Felsőbányai Hírlap, 1896 (1. évfolyam, 11-20. szám)
1896-08-16 / 11. szám
J. FELSŐBÁNYA VÁROS ÉRDEKEIT FELÖLELŐ TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VÉG VEST ART ALMU LAP. Szerkesztőség: Felsőbányán. MEGJELENIK MINDEN MÁSODIK VASÁRNAP Kiadóhivatal Nánásy István könyvnyomdájában Nag> bányán. Előfizetési ára; Egész évre 2 frt. — Fél évre t frt. — Egyes számok io krért kaphatók. Plirdetések olcsó árak mellett közöltéinek. Kéziratok a szerkesztőhöz, előfizetések és hirdetések a kiadóhivatalba intezendők. Nyilttér soronkint io kr. Utcza-szabályozás. A kik. városunk föutczája vége felé az úgynevezett felsövégen se nem laknak, se nem járnak, nem tudják, hogy az egykor Pellády Eerencz tulajdona volt, most Spiegelhalter Sándor tulajdonát képező telkesház kertjén keresztül folyó patak, mely még a Kozák János telkéről jövő kis patakot is felöleli s mely a föutcza jobb oldalán keskeny és szabályozatlan medrében folyva a Nyisztor-féle ház előtt az úttest alatt átereszen baloldalra veszi útját, addig mig e megtörést teszi, télén a jég kiöntésével, tavasszal és nyáron az itteni gyakori esőzések alkalmával nem kismérvű kiáradásával mennyire rongálja és diszteleniti a főutat. E patakrészre vagy van szükség, vagy nincs. Ha van: akkor e patak is. mert medre ’-eskeny és alacsony és kikövezetlen volta tt bűzös, piszkos üledéket tartalmaz, kössék ki teknöszerüen, a mint a pia- tfolyó patak van; mert a jelenlegi iban sem egészségi, sem közlekedési, oua Ü!ÍXl/7<x5~L v-p rrCSt S2\^ÍTp OTí CTfOT nem níct— radhat. Ha nincs szükség rá, akkor legegyszerűbb volna e patakot, a mint a fö- utczára torkol, egyenesen a föld alatt megfelelő átmérőjű átereszén keresztül az alig 10 méternyi távolságra folyó Zazaroa vezetni, hogy az itt e tájon amúgy is keskeny föutczát ne szűkítse, mert a tagadhatatlan, hogy e patak úgy a főutczából, mint a járdából mintegy 50—60 cmnyi tért elfoglal, mi által a különben is girbe-görbe járda tere több ház előtt alig szélesebb 1 méternél. De se a patakrészre, se medrének kikövezésére nincs annyira szükség, mint inkább arra, hogy a Csirik-féle, most Szász Lajos tulajdonát képező háztól kezdve lefelé a volt kincstári kohófőnöki lakházig, — miután ez utczarész rendes, sima kő- táblákkal kirakott járdát egyelőre nem igényel, — megfelelő szélességű járdatöltés készíttessék, oly módon, hogy a járda két oldalán középnagyságú Zazarkövek helyeztetnének el sorban és ezek köze pedig alul nagyobb kavicsdarabokkal, felül pedig ap- róbbszemü kavicscsal vegyes homokkal töltetnék ki. De kívánatos volna, hogy e partakrész a föutcza vonaláról eltereltessék természetes egyenes irányába a Zazarba, azon okból is, mert nem szabályozható, szélesebb medret ásni nem lehet, mert akkor az úttest szabályszerű szélessége nem lesz meg, de meg főleg azon okból is, mert keskeny es alacsony medre miatt gyakori kiáradásával a lakóknak a futólagos kellemetlenségeken kívül érzéken/ kárt is okoz, azt nevezetesen, hogy a föutcza jobboldali részén levő alacsony pinezéket iszappal meg- hordja, a balolda!opáo>yő,' alacsonyabb szin- 'téii'íeK'VC'j fitruázc.'sCétí.y uei* - .z-c.cu mondva viskókat mossa, áztatja/' alpfaic idönap előtt elkorhasztja, a szegénység' és ínséggel küzdő bányászok házait nedvesekké, egészségtelenné, ragályos betegségek fészkévé teszi, nem is említve azt, hogy esőzések alkalmával a patak vize nem térvén el keskeny alig 20 cmnyi mely medrében, nemcsak a főút jobb oldalát önti el, hanem az országúton átmenve és széjjel folyva a túlsó oldalt is elárasztja, úgy annyira, hogy a főutca baloldalán lakók mindannyiszor csak kerülővel s bosszankodással juthatnak lakásaikba. Leghelyesebben tenné a városi hatóság, — ha azon két házat, — melyeket a szóban levő patak kiáradásával folytonosan nedvesít