Felsőbányai Hírlap, 1899 (4. évfolyam, 1-27. szám)
1899-05-21 / 11. szám
TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁG! ÉS VEGYESTARTALMU LAP. Szer kész tfiség: Felsfibá nyári. MEGJELEN NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK VASÁRNAP. t iadóhivatal Nánásy István könyvnyomdásznál Nagybányán. Előfizetési ára: Egész évre 2 frt. — Fél évre 1 frt. —- Egyes számok 10 krért kaphatók. Hirdetések olcsó árak mellett közöltetnek. Minden a lap szellemi részét illető közlemények és elő fizetések Felsőbányái a a szerkesztőhöz küldendők. Nyilttér soronkint 10 kr. Pünköst ünnepén. Eltávozott a jó Mester. Szent álmél- kodással merengtek Égbe néző szemekkel a hűséges tanítványok és az Idvezitő édes anyja, a kegyes Mária az Ur Krisztus szerettei. Tíz napja már. hogy mindnyájokat egy vágy, egy óhajtás tölti be. Várják a meg- igért szent lelket, kik Jeruzsálemben egy házban valának össszegyülve. S a mint megigértetett, megjelent az őket erővel, bátorsággal, szent tűzzel felruházó isteni lélek. Addig soha nem látott, soha nem hallott módon munkálkodik a szivekben, lelkekben. . . . Erejétől segittetve, felbátorittatva áll fel az árulás, elfogatás idején megijjedt, ijjedtében Urát, jó mesterét megtagadni kész Péter, ki a Szentlélek segedelmével kőszikla hitűvé lesz: hirdeti most elszánt bátorsággal a megfeszített, de harmadnap feltámadt, majd negyven nap után menybe ment, szent atyja jobbján megdicsőitett ur Jézus drágalátos tudományai. A »eresztérvy egyháztörténelemben páratlanul álló félkcs szónoklat megmozgatja a hallgatók egész valóját, átalakítja gondolkozását, átjárja a sziveket s veséket, megtérének s mintegy 3 ezeren megkeresz- telkedének Jeruzsálemben, a legelső keresztyén gyülekezet igy alakult meg zsidó ország fővárosában. A világot átalakító mozgató erőnek lett eredménye az első pünköst ünnepén megalakult keresztyén anyaszentegyházlétrejötte. S mint az ébredő nap hajnalsugárán fényt lövelve terjednek tovább tovább, úgy terjedt a keresztyénség áldása mind meszszebb s messzebb a szivekben. Az elvetett magból egy nagy terjedelmes fa nőtt, melynek zöldelve viruló lombjai alatt 500 millió lélek pihen elégedetten, boldogan. Ez isteni erővel felfegyverkezve szálltak szembe az igénytelen apostolok az Ur tudományának minden ellenségei ellen, hogy diadalról diadalra hordozzák a kereszténységnek az Atya, Fiú és Szentlélek Istennek nevében kibontott zászlóját. Ez isteni erő adott bátorságot az Ur amaz első századokban élt híveinek, hogy nem ijjedtek meg a hatalmas pogány császárok; a kegyetlen Nérók hajmeresztő borzalmas kínzásaitól. Ez isteni erő lelkesítette éppen úgy az egyszerű István legelső vértanút az agyon- következtetés iszonyai közt, mint szép honunk első nagykirályát, a szentnek nevezett Istvánt, ki országa kűl és belrendezése közt első gondját fordítja a kereszténységnek itt megszilárdítására. Századok teltek el amaz első pünköst óta. A századok alatt haza és egyház sokszor támadva. A támadás alatt hazának és egyháznak apostoli buzgalmu fiai támadnak. Minél nagyobb a harcz, annál erősebb a lelkesültség. Elesnek egyesek, elhullanak a hon és vallás vértanúi, piros hősvérük öntözi az azzal megszentelt földet, s hősök vérével áztatva termékenynyé lesz, hogy megteremje a hon és vallásszeretet áldott virágait, hogy e virágok minket az utódokat is boldogan tápláló gyümölcsöt hozzanak. Nekünk is éreznünk kell azért amaz első pünköst csodálatosan átalakító hatását. Amaz első tanítványok uj emberekké lettek az óember levetkezésével. Nekünk is uj ruhát kell öltenünk lélekben. Ha eddig a szeretetlenség, a gőg, a kevélység utján jártunk, ujuljunk meg szívben s lélekben, öltsük fel a szeretet, alázatosság Jézusunktól örökölte drága ruháit. »Jövel mi hozzánk is, részeltess ajándékidoaa, Lakozzál mi bennünk mint élő templomaid jaa, Adj hitet, adj jó reménységet, Adj szentid között egyességet, Békességet és idvességet.« Nagy L. Lugasi Ferencz 1818. aug. 23.—1899. máj. 11. Nemcsak az általános közszokásnak, de az őszinte kegyeletnek hódolva, midőn tollat veszek kezembe, hogy e kristálytiszta jellemű férfiú emlékének szerény áldozati tüzet gyújtsak : remeg kezem, félek, hogy tiltakozni fog az ö minden czifraságot, divatot messze kerülő puritán jelleme, még a tisztelet adójának az elmaradhatlan lerovása ellen is. Tudom, hogy jellemvonásának egykét pontban kiszinezése is nagyon nehéz, hogy annak csak halványképeni felmutatására képtelen vagyok. A szándék tiszta. Az akarat jo, Ezzel próbálok feladatomhoz — a dicsöült szellem minden tiltakozása ellenére — nyúlni. Jót a halottakról is szabad mondani. Szabad hát nekem is b. e. Lugasi Ferencz- röl megemlékezni. Legalább Felsőbányán alig van, ki Lugasi Ferenczröl ne hallott volna. Hallotta mindenki, hogy a zárdához közeli utczai ablakos házban él egy tiszteletre méltó öreg ur, ki a reánehezedett súlyos fájdalmak, kivált lábának betegsége miatt már régen a szobát őrzi Alig érintkezik a külTARCZA. it Ébredjünk fel mi is az isteni szóra, Mig el nem érkezik a végzetes óra; Mert igy derül reánk, egy szép, dicső élet, Melynek örömétől szivünk, lelkünk éled. Bodnár János. Kikelet. Letűnt a vész-vihar, a tél sötét árnya, Dicső színben ragyog az ég szivárványa ; A nagy természetben feltámadt az élet, Minden ismét zöldül, minden virul, éled. A levegő-égben felszáll a madárka, Örömdalt zeng ajkán Istennek az árva ; Hűséget, szerelmet hirdet a világnak, Melyet setétségben a vakok nem látnak. A vándor eszterág*) uj tavaszt kelepei, Fészkét igazítja, mit vihar tépett fel; Mégnépesül a lég, a tenger és a f öld, A teremtés szava, mindent ismét betölt. A szerény ibolya, nefelejcs, százszor szép, Hajnalka, gyöngyvirág, illatát hinti széf, liindéri fény úszik a természet felett, Virág, virágra nő, megjött a kikelet. *) Gólya. Rettenetes éjszakák. Nem akarom ez idegrázó czimmel az olvasót elrémiteni, azért jóelöre kijelentem, hogy sem közönséges, sem rablógyilkosságról nem lesz szó ez igénytelen tárczában. Úgy teszek, mint a bukófélben levő kereskedő, aki hangzatos rek- lámhirekkel igyekszik a vevőközönséget avult portékájára összecsőditeni, én is nagyhangzásu czimet választottam, hát ha igy az úgynevezett „nyájas“ olvasóközönség lépremegy és elolvassa ez egyszerű történeteket, melyeknek megírására nem annyira az inspiráczió, mint inkább a szerkesztő drákói szigora ingerelt. Önök nem is tudják, tisztelt hölgyeim és uraim, micsoda is hát voltaképen egy vidéki lapszerkesztő. Félek ugyan a következményektől, de azért mégis kijelentem, hogy kegyetlen zsarnok, irgalmat nem ismerő szellemi despota. Hogy miért, majd kipattan végül, addig türelmet kérek. Most pedig a dologra térek és elmesélem ígéretemhez képest egy nehány borzalmas éjszakámnak a történetét. Mellőzöm ezúttal diákköri „kedves“ emlékeimet, midőn a másnapi szekun- dára való „boldogító“ kilátás úgyszólván véres verejtékej sajtolt megkínzott testemnek pórussaiból. Az ilyen kinterhes éjszakák után nem tudtam kellőképen méltányolni az üde májusi reggel szépségeit madár-danáival, gyöngyvirág illatával; szivem legmélyebb rejtekébe zárkózott amaz aranyszőke hajú „felsőbb leány“ iránt érzett, édes sejtelmekből és névtelen vágyakból az ábrándok aranyfonalával szőtt, titkolt szerelem; csak a tanár szigorú arcza állott előttem s dörgedelmes hangja zúgott fülembe. Csak futólag említem meg azon holdvilágos, enyhe nyári éjt, melyen egy falusi ismerősöm vendégszerető házánál megismerkedtem a fogfájás gyötrelmeivel. A házi kisasszony, ma már négy vásott ficzkó- nak az édes mamája, mai napig is emleget azon borzasztó emlékversről, melyet emlékkönyvének egyik rózsaszínű lapjára az ébrenlét ama feledhetetlen óráiban Írtam. Hallottam egy esetet, midőn valaki megőszült egy éjszakán, melyet Jákobnak egyik lélek nélkül maradt ivadékával kellett egy ágyban töltenie. Azonban mindez semmi a tenger sima tükréhez . . . azaz: hogy az én eseteimhez képest. Egy alkalommal az a kitüntetés ért, hogy egyfolytában két viczinálison utaztam végig s a másodiknak végső állomására érve, vaksötét éjszaka volt. A bérkocsik teljhatalmú igazgatói közül egy negyed órai barátságos értekezés, után egygyel végre szerződést kötöttem, hogy dupla fuvar mel'ett a szomszédfaluba szállítson. Azonban emberem a város közepén meggondolkozott s hivatkozva paripáinak gerhes mivoltára, azon ajánlatot tévé, hogy töltsem el az éjt az ő vendégszerető hajlékában, szálláspénzt úgy sem ki-
