Felsőbányai Hírlap, 1896 (1. évfolyam, 11-20. szám)
1896-08-16 / 11. szám
FELSŐBÁNYÁI HÍRLAP. hetőségre, hogy ha netalán a föutczán tűz ütne ki, annyi a mennyi vízkészlet legyen rendelkezésre az oltáshoz. Tehát e pataknak felsóágára semmi szükség nincsen; mert mint fentebb jelzém, kiáradása alkalmával nemcsak a saját medrét hordja meg, hanem azonkívül medréből kilépve, a főutcza ama részét is, ami a patakszakasz hosszában tulajdonképpen csak egy hat méternyi széles országutra szorítkozik, elárasztja, iszapot piszkos üledéket hagyva maga után, mellyel a főút szélén levő közkutakat is megtölti s igy azokat se főzésre, se mosásra nem teszi alkalmassá. A Nyisztor-fele lakháztól folyó patak medre le egészen a Lugassi-féle házig szintén kikövezendő volna, mert a patakrész medre, kikövezve nem lévén, sárral és iszappal megtöltött ragályfészek, melyben hely- lyel-helylyel mocsaras tócsák, azokban hidak és kacsák társaságában kényelmesen fürdőző sertések láthatók, a melyeket az egész felsővégi lakosság évek óta mindennap lát, anélkül, hogy megütköznék a dolgon, anélkül hogy ezen, talán falu helyen elnézhető, de egy rendezett tanácsú szabad királyi városban, pláne a föutczán mégis talán tűrhetetlen állapot megszüntetése czél- jából eszébe jutna felszólalni. Városi közgyűlés. Gazdasági és pénzügyi bizottsági ülés tartatott f. hó 8-án. Tárgyai voltak: 1. Az 1897. évre összeállított költségvetési előirányzat, mehet tárgyalás alá vevén — a bevételeket minden észrevétel nélkül elfogadni javasolja; — a kiadásoknál II. b. 10. rovaton a tanács által felvett 81 frt helyett 1081 frtot javasol felvenni a _k e zelé s gép illetek nél ^ felró érült több korszerű átalakításokra szükséges fedezeti összegül; az V. b. 15. tételnél pedig cselekvő tőkék elhelyezésére előirányzott 2000 frt helyett 1000 frtot vesz fel; a rendkívüli kiadások 46 tételénél felvett összegbe, a tisztviselők meg pedig egészségügyi személyzet részére 195 frtot, közigazgatási tisztviselők részére 705 frt és rendőrkapitány tűzifa- átalányára 89 frt 60 krban 1897. évre ideiglenesen felvett összegeket, mennyiben az a költségelőirányzat bevételeiben fedezetet talál — elfogadásra ajánlja. * S Ekként az 1897-ik évi városi költségelőirányzatot 51424 frt 28 kr bevétellel 51337 frt 18 kr kiadással 47 frt 10 kr maradvánnyal A város kezelési alapjai közül 1. A szegényápolda költségelőirányzatát: 1808 frt 95 kr bevétellel 1118 frt 71 kr kiadással 2. Victoria alap költségelőirányzatát: 74 frt 14 kr bevétellel 63 frt — kiadással 3. A hidalap költségelőirányzatát: 25 frt 94 kr bevétellel 22 frt 60 kr kiadással 4. Nyugdíjalap költségelőirányzatát: 547 frt 56 kr bevétellel 502 frt 56 kr kiadással megállapítja s ez értelemben a képviselőtestületi közgyűlésnek elfogadni ajánlja. II. Az 1896. év I-sö felében a város pénztárai részéről folyamatba tett perek állásáról a tisztiügyész által bemutatott kimutatást tudomásvételre ajánlja. III. Vármegyei alispán urnák a gazdai állás betöltése, esetleg a szervezeti szabályzat módosítása tárgyában kelt rendeletét, melyben egyszersmind annak bejelentésére hivatott fel a tanács, hogy mely körülmény teszi kívánatossá a gazdai állás helyettesítés utjáni betöltését — a bizottság ezúttal tudomásul veszi s a mennyiben a városgazdái állás végleges betöltése vagy eltörlése felett a jelen viszonyok között nyilatkozni felette nehéz, mert a gazdai állásra ez idöszerint a városnak folyamatba levő építkezései s javításai miatt a kellő munkafelügyelet gyakorolhatása czéljából szükség van — alispán urat felkérni javasolja, hogy ez állásnak