Felsőbányai Hírlap, 1899 (4. évfolyam, 1-27. szám)
1899-05-07 / 10. szám
I"V- évfolyam. 10_ szám. 1899. // FELSŐBÁNYÁI HIRLÄB Mr** TÁRSADALMI. KÖZGAZDASAG1 ÉS VEGYESTARTALMU LAP. Szerkesztőség: Fels fiba nyán. Kiadóhivatal Nánásy István könyvnyomdásznál , Nagybányán. .. ............. r— . I........................ I . ME GJELEN NAGYBÁNYÁN MINBEN MÁSODIK VASÁRNAP. Előfizetési ára : Egész évre 2 frt. — Fél évre 1 frt. — Egyes számok 10 krért kaphatók. Hirdetések olcsó árak mellett közöltéinek. Minden a lap szellemi részét illető közlemények é* elő fizetések Felsőbányád a szerkesztőhöz küldendők. Nyílt tér soronkint 10 kr. A mit házadban megkapsz, ne menj azért a szomszédba. Hogy háztartásunkban a kellő egyensúly meglegyen a bevétel és kiadás közt, hogy ez amazt túl ne haladja: szükséges számot vetni kinek-kinek, micsoda jövedelemre számíthat biztosan, a mennyire emberi számítás szerint azt előre megtudhatni, s viszont mi az elkerülhetlen, mi a nélkülözhető, de a társadalmi élet által megkívánt évi kiadásunk. Természetesen, a mint szaporodik jövedelmünk, tehát bevételünk: ahoz képpest növekedhetik évi kiadásunk is. Mint a testületek, városok, egyházak megcsinálják, úgy egyes családoknak is meglehetne, sőt megkellene csinálni évi költségvetéseiket az előbbi évek tapasztalata alapján. Így nem egyszer elkerülhető volna az adósságcsinálás, mely sok esetben vagyoni zavarokba jutásnak szokott előpostája lenni. De nem erről akarok én voltaképpen szólani. Hanem azt óhajtóm felhozni, hogy sokszor nem becsüljük meg érdemileg a magunkét, a hazait; hanem oly tárgyakért is, melyeket közelben minőségileg, mennyiségileg jobban, előnyösebben kaphatnánk meg, elmegyünk messzire, mert azt hisszük, az jobb, olcsóbb. Akár adoma, akár valóság, de mindenesetre jellemző, mihez hasonlót akárhányszor olvashattunk : »a párizsi divatot majmoló hölgy bement a kereskedésbe, hol mutattak neki honi kelmét jót, finomat. — Nem ilyen kell neki, mindenáron párizsi, vagy legalább is bécsi. Mást venni, rangján alólinak tart. Az ügyes kereskedő tudván kivel van dolga, gyorsan szolgál úrnőjének a legújabb, legdivatosabb párizsival. Mondani se kell ez éppen úgy hazai volt, mint az t lőbbeni, minősége távolról sem közelítette meg a másikat, mégis megfelelő volt. Na lássa, ez kell nekem, olyat keres- j tem én. Gondoltam, markába nevetve az élelmes kereskedő. Az az ország fejlődik anyagilag legjobban, mely legkevésbpé van szorulva arra, i hogy áruczikkeit más idegen országból szállítsa be; éppen igy az a város haladhat elő jólétben, melynek különböző téren forgolódó lakosai megkapják társadalmi ál- ! lásukhoz mért, de mindenesetre a megélhe- j tésre, a lét fenntartásra szükséges jövedelmeiket. Ennek egyik követelménye az is, hogy a mit Felsőbányán megkapok, azért ne menjek távolabb, mert minden írttal mit másutt költők — holott azért itthon is vásárolhattam volna — lakhelyem lett szegényebb. Lehet e t oly csekélységnek tartjuk, 1 mi számba is alig jöhet. Holott csak 1 év alatt ennél is, annál is egy kicsi, már sokra , gyűlhet. Természetesen senki egyéni szabadságát korlátozni nem lehet. Kereskedelem, ipar tel én szabad a verseny. S ha valaki akár ktreskedelmi akár iparczikket előnyösebben vehet, tegyük a szomszéd Nagybányán, miért ne vásárolná azt meg ott ? Csakhogy hányszor csalódik a helybelit kellően nem méltányló! Azt gondolja olcsóbb s jobb az, mit idegenben vett s később jön reá megcsa- lattatására. Meg kell azért néznünk, vájjon nem kapjuk-é meg közelben azt, mit távolabb keresünk ? Egyszersmind kereskedő s iparos gondolja meg, hogy a szabad versenynél fogva csak akkor boldogulhat, ha czikke kiállja piaczon a versenyt. Láthatni élő példából, hogy e téren szem előtt tartandó legfőbb elv: minél nagyobb forgalmat csinálni. Aki a slirü kraj- czárokat többre becsüli a ritka forintnál: az szerzi meg a százakat, ezután az ezreket. Ha azért, a mit itthon is megkaphatok, máshová megyek, megcsaltam magamat s megkárosítottam azokat, kik reám mint vásárlóra a méltányossági okokból is számíthattak. Megcsaltam magamat, mert vesztegettem időmet, utazási költséggel esetleg többe került az, miért nem kellett volna fáradoznom. Itt van most p. o. egy a nők által sokat felhasznált iparczikk, a csipke. Ez évben is harminczan dolgoznak buzgalommal rajta. A múlt nyár folyamán rendezett kiállítás eléggé igazolta a tanfolyam életrevalóságát s azt, hogy szép csipkéket, Felsőbányán