Felsőbányai Hírlap, 1897 (2. évfolyam, 3-22. szám)

1987-09-26 / 20. szám

) \ FELSŐBÁNYÁI HÍRLAP. melyben a patak mélyen benyulik a Fekete­hegy tövébe. — Hajdan Asszonypatakának hivták, a honnan Nagybánya városa ősi nevét (Rivulus Dominarum) kölcsönözte. - A Gutin keleti részét havasok képezik, melyek északfelé két tornyos csúcsban fut­nak össze, a honnan egy kissé behorpadva a gerincz a tulajdonképeni Gutin szikla­tömbjéhez kapaszkodik fel, melynek nyugati része egészen függőlegesen, sőt helyenként kinyúló s szabadon függő sziklákkal esik le l Máramarosmegye mély lakatlan völgyeibe. — A Gutinhoz legközelebb Felsőbánya te­rül el, melyhez csaknem közvetlenül Giród- tótfalu sorakozik s ezentúl a nagybányai kertek és bányamüvek épületei látszanak. Észak-nyugaton a Rozsály, a kilátás középpontja, mely körül egy óriási zöld erdötenger terül el, számtalan csúcsokkal, ormokkal, gerinczekkel és völgyekkel — mintha csak hullámzanék. Nyugatra pedig az arany és ezüstkohók örökös ködében húzódnak a Fernezely blidári völgyet al­kotó hegylánczok, mig nem a Vereshegy és Somoshegy üde friss zöldje a János- völgyi uj nyaralótelep fölött kiemelkedik. A Somoshegy merész emelkedésű kúpja mögött látszik az alföld végtelen rónája, melyfelé a Szamos folyó ezüst szakágként kígyózik, szegélyezve a szatmári dombvidék által. Ennek háta mögött a Szilágyság mészhegysége kéklik, mig délfelé a Kővár­vidék bérczei emelkednek. Több mint harmincz község laAtépe élénkiti a kilátást, melyek különösen dél­nyugaton sűrűén követik egymást hegyes tornyaikkal s ezek közé csoportosuló barát­ságos házikóikkal Ezen látókép nagyszerűsége bámulatra ragadta a szépért, lelkesülni tudó turistát és fölöslegessé teszi, hogy messzeföldön keresse a szép vidékeket, miután itt a köz­vetlen közelben ily csodaszép tájakat al­kotott a természet. Mindenki, a ki élvezte ezen pompás látóképet a Bányahegyről, soha el nem mosódó gyönyörű emléket visz magával, — melynek jótékony hatása a kedélyre és a szellem rugékonyságára kétségtelen. Münnich Sándor. ság cseppeket, mikor jön már el ? Ha hazatért szerény lakására felbosszantva az utczai gyerme­kektől kifakadt a teremtő ellen s bosszúsan tért ágyába akárhányszor. Egyszer hazamenet mankóját akarta elkapni valami utczagyerek, az óreg végtelenül elkesere­dett, nem várta tovább a halált, akkor éjjel se- gitett magán. A napilapokban pedig egy hir jelent meg: N. N. kereskedő, kinek Debreczenben a piaczon virágzó üzlete volt, 92 éves korában életuntság- ból felakasztotta magát. Szegény atyus! vájjon meddig élt volna még ha a gyermekek úgy meg nem bosszantják ? B. P. Bányász fohász. Erdők oszorúzta ős, vén » Bányahegy«-en, Melynek kopasz feje büszkén égnek mered, Hogy a hajnalcsillag rá koronát tegyen: — Soha ne fogyjon ki ezüstércz-teléred! Ne csak napsugártól ragyogjon a » létől« — Ezüsttől, aranytól csillogjon a szikla; Legyen ott a munka áldásos, éltető — Dús kincset adva át egy népről másikra. Hogy ennek a szegény, röghöz kötött népnek, (Melynek kőmunkában durvul el tenyere) Kit a kétes jövő gyötrő gondjí tépnek : Legyen — a miért esd — örökké kenyere!... Pap Márto-n. Láng Lajos városunkban. E hó 18-án délután 1 órakor érkezett ódon, kis városunk egyszerű falai közé szeretett or­szágos képviselőnk, kit nem kevesebb örömmel és lelkesedéssel vártunk mint a jövő hóban lesz egy éve történt itt léte alkalmával. Már d. u. 1 óra is elmúlt, midőn a magas j vendég Bittsánszky Ede min. tanácsos és Nagy László vármegyei alispán társaságában, Gellért Endre Nagybánya város h. polgármestere, Schön- herr Antal főkapitány, Dienes Dezső járási fő- 1 szolgabiró, Km. Pap Sándor, törökfalvi Pap Zsigmond, Neubauer Ferencz,, Lacheta János, Csüdör Lajos, b. Kováts Géza, dr. Virág Béla, Riszdorfer János, Marosfy Dezső, Virág Lajos, Kacziány Ödön, Sipos Géza, Molnár Mihály, Weisz Zsigmond és ifj. Bilcz István kíséretében lobogódiszben úszott városunkba a helybeli kincst. bányászzenekar által játszott