Felsőbányai Hírlap, 1897 (2. évfolyam, 3-22. szám)
1987-10-24 / 22. szám
XI_ évfolyam. 22. szám. 189’7i’. október 24. FELSŐBÁNYÁI HÍRLAP TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. Szerkeszt őség: Felsőbányán, i Ki adóhivatal Nánásy István könyvnyomdásznál Nagybányán. MEGJELENIK MINDEN MÁSODIK VASÁRNAP. Előfizetési ára: Egész évre 2 frt. — Eél évre 1 frt. — Egyes számok 10 krért kaphatók. Hirdetések olcsó árak mellett közöltetnek. Kéziratok a szerkesztőhöz, előfizetések és hirdetések a kiadóhivatalba küldendők. Nyílt tér soronként 10 kr. Nőkérdés. Az egész müveit világnak leghangosabban vitatott kérdése most a nő kérdés. Egy része ez annak a tömkelegnek, melyet általános szocziá- lis kérdésnek ismerünk s mely . minden egyéb fölött dominál most a föld kerekén s két hatalmas táborba sorakoztatja az emberiségnek számottevő részét. A szocziális kérdésből azonban külön pre- tenziókkal tolul előtérbe a nőkérdés s helyet követel magának a legégetőbb, legfontosabb kérdések között, melyek mihamarabb megoldást követelnek. Akik a megoldást túlzásokban keresik, azok rossz helyen járnak. A legtudósabb szocziológok megállapodtak már abban, hogy a nőkérdés nem a nők egyenjogúsításának kérdése. — Ez a dolog természeti lehetetlenség. -— A nő fizikai alkotása a legélesebb ellenmondás olyan kísérlet ellen, mely a nők teljes politikai és társadalmi egyenjogúságát akarja keresztül erőszakolni. Pedig a kísérletek megtörténtek a szabad, a demokratikus Amerikában. Az Egyesült államok népszavazást rendeltek el a kérdés fölött s ime maguk a nők döntötték el a dolgot olyan értelemben, hogy a nem önálló nők (családanyák, leányok) nem valók a politikai pályára, politikai, közigazgatási, bírói -funkcziót ne teljesítsenek. Csak két kisebb állam határozta az ellenkezőt s ezért vannak néhány helyen női polgármesterek, tanácsbirák stb. Egészben véve azonban még Amerikában is megbukott a női egyenjogúság kérdése s ennek köszönhető aztán, hogy az egész világon egyszerre helyesebb mederbe terelődött a nőkérdés, abba a mederbe, melyben most igen helyes irányban mozog, — hála a magyar kulturügyek felvilágosodott vezetőjének, — most már nálunk is. A nőkérdés ugyanis most már nem egyéb, mint a nőnevelés gyökeres reformja, a nő képesítése olyan foglalkozásokra, életpályákra, melyeket ez ideig csupán férfiak töltöttek be. Erre kényszeríti az egész világot a rohamos fejlődés s a szocziális bajok, a nyomor folytonos terjedése s a megélhetésnek egyre nehezebbé váló problémája. A statisztika számokban mutatja ki, hogy az emberiség küzdelme egyre nehezebbé teszi a családalapítást olyan körülmények között, a mikor a nő pusztán a családi élet és az otthon követelte munkát tudja teljesíteni. A munkásember már túl is tette magát azon, hogy egyes- egyedül a saját keresményéből családot tudjon eltartani s a nőben már nemcsak élettársat keres, hanem munkástársat is, aki saját munkája gyümölcsével lehetővé tudja tenni a szerény családi otthon fenntartását és a család ellátását. A gyárakban, nagy ipartelepeken egyre szaporodik a női munkás minden munkakörben. De ezt a kérdést meg kellett oldani valahogy a középosztályban is. Magunk előtt látjuk azt a szomorú állapotot, melyben a közép polgári osztály leledzik a házassági viszonyok területén. Becsületes férfi nem vállalkozhatik családalapításra, a mig a család eltartásának elég biztosítékait nem tudja biztosítani. Könnyelmű házasságoknak végtelenül szomorú következményei napról-napra előttünk vannak, elhagyott nőkben, családokban, családi drámákban s hozomány vadászok szédelgéseiben. A hozomány?! ... A 19. századnak ez a szégyenfoltja ma már szinte polgárjogot nyer s hiábavaló a jobb érzésüeknek a küzdelme ez ellen a kinövés ellen, mely a házasság ideális szépségét közönséges kereskedelmi ügyletté alacsonyitja le.' Évezredekkel ezelőtt a házasuló férfiúnak vagyonnal kellett megváltania a leányt a szülei háztól, ma pedig valósággal pénzen vásárolják meg a vőlegényeket s undok liczi- táczió folyik azok mögött a kulisszák mögött, a melyeknek a színén szerelmi komédiát játszik el egy fiatal pár. Ennek az állapotnak természetes következménye pedig az, hogy ijesztő mértékben szaporodik a házasságot kerülő agglegények száma, ijesztő mértékben emelkedik a pártában maradt hajadonok tábora — s a kettőnek szembeszökő konzekvencziája az erkölcsi élet lazul ása a