Felsőbányai Hírlap, 1897 (2. évfolyam, 3-22. szám)

1897-02-14 / 4. szám

II_ évfolyam:

4_ szám.

1807\ febr-dáir 14.

FELSŐBÁNYA] HÍR LAP

TÁRSADALMI. KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMU LAP.

Szerkesztőség: Felsőbányán.

MEGJELENIK MINDEN MÁSODIK VASÁRNAP

Kiadóhivatal Nánásy István könyvnyomdásznál Nagybányán.

Előfizetési ára: Egész évre i írt. — Fél évre i írt. — Egyes számok io krért kaphatók. Hirdetések olcsó árak mellett közöltetnek.

Kéziratok a szerkesztőhöz, előfizetések és hirdetések a kiadóhivatalba intézendők.

Nyilttér soronkint io kr.

Építsünk nyaralókat Felsőbányán.

Hogy ránk, kiket a sors nem áldott meg oly bőven földi javakkal, hogy a nyarat Karlsbad, Marienbád, Tátra-füred, Thurzó- füred, Balaton-fiired, Hercules-fürdő, Szliács. vagy más ily divatos fürdő-helyen tölthetnek el, — hanem itt kell hüsölnünk az afrikai höségü városban, a kávéház előtti aszfalt járóra plántált szomorú thuja és oleanderek árnyékában, — hogy milyen tűrhetetlen ilyenkor az élet, azt mindenki tudja, ki legalább egy nyáron megpróbálta.

Hogy milyen fülledt poros kőszén füstös ilyenkor a levegő, — mily poshadt az ivó-viz s mily egészségtelenek a lakások azt le sem tudnók irni.

Menekül mindenki a ki csak teheti a városból, — hogy csak késő ősszel térjenek vissza.

Csalogatnak mindnyájunkat a külföldi és honi fürdők czifra plakátjai, nagyhangú reklámjai, — de nem szerezhetjük meg magunknak a kinált élvezeteket, — mert mereg drágán adják azokat, — drága a lakás és nem kényelmes, drágább és rosz- szabb az étkezés s ezenkívül még ezer féle kiadással járnak, u. m. gyógy-dij, fürdö-dij, zene-dij könyvtár-dij, orvosi honorarium s aztán a baksisok: szobapinczér, szobalány, portás, bérszolga, föpinczér, étekhordó, borfiu stb. stb. mind tartja a markát és baksisra vár.

Azonban ez mind hagyján, de hát a toilettek, fürdő-helyen ez a fő, — mindig együtt van a társaság, — ott tehát ki sem léphet az ember a szobájából gondosan megválasztott öltözék nélkül.

Tánczban, mulatságban ugyan lehet részünk, mert egymást érik a bálok, zeneestélyek, hangversenyek, tombola-estélyek,

úszó-, csolnakázó- és lóversenyek stb. de ha pihenni, üdülni akarunk, akkor ne menjünk fürdőre, mert talán itt még zaklatot- tabb az élet, mint a városban; ki nem vonhatja az ember magát semmiből, mert akkor már találgatásokra, mende-mondákra ad okot.

De hol és hogyan töltsük tehát a nyarat kényelmesen, kellemesen és olcsón, a hol önmagának és úgy oszthassa be az ember az idejét a mint neki tetszik s a hol ne kelljen annyit költenie, hogy a nyaralásért télen nélkülözni legyen kénytelen.

Ezt a kérdést akarja megoldani Felsőbánya sz. kir. rendezett tanácsú város, — és pedig igen helyes alapon.

Ez a kis 5000 lakóju város Szatmár- megyének észak-keleti szélén, gyönyörű vidéken fekszik, — három oldalról erdöko- szoruzta hegyektől van körülvéve, a melyek közül magasra emeli havas fejét a Gutin. A hegyekből sokhelyen kristályos források bugyognak elő s csermelyt, majd patakot képezve igyekeznek messze utjokra.

Kiránduló helyek oly nagy számmal vannak, hogy akár minden nap más-más pontra tehetünk kirándulást, a mely a vidék nagyszerűségével és a minden pontról másmás kilátást nyújtó változatosságával, dúsan fizeti meg fáradtságunkat. A levegő tiszta, ozon-dus, miazmáktól mentes, a széltől a hegyek védenek, — a vízben nincsen semmiféle baczilus, szóval olyan egészséges e vidék, hogy midőn országszerte pusztitottak a járványok, a város lakossága ettől mentes maradt.

Úgy látszik, hogy már maga a természet nyaraló helynek szánta e vidéket.

Fel is fedezték ezt a szemes nagyvárosiak s többen felkeresték e kis város nyaranta, hogy egy nehány hetet itt töltsenek, kényelemben, nyugodtan, kellemesen.

0.

