Felsőbányai Hírlap, 1897 (2. évfolyam, 3-22. szám)
1897-01-31 / 3. szám
II- évfolyam. 3_ szÓLxrL. 1897;. ja.n.-£iéir Ql_ FELSŐBÁNYÁI HÍR LAP TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMU LAP, Szerkesztőség: Felsőbányán. MEGJELENIK MINDEN MÁSODIK VASÁRNAP Kéziratok a szerkesztőhöz, előfizetősek és hirdetések a kiadóhivatalba intézendők. Kiadóhivatal Nánásy István könyvnyomdásznál Nagybányán. Előfizetési ára: Egész évre 2 frt. — Fél évre I frt. — Egyes számok io krért kaphatók. Hirdetések olcsó árak mellett közöltéinek. Nyílt tér soronkint io kr. Szövetkezzünk mi is! A népek művelődési színvonalának egyik legbiztosabb mértéke a szövetkezeti tevékenység; — ott hol a nép a szövetkezeti eszme magaslatára ébredett, a népek erényes munkássága, szorgalommal párosult jóléte honosuit meg, de hiszen azt másképen képzelni nem is lehet, mert a szövetkezeti tevékenység mindig a nép keresetforrásának szaporítására, közös érdekeik védelmére, a jobb szokások, erkölcsös élet, takarékosság és egyetértő társadalmi élet általánosítására irányítják, — ott hol a szövetkezeti eszme meghonosult annyira, hogy a nép vérébe ment át, — ott az emberek közt a kicsinyes személyes torzsalkodás eltörpül s a közös érdekek társadalmi védelme lép előtérbe, mely közös érdekvédelem képes csak valódi emberszerető társadalmat teremteni, a hol az egyes ember nem csak mint társ vagy barát lehet jól embertársával, hanem szerető emberbarát lehet mindenki. A világot s ebben az emberi társadalmat is az érdekek mozgatják, éppen igy Hí embernek, mint egyénnek, működését is az érdek mozgatja, addig tehát mig az embereknek érdekei annyi félék a hány ember van, az emberiség jóllétéről boldogságáról szó sem lehet. Az emberiség jólléte és boldogságához a helyes utat csak akkor találjuk el, ha az érdekek közösségét keressük. A keresztény vallás alapeszméje e téren egy nagy társadalmi haladás s fentartása tisztán szövetkezeti alapra volt fektetve. — A világ azonban s benne az emberiség a tudomány befolyása mellett oly rohamosan halad, hogy azt a ki nem követi eltiporja, megsemmisíti vagy mint az emberiség nyomorultjait szellemi és anyagi szegénységbe kergeti, megfosztván a boldogító hit nyugalmától is. Ma tehát, hogy a haladó korral szilárdan megállani képesek legyünk hiterkölcsi erőre, miveit lélekre s anyagi függetlenségre van szükségünk, — mert a törvény és az igaztalanok méltatlanságaival szemben csak az ilyen egyént képes megvédem. — ily kedvező körülmények ismét nem minden ember osztályrésze, kisértesd meg a hegyi patakot rohanó haladásában elgátolni s meg fogod tudni, hogy a kor rohamos fejlődését megakadályozni akarni is — már maga az esztelenség képtelen gondolata lenne. Az embernek, mint egyénnek — mint szabadakarattalfelruházott lénynek az emberiség nagy tevékenységében hivatása van részt venni saját érdekében; maga az állam szervezet is védelem, egymás közt és az idegen állam szervezetek érdek hatásköreivel szemben. — Az állam az egyént is közvetlen érdekeinek védelme végett egymás közötti szövetkezetre utalja; a különféle szövetkezeti érdekek már mentve vannak az egyéni szenvedély elfogultságától s igy a szövetkezeti tévékénység az egyéni tevékenység Fölött áll minden viszonyok között.Különösen itt hegy alj vidékünkön a hol a kedvező éghajlat oly kellemessé teheti az embernek, mint egyénnek életét, - ájiol az élet kelteméihez az egészséges test és léleknek kellékkei, — az üdítő forrás viz is élenydus levegő pazarul megvannak, — a hol a szórakozásnak költői hangulatát a természet örökifjú varázsereje szolgáltatja. Itt a létfentar- tásnak biztos alapjai végett a kereseti forrásoknak megfelelő szaporításához a ki hozzá nem járul — ön maga saját faja és hazája ellen vétkezik. Itt, a hol a természet pazar áldásaival szemben as egyéni vagyonosság sokkal csekélyebb, sem hogy bárki is képes lenne közülünk csupán önerejéből nagyobb vállalatot létesíteni : összetett erővel mi minden ki nem vihető? Rendszeres önmüködésre van szükségünk, ha nagy alkotásoknak kis vállalatokkal biztos alapú jövőt akarunk teremteni. — Ki meri azt mondani, hogy ez nem lehetséges ? de sőt az egészséges fejlődésnek legbiztosabb jele, ha csirájából kél ki a fa — s évről évre ágasodik tovább. Vegyük tekintetbe népünk szegénységét, egyoldalú foglalkozását, rossz szokását s vegyük tekintetbe saját természetünknek is önző rósz tulajdonságait, gondoljuk meg, hogy bajainknak tulajdonképen ezek — s a szövetkezés teljes hiánya az okai. Legyünk önzetlenek! értsünk egyet és szövetkezzünk. Szövetkezzünk a közérdekében saját jóvoltunk, -de — főkép a j ö v ő érdekébe n. Megalakult a felsőbányái hitelszövetkezet s az önző magán érdekek már is háborút üzentek neki, azon érdekek, melyek