Felsőbányai Hírlap, 1899 (4. évfolyam, 1-27. szám)

1899-11-05 / 23. szám

Felsőbányái Hírlap. nyitotta meg 5 koronával, összegyűlt 14 korona. A másik ivre azok jegyezték fel magukat, kik 50 koronás részjegy váltása által kívánnak az »Eötvös-alap« tagjai lenni és igy óhajtanak hoz­zájárulni a »Tanítók Háza« fenntartásához. Je­gyeztetett összesen 22 részvény 1100 korona értékben. Oly fényes eredmény ez, melynél job­ban semmi sem bizonyíthatja a lelkesedés nagy­ságát. Gerhardt Katinkáé az érdem, hogy ben­nünk a jótékonyság szunnyadó érzését felköltötte! Hogy ö maga mily lelkes pártolója az általa hirdetett eszmének, kitetszik azon Ígéretéből, mely szerint kötelezi magát a gyűlést követő napra, hogy az »Eötvös-alap« pénztárához 10 irtot küld, mint sürgős segélyt . . . Ezek után a gyűlés elhatározta, hogy a »Szatmármegyei ál­talános tanitó-egyesület«-hez oly értelmű javas­latot terjeszt, miszerint minden tag kötelezőleg legyen tagja az »Eötvös-alap «-nak is. Következett Székely Árpád, nagybányai közs. isk. tanítónak »A népiskola a hazaszeretet nevelésében« czimü felolvasása. Székely Árpád, mint iró ismeretes lapunk olvasói előtt, nála megszoktuk már a megkapó közvetlenséget. Egész felolvasásán a hazaszeretet magasztos érzelme húzódik keresztül s azt igyekszik hallgatói előtt feltárni, minő eszközök állanak a tanító rendelkezésére, hogy növendékeit hazaszeretetre nevelhesse. Felolvasásához a következő határo­zati javaslatot csatolja: 1. A történelmi nagyobb alakok egy-egy mese keretében már az I—II. osztályban ismertetendők. 2. A III. osztályú ol­vasókönyvbe a történelmi oktatás előkészítése czéljából több hazafias olvasmány vétessék fel mint az eddigi olvasókönyvekben van, 3. A tör­ténelem tanítása már a IV. osztályban kezdőd­jék. Végül: hogy jó példát mutasson a törté­nelmi tanítás fejlesztésére, azon Ígéretet teszi, hogy a jövő gyűlésen be fog mutatni néhány történeti mesét az I—II. osztály számára feldol­gozva. — E kör tagjai sokkal inkább vannak hivatva a nemzeti, hazafias nevelés eszközlésére, mint a magyarság zöme között működő kartár- sailc, mivel úgyszólván mind a magyarság határ­vonalain, sőt többen közülök idegen ajkú nemze­tiségek közepette munkálkodnak. Nem lehet te­hát eléggé méltatnunk Székely Árpád felolvasá­sát, midőn az eléggé soha sem sürgethető haza­fias nevelésre forditá a közfigyelmet. Fazekas Lajos hagymásláposi áll. elemi is­kolai igazgató-tanitó bő tárgyismerettel, széles­körű tapasztalataira támaszkodva, értekezett »A gyermek-játékok fontosságáról. Sok megszívlelni valót hallhattak belőle azok, kik a gyermekek testi nevelésére kevés gondot fordítanak. Szabó Albert költői ev. ref. tanító azon panaszból kiindulva, hogy olykor az elnökség tárgyak hiánya miatt zavarba jön a gyűlés meg- tarthatósága felett, hosszas és magvas indokolás után a következő határozati javaslatokat ter­jeszti elő: 1. Minden gyűlés végén állapíttassák meg a következő gyűlés ideje és helye, hol a helybeli tanító vagy tanítók közül egy gyak. tanítást tartson. 2. Nevezzen ki a gyűlés három tagot, kik a jövő gyűlésre legalább 1—1 ívnyi dolgozatot készítsenek s azt az elnökséghez egy hó alatt beterjeszszék. 3. Ha önként ajánlkozók vannak, a kinevezettek tartassanak fenn a kö ­Csak azok mondják: »nincs Isten, nincs örök élet,« kik szeretnék, ha nem volna . . . Feltámadásról, örök életről és viszontlátás­ról beszél a sírok mellé letüzött kereszt, az örök szeretetben való egyesülés reménységének zász­lója. Két rövidebb ága azt magyarázza, rövid a szenvedés, rövid az élet; a hosszabb pedig azt hirdeti, hogy a sírból ég felé visz az ut, oda, hol a hitves hitvesét, a szülő gyermekét, a testvér testvérét, a barát barátját és az árva az ö édes anyját, az ö elvesztett mindenét ismét feltalálja és vele az örök Szeretet által örök szeretetben egyesül; hol nincs többé fájdalom, nincs köny- hullatás, nincs enyészet, nincs elválás. Szépen mondja egyik jeles írónk : »A halál leveszi a fáradt vándor válláról a keresztet és az egyház diadaljeleül sirjára tűzi.