készülteket is — lehet itthon vásárolni. Ezután helybeli kernskedőnél lehet ezt is kapni. Legyen azért a jelszó e tekintetekben kereskedésben és iparüzleteknél: minél jobbat s olcsóbban adni a nagyobb s nagyobb forgalom kedvéért; legyen viszont aztán a vásárlóközönség jelszava is ez : A mit házadban megkaphatsz, ne menj azért a szomszédba! N. L. 2 TARCZA. §;: í> Úti gondolatok. Irta : Gyalogos. »Négy fal közt könyvektől környezve ismerni tanulhatjuk az embert, de nem az embe- J reket és az életet« mondja egyik jeles Írónk. Egy német okos pedig a jellemképzésre is döntő befolyásúnak tartotta az emberekkel való érintkezést (mit utazás közben lehet leginkább érvényesíteni). És mégis az a philosoptus 40, mondd negyven évig nem mozdult ki szülő helyiségéből. Szó ami szó, de bizony úgy van az, hogy az utazásnak nagy befolyása van egész minémüsé- günkre : tágul látókörünk, fejlődik jellemünk, sőt igen sokszor gyógyító ereje is van, úgy olyan tájba kivált mikor »szeretteink« kedves lelki »körmöcskéikkel« több »tövist« mint »rózsát« karczolnak szivünk himes tojására. Én nagyon szeretek utazni, úgy elszórakoztat, úgy elgyönyörködtet, hogy alig veszem észre a vele járó apró kellemetlenségeket. Utaztam is eleget, legtöbbször azonban muszájból. Utaztam volna többet is, de hát a legkedvesebb és legjobb utitársból (a pénzből) mentül kevesebb társult velem. Utaztam a gólyanéni karján, párnába s kosárba, párszor a Julis cseléd hátán, majd falovon, szüretelő kádban, szénás szekér tetején, lóháton (ezt hat hétig emlegettem), majd mint »deák« szekeren, legtöbbször gyalog; egyszer szamaras, többször mint tiszteletbeli ideiglenesen helyettes postatiszt, illetőleg kisegítő gyakornokjelölt, lovas taligán — mondhatom igen jó étvágy-csináló gyakorlat, vallatási eszközül is ajánlható. Volt szerencsém utazni kavicshordó lőrén, ló- és gőz vasúton, villámoson föld alatt és felett, propelleren, hidason és lélekvesz- tön, igás és négy lovas társas és magánkocsin; álmomban többször szárnyak nélkül repültem. Ez az első szerelmek hajnalhasadása idején esett meg velem, s mondhatom igen édes, igen kéjes éldelet, szinte menyei. Egyizben szárnyakkal is repültem, midőn t, i. árverés előtti éjjel »édes« álmomban kct »kedves« lélek : a végrehajtó és a fiskális — szárnyak alakjában vállamhoz ragadt ; és repültem — repültem a Zuluk, Doho- meik, Nyamnyainok, Hottentották, Pápuák és Eszkimókusok országain keresztül. Csak még léghajón, seprűn és teveháton nem utaztam. Az első németnek, a második anyósnak, a harmadik moziéin nak és talijánynak való. Bárki mit mondjon : én csak azt tartom, hogy legolcsóbb és leggyorsabb és igy legpraktikusabb az utazás vasúton, még ha szatmár- nagybányai viczinalis i Az anyósok után talán a viczinalis vasú iákról csináltak legtöbb időre és idétlenül született viczczet. Hej pedig csak azok szatirizálhatják, vicz- czelhetik szapul- és szidhatják a vasutakat, kiknek nem volt szerencséjük végig kóstolni és élvezni a régi utazás kényelmetlenségeit és keserveit, minők : a nagy hideg, nagy meleg, hó, eső, jég, por, szél, orkán, vihar, elakadás, feldőlés, keréktörés, rablótámadás és nagyon sok stb. Hát hogy is ment az a régi utazás. Az ember előbb végrendeletet tett, megfözetett két sonkákat, siittetett egy félvéka pogácsát és 4 kenyereket, feltett a szekérre egy csobolyó váraljait vagy szcrednyeit, egy másik hordócskában egy kis jó »szilvát« vagy »somot«, vagy három röf kolbászt, egy oldal szalonát vagy négy-öt csomó felvágott »fináncztól züzet« ; zsebébe tett vagy 200 rénusi forintokat és elbúcsúzván a családtól, rokonok, barátok és szomszédoktól — két hét múlva Pesten, négy-öt hét múlva otthon volt. Most, na a kaszinóban találkoznak, azt kérdi Tubákfi Csucsuránditól hol jártál, hogy két este nem jöttél kalabriászolni, a kérdezett azt feleli : Pesten jártam .... Hát biz amennyi a pénz és idő-megtakari- tás, a meghűlések és oldalnyilaMsok elmaradása; és hozzá alig marad idő némelyeknek a szarvak készítésére stb. stbire. Én mindenkor hálával határos tisztelettel gondolok az ángliusra, ki a vasutat 1<)0 évvel ezelőtt feltalálta, kit azonban nem méltányoltak, s illetőleg félreismertek akárcsak a félmult idők néptanítóját és a jelenkor éneklő madarait. Nem mondom, hogy a vasutakon egyátalán nem esik meg az emberrel holmi nem várt jelenet, apró kellemetlenség; de hát mi ez a tenger sima tükréhez, akarom mondani — a régi utak
