Felsőbányai Hírlap, 1899 (4. évfolyam, 1-27. szám)
1899-01-01 / 1. szám
// KV, évfolyam. KxrWi 1_ szám // TXap: 3 3t<]$~r LSOBANYA! TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ES VEGYESTARTALMU LAP. F/l _____ ____________________: K> S zerkesztőség: Felsőkdnyáit. Kiadóhivatal Nánásy István könyvnyomdásznál Nagybányán. MEGJELEN NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK VÁSÁRNÁL* * *. Előfizetési ára: Egész évre 2 írt. — Eél évre 1 írt. — Egyes számok 10 krért kaphatók. Hirdetések olcsó árak mellett közöltéinek. Minden a lap Szellemi részét illető közlemények élkelő fizetések Felsőbányái a a szerkesztőhöz küldendőké r 03 00 rt\C m % Nyilttér soronkint 10 kr. Boldog újévet! Ezer meg ezer ajakról hangzik ma e szó: »Boldog újévet!« Mi ennek oka? Hiszen a szakadatlanul folyó időben semmi változás, olyan ma minden, mint tegnap. Olyan komor a tél ábrázatja most, mint néhány órával előbb. S mégis tegnap estve valami szokatlan, megható érzések közt temettük el az időnek s igy életünknek is egyrészét, s ma mintha uj időben élnénk, járnánk s kelnénk. Nekünk úgy tetszik, mintha a múlt kapuja bezárva, a jövőjé nyitva lenne. Pedig ellenkezőleg áll. A múltat jól ismerjük, a jövő le van zárva. Halandó szem oda nem tekinthet. Kezdjük meg hát mi is az újévet, áldás, szerencse kívánással. Mi e kis lap szerény munkásai, pártoló- s olvasó-közönsége egy kis szellemi társaságot, családot képezünk. Üdvözöljük egymást életünk ez uj határdombjánál. Vajha ne zavarná meg semmi azt a kevés összeköttetést, mely minket egymáshoz köt a beállott esztendőben. Bárcsak tehetnénk ha csak mustár- magnyi jót nemcsak egyesek, de főleg a közjó érdekében! Bárcsak eltudnánk némitani egyesek érzékenykedését is akkor, mikor azt egy kisebb kör java kívánja ! Áldja meg azért Isten szellemi rugé- konysággal, lelki erővel e szerény kis téren mozgó dolgozótársakat, hogy egyesült erővel készíthessük, az ezt éhező pártolóinknak, olvasóközönségünknek, ha nem is valami válogatott, kiváló, de legalább élvezhető szellemi eledelt. Áldja meg Istenünk e kis lap pártfogóit oly anyagi bőséggel, hogy a »Felsőbányái Hírlap «-ra előfizetett 2 forint évi dij számba se jöhessei évi budgetjében. Áldja meg Istenünk ennek olvasó- közönségét jó gyomorral. Ne olvasson ebből senki rosszat, olvassa mindig a legjobbat. Boldog esztendeje .egyen a kiadónak is. A lap kiállításában ne legyen soha semmi akadálya. Szaporodjék napról-napra az előfizetők száma. De az újévi áldáskivánatok után lássunk a munkához. ügy tetszik, mintha az ujesztendei ünnep nemcsak imára, isten segedelmének kikérésére hívna fel bennünket, hanem a komoly gondolkozásra, irányunk, teendőnk meghatározására is sarkalna. »Segits magadon, Isten is úgy segit,« Régi igazság ez. Itt és ott teendők várakoznak reánk. A család, egyház, váró;, haza egész erőnket kívánja. A munkakör nem uj, a teendők ismeretesek. — Haladjun; lankadatlan szorgalommal, ugybuzgaiommai a reánk" bízottakban. Városunk a múlt évben nagy anyagi erővel gyarapodott. — Oly erővel, mit mi együtt se tudnánk emelni. Ismerjük el a kitartók érdemét, s használjuk jól a kinyert erőt. Egyesek s társadalmak haladjanak mindig csak előre! így aztán majd e kezdet végén is is nyugodtan érezzük : »Boldog, kinek nem kell szánni, Elvesztett idejét s bánni.« ^ r Karácson utáni gondolatok. A karácsom ünnepet, az összes keresztyén- ség megváltójának, a Krisztusnak emlékünnepét ültük- közelebb. Nagy jelentőségű esemény a Krisztus születése a világtörténetben, mertha Krisztus nem születik 1898 évvel ezelőtt, nincs evangyéliom, nincs újszövetség, testvérisülés, hit, reménv, szeretet, szabadság és igazság, az emberek között békesség és jóakarat! Az emberiség mai napig, Krisztus hite, reménye, szeretet vallása nélkül pogány, emberevő, rabszolga vagy zsarnok, a sötét eszmék : tudatlanság, tévelygés, babona, bálványozás, vakhit és rajongás szerencsétlen áldozata, a szeméi} - és vagyonbiztonság, haza, egyház, család, társadalom, szenvedő emberiség ellensége lenne, mint az indiai, ázsiai barbár népek életében, történetében szemlélhető. Sötét éjnek idején indult el a hajós törékeny sajkán, zivataros tengeren a vészes hullámtól ide s tova hányatva, életczélját : a kikötőt keresni ; de minden perczben elsülyedés, végveszély, hajótörés fenyegette a vakéjben a zivataros