Rákóczy- i induló hangjai mellett megérkezett. Fogadtatása, mely másszor a város határ- i kövénél történt, ez úttal az esős idő miatt a kincstári bányaépület előtt volt. Itt a lelkes éljenzés lecsillapulta után Süssner Ferencz m. kir. bányatanácsos, mint házigazda nehány rö- j vfd, de szívből fakadó szóval fogadta és üd­vözölte. Majd Farkas Jenő polgármester lépett elő s következő beszéddel üdvözölte: Mélyen tisztelt Méltóságos Uram! Felsőbánya város közönsége nevében őszinte örömmel | üdvözöljük Méltóságodat. Őszintén, szívből üdvözöljük Méltóságodban a kiváló magyar embert, az európaszerte nevezetes tudóst, a hírneves egyetemi tanárt s mindenekfelett választókerületünknek igen tisztelt képviselőjét. Méltóságodnak megjelenése közöttünk újabb teljes bi­zonyítéka annak, miről midnyájunknak, de különösen nekem már igen sok alkalommal volt szerencsém meggyőződni, hogy Méltóságod szivén viseli nemcsak a városnak, hanem a mennyiben széleskörű elfoglaltsága engedi a város lakói­nak is méltányos és pártolásra érdemes érdekeit. Fogadja Méltóságod úgy a köz- mint városunk ügyei­ben is tanusitott érdeklődéséért és fáradozásaiért már itt őszinte elismerésünket és hálás köszönetünket. Óhajtjuk: ta­lálja Méltóságod nemcsak jól, de otthon magát szerény vá­rosunkban. Isten Méltóságodat hazánk, a tudomány, kerületünk és városunk javára boldogan sokáig éltesse. Éljen ! A felhangzott lelkes éljenzés után Láng Lajos körülbelül ezeket a szavakat mondta: »Tisztelt uraim! Örömmel jöttem önök közé, mert teljesen meg vagyok győződve arról, hogy a miként most egy éve szívesen fogadtak, most ez úttal is szívesen fognak fogadni s boldog leszek akkor, ha azon remények megvalósítá­sában, melyeket önök megválasztatásomhoz kötöttek, közre fogok működhetni. Lelkes él­jenzés követte szavait, mi közben felment Süss­ner Ferencz bányatanácsos lakásába, hol el­szállásolva volt. Két órakor az Aranykorona fogadó nagy­termében 100 terítékes társasebéd volt, mely­nek tartama alatt Anti czigány bandája játszott. A második fogás után Nagy László várni, alispán emelkedett fel helyéről s ő felsége a királyra mondott szép, eszmékben gazdag felkö- | szöntőt, melyet fennállva hallgattak végig s j lelkes éljenzés követett. Ez után Kondor Sán­dor m. kir. bányamérnök Láng Lajosért s az itteni bányászat fennállása- és virágzásáért emelt I poharat. Láng Lajos a bányaiskolai növendé- | keket köszöntötte fel, mint a kik az asztal kö­rüli felszolgálás teljesítését elvállalták. Farkas Jenő az alispán egészségére, Pap Márton Láng Lajosért és a kíséretében megjelent összes ven­dégért ürítette poharát. Szokol Pál Bittsánszky Edéért, Szüts Illés a bányaiskolás növendéke­kekért. Csausz István Láng Lajosért, Láng La­jos a város bányakárpótlási ügyének szerencsés befejezéséért, Nagy László Láng Lajosra, Gel­lért Endre Láng Lajos nejéért, dr. Virág Béla a felsőbányái nőkért, Gellért Endre Farkas Je­nőért, Farkas Jenő km. Pap Sándor, Dienes Dezső és dr. Virág Béláért, Riszdorfer János Süssner Ferenczért Nagy László Láng Lajosért, mint a szabadelvű párt egyik oszlopos tagjáért, Riszdorfer János a jelen volt ellenzék képvise- ! lóiért, Kacziány Ödön Papp István gör. kath j lelkészért mint a szeretet és béke apostoláért, Csausz István Nagybánya város tisztikaráért, Pap Márton Kacziány és Pollák Béla festőmű­vészekért emelte poharát. Végre Láng Lajos zárta be a felköszöntők sorát. Indíttatva érez­vén magát úgymond eltávozása küszöbén kife­jezést adni hálás elismerésének azon szives ven-, dégszeretet tanúsításáért, melvlyel Felsőbánva város polgársága úgy a mult mint a jelen al­kalommal irányában viseltetett. A tanusitott őszinte vendégszeretet megnyilatkozását zálo­gául tekinti az irányában táplált rokonszenv- nek, ragaszkodásnak s ígéri, hogyha a politikai élet küzdterén a közjó emelésére iránvzott mun­kájában ellankad, elfárad, körünkbe fog jönni, hogy szeretetünk kutforrásából merítsen erőt, lelkesedést a haza javát czélzó további mun­kára. Búcsú szavait Felsőbánya város polgár­ságának éltetésével végezte s városunk felvi­rágzásáért üritette poharát. Ez után úgy öt óra tájban szeretett képviselőnk felkelt és kíséreté­vel együtt lelkes éljenzések között a Rákóczy induló hangjai mellett elhagyta a termet s bú­csút vevén Süssner bányatanácsostól és család­jától, hol szállva volt, elutazott Nagybányára, honnan másnap utazott haza Budapestre. A visszamaradt vendégség este 7 órakor oszlott széjjel, hogy derült kedélyhangulatban, talán felesleges is mondanunk. Városi közgyűlés. 