s melyek száraz, egészséges lakásokká semmiféle költség árán az adott viszonyok között nem tehetők, hacsak magasabbra nem emeltetnek és köböl nem építtetnek, — a tulajdonosoktól megvenné, (az egyik most úgy is eladó) ha sikerül; ha nem sikerül: tegye meg kisajátításuk czéljából a kellő lépéseket. Hogy a patak folyásának elterelésével kapcsolatban e két viskó is eltűnjék a főút közvetlen széléről, melyre kiugranak, 3—4 méterrel hátrább hagyva a többi házsookat, utczaszépitési szempontból is kívánatos volna. Ha föutcza az utcza, ne türessék meg kivételesen az a pár ház, helyesebi en mondva viskó, melyek a különben is azon a tájon hova tovább, mindinkább szűkülő füutczá- ban utczát akarnak képezni, a két ház értéke alig tesz ki 200 irtot. A szóban levő pataknak a mint a utczára lép, egyenes irányban a pár méternyi távolságra folyó Zazarba való vezetése szintén alig járna valami számottevő ■ költ . t. _ . ■* 1 ’ ■* . /. • ff sEO dLi ; cncuuoii ttl dZ 'LtuÁTy í* föutcza lakóira, hogy egyszer s minden - korra megszabadulnának a patak kiáradása okozta kellemetlenségektől, de egyu ital a föutcza e része is határozottan nyerne valamit csinosságban. Mily kellemes látvány volna, ha az eltüntetett patak helyén csinosan készített, kavicscsal töltött járda vo- -v nulna végig s annak szegélyét hárs- vagy akáczfasor díszítené! A Zazar baloldalán folyó árokból jő elegendő vízmennyiség arra a czélra, hogy a Nyisztor-féle lakháznál torkoló patakot, * mely innen a városon folyik keresztül, bőven elássa s alkalmassá tegye arra az esMég alig hogy .... Még alig hogy bírhattalak S Íme már is elvesztélek: Oh, abból a szép tavaszból Milyen hamar hideg tél lett! Ki rám hozád virágival A boldogító szép tavaszt; Ilyen korán váratlanul Ilervasztád el örökre azt. • Kegyetlen vagy... s mért? Nem tudom S bár kérdezem nincsen a mi Kegyetlenségednek okát Megtudná nekem mondani. Szerettelek . . Hü árnyékként Kisértem minden léptedet; Te eitiprád, árnyékomat: Mert csak fény, csak a kell neked! De légy nyugodt! többé soha Nem koldulom szerelmedet, Soh’se kérem, hogy visszahozd, Az eltűnt boldog perczeket. Isten veled! Lesz még idő, Midőn megbánod tettedet, S ha nem szerettél is soha, De fogsz sajnálni engemet. De szánalmad nem kell nekem. Bár összetört e szív, de még A fájdalom között is van El benne egy kis büszkeség. Ne hidd, talán, hogy ne volna S nem lesz erőm lemondani: A hit, remény és szeretet Meg fognak rá tanítani. Isten veled! ez te hozzád Utolsó búcsúzó szavam: Élj boldogul! s ne légy soha, Mint én olyan boldogtalan. A viszontlátásig.*) Fekete ruhában sűrű fátyollal borított arcz- czal őrültként siet egy gyászoló nő a temetőbe, Karján koszorút visz s márvány -— tört oszlopot ábrázoló — sírkőre helyezi és sir, zokog keservesen . . . Közbe-közbe szaggatott fuldokló hangja hallatszik . . . oly rémes ez itt a temetői magányban, »Te voltál az igaz, te voltál a hű . . . suttogja a gyászos alak. Feledtelek, pedig szerettél ... óh bocsáss, bocsáss meg nekem ! . . . nem tudtam mit teszek, midőn ö, ki oly szép s oly hűtlen volt — elámított, — hisz olyan édesen behízelgő volt a hangja, hogy képes vala fiatal szivemet elcsalni, elvonni tetöled s magához édesgetni. .. . És most utóiért a hatalmas Isten méltó büntetése ! A zokogás megszűnik, a suttogó hang elhal s a fátyolos nő gondolatokba mélyed, gondolatai visszatérnek a múltra . . . Szép, fiatal, gazdag s mindenki által irigyelt lánykát látnak lelki szemei, bűvölő kék szemek, fekete haj s hosszú selyemszerü szempillákkal. 1 *) Ezen 1'rczc.czikket Kovásy Elemér »Apró történetek» czim alatt megjelent csinos kiállítású müvéből vettük át, mely Lévai Mór kiadónál Ungváron i fit 20 krért szerezhető meg. Ajánljuk Ivasóinknak. Szerk. •---a- v^***.. Q______________. ki Akt /A
