Felső-Szabolcs, 1925 (6. évfolyam, 2-46. szám)

1925-01-22 / 4. szám

2 Felső-Szabolcs 1925. január 22 csütörtök. Hogyan támogatja Miskolcz iparosközönsége újságját? A MAGYAR JÖVŐ című lapnak részvényeit az ellenséges konzorcium kezéből összevásárolták s a lapnak saját költségükön háromemeletes palotát emeltek. Miskolcz iparosközönsége hatalmas példát állított minden város lakosságának azon cselekedetével, mellyel a már bukás szélén levő Magyar Jövő lapjársunkat nehéz helyzetéből kimentette. Az ellenzéki lap vál­lalatának részvényei az MTI, tehát a kor­mány kezében voltak. Az iparosközönség egycsapásre megvásárolta a részvényeket s ezután — bár a lap élettehetőségei adva voltak, még hatalmas háromemeletes palo­tát is emeltek lepjük részére, melyben a nyomdán, kiadóhivatalon és szerkeztőségen Minden város lelkét megismerhetjük külső képéből s amint a lakosok tisztaság és rendszeretete az utcák tisztaságával és rendjével ál! egyenes arányban, úgy a köz­ség tradiciótisztelete attól függ, hogy utcái mily neveket viselnek. Egy város, melynek utcái csupa semmitmondó nevet viselnek samrniesetre sem lehet eszméket és tradí­ciókat tisztelő, de ha egy város utcáin nagy férfiak nevei diszlenek, rögtön látható, hogy azon város iakóiban eleven tisztelet él azon eszmék iránt, melyek azoknak a férfiaknak zászlóira voltak írva, kiknek neveit az utcák viselik. Kisvárda városának múltja meglehető­sen nagy. Ebben a nagy múltban fe tétlen fordulnak elő oly nevek, melyek méltóak az utcákon való megörökítésre. Nem mondhat­juk, hogy ezek a nevek teljességgel hiányoz­Á tlátszó kezével gyöngén simogatta Elmúló virágok álomillat kelyhét. Mint haldokló szirom leesett az ujja Hogy könnyet hozó Ősz feltépte sebét. Árnyékos szeme a távolban élt már, — Bár fehér lelke még itt fájt és vérzett. Százarcu soos kegyetlen széttépte álmát, S a Valót.... Volt.. . elmúlt már minden [mit érzett. Az Éiettüz nyári hevében álmodott Kék melódiákat. ... és a dal való volt. Könnyű emlékfátyol lassan szerte foszlik, A nap perzselő hevében ...........s őszi este Haldokló zenéje elviszi fehér teste Hervadó emlékét . .. s akkor minden elmúlik' Irtis. EREDETI REGÉNY. közlését kez­di meg mai számában a FELSŐ SZABOLCS Lapunk mindenkor arra igyekezett, hogy olvasó közönségének minden irányú érdek­lődését terjedelméhez képest a lehető legjob­ban kielégítse. Most is ez vezat, midőn re­génnyel lépünk olvasóink elé. Eredeti regé­nyünket VÉGH ISTVÁN irta. kit olvasóink verseiről s nehány novellájáról bizony ra előnyösen ismernek. A regény cime: FORGÓSZÉL, s e szinbólikus cim az ifjú szív hányódásait takarja. Az észre kivü! minden családos vagy nem családos újságíró is lakást kapott. Miskolcz város iparosságának e ténye előtt az egész országnak meg kell hajolnia. Oly példája ez az áldozatosságnak; mely mindig kiáltó jelként fog lebegni a magyar ipajosság szeme előtt. Ilyen példa után haladva a magyar iparosság csakhamar egyik legelső kultur- tényezője lehet az országnak. A példa megvan. Hát a követői ? nak utcáinkról, de semmi esetre sincsenek oly számban képviselve, ahogyan kellene. A múlton kívül azonban a jelenben is talá­lunk oly neveket, meiyek méltóak egy ma­gyar város utcáin a megörökítésre. Városunk utcái közt pedig szerfelett szk van olyan, melyeknek neve kétségbe- ejtően semmitmondó. Kis-utca, Vasút utca» Kisköz-utca, Posta-utca, Sárköz utca, Tom­pos-utca és ki tudja mennyit lehetne még felsorolni. Viszont ezzel szemben mennyi megö­rökítésre méltó név kínálkozik; akár a múlt­ból akár a jelenből. Találjon módot rá Kisvárda község vezetősége, hogy utcáink elnevezésében külső kifejezőt állítson annak a szellemnek, mely - hisszek — Kisvárda jobbérzésü lakos­ságának igazi szelleme. nem vett viharok, melyeknek semmi külső jele sincsen, a kétségek, miket csak a szo­kottnál érzékenyebb ifjú lé’ek érez, ez a re­gény tárgya s mindezt egy erős irói erővel festett szerelem