Felsőbányai Hírlap, 1899 (4. évfolyam, 1-27. szám)

1899-02-12 / 4. szám

IV. évfolyam; 4_ szám. 1899. februiáir lö_------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------ : - . ■ , . . .... , - ■ j ' / ':r2S^őo\ FELSOBAN YAIHIRMP TÁRSADALMI. KÖZGAZDASÁG! ÉS VEGYESTARTALMU LAP. SzerkeszíSség: FelsSbányárt. MEGJELEN NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK VASÁRNAP. Minden a lap szellemi részét illető közlemények és elő­fizetések Felsőbányái a a szerkesztőhöz küldendők. Kiadóhivatal Nánásy István könyvnyomdásznál Nagybányán. Előfizetési ára: Egész évre 2 frt. — Fél évre i frt. — Egyes számok io krért kaphatók. Hirdetések olcsó árak mellett közöltetnek. Nyilttír' soronkint io kr. T ejs7ö vetkezetünk. Azon meleg érdeklődés, mely városunk­ban állandóan nyilvánul, valóban kelleme­sen lephet meg a tejszövetkezet minden igaz barátját. . . Örömmel konstatálható, hogy városunk és vidékének közönsége, társadalmunk minden rétege, megragadni kivánja a jelentékeny haszonnal kecseg­tető kedvező alkalmat a még nálunk alig ismeretes mezőgazdaság oly ágának közér­dekű felkarolására, minő : a tejgazdaság. Ez mindenesetre oly figyelemre méltó esemény, mely kihatással lesz minden bi­zonynyal városunk fellendülésére s lakossá­gának anyagi boldogulására. A tapasztalt rendkivüli érdeklődés eléggé biztositja a városunkban létesítendő tejszövetkezet fen- állását s felvirágzását. Igaz ugyan, hogy vannak némelyek, kik aggódó szívvel tekintenek a megala­kulandó tejszövetkezet elé, é> kételyüket egyben-másban nem is titkolják. És ez na­gyon helyesen van, mert : ha mindnyájan, közös egyetértéssel, de a dolognak felüle­tes ismeretével jóhiszemüleg állanak elő egy bizonyos vállalat létesítése érdekében, meg­lehet, sok olyan lényeges kalkulust felej­tenénk ki számításunkból, melyek talán kellő megfontolás hiányában később némi csalódást idézhetnének elő. így legalább módunkban áll megfigyelnünk és megvitat­nunk mindazon lényeges körülményeket, melyeknek hibái még ma helyrehozhatók igen könnyen ; de később azoknak meg­változtatása meglehet már módunkban nem állana, amennyiben elhamarkodott eljárá­sunknál fogva már hatáskörünkön kívül esnék. Vitassuk meg tehát az ügyet minden oldalról s ne hagyjunk figyelmen kívül semmi legkisebb odavetett megjegyzést sem, mert csak igy, kölcsönös felvilágosí­tás mellett juthatunk közös és egyöntetű elhatározásra. Ez azonban nem azt jelenti, hogy min­denáron akadályt gördítsünk kitűzött czé- lunk elérése elé szándékunk kivitelében, sőt inkább: törekedjünk egymást m igértve vállvetett kitartással a netaláni nehézségek és akadályok leküzdésére. A tejszövetke­zet érdeke legalább is megkövetelheti azt, hogy : a ki nincsen mellette egyéni meg­győződésből, de ellene se legyen. Ezáltal ugyan nem használ sem magának, sem a közügynek, de legalább nem árt és már ezzel is némi részben hasznos szolgálatot teljesít. Egyébiránt örömmel elismerem, misze­rint feltennem sem szabad, hogy minálunk akadhatna olyan egyén, ki önző szándék­ból közös javunk megrontására törekednék. De tisztázzuk az eszméket ! Némelyek azt mondják, hogy : a tej­szövetkezet által feldolgozott tej drágasá­got idéz elő a piaczon ; a szövetkezetei az urak csinálják a maguk javára és a szegény ember részére semmi előny sincs biztosítva, ha a beszolgáltatott tejmennyi­ség értéke havonkint utólagosan fizettetik ki, ezáltal a krajczárokra nagyon is rászo­rult szegény ember ismét a rövidet huzza, mivel krajczárra mindennap nagy szüksége van ; másrészt : hiányzik a bizalom is és nagy a kételkedés afelett, váljon nem fog­ják-e az urak az ily módon összegyűlt fo­rintokat saját szükségletük fedezésére for­dítani a szegény kisgazdák megkárosításával, sőt némi megütközést keltett az is, hogy azesetben, ha a tej a háznál a gazda tudta nélkül a cselédek által es-etleg meghami­sítva kerül a szövetkezethez, a szabályzat értelmében a gazda fizesse az előirt bün­tetéseket ? És igy tovább. Semmiesetre sem kicsinylendők a nyilvánult aggodalmak, mert szinte a dolog természetében rejlő sajátsága az a gazdaközönségnek, hogy minden uj vállalat létesítésétől irtózik és midőn bizonyos tőkebefektetésről van szó, nagyon is meggondolkozó és óvatossá lesz. Mindezek után elmondhatjuk, hogy a szövetkezeteknek gátló akadályai : a tá­jékozatlanság, a dolog hiányos ismerete, felületes elbírálása ; nagyrészt a közönbös- ség és mindezeknek tetejébe ami eléggé szomorú — a bizalmatlanság. Azonban mindezen kételyeknek meg kell szűnniük el lesznek 'oszlatva akkor, ha meggondoljuk, hogy a tejszövetkezet állami intézmény és a