a népélet erkölcstelen vagy tudatlan zűrzavarán szoktak élősködni. Tömörüljünk tehát s a megkezdett eszmét vigyük keresztül minél előbb, hadd lássuk, kik vannak velünk. Kis városunkban a szövetkezet eszményének meghonosítását leghelyesebben hitelszövetkezettel lehet keresztül vinni. A hitelszövetkezetek működésének eredménye a hol csak létesült áldást hordott maga után. Itt a tagok szövetkeznek azért, hogy egy részről heti befizetések által tőkét gyűjtsenek s igy hitelképes- ségöket emeljék, más részről, ha kölcsön befektetésre szorul, a kamatot ne idegennek fizesse, hanem végeredményben önmagának. Különösen itt Felsőbányán, a hol a földbirtok kevés, igen fontos a hitel szerzésnek ily biztosítása, mely után tisztességes jövedelemre is lehet számítani. Minden nyerészkedés nélkül. A hitelszövetkezetek rendszere igen alkalmas a nép vérébe oltani a takarékosságot és a többoldalú igyekezetei, de különösen alkalmas *2 TARCZA m iga Esketési beszéd és ima.*) Garzó Gyula gyomai ref. lelkész, e. m. tánácsbiró és Miskolczy Ida esketése alkalmával. Irta: Dombi Lajos gyulai ev. ref. lelkész, egyházmegyei tánácsbiró. Volt idő midőn az emberiség távol állt a műveltség azon fokától, hogy képes lett volna a családi élet magasztos jelentőségének felfogására az emberiség művelődésének történelme jelez kort, midőn a már család alkotáshoz jutott népek sem jelölték meg helyesen a nő jogkörét a családi életben. Minél nagyobb műveltségű népről, vagy egyesekről merítünk tapasztalati tényeket a történelem lapjairól, annál fényesebben látjuk ki- magasolva a tiszteletteljes helyzetet, mely biztosítva áll a nő számára a családban s társadalomban. A jelenkor nem csak ez utóbbi jelenség uralma alatt áll, sőt a női jogkörnek oly módon kiterjesztése képezi a törekvés czélpontját a mi méltón aggodalmat kelthet számos lelkekben, ha vajon ez eszmény teljes megvalósítása nem dön*) Magvas tartalmáért készséggel közli Szerk. tené-e romba a tisztelet ama fénylő oltárát, melyen ma a nőnem elhelyezve van általában de különösen a családi élet terén ? . . . Mert a nőknek a férfiakkali teljes jog és hivatás azonosítása igen könnyen áldozatul ejthetné ama nemes zománezot, mely ma a nőket övezi; a köz- napiság hullámzó árjában dobott nőnek könnyen örökre száműzve leszen azon eszményi magaslatról, melyen manapság áll, ha többé nem a nemesen érző szív alkotná a nőnek fő jellemvonását, hanem kizárólag a rideg ész venne uralmat felette. Az irodalomban előkelő helyet foglal el a szépen, helyesen megirt próza is, de a fentszár- nyaló költészet mégis az irodalom gyöngye marad mindenkoron, sőt a prózának lelket gyönyörködtető hatását is az biztosítja, ha költői ihlet vezeti az iró tollát. Az emberiség nagy táborában igazi boldogságot hasztalan keresnénk, ha kizárólag a számitó ész érvényesülne lépten-nyomon, teljes mellőzésével a nemesen érző szív jótékony működésének . . . Sivár pusztához hasonló lenne az emberi élet, — hol nem tanyázik virág, hiányzik a zöld pázsit — ha ész és szív karöltve nem működnének, ha kihalna az ideál, mely a lelket a közna- piság porából felemelni képes. A boldogság eszményképének megvalósitá- sát jelenti a világteremtőjének ama nyilatkozata : «Nem jó a férfinek magában lenni, szerzek mellé nőt.« S ime itt van a házassági szövetség égi származása, ez fejti meg a családi élet boldogságra vezető voltát. E boldogságért eped a ti szivetek is kedves vőlegény s menyasszony ! s midőn megtörtént a polgári házasságkötés, mert e szövetséget vallásos esküvel is megpecsételni s ezáltal Istentől megszentelni óhajtja lelketek. Es én, ki két évtizeddel ezelőtt ez érczek hazájában, épen ez egyház kebelében hirdettem volt Istennek igéjét, örömmel jöttem, az »aranykalászszal ékes róna- ság« távolából, hivástokra, hogy az urnák áldó kegyelmét esdjem házassági szövetségetekre. . . . Biztat a remény, hogy előttetek a jövő boldogságának kapuja farul fel s lelketek csalódás árjában úszni nem fog. Vallásos buzgóságotok, szivetek nemes volta egyiránt záloga jövő boldogságotoknak . . . Kedves vőlegény ! többszörösen hivataltársam, s mindenekfelett szeretett barátom ! Eszembe jut egy régi történet. Egykor egy nemes ifjú követként jelent meg egy királynál, kinek szép leányát megkérni épen akkor volt a háznál két királyfim Ezek nevüket, vagyonukat elsorolva kérték meg a leány kezét s ennek hallattára az Egyszerű nemes ifjú is nyomban mint kérő jelentkezett. Ámde, minthogy kincséről nem szólt, kérdést intézett hozzá az apa, hogy minő vagyonnal rendelkezik? mire az ifjú önérzettel felelt : »Énnekem sem csordáim, sem szekereim nincsenek, de van olyan két barátom, milyenekkel kevés Skytha dicsekedhetik!« . . . Lásd kedves barátom ! te szerencsésebb valál mint ama