története kiséri. Az ifjú lé­lek tükre e kis regény, melynek Írója Végh István, ez az általunk sem ismert iró, ki idegenből küldözi nekünk munkáit. Fogadja a közönség oly szeretettel, mint amilyen szeretettel mi munkálkodunk lapunk fejlesz­tésén. HÍREK-----s-----­Es ténként holdfér\ynél sokszor végigsétálok a korzón, ha ugyan korzónak lehet nevezni a fő-utca e részét. Kihalt a korzó csak kis diákfiuk és még kisebb diáklányok sétálnak rajta és tanulnak játszani a Szeretem százhuru hárfáján. Olyan komolyan sétálnak, nevetgélnek, olyan ma­guk felejtve mennek egymás oldalán a kis­fia és kisleány, mintha nem is iskolások vol­nának s mintha nem is fenyegetné másnap a szekunda réme. a z öreg hold kajánul nevet a földre. Lenn pedig tél van s fagyos tél idején jiatal szivekben bimbóba hajt a Sze­re • — Eljegyzés. Braun Matildkát Kisvár- dár eljegyezte Rosenfeld Sámuel Hajdú Dór i A kisvárdai ref. egyház folyó hó 25-én, vasárnap az Országos Re­formátus Sajtóalap javára sajtónapot ren­dez. az ügy fontosságára való tekintettel mindenkit szívesen lát a Rendezőség. A sajónap programja: I. D. e. 10óra­kor ünnepélyes isteni tisztelet. Szónok : Dr. Lencz Géza debreczeni egyet, tanár. II. D-u. 5 órakor vallásos est a templomban. Közre­működnek; dr. Lencz Géza, dr. Nemes An­dor, Papp Kálmán, Tardy Ágota s énekkar. 111. Este fél 8-kor szeretetvendégség a köz­ségháza tanácstermében hitmélyitő előadá­sokkal, — Ajak- berencsi csendélet. Ajak és Berencs valamikor egy körjegyzőséget alkottak s mint régi testvérközségek, ma is állandó realitásban élnek. Hétfőn délután egy ajaki és egy berencsi szekér igyekezett az országúton hazafelé. Addig előzgették egymást, inig végre a berencsi szekér fel­borult s hat mázsa fájából csak kettőt tu­dott kihalászni az árokból a gazda. Az ajaki szekér e közben messze haladt. A kárval­lott berencsi gazda, Kovács András Ajakra érve panaszkodni ment a községházára. Mig bent volt a hivatalban részeg kocsisa bics­kát vett elő s káromkodva szidni kezdte Ajakot, az ajakiakat. Mindenkinek sorba nekiment s sorba pofontól érve tántorgot vissza Egész Ajak összegyűlt a látványos­ságra. A végén fokossal jól elpüfölve a ko­csist föltették kocsijára s útnak indították Berencsre. A rivá isok harcában most Ajak győzött. — Farsangi táncmulatságot rendez Ajak község ifjúsága kabaréelőadással egy­bekötve február hó 1-én. A mulatság ba­tyubál jellegű és széleskörű érdeklődést vált ki az egész községben. — Tömeges lakásépítkezésekre parczelázható telektömböket keresnek meg­vételre, mert az »Országos Közérdekű La- kásépitő“ most már a tavaszi építési moz­galmak komoly előkészítéséhez tervszerűen hozzáfogott. Miután különösen városokban az építeni szándékozó lakásigénylők részére sok esetben nem állanak kisebb alkalmas házhelyek rendelkezésre, a Lakásépítő lehe­tőleg megszerezi a nagyobb tömböket és feldarabolva bocsátja az igénylők rendelke­zésére. Tekintve a dicséretes czél rendkívü­li sürgős és közérdekű voltát felhívjuk a közönséget, hogy azjalkalmas telektömböket mielőbb jnlentse be az „Értékesítő és építő Részvénytársaságinak, Budapest, Főherceg Sándor ucca \. Ez alkalommal jelentkezhet­nek olyanok is akik bizonyos tőke fölött rendelkeznek és törlesztésre lakást szándé­koznak építeni. — Közalkalmazottak, ténylegesek és nyugdíjasok, azok özvegyei, szülőtlen árvái és a kegydijasok kedvezményes áru három-féle vásznat igényelnek. Bővebb fel­világosítást ad a „Kansz" hivatalos lap f. évi január hó 18-án kelt 3. számában meg- jelanő „Olcsó vászon* cimü közlemény. — Panaszos levelet kaptunk arról, hogy a posta egy fiókban intézi el a távi- radt feladást és az értékcikkárusitást. Sok­szor a munka annyira összegyűl, hogy óra­hosszat is kell várni. A levelet térszüke miatt nem közölhetjük s e hiányra csak ezúttal hívjuk fel az illetékesek figyelmét. Változtassuk meg semmitmondó utcaink neveit! HALDOKLÓ VIRÁGOK.

Next

/
Oldalképek
Tartalom