helyettesítés utjáni betöltése mind; IJig meghagyassék, inig a városnak az adó ká -IH ' ne begyújtott kérelme a a magasr— pénzű, ymidszteriumnál elintézést nem nyer. IV, Polgármester bejelenti, hogy az uj vágóhíd építésére kijelölt — a Csertörö s Péter Pál zúzda között levő területen — a vágóhíd mosásra szükséges viz a megkisérlett ásatás eredménye szerint nem nyerhető és igy a Prikovszki-féle telket látná czélszerünek, mely telek 400 írtba megszerezhető lenne s az ingványos talaj feltöltése s megerősítésére szükséges munkálatokra 120 írtra lenne szükség. Felhívja a bizottságot, hogy javaslatát elfogad megtehetése végett a k gadásfá ajánlja. A bizotts góhi I építésére ez idő sze let „nem mutatkozik, az épít haéóság sürgeti, polgármeste téve azt elfogadni véleményei V. Kormos Pál, mint a város tulajdonátképező száraz éreztörő zúzda bérlője kérelmét, melyben tekintettel az ezüst árcsökkenésére, a csekély ezüstércz termelésre s a következéskép beállott töretés szünetelésre — bérelengedést kér — a csatolt tisztiügyészi vélemény alapján bár a város kiadásai a bevételekre vannak fektetve s bár a város bérletei kiadásánál az általános feltételekben ki van mondva, hogy bérlő bérelengedésre igényt nem tarthat s uj bérelengedésnek helye nincs, de tekintetben véve a tisztiügyészi véleményben is hangsúlyozott ezüst árcsökkenése s a bányák hanyatlására, a bizottság azzal a véleménynyel terjeszti a közgyűlés elé, hogy ezúttal kivételesen a f. évi bérből 30 frt engedtessék el. VI. Előterjesztés az iránt, hogy a közelebbi napokban azaz aug. 18-án rendezendő milleniumi népünnepély megtartásával felmerülő költségek fedezhetése végett a város pénztárából bizonyos összeg felvétessék, illetve kiutaltassák. A bizottság az előterjesztést elfogadja s a mennyiben ezen ünnepély megtartásának főleg a szegényebb sorsú lakosok megvendégolése s igy az ezredévnek a népre emlékezetessé tétele van czélozva, a város pénztárából 250—300 frtot rendkívüli kiadások rovatán kiutalni javaslatba hoz s egyúttal az intézkedések megtételére s a népünnepélynél a felügyelettel megbízandó rendezőbizot* got részben a saját kebeléből, részben - a kép’ testület kebeléből megalakítja.-------------------------HÍR£K Fényes esküvő lesz Nagybányán e hó 17-én, mélt. Bittsánszky Ede miniszteri tanácsos, bányaigazgatósági elnök ur kedves és szeretetreméltó nagymüveltségü leánya Stefánia esküszik örök hűséget Gschwantner Gusztáv kir. kohófőmérnök, selmeczbányai lakossal. Délelőtt 10 órakor a kir. anyakönyvvezető előtt, délután 5 órakor a székesegyházban. Áldás, szerencse és boldogság legyen kísérőjük a házas élet utain. Kinevezés. Leitner Emil végzett jogász a beregszászi kir. törvényszékhez lett kinevezve. Elegáns szalonban bársony ottománon ül a leányka s parányi lábainál egy szép ifjú térdelve mondja szerelmi vallomását. Látni véli, mint mosolyog a lányka, mint hajol le, hogy a legédesebb első csókját adja az ifjúnak. S a gyászos nőnek halvány arczát egy édes boldog mosoly deríti pillanatra fel, hogy helyet adjon aztán kék szemeiből záporként omló köny- nyeinek. ■> Majd látja a leányt, midőn bucsucsókra nyújtja ajkait amaz ifjúnak, ki messze útra kél tudományt, tapasztalatot szerezni, hogy igy szép jövőt biztosítva kettöjök számára, a földön legyen képes megalapítani a boldogság édenét és a leány sokáig siratja az eltávozót. . . . Két évet fut át gondolata . . . két év elég idő, hogy feledni is tudjon a szív . . . Ugyanazon szalonban, ugyanazon ottománon ül a leányka s a kép mégsem ugyanaz, mint két évvel azelőtt, mert az eltávozott s még mindig