kifüggesztésével értesittetni határoztalak. 2. A tanács beterjeszti a debreczeni kir, erdöfelügyelöségnek a város tulajdonát képező erdötesteknek állami kezelés alá bocsátása ügyében kelt felhívását a bizottság javaslatával együtt. A bizottság javaslatával megegyezöleg a képviselőtestületi közgyűlés egyhangúlag hatá- rozatilag kimondja, hogy a Felsőbánya város tulajdonát képező erdőtesteket állami kezelés alá nem adja, mivel erdői szakszerű kezelés alatt állanak és az erdőknek állami kezelés alá vétele ügyében alkotott törvényben foglaltak szerint az erdőknek ezen kezelése a városra nézve a jelenleginél előnyösebbnek nem mutatkozik. 3. A bizottság javaslata az értékpapírok vásárlása ügyében. A bizottsági javaslattal megegyezöleg a képviselő testületi közgyűlés határozatilag megbízva a polgármestert, hogy Budapestre utazzék és az illetékes helyeken a bányakárpótlási ügyben kötött egyezség pénzügyminiszteri jóváhagyását sürgesse és tegyen lépéseket az ezen egyezségből kifolyólag 1898. decz. 31-én kifizetni kilátásba helyezett első részlet (40000 frt) után a határidőtől ez ideig eltelt időre eső kamatveszteségünk megtérítésére, valamint a vásárlandó értékpapírokra nézve Onagyméltóságának We- kerle Sándor urnák tanácsát is személyesen kérje ki, egyáltalán az ügyre nézve is járjon el. 4. Kremniczky Albert felsőbányái lakos keserveihez képest? Katastropha érheti az embert vasút nélkül is, legyen bár biztosítva »Az első magyar baleset elleni biztositó intézet «-nél is De vájjon mi, vagy milyen az az első magyar baleset ? ? Philoxera, májusi fagy, árvíz, vagy szuronyos politikai követválasztás ? De csitt! vidéki lapban (kaució nélkül) nem szabad politizálni. De hát mi lehet az az apró kellemetlenség vagy baleset ami megyei viczinálisunkon ? Talán az, mikor a »Kávédarálóban« elfogy a szusz, akarom mondani : a viz; és az utasok kalappal hordják a gőznek valót, és setétbe nem nézik, ha egy pár békafiók is bekerül a gőzfejlesztőbe ? Vagy mikor a kisebb állomásoknál sok berakni való, de kevés a berakó személy; és az utas is segédkezik. Ez csak saját előnyünkért hozott önkéntes áldozat. Na de nem firtatom tovább. Vannak idili jelenetek, váratlan mulattató esetek is, minő például az én kedves szomszédasszonyaimmal esett meg nem régen. Rövidesen elmondom. Szatmár- ról jöttének jó szomszédasszonyomék Sikárlónál kiszálltak s nekiindultak —nem lévén az állomáson fiáker — gyalog- És mikor jót haladnak az iist- fenékszinü setitségben, akkor veszik észre, hogy ők nem Nagybányán, de S kárlón találtak leszál- lani. Persze mig vissza mentek, a »gözkocsis« elfütyölt. És még az a legszebb a dologban, hogy éppen április elején esett meg velők az eset. Velem is történt egy kis eredeti történet. Ebből akartam én tárczát csinálni. De hát az eset rövid lévén, mint a mesebeli nyúl farka, előszót firkanték elejébe; és csak most veszem észre, hogy az előszó hosszabb lett, mint a valódi esemény leírása. Péter barátom azt mondaná rá, hogy »nagyobb a czédula, mint a komédia«, j De hát a csizmának nem hosszabb-e a szára, j mint a feje (a kilósabb része), mégis jól van ? ! A dolog igy történt. Gyűlés volt. Évi nagy gyűlés. A czimborák Szatmáron maradtak, s igy csak egyedül indul- | tam »a világ végére« — haza felé. »Második csengetés, Nagybánya fele kérem beszállani«. Megvártam, mig a nem nagyszámú közönség elhelyezkedett. Beültem a legutolsó kupéba. Tele volt üres padokkal. Magam mellé helyeztem a »vásárfiát«, amely összesugorodott, mint a szalonabör a tüzön.^ Ugyanis a pályadijjal — bizonyos okoknál fogva — mást embereitek meg, s igy az asszony számára szánt esernyő és czi- pöböl egy bordürös kötő, a fiú részére tervezett hintalóból egy kis kerekes bárányka született. De hát vigasztaltam magam Eötvös szavaival: ha életünk fáján minden virágból gyümölcs fejlődnék, nem birnók el életünk gazdag terhét. Rövid fiityölés, hosszú köszöngetés után elindultunk. Végre a nap utolsót kacsintott s az álmos földre reá borult az alkonyat köde — és mi komoly, de lassú méltósággal haladtunk a czél felé. Egyszer csak belép a kalauz kéri a jegyet. Átadom. »Uram hisz ez nem jegy«, mondja ö. Megnézem, hát látom, hogy az uj kalapom mel- j löl kihúzott és zsebre rakott számozott czédula volt. Másat adok. — »Uram ne tréfáljon velem, hisz ez sem jegy«. Megnézem. Hát a kis fiam számára készített játékhoz való pakondekli darab. Emberem tüzbe jön. — Végre sok keresés után a kilenczedik zsebemben megtaláltam az igazit. A lyukasztás és látleletezés megtörténvén, a kalauz indul. Kérem — mondám én — legyen szives ide nagyobb világot gyújtani, hisz ez a lámpa alig pislog, s ha valaki betalál nyitni és nyakon érdekel, azt se tudom, kinek köszönjem meg. »Elég az a világ egy embernek« volt a laikus válasz — és magamra maradtam. Végre elértük amaz állomást, melynek neve mindegy: neve hátulról olvasva is úgy hangzik, mint élűiről. Megállunk, leszállók, s bemegyek az állo- másvezetöhöz. »Kérem állomásfőnök ur! legyen szives a vonat elindulásával addig várakozni, mig a faluba bemegyek.« Mondám egész komolyan. »Uram ! — mondja a főnök — hogy lehet ilyet kívánni, hogy beszél ön Uram eféléket ?« mondja a piros karkötős helyi legfőbb hatalom. »Nem, főnök ur!« folytatám tovább a beszédet — »én egész határozottan beszélek.« »Az nem lehet kérem. Uraságod talán nem szokott vonaton utazni, és most a^ szokatlanság vagy más egyébb helyi okoknál fogva valami baja van.« »Nem, — kérem — egész rendben vagyok, kérem tehát, legyen szives meghallgatni.« Én a faluba akarok bemenni egy száll gyertyáért, mert a kupéban világosság hiánylat vagyon.« Ezután elmondám a kalauzi bölcs választ is, hogy t. i. »Elég egy embernek.« A főnök és a bejött pár utas jót nevetett. r