« Jöjjetek, jöjjetek jámbor hivő lelkek ki a temetőbe. Gyújtsatok világot, hintsetek virágot elhunyt kedvesitek csendes sirhalmára. De nem virág, de nem világ az fökép, mit tőletek az igaz szeretet igényel és a halottak elvárnak. Az ő lelkök üdve tőletek imát és jó cselekedeteket kér és vár. Imát kérnek, »hogy bűneiktől feloldoztassanak.« vetkező gyűlésre. Az 1. pont felett, mivel az ed­dig is úgy volt, a 2. felett pedig, mivel kény­szert gyakorolni nem akar, a gyűlés napirendre tér, ezek a 3. után pedig önként elesik s marad a régi jó szokás, az önkéntesség elve. -- Szabó Albert gyönyörű, szabad előadását, tárgyától el­tekintve is dicséret illeti, mivel körülbelül negyed óráig tartó beszéde pezsgett a magyaros zamat­tól és abban egyetlen idegen szót sem használt. Sokan tanulhatnak tőle ! A györvidéki tanítóegyesület átiratának elintézése az árvíz által sújtott tanítók segélye­zése tárgyában az ebéd idejére halasztatott, hol önmagával megbékülve, mindenki adakozóbb han­gulatban volt, mint éhgyomorral. A 9., 10. és 12. pontok hamarosan letár- gyaitatván, következett volna a 11. pont: az elnök lemondása, azonban ez szóba sem jöhetett és a gyűlés hangos éljenzése után megmaradt elnöknek továbbra is »Doroghy bácsi.« Adjon az ég neki továbbra is erőt és türelmet! Nem sok híja volt a 2 órának, midőn a »Korona-vendéglő« u.n. pingált szobájában ebéd­hez ülhettek a szellemiekben megfáradottak, megfordítván az Üdvözítő mondását: »Nemcsak igével él az ember, hanem kenyérrel is!« Az első felköszöntőt Farkas Jenő polgármester mon ; dotta a királyra, mit az egész közönség állva ; hallgatott végig. Toasztot mondtak még Doroghy Ignácz, Nagy Lajos, Székely Árpád, Jaskó Ká­roly, Ambrus Mózes, Gerhardt Katinka stb. Hosszadalmas volna valamennyi felköszön- töt jelezni, elég legyen annyi, hogy egyik a má­sikkal vetélkedett szellemesség tekintetében. A derült jó kedv ott ragyogott mindenki szemében. Délután 5 óra lehetett, midőn a társaság elosz­lott, egy hasznosan és kedélyesen eltöltött nap emlékét vivén magával mindenki. A következő gyűlés helyéül Sáros-Magyar-Berkesz lett kije­lölve. A tanitó-egyesület gyűlésén itt voltak ok­tóber 30-án, Doroghy Ignácz elnöklete alatt. Gernhardt Katinka állami tanítónő, Veigant Anna polg. isk. igazgatónő, Méray Emma, Jancsó Janka, Daray Ignácz, Zagyváné Firnstal Mária, Zagyva József, Szaücsek Dániel, Pokol Elek, Fazekas Lajos, Rozsos István, Lorgin Péter, Szokol Mar­git, Degré Etel polgári iskolai tanítónő, Czárich Ida közs. tanítónő, Gály Lajosné Herepci Kata­lin kézimunka tanítónő, Janky Roxán, Leileregg Luiza, Farkas Irén, Nyisztor Amália, Bányai Adél, Székely Árpád, Alexy Kornél, Wienerber­ger Géze, Simay Lajos, Rösner Valéria, Jaskó Károly, Friedman Antal, Neubauer Elemér, Amb­rus József ev. ref. néptanító Ilosszufalu, Veres József állami tanító Nagysomkut. Alakítsunk községi múzeumokat. ii Aki az általunk szőnyegre hozott eszmé­nek az emberi nem művelődés-történetére ki­ható rendkívüli fontosságát kellőleg átérezni képes és a felvetett kérdést nem tekinti a fe­lületes szemlélő gunymosolyával puszta chimáe- rának, minden bizonynyal oda fog velünk sza­vazni, hogy a kérdésben forgó eszmét: a föld Boruljatok le a kedves sirhalomnál és gyujt- I sátok meg szivetekben a hálás szeretetnek soha el nem hunyó lángját; és a hervadó virágok mellé helyezzétek oda az édes emlékezésnek : örökké viruló virágait. Imádkozzatok csendes ki­múlásért, imádkozzatok boldog viszontlátásért. És ha a halottak csendes birodalmában volna egy sirhalom, mely alatt ellenségtek pi­hen, menjetek oda és nyújtsatok békiilö, engesz­telő jobbot. Ez a legszebb virág, ez a legszebb világ. Ti pedig, kiket hiúság és üres érzelgés hozott a temetőbe, távozzatok innen. Ne zavar­játok a holtak nyugalmát és a jámborok imáját. Ez ünnep nem a hiúságnak, nem az üres érzel- gésnek ünnepe. Ez a hitnek, az imádságnak ün­nepe, mely egyedül képes fentartani a családot és társadalmat ... Az elkésett láng, a fonnyadó virág és a hideg márvány nem törlik le a kin- sajtolta könyeket, nem némitják el az árvák és özvegyek rég elhangzott panaszát. Vigyázzatok és változzatok meg! Tanuljatok jól élni, hogy jól ! haljatok meg. Hogy majdan sírotok felett ne átok és Ítélet, de a szent imádság hangozzék: »Adj Uram örök nyugodalmat neki!