magas földmivelési kormány hathatós támogatása és pártfogása alatt áll, ki ha valamikor tett valamit a gazda­közönség érdekében, úgy azt most ország­szerte nyilvánuló tetteiben fényesebbnél fényesebben beigazolva látjuk. Tehát nincs mitől tartanunk, mert jó­akaró felügyelet alatt állva, hathatós tá­mogatást is várhatunk. De másrészről bát­ran kérdezem : a létesített 67 tejszövet­kezet közül hány bukott meg ? És mit igazol az, hogy a lefolyt 1898. évben 12 uj tejszövetkezet létesült. Sőt ma már Szatmár városa is tejszövetkezet létesí­tésén fáradozik. Emmenthalban, (az Emmen völgyben) mely nagyított kiadásban a mi Fővölgyünkre emlékeztet, 7 falu fekszik a berni alpesek zordon havasai között, több mint 2 ezer kilométer magasságban a tenger színe felett, melyeknek lakói kizárólag állattenyésztés­sel, a tejtermékek feldolgozásával, főként sajtkészitéssel foglalkoznak, mi egyedüli kereseti forrásukat képezi. A szorgalmas lakosok az éghajlati viszonyokból származó nehézségeket leküzdve, jólétben élnek, bol­dogul. Ki ne hallotta volna hírét a világ­hírű emmentháli sajtnak ? ! Hazánk kiváló vezető-férfiai is belát­ták már azt, hogy (ezen és sok más ha­csáló csimaz a kukoricza szépen zöldelő leve­lét. Azonban tartsunk rendet. Nagy Péter a Kis Pál szomszédja volt, ki­nek ezen nevezetességén kívül vala egy hamis szemű, de hűséges szivü életpárja, az örökké mosolygós képű Klára asszony. Hogy ne szapo­rítsam a szót, ez volt a hárpia természetű fe­leséggel megáldott Kis Pál szive nyugalmának a megháboritója. Valahányszor a csókolni való kis szomszédasszonyt látta, a szivét mindig va­lami édes vágy fogta el. »O, csak egyszer ölelhetném liliom termetét, csak egyszer csókol­hatnám piczi piros száját! . . « Ilyenkor elfe­ledte a tizedik parancsolatot, el a purgatori- umnak minden kilátásba helyezett kínait, azért az egy csókért, azért az egy öle­lésért képesnek érezte magát minden földi és földöntúli szenvedések elviselésére. És ti Klára ? O szívesen beszélt vele, mint akárki mással, csak úgy mosolygott rá az a két eleven szem, mint akárki másra, sót talán még jobban. . Ez. . . Ez az édes sejtelem volt sok álmatlan éjnek okozója, sok vakmerő vágyn ak a nevelője. Pedig az asszonyi szív sok ismeretlenü egyenlet, ki tudná azt megfejteni ? Logarytmus táblája egy másik szív, e nélkül ne próbálj hozzá férkőzni jámbor atyámfia. Jól mondá Pe­tőfi, hogy: »a szerelem sötét verem . . .«■ A M TARCZA. Kutya jár a kertben. (Humoreszk.) Az idejét bizonyosan megmondani nem tu­dom, de ha a körülményekből következtetni le­het, az utolsó tatárjárás előtt történt nehány esztendővel. Kis Pál és Nagy Péter tőszomszédok voltak Hársfaiván, kertjeiket csupán a Kaszópatak vá- lasztá el egymástól. Mindketten kurta nemesek lévén, magok sem restelték megfogni az eke szarvát. Kis Pál nem igen járt túl a 32-őn, azonban felesége, a derék Mártha asszony test­vérek közt is megért 50-et. És ebben rejlik ma­gyarázata Kis Pál nemzetes uram nagyszámú lábas jószágainak, arany és ezüst marhájának. Vén volt a menyecske, de sokat hozott a ház­hoz. Az asszonynyal járó függelékek, mint lát­ható, már a tatárjárás előtti korban is sok csor­bát kiköszörült, sok ragyaverte arczot tett hó­ditó szépségűvé. »A holtakról semmit, ha nem jót !« tartja a közmondás, én is megzabolázom tehát sebesen sikamló toliamat, és csupán csak egy körülményt hozok még napvilágra Mártha asszony házi életéből, melynek kezdete egy fél­századdal visszanyutik az idők rejtelmes múlt­jába. Midőn ugyanis a jó asszony a napvilágot megpillantotta, az a bizonyos személyiség, ki ilyen alkalommal a gólyát szokta képviselni, fontos fejmozdulatok közt jelenté ki, hogy a ki­csike ugyan leány az Istenadta, de még annak sem tökéletes, mivelhogy egyik legfontosabb életmüszere, melylyel születendő leányainak sok szenvedésekre praedestinált férjeit a szekatúrák sok ezernyi skáláján lészen hivatva keresztül abajgatni, t. i. a nyelve le van ragadva. Erre egy titokzatos táskából egy fényes szerszám ke­rült elő, melynek egyetlen nyisszantása az új­szülött Mártha leányasszonyt anyósképessé tette. Ezek után pedig senki sem kételkedhetik Kis Pál nemzetes uram családi életének boldog­ságában. A kis postán pitymallattól sötét estig pergett az asszonyi nyelv, mint a rokka, vagy a Singer varrógép ; ha Demosthenes meghallotta volna ezen rögtönzött orácziókat, valószínűleg a föld alá sülyedt volna szégyelletében. így folytak a napok, mig évekké szaporodtak, a Kis Pál szivét pedig mindjobban sorvasztá a tiltott j szerelmi vágy, mint a föld alatt zajtalanul rág-

Next

/
Oldalképek
Tartalom