közerkölcsiség sülyedése. Hiába kísérlettek meg ez ellen az államok minden lehetőt. Az eredmény egyenlő a semmivel. Most végre meg van a remény, hogy megtaláljuk a kivezető utat, mert az egyetlen módja a segítségnek, hogy helyet engedjünk a nőnek a létért való küzdelemben, megnyissuk előtte az eddig elzárt sorompókat s képességeiket, a melyek értékesítésére erővel bírnak, felhasználjuk a köztevékenységnek azon a területein, a melyeken női méltóságuk és hivatásuk rovására nem válik. A postán, vasúti hivatalokban, kereskedelmi pályán igen sikerült kísérletek folynak. A tanítás terén pedig már be is vált a női munkaképesség, különösen a nőnevelés és a gyermeknevelés terén. Két év óta már sikeresen működnek a női gimnáziumok, sőt egyesek, különösen hivatott nők, már az egyetemre is bejutottak s nemsokára az orvosi pályán fogunk találkozni czéltudatos, jól képzett s különösen nők ápolására és gyógyítására igen alkalmas nődoktorokkal. Házasodjunk! — Humoros felköszöntő versezet. — Elrebogte: dr. Ködvágó Tóbiás. Ne légy különb hát apádnál, Jobb a Deákné vásznánál; Hanem siirögj a lánykáknál — i S házasodj meg ! » FÁY ANDRÁS. ikép az abc kezdődik az á-val, Akép kezdem én is elől jó példával, Kifejezvén magam ékes rigmusokba, Ha szegény, fejemnek nem kerülne sokba. Nőtelen barátom! néked zeng az ének, Don Juan-kalandok jól ismert hívének. Mindnyájának, kik itt egybesereglének, — Legyenek azok bár ifjak avagy vének — Jókivánattal telt szivük tarisznyája: Dönthetlenül á Íjon boldogságod fája, És hogyha már egyszer virulva kihajta, Ellenséges hernyó ne rágódjék rajta. — Komoly szót akarok váltani fejeddel, S javadra szolgáland, a mit mondok, hidd el! Habár annak szavát már nem igen hiszik, Ki vi et prédikál, mig maga bort iszik. Mégis azt kívánom, bár mosoly gj magadba: Kerüljön bé neved a — II.y»<f»-rovatba. Ne sokat húzódozz, de fogadd meg a szót, Mert behozzák ám a — nStlenségi adót. Edzett hőse annyi tivornyadús éjnek, Ne maradj meg—kérlek — örökös vőfélynek. Sokat vőfélykedtél, vőlegény is légy már! Ejszemii szép tündér: barna kis lány rég .vár; Hiszen mostan úgy is az a nóta járja, Hogy a „Szüret után én leszek a párja.« Aíéle jómadár! ragadj te is lépen; S kis feleségeddel élj együtt oly szépen, Mint párját csókoló gerlicze az ágon, Vagy mint kristálytiszta harmat a virágon, Házad legyen szelíd örömek tanyája, Békebontó anyós ne férjen hozzája, S ne nehezüljön rád az a modern átok, Hogy nőd’ látogassák — a házi barátok! Városunknak szép vidéke __ Sz eretlek én, midőn a tavasz langy szele játszik virágid közt, midőn az erdőnek zöldje sötétebb színbe öltözik, midőn homály borul erdőidre s a cserje vadbogán megszólal a füle- mile s az erdők dalnoki rázendítik éneküket, midőn a madárdal, virágillat a fa lombja közt játszó napsugár kivonz bennünket lombsátraid alá, hol üde lég és bájaid lelkünket a feledés honába vonják s tiszta szent örömmel tellik meg a kebel, a melynek nincsen bánata, hol nem ér csalódás és ez mégsem magány, de mint az angolok nagy költője mondja: ai nagy természettel való társalgás csupán. A nyár hevében, midőn illatos réteid vi- rági teljes pompában diszlenek, midőn a vadgerle búg, nevet s a kis madár kicsiny családja úgy örül, midőn aranykalászt érlelsz a szántó- vetőnek, midőn megdördül eged s villám hasítja a léget s az erdők vadja megremeg — te képe vagy a férfikor munkás életének. Midőn az ősz bus hervadását sárgult levélben írja meg, ha csendes lesz erdő, berek, ha éjszak szele száraz avart zörget, — ha elnémul a madárdal és elszállt az illat, a fáradt napsugár szemfedőket aranyozza csupán, az őszi kikircs hervadt tájidon ruhátlan megjelen, hogy »ha volt virág a ringó bölcsőn, legyen virág a koporsón« akkor is: »Hervadásnak szent országa Olyan édes forró vágygyal Ölel téged lelkem által.« Télen a táj csendes, ráborul a földre a hószemfedő, lombtalan az erdő, a tél haván csillog a fénylő napsugár, a családok kis körében vonul el az élet s a betlehemi jászolnál fölzeng az angyali ének ilyenkor is — emlékünkben él virágod. Emlékezet nélkül mi is volna a szív? Beszédes húrjától megfosztatott hárfa. Emlékünkben ti is éltek, kik eltávoztatok és a kiknek máshol zeng a szent karácsom ének, kiket mi az uj tavaszszal visszavárunk, hiszen az ébredő tavaszszal itt a vidék újból éled, mert a föld keblében is nem halt meg, csak szunnyad az élet. F. L.