tengeren, és sokáig hasztalan kiáltozott, sirt imádkozott segítségért, mert csak az ég fekete felhőjének árnya, átkos viharának zúgása, az istenítélet tombolása felelt csengéseire. Azonban nagy hirtelenséggel megszűnt a tomboL/ vihar, hasadt a hajnal, a kelő nap rezgő fénysugár! hintett a sötét pályára, s eloszlott a vakéj, lecsendesült a zivataros tenger hulláma, s a megrémült hajós szerencsésen meglátta a kikötőt s elérte czélját. Az élet zivataros tengerén, a vakhit sötét éjjelében erkölcsi hajótörést szenvedő, élethalállal küzdő és kétség habjai közt hánykódó emberiség is több évezredig kiáltozott segítségért ; kikötőért, mígnem végre mennyei szózat hangzott; »ez az é'n szerelmes fiam !« az esthajnalcsillag ragyogása, az evangyéliom világossága, Krisztus születése által feltűnt a szenvedő embriség egén. Es ma már keleten, nyugaton, délen és északon millió meg millió "keresztény karácsom ünnepet szentel a názáreti Jézusnak, egyedül az ő evangyéliomát tartja | TÁRCZA. I» Újévi üdvözlet barátaimhoz!*) — 1899. január 1. — Lelkem darabjai vagytok a távolban . . . Hozzátok, felétek szállók gondolatban ; Ha mind együtt vagytok tesztek egy' egészet. Műremeket, minőt Phidiás se vésett. Barátság, szeretet, költészet, szerelem, Húzódnak fölénk, mint derű a kék egen; Tündéri fényt áraszt e négy égi nemtő; A gond tova illan, e gyász vándor felhő. Míg epedő vágygyal hozzátok olvadok, Ringat a boldogság, mint hab a csolnakot; Együtt ringtok velem, érezvén az élvet, Elvét a szellemi egység örömének. Szellemem, s emlékem körötökben fészkel Telő bánatával, s fogyó örömével; Tinálatok lévén, dicsfényt nyer homlokom; Örömeiteknek egyrészét hordozom. Bodnár János. *1 Bídnár János kakszentmártoni ev. ref-lelkész 40 éves házass gi jubileuma alkalmából. Újévi gondolatok. Bölcső és koporsó ! Sokszor mily közel álltok egymáshoz. Tegnap, a lehunyó pap fényénél egv koporsóba zárt fáradt vándort temettünk, ma a fölkelő nap arany sugárinál bölcsőt állunk körül, melyben egy kedves gyermek szendereg. Múlandóság sötét koporsója benned nyugszik a visszajöhetlenül eltemetett idő, a múlt év-. Sebzett szivü gyermekek állják körül a ravatalt: a könyező szeretet, a sóhajtozó bánat, a törött ábránd, a tépett remény, a megtiport jog, a szivén döfött igazság, az elrabolt hit s a szirmait vesztett liliom. Te bölcsőben nyugvó, feslő rózsabimbó, reményteljes újév, örömmel köszörűnek váro- mányossaid, kis játszó társaid ; sziveket betöltő angyali szerelem, megszentelt önérzet, vágy, ábránd, képzelet. Ravatalnál sirók vigasztalódjatok, hisz az elmúlt idő többé vissza nem jő. Mint vízre szórt virágot a rohanó folyó messze, tova vigye omló könyeteketa hitnek hajója, mit bölcs kézzel vezet az égi Szeretet. Bölcső körül állok kérlek vigyázzatok! Mesz- sze ne szálíjatok, hogy lengő szárnyatok a csalódás napja össze ne égesse. ■* * ajt Pénzcsengés, harangkongás, mily különbözők vagytok ti, s mily messze álltok ti egymástól. Pedig egy »húsból« egy »vérből« álltatok, mig az emberi ész és emberi sziv külön nem választott. Mint anyagok, együtt pihentetek anyátok ölén - a föld méhében. Együtt éreztétek az átalakulás fájdalmait: a kohónak izzó, forró tüzét. Es most egyitek arra szolgál hogy az embert lekösse a göröngyhöz, melybe a test, az anyag visszatér ; másikotok a szivet magasra emeli a csillagokon túl, a honnan származott s hová visszavágyik. Az idő-mérő gép egyik 365 fokos kereke most ér fel mozgásában az utolsó fokhoz: ma van az év utolsó napja. A reális ember, a tőr zsér, a bankár, a részvényes, az üzletembe- könyvei felé hajol, csinálja a mérleget; a zsugori most számlálja kincseit; a vérszipó, uzsorás reszkető kézzel rendezi a váltókat, a kötvényeket s számlálja az évi 80 és 100 perczen- tes kamat által felgyűlt »vagyon-szaporulatot«. Mind perczentet számol, mind pénzét olvassa. Hisz a mai kornak pénz a valódi istene ; más istent nem ismer. — összetört sziveket, kin- sujtolta könyet nem lát a bölcs század praktikus gyermeke. A hatalmasakról áteredt e bálványimádás a nagy sokaság nagy részére is. Ma az előiránvadó: használni a jelent, gyűjteni a pénzt: az uj istent, mely mindenre képesít, azon lehet venni hatalmat, hivatalt, gyermeket, szeretőt, barátot, tisztelőt, élveket, kéjeket. Lélekre, jellemre, becsületre, Istenre a balgák agyrémeire, mint divatból kiment öcs