1897. évi szeptember hó 13-án városi köz­gyűlés volt, melyen jelen voltak: Nagy László vármegyei alispán mint választási elnök, Far­kas Jenő polgármester, Nyisztor István taná­csos, Prohászka Antal rendőrkapitány, Spáczay Gvula jegyző, Pap Márton számvevő, Kovács Pál erdőtiszt, Háder Ferencz pénztárnok, Ber- novics Emil ellenőr, dr Wagner Sándor városi főorvos. Lévay Károly, Almásy János, Papp István, Tomasovszky Imre, Mihálcsik József, Ilia István, Szabó Károly, Kerekes Sándor, Nagy Lajos, id. Hajdú Sándor, Delhányi Zsigmond, Mikola A. Gyula, Máriás György, Jékli Károly, Kremniczky Jakab, ifj. Lévay Sándor, Adámcsik Péter, Lengvák Péter, id. Kuszkó József, Smil- lár Mihály, Stein Leib, Süssner Ferencz, Csausz István, dr. Szokol Pál, Szüts Illés, Gábor Jó­zsef, Riesenberger Alajos, Túri Ferencz, Di- mand Károly, Gáspárik Ignácz, Ferencz Mihály, Roth Lázár, Szigyártó József, Salamon Májer, Hanzulovics Kristóf képviselők. Nagy László alispán a képviseleti közgyű­lésből menesztett küldöttség meghívására a í gyűlésen megjelenve, üdvözli a képviselő tes- ; tület tagjait s előadja, hogy az üresedésben levő gazdai állás betöltését mai napra tűzte ki i s ez alkalmat megragadta, hogy a városi kép­viselő testülettel érintkezzék s a választás ve­zetésére személyesen jelent meg s ezzel a gyű­lést megnyitva a választás szabályszerű veze­tése végett a szavazatszedő bizottság elnökéül dr. Szokol Pál, tagjaiul Papp István, Delhányi Zsigmond képviselőket nevezte ki a kijelölő bizottságba, az alispán részéről Gábor József, Tury Ferencz a képviselőtestület részéről Süss­ner Ferencz, Kerekes Sándor lettek kinevezve, illetve megválasztva, bizalmi férfiakul Krem­niczky Jakab, Almásy János, Csausz István, Kerekes Sándor képviselők lettek egyhangúlag megválasztva, kik a jegyzőkönyv hitelesítésére is kijelöltettek. Ezután elnöklő alispán a gyűlést felfüg- J geszti s a kijelölő bizottsággal a jelölés meg- tehetése végett a polgármesteri szobába kéreti, annak megtörténte után a gyűlésen megjelenve azt újólag megnyitja s kijelenti, hogy a gazdai állásra 7 pályázó jelentkezett, ezek közül a kö­vetkező három jelöltetett u. m. Münnich Sán­dor, Lévay Sándor, Bugesch Károly. Ezután a szavazást elrendeli s annak idejére a gyűlést felfüggeszti. A szavazás szabályszerű megejtése után ezt újólag megnyitja s a szava­zás eredményét kihirdeti, mely szerint beadatott 44 szavazat, ebből Münnich Sándor 26, Lévay Sándor 13, Bugesch Károly 3 szavazatot nyert, mig két szavazó-lap üresen ada.tott be s igy Münnich Sándort szavazattöbbséggel a gazdai állásra megválasztottnak jelentette ki a hozzá kötött 400 frt évi fizetéssel s 89 frt 60 kr évi fajárulékkal azzal, hogy nyugdíjjogosultsággal nem bir, ki is a gyűlésen megjelenve az 1886. évi XXII. t.-cz. 85. S-ában előirt hivatali esküt le is tette. Ezzel a választás szabályszerű megejtése befejeztetvén, polgármester őszinte szavakban mond köszönetét az alispánnak a választás sze­mélyes vezetéséért s a város iránti érdeklődé­séért, mire az alispán kijelenti, hogy örömmel jött ide, miután tudja, hogy a város régi ba­jaiból kibontakozott s a régi viszályok meg­szűntek s ismét helyre állott a tisztikar és kép­viselő testület között az az összetartás és egyet­értés, melynek további fentartása mellett a vá­ros további fejlődése biztos kilátázba van. T ávozását élénk éljenzés követte.

Next

/
Oldalképek
Tartalom