&

qfeTARCZA

ii.

Gondolsz-e rám és ha gondolsz, Reggel-e vagy este? Napkeltéről, lementéről,

Jutok-e eszedbe?

DALOK.

i.

Merre száll a sóhajtásunk, Senki azt ne tudja, Leselgő szem ki ne lesse, Merre vagyon útja.

Napkelte a reménységnek Aranyozott képe,

Mig a nyugvó nap leszáll a Feledés ölébe.

Szived egén kelő nap-e,

Oh leány, emlékem,

Vagy pedig, mint lenyugvó nap, Van-e lemenőben? . . .

Szerelmünknek édes titkát Csillagos éj fedje,

Dalos madár ne dalolja, Patak ne csevegje.

Ne tudja azt senki, senki, Egyedül mi ketten,

S mi is oh, csak félig ébren, Félig, — önfeledten.

Márkus József.

Találkozás a forrásnál.

irta: Molnár Vilmos tanító.

Nevetgélve, tréfálva halad előre a vadásztársaság a hegyhasadékban, mindenütt az előre siető kis csermelyt követve, annak alig országút szélességű zöld gyeppel benőtt partján. Két felől

Eddig nem igen szaporodhatott a nyaraló közönség, mert bajos volt lakást találni, most azonban segíteni akar a dolgon a város közönsége, — a mikor elhatározta, hogy mindazoknak, a kik nyaralót akarnak építeni, ingyen ad 600—1800 m2 esetleg nagyobb földterületet, az épület helyéül és kertnek, — továbbá építési anyagokat részben ingyen, részben kerüárban, tehát igen olcsón s az átadott földterületet 1 korona évi jogelismerési díjért az illető háboritha- tatlan birtokában hagyja mindaddig, mig az nyaraló czéljára használtatik.

Itt az alkalom, hogy évi 1 koronáért egy kis földbirtokot szerezzünk s arra olcsó pénzért egy igényeinknek megfelelő kényelmes kis lakást építtessünk, a melybe aztán nyaranta át tegyük lakásunkat, — nem idegen helyre költözve, hanem haza saját otthonunkba, — s ezzel egy csapásra meg van oldva a nyaralás kérdése, - mert nemcsak magunknak szerzünk egy kellemes nyári otthont, hanem még az unokáink unokái is élvezhetik azt háborítatlanul, pedig az ö korukban válószinüleg még fonto- salob, de még nehezebben megoldható lesz a nyaralás kérdése.

Pénzügyi szempontból pedig még jobb a dolog, — mert nem csak azt a sok mindenféle taksát és baksist nem kell fizetnünk a mit elősoroltunk, hanem kiszámíthatjuk, hogy a nyaraláson tiszta hasznunk lesz.

Ugyanis, ha építünk egy nyaralót s az kerül 2000 frtba, ennek kamatja 100 frt, már pedig Felsőbányának a piacza oly olcsó hogy 3—4 hónapi ott tartózkodás alatt többet takarítunk meg a piaczon s ez tiszta haszon lesz, — a melyet aztán télen a városi élvezetekre fordithatLink.

Föl tehát építsünk nyaralót Felsőbányán.

óriási magas hegyek emelkednek, majdnem a tetőig gyéren benőve fával, tetejük azonban egészen kopasz, az arra járónak önkénytelen jut eszébe, hogy levegye a kalapját s imában emlékezzék meg a természet eme csodás játékának alkotójáról. De a mi vadászaink, kik most a hegyek közt futásra nógatják elfáradt lovaikat, nem sokat törődnek a hely eme tündéri pompáival, előttük ez már egészen közönséges, alig várják, hogy szabaduljanak a meredek sziklák közzül, melyek egészen megakadályozzák őket a vadak üzésében. No végre itt vagyunk; itt meg fogunk pihenni mint rendesen, szólt most, kit mindig legelöl láttunk lovagolni, legfiatalabb az egész között. Hangja parancsoló s úgy látszik feje a többinek, mert nem várja, hogy indítványát elfogadják, hanem gyorsan leszáll lováról s azt egy oda lépő vadásznak adja át, ki azt magáéval együtt tovább vezeti. Itt mindnyájan leszállnak lovaikról s megkötözik a közel lévő fákhoz. Maguk pedig letelepednek a zöld gyepre megpihenni s talán szomjúságukat is oltani, de nem vízzel, hanem mindenikök kulacsot vesz elő s hogy jobban essék a mi benne van, előzőleg egy kis hideg sültet is falnak. Egy feláll, úgy látszik az a fiatal, a kit az imént magatartásáról főnöknek Ítéltünk. Kimért lépésekkel megy balra az erdő közé, bizonyosan a kis kúthoz, mely ott bent van a fák között. A kutnál egy kis fiút ta-