« Vagányi Kálmán. méhében rejtőző avagy avatatlan kezek közt elkallódó kincshalmaz megmentését a tudomány érdekében föl kell karolnunk, továbbá is a kö­zöny posványában tespedni nem szabad en­gednünk. Élénk remény kecsegtet bennünket, hogy ezen eszme csekélységünknél sokkalta hivatot- tabb körök vezérférfiainak érdeklődését is fel fogja előbb vagy utóbb kelteni s hogy nem­sokára el fog jönni az az idő, mikor a szigorú hatósági felügyelet alá helyezendő községi mú­zeumok létesítésének kérdését az egész országra kötelezőleg kiterjesztendő törvény által maga a törvényhozás fogja szabályozni. Addig is azonban, mig a tudomány érde­kében múlhatatlanul megkivántató országos intézkedés ideje elérkezik, szerény vélemé­nyünk szerint saját autonom hatáskörében a vármegyék volnának hivatva a vezér-zászlót kezökbe ragadni s az általunk felvetett kérdés­ben szabályrendeletileg intézkedni, hogy a tör­vényhatóság összes községei a határuk terüle­tén talált és a lehetőség határán belül megsze­rezhető mindennemű régi csont-, kő-, bronz- és vas-eszközöket, cserép- és fa-tárgyakat, fegyvereket vagy fegyver-részeket, érem- és pénzdarabokat, pecsétnyomókat, feliratos vagy diszitményes tégla-és kő-maradványokat, bronz-, réz-, vas- vagy netaláni arany-, ezüst-ékszereket és általában megőrzésre érdemes és tanulmány tárgyául alkalmas minden régiséget összegyüjt- senek, azokat megbízható felügyelet alatt meg­őrizzék s azokról idŐnkint a leletek szabatos körülírása, a lelhely s egyéb fölemlitésre méltó körülmény pontos megjelölése mellett a vár­megyei hatósághoz jelentést tegyenek, hol az ellenőrzés gyakorolhatása szempontjából köz- ségenkinti rendszeres nyilvántartás lenne veze­tendő. Ezen községi múzeumok azonban a mi tervünk szerint úgyszólván csak csatornák gyanánt'szolgálnának melyek időnkint felszapo­rodott készletüket, mint egy gyüjtő-medenczébe: a vármegyék székhelyein vagy egyes vidékek emporiális városaiban alakítandó, illetőleg ott már meglevő múzeumokba szolgáltatnák be, hogy azoknak tudományos buvárlatokra már könnyebben felhasználható gyűjteményeit gaz­dagítsák vagy kiegészítsék s hogy viszont ezek egyes példányokat az országos nemzeti mú­zeumnak vagy — ha úgy tetszik: — külföldi múzeumoknak is eladhassanak vagy velők csereviszonyba léphessenek. Minthogy pedig köztudomású tény, hogy a minden talált rozsdás érezdarabkában követ­kezetesen aranyat-ezüstöt kereső köznép nem igen hajlandó a reá nézve legtöbbször érték­telen, de a tudományra nézve sokszor megbe­csülhetetlen értéket képviselő leleteket a ható­ságoknak bejelenteni, hanem szívesebben viszi a község élelmes korcsmárosához, kitől — ha egyébre nem — egypár krajezár értékű pálin­kára biztosan számíthat; s minthogy legkevésbbé sem titok, hogy ilyen utón sok reális értékű kincs és műbecsü régiség jut avatatlan kezekbe s vész el végképen a tudomány legnagyobb kárára: feltétlenül szükségesnek vélnők, "hogy a találó a beszolgáltatandó leletnek legalább megközelítő értékéhez képest aránylagos juta­lomban részesittessék, ami aztán másokra is j buzditólag hatna, ösztönzésül szolgálna s a le­letek eltitkolásának eseteit — ha teljesen meg ! nem szüntetni is — legalább kevesbítené. Csakhogy: hic Rhodus, hic salta! — hon­nan fedezhetnők azon kiadást, mely a közsé­gek pénztárait ilv módon kétségtenül megter­helné ? Nos ! mi tehát ezen kérdésre is megadjuk következő czikkünkben a feleletet. Nyílt levél a »Felsőbányái Hírlap« tek. szerkesztőjéhez és t. kiadótulajdonosához. Szatraár, 1899. nov. 1. Tisztelt Uraim! A hírlapirodalom azon nélkülözhetetlen csa­tornája a müveit társadalom szellemi életfolya­mának, melyen át a fel-felmerülö eszmék s az életviszonyok mindennemű nyilvánulásai szabad kifolyást kell hogy találjanak, nehogy a különben múlhatatlanul bekövetkező elposványosodás mér­ges levegője végkép kioltsa a szellemi élet vilá­gosságát. Minél tágabb medret tud nyitni valamely lap az eszmék rohanó folyamának tovább-veze-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom