Felsőbányai Hírlap, 1899 (4. évfolyam, 1-27. szám)

1899-08-13 / 17. szám

1 köttetnének és az egész telep parkiroztat- nék, továbbá az utczák oldalai és a város alsó végén levő pusztahelyek ákácz, illetve fekete fenyőkkel befásittatnának. Az értekezlet javaslata, illetőleg kérelme azt hisszük a képviselőtestület által el lesz fogadva s a szükséges pár ezer forint meg lesz szavazva, hisz az ezen czélra fordítandó összeg nem kidobott pénz, de a város jól felfogott érdekében, a nyaralás fejlesztésére, tehet a város forgalmának emelésére for­dított — nem is áldozat, — de gyümöl- csöztetésre elhelyezett, befektetett töke, mely ha nem is mindjárt az első, de a to­vábbi években fokozatosan meghozza a be­fektetett összeg kamatait. Mig ha a nemes város ez érdemben szükmarkoskodik, Felső­bánya eléri azt — mint az értekezleten a nyaralásnak leglelkesebb hive, a városnak jóakarója, az egyik előkelő nyaraló magát kifejezte, hogy a nyaralás nem sok idő múlva befagy, vagyis pár év múlva alig lesz 4—5 nyaralónk. A fürdöház felépítése a város közön­ségénél is nagyon nagy és nagyon régen érzett hiányon segítene, különben annak építését a belügyminisztérium már közigaz­gatásilag el is rendelte. Kik a város fejlődését, szellemi és anyagi haladását lelkiikön viselik, vessék annak helyén és idején szavukat latba, hogy a nyaralás és igy a város jövője fejlesztes- sék, a fejlésnek indult csemete terebélyes gyümölcstermő fává neveltessék. Hol emelkedett gondolkozás, hazafiui lelkesedés és erős akarat van, minden hasz­nosnak, jónak és nemesnek sikerülnie kell, mig a tespedés öngyilkosság, a visszafej­lődés halál. v. K. Városi közgyűlés. — 1899. julius 31. — Felsőbánya szab. királyi város képviselő­testülete 1999. julius 31-én rendkívüli közgyű­lést tartott, melyen Farkas Jenő polgármester elnöklete alatt a következők voltak jelen: Spáczay Gyula jegyző, Prohászka Antal rendőr- kapitány, Miskolczy Márton tiszti-ügyész, Pap Márton számvevő, Kovács Pál erdőtiszt, Szüsz- ner Eerencz, Csausz István, Szüts Illés, Gábor József, Pemp Antal, Veress József, Kremniczky Albert, Lendeczkv János, Rettegi Károly, Gás- párik Ignácz, dr. Sándeán Gergely, Tomasovszky Imre, Hanzulovics Kristóf, Nagy Lajos, Koncz- vald András, id. Hajdú Sándor, Dobay János, Mikola A. Gyula, Máriás György, Jékly Károly, Adámcsik Péter, Pap István, Smillár Mihály, id. Szabó Károly, Münnich Sándor, Szalai L., Felsőbányái Hírlap. Tersztyánszky Ferencz, Szigyártó József és Varga Lajos képviselők. Elnök üdvözölve a megjelent képviselő- testületi tagokat és a mai gyűlés jegyzőköny­vének hitelesítésére Csausz István, Nagy Lajos, Szalai László képviselőket kéri fel s a hitelesí­tés ideje folyó évi aug. 4-ének d. u. 3 órá­jára tűzetik ki. Napirendre térés előtt elnök előterjeszti, hogy a tanács a város tulajdonát képező s je­lenleg gör. kath. iskolahelyiségül bérbeadott épület értéke emelése végett az úgynevezett »Palkovics Miklós«-féle piaczi házat és telket 550 frt vételárban megvette, mennyiben pedig az ingatlanok vétele csak az 1886-odik évi XXII-ik törvényczikk 110-ik §-ában előirt fel­tételek mellett és felsőbb jóváhagyás után vá­lik jogerőssé, indítványozza, hogy ezen ügy tárgyalására a fent indított törvény értelmében f. évi szeptember 2-ának d. e. 10 órájára a közgyűlés tűzessék ki. Az indítvány egyhangúlag elfogadtatott s néhai »Palkovics Miklós«-féle piaczi háznak Felsőbánya város nevére leendő megvétele ügyének tárgyalására az 1886. évi XXII. t. ez. 110. S-nak szem előtt tartásával a közgyűlés határnapjául szeptember 2-ának d. e. 10 órája kitüzetik s ezen közgyűlésre jelen határozat közzétételével, valamint külön meghívó utján és a képviselő testület tagjai meghivatni hatá­roztad! ak. Folyó évi junius 26-án tartott váratlan pénztárvizsgálat jegyzőkönyve szerint a pénz­tár rendben találtatott. Tudomásul vétetett. Olvastatott dr. Wagner Sándor v. főor­vos nyugdíjaztatása ügyében a nyugdijügyi s ezzel kapcsolatosan az egyik orvosi állás meg­szüntetése iránt a gazd. és pénzügyi bizottság javaslata. A nyugdijügyi bizottság javaslata egyhan­gúlag elfogadtatik s ennek alapján dr. Wagner Sándor v. főorvos évi nyugdija a város szol­gálatában eltöltött 37 évi megszakítás nélküli szolgálat után eddig élvezett legmagasabb fize­tésének 7/8-ban, vagyis 525 írtban megállapitta- tik s utasittatik számvevő utján pénztár, hogy nevezett részére a megállapított nyugdijat folyó évi aug. 1-től kezdődőleg havi utólagos részle­tekben szabályszerű nyugtájára fizesse ki, mig eddigi orvosi fizetése és járandóságai folyó évi aug. 1-től beszüntettetik. Miről dr. Wagner Sándor v. főorvos, számvevő és pénztár értesittetnek. A gazdasági és pénzügyi bizottságnak azon javaslatát, melylyel a városnál jelenben levő két orvosi állás egyikének eltörlését mellőzni s az üresedésbe jött városi főorvosi állást pá­lyázat utján betölteni javasolja a képviselő tes­tület szótöbbséggel elfogadja, s tekintve az or­vosokra háruló mindinkább fokozódó egész­ségügyi teendőket s a közegészségügy terén mutatkozó jelentékeuy igényeket az üresedésbe jött városi főorvosi állás pályázat utjáni betöl­tésére alispán urat felkérni határozza. Olvastatott Csirik József városi állatorvos nyugdíjazására vonatkozó nyugdijügyi bizottság és az állatorvosi fizetés megállapítása tárgyában a gazdasági és pénzügyi bizottság javaslata. A nyugdijügyi bizottság javaslata egyhan­gúlag elfogadtatott s annak alapján Csirik Jó­zsef városi állatorvosnak évi nyugdija a város szolgálatában megszakítás nélkül eltöltött csak­nem 30 év után eddig élvezett legmagasabb fizetésének 240 írtnak %-ában azaz évi 180 írtban megállapittatik s folyó évi aug. 1-től fo- lyósittatik, s utasittatik számvevő utján pénztár, hogy nevezett részére a megállapított nyugdijat f- évi aug. 1-től havi utólagos részletekben szabályszerű nyugtájára fizesse ki, mig eddig élvezett járandósága folyó évi aug. 1-től be­szüntettetik. Az állatorvos fizetése újabb megállapítá­sára vonatkozó gazd. és pénzügyi bizottság ja­vaslata elfogadtatott s annak alapján tekintve az állategészségügynél fokozódó igényeket s teendőket az állatorvos fizetését következőleg állapítja meg: 400 frt évi készpénzfizetés, 80 frt lakpénz, 48 köbméter tűzifa, látogatási díj nap­pal 20 kr, éjjel 40 kr, vágatási biztosi teendők ellátásáért szabályrendeletileg megállapított dij. Mennyiben ezen határozat szervezeti sza­bályzat módosítását vonja maga után, jóváha­gyás végett a törvényhatósághoz felterjesztetik. Azonban addig is, mig ezen határozat törvény- hatósági jóváhagyást nyer: az üresedésbe jött orvosi állást ezen újabban megállapított fizetés mellett betölteni s arra a pályázatot mielőbb közzétenni határozza. Olvastatott Temesvár sz. kir. város kö­zönségének átirata 4879—1899. sz. a., melyben a siketnémáknak segélyezésére adományt kér. Miután a helybeli segélyre szorultak ellá­tása mellett a városi pénztár ereje újabb ado­mányok kifizetését meg nem bírja, az átirat tu­domásul vétetik. A helybeli m. kir. bánya- és kohóhivatal megkeresése 1512. sz. a., melyben uj vízveze­téki árok készítésére engedélyt kér. A beterjesztett gazd. és pénzügyi bizott­ság véleménye alapján a helybeli m. kir. bá­nya és kohóhivatal által — városi erdőterüle­teken szándékba vett és áthaladó uj vizvezető árok készítésére a képviselő-testület az enge­délyt megadni határozza a következő feltételek mellett: 1. Az építendő uj árkon úgy a város, mint annak lakossága az erdei termékek leszál­lítása alkalmával a szabad átjárókon és közle­kedésben ne gátoltassék és a kijelölendő árok ásatásánál netán kidöntendő fák árszabályzat szerinti értéke a kincstár által a városi pénz­tárba befizettetik. Az árok vize által a közle kedési útban okozandó rongálások a kincstár által helyre hozandók, az állami útvonalon át­vezetendő árok felett a kincstár által építendő és fenntartandó oly szilárd hid építendő, hogy azon a közlekedés legkisebb részben se legyen gátolva, ezen engedélylyel járó használati jog azonban csak addig érvényes, mig a vízveze­ték a bányászati czélra használtabb, azon túl megszűnik. Az árkokban zavaros viz hömpölyög. Kitört a nyári zivatar teljes, borzalmas pompájában. Heten vagy nyolezan valánk együtt egy tágas szobában, vidám, kónnyüvérü diák nép. Mindnyájunkat a nagy vakáczió közelsége lelke­sített, minélfogva keveset ügyeltünk a természet haragos morgására, jó kedvünk nem ismert ha­tárt. Hanem hegedűvel fegyverkezve, vidámabb­nál vidámabb nótákat játszottunk, a többiek pedig — leány-népség nem lévén — egymással rúgták a kutyakopogást. Künn a menydörgés ropogása, villámok czikkázása, benn hegedüszó, duhaj kurjongatás . . . Úgy tűnt fel, mintha a szobában lévők versenyezni akartak volna az elemekkel, hogy melyik tud nagyobb lármát csi­nálni. A dörgés nehány perezre szünetelt, mintha valami nagyszerű dologra készülne, mi pedig érezve a pillanatok félelmes nagyszerűségét, beszün­tettük a zenét. Társaink váltig biztattak, hogy csak folytassuk tovább, mert nekik igen jó kedvük van, de mi nem hajtottunk a szóra. Ejh, az áldóját! húzzátok rá, ha mondom, •—• kiált egy mosolygós képű, betyáros gyerek, — nem haragszik ám az Isten ezért a kis nótáért. . . ! E szavakra rémitó dördülés renditette meg a házat, az ablakok csörömpöltek, mi pedig a ré­mülettől megkövülve maradtunk helyeinken. Közöttünk, alig másfél méternyi távolságban ököl magasságú villanyszikra forgott szemkápráz­tató gyorsasággal. Azt hittük mindnyájan, hogy utolsó óránk iitütt. E tünemény alig tartott tiz másodperczig, midőn egy leírhatatlan élességéi recsenést hallottunk s a vakító gömb eltűnt . . . . . . Azt hittem, meg vagyok halva. Rendkívül szomorú érzések járták át egész valómat. Sajnál­tam itt hagyni ezt a szép világot, mely a szen­vedések közt is oly sok boldogságot rejteget; rettegtem ama másiktól, hová csak a kis szár­nyain szokott eljutni véges képzeletünk. — Gon­dolataim gyorsan kergették egymást. Eszembe jutott a bölcselő mondása : „Cogitó, ergo sum.“ Én is gondolkoztam, tehát éltem. Talpra ugrottam; sorra költögettem mindenkit. Mintha halálos j álomból ébredtek volna, valamennyi oly sápadt volr. A szoba egyik falán Mária kép függött aranyozott rámában, a felett csapott be a villám két diónagyságu lyukon, feketére pörkölve az aranyozást. Kellemetlen pörkölt toll szagot érez­tünk. Odakiin félrevert harangok zúgása hallott s a menydörgés zajába emberi hangok zűrzava­ros lármája vegyült: „Tűz van, tűz van . . . !“ * * Megérintett az örökkévalóság szele. Arczo­mon éreztem a halál leheletét. Közel láttam magamhoz az Istent és azóta nem merek kétel­kedni benne .... Ame-llicjo. Szabadban. Regényes völgynek hüs ölén El-el merengve állok én . . . Mellettem térdel kedvesem, Kezemet tartja kezében. Rám néz szelid szép szemével, Mely telve van égi fénynyel — Ajkamról ő csak egy szót les : Rá nézve mennynek üdve ez. Némán szorítom meg kezét, »Az Isten áldjon meg ezért!« »Üdvöt boldogságot nekem Te alkotál szép kedvesem !« i

Next

/
Oldalképek
Tartalom