messze lévő ifjúnak helyét más ember foglalta el a leányka lábainál. Egy nyegle hóditó, gyakorlott udvarló deli huszártiszt az, ki most néz bűvös szemeibe a hűtlen leánynak. . . . Érzi a gyászoló, mint fut át a hideg testén, midőn maga elé képzeli ama másikat, ki távol tőle gyűjti ismereteit egy boldog jövő reményében s kit a leány elfeledett, hogy egy érdemetlent boldogítson szerelmével, jobban mondva vagyonával . . . Csaknem felkiált félelmében, midőn újra más jelenet tárul fel képzeletében; összeborzad . . Két férfi áll szemközt egymással sötét fenyves belsejében . . . egyiket a pénzvágy, a másikat hü szerelem s csábítás miatti bosszú hozta oda . . . látja, amint az egyik férfiúnak karja lassan, biztosan emelkedik lövésre s midőn a pisztoly csöve a legnemesebb érzelmű szívvel egyenlő irányban van, hallja a lövést fülébe zúgni s utána tompa zuhanást . . . s látja szivén találva azt, ki azt a csalfa leányt úgy szerette, hogy ha élni nem tudhatott vele — meghalt érette . , . S a sápadt leány, e valóságos »élő szobor« könyei hullanak márvány fehér arczára s a tört márvány oszlop friss koszorújára . . . Majd dobpergésnek hangját véli hallani. .. oly rekedten szól a régi városi dobnak hangja ! — oly iszonyúan hangzanak fülébe e szavak: »senki többet? , . . egyszer, kétszer, háromszor.. S oly furcsának, hihetetlennek látszik előtte e nem rég gazdag leányt, mint tönkre jutott szegény apának gyermekét képzelni maga elé. Látja, mint fordulnak el a leánytól, kik azelőtt örvendtek, ha szólott hozzájuk, s magasztalták bájait, hogy most annál több hibát találjanak benne. . . . De mi ez mindazon kínhoz képest, melyet akkor érez a csalfa leány, midőn a deli huszártiszt elbúcsúzik tőle azon ürügy alatt, hogy »kénytelen távozni... Most világos a szerencsétlen előtt, hogy pénzéért hazudta csábitója iránta való szerelmét . . . megvetéssel néz a távozó után és eszében jut az a másik, kit ő csalt meg s most midőn tudja, hogy ő is megcsalatott, lemondás- sel sóhajtja: »Isten büntetése.“ Szegényesen bútorozott szoba, szélütött agg apának rém alakja rettenti fel előbbi gondolataiból ... a szépségnek csupán romjai látszanak ama lánynak arczán, ki atyját ápolja s varr. — Rohan kezébe a tü s hullanak könyei munkájára melytől minduntalan elszólitják a szélütött öreg panaszszavai. Látja végre a szerencsétlen apának kin- szenvedett halott arczát s tetemét szegényes ravatalon feküdni s a »circum dederunt« egyhangú borzasztó melódiáját hallja, mely a hajdani szép lány volt gazdag atyja szegényes koporsójánál zeng fel, s hallja, mint hullanak á göröngyök a koporsó deszkájára, — iszonyú visszaemlékezés! Rémülve nézi a sirok között meggyűlt esővízben dúlt vonásait, hosszasan szemléli önmagát . . . hisz nem úgy nézett ki ö nem oly régen, midőn ama hü ifjúnak nyújtotta első csókra ajakát, annak az ifjúnak, ki itt nyugszik e tört márvány oszlop alatt, melyet ö a szegény gyászos nő varrásával keresett s nyomorult megtakarított filléreiből állíttatott fel a mai napon annak, a ki öt olyan nagyon, végnélkül szerette ! . . . s mely tört oszlopon csak e szó van aranyos betűkkel bevésve: »A viszontlátásig.« A nap búcsú-sugaraival aranyozá meg a sirok felett levő szomorufüzek lombjait. »A viszontlátásig« szavak tündöklődtek a tűnő nap visszfényében, a gyászos nő imát mormolt, de csakhamar zuhanás hangzott a néma csendben s a gyászos leány élettelenül omlott kedvese sírja előtt össze ... szive repedt meg a néma fájdalomban . . . lelke fölszállott őhozzá, kit megcsalt, felszállt a menybe, a honnan nincs többé visszatérés soha ..,soha .. .
