Felső-Szabolcs, 1925 (6. évfolyam, 2-46. szám)
1925-09-03 / 35. szám
2 Felső-Szabolcs 1925 szeptember 3, csütörtök Hetivásár. A kisvárdai hetivásár elrendezése félszázad óta megoldatlan kérdés, mert az eddigi elhelyezések egyike sem volt olyan amely a közlekedés biztosítása mellett az iparosok és kereskedők érdekeit biztosította volna. Hosszú évtizedeken át vajúdott ez a kérdés, mert mikor a hatóság erélyes kézzel fogta meg ezt a dolgot fdjajdultak azok akik önös érdeküket látták sértve és örömmel lesték a fejleményeket más uccák és terek lakói, akik reménykedtek, érveltek, agitáltak a vásártér kihelyezése mellett persze az ő uccájokba és igy szintén önös érdek által vezettetve. A hatóság mérlegelte a kérdést és kísérletezett. Ma már'jcialakult a helyzet. Nézetem szerint a személy és szekér forgalom teljes biztosítása mellett az árusító iparosok érdeke első rangú kérdés s ezekhez önként beilleszkedik azoknak a piaci kereskedőknek az érdeke akik a piacra jövő vidéki embereket szeretnék minnél nagyobb számban, legelább a hetivásár napján üzletükben látni. Ez utóbbi kérdés azonban már önzés és éppen olyan joggal követelheti magának ezt az előnyt a más uccákon lakó üzlettulajdonos mint a piaci kereskedő. Ez a kérdés ennek az ügynek a hatósági megoldásánál csak harmadsorban számíthat. Követendő tehát olyan mód amely a közérdeket előtérbe tolja de e mellett igyekezik a a kereskedők egyrészének kívánságát is lehetőség határán belül teljesíteni. A hetivásáron áruló iparos — főleg aki saját munkáját árusítja — első sorban részesítendő előnyökben ezeket kívánom a legjobban elhelyezni. Másodsorban jönnek akik beszerzett gyárilag előállított cikkek eladásával foglalkoznak, akik nem munkájuk és fáradozásuk eredményét kamatoztatják TÁRCA. ZSOLTHOZ. Úgy látszik a pesti embert az a végzete, hogy ha a szabadba kirándul megázik, vidéken is utóléri. Zsolt-a mindig fess Zsolt-rokoni látogatás célzatával elljött ide áldott jó vármegyénkbe Szabolcsba.“Örült a szive az atyafiság jó egészségén, örült a lelke, amint a szépen, fásitott utak mentén a gazdag áldást Ígérő mezők nézésébe elmerült. Élvezte levegőben úszkáló porszemek milliárdjainak tüdöerősitő hatását s a kisvárosi allűrökkel kapaszkodó községi élet szives meleg szeretetét, amely a fővárosinál melegebb őszintébb a maga nyilt nézésű férfiaival, naiv asszonykáival és a „szinháziéletből* fecsegő és unalomig zongorázó leányaival. (Melegebb, őszintébb mint a fővárosi s szive, mégis oda vonza a pezsgő, zajgó, ideges, siető élet forgatagába). Talán most is ott kalandozik valahol gondolatban messze, nyugatra amikor úgy áll félig a Tisza szőke langyos, ölelgető, bársonyos-fenekű vizében mint Neptun. A közeli erdő sötét zöldjében misztikusan hu* zódnak meg az alkonyat árnyai a mellette lévő gyümölcsös, világos zöldfái, a partifüzesek még enyhébb zöld szine kedves összhangban szegélyezik a kanyargó vizet, a melyre az égre húzódó sötétlila borulat j hanem pénzükön megvásárolt áruk eladá- j sával foglalkozva keresik az üzleti hasznot. Az élelmiszekereket árusítók csoportosan úgy helyezendők el, hogy a lakosok igénye kielégíthető legyen minden irányban. Néze- i tem szerint az élelmi cikkeknek egyhelyre • való összeszoritása nem célszerű sem az j eladónak sem a vevők nézőpontjából. Megoszthatók, esetleg a község két ellentétes irányban fekvő térre helyezendők. Széna, szalma répa, gabonanemliek csoportosítva, nyugodtan elhelyezhetők bár" mely alkalmas területre. A kinek szüksége van rá felkeresi. A Flórián-tér nyáron kitűnő hely a sátrak elhelyezésére de az őszi sárban és télen a mai állapotában nem. Ennek kikövezése a vásár rendezéssel egyidőben oldandó meg. Ha pedig Kisvárda képviselőtestülete arra is súlyt akar helyezni, hogy a hősök emlékét a piactéren megfelelő kör- ! nyezetben helyezze el, akkor a hetipiac I megosztásánál nagy körültekintéssel kell | eljárnia s a jelennél messzebb, a jövőbe kell j látnia. Hogy mennyi szépészeti érzék van bennünk, azt meglátni az első pillanatra ha a piactérre nézünk s ha külsőnk után ilél meg valaki minket e pillanatban nem tudnám megmondani közel jár-é a valósághoz. — Meghívó a Kansz helyi választmányának szept. 3-án (csütörtökön) délután 6 órakor szokott helyen tartandó rendkívüli gyűlésére, melynek tárgya lesz: állás- foglalás az OFB által megítélt házhelytk árának megállapítása és elhelyezése tárgyában. Szükséges, hogy e gyűlésen minden testület kiküldöttje jelen legyen. Az elnökség. — Képkiállitás. Patóhné Bencs Berta festőmüvésznő szept. 6-tól 11-ig a községháza tanácstermében képkiállitást rendez, mely iránt az érdeklődők figyelmét ezúton is felhívjuk. ametisztszinü reflekszet szór. A törőporton odaát alig nyolc évesnek látszó piros szoknyás kis leány vizet merit a meredek part alján. Egy hibás lépés kellene csak s egy kis tiszavirággal kevesebb volna a zempléni oldalon .Koronkint a hidasba behajtó szekerek gördülése az ég dörgésével vegyül egybe. — — — — — — — — Fürdés után jól esik a kövér ludsült, a finom paprikás szalona, idei buzakenyérrel ; a még meleg túrós bélés, tetejébe az anarcsi- hegy sárgászöldlevéllel teljessé teszik a szabolcsi hangulatot, amely minden hörpintés után fokozódik mint a nyugatról feltolakodó sötét borulat dübörgése.................... Mire felnesze) a kedélyesen uzsonnázó társaság s gyors kapkodás közben kocsikra kap a nagy, lomha lila felhőn gyorsan futó fehércsikok hömpölyögnek s jól számított stratégiai mozdulattal elibe kerül a »jobb szárny“ a menekülő fürdőzőknek. Por felleg, recsegő falombok, másodpercenkint megújuló villámlás szüntelen dörgésközt lekoppan az első jégszem s ennek nyomán hideg, nehéz, sürü eső paskolja végig a három fogat utasait, Az utolsó fogat nyerges lova megtorpan, nagyot horkanva fejét tagadólag rázza. Megtagadja az engedelmességet, kis gazdájának. Vészjel. Az első két fogatról gyors segély érkezik. Aztán az engedetlen lovat húzzák, a kocsit tolják, nógatják, noszogatják mig végra vadiramba belerohan a menet az ordító viharba s a kocsi Jenekén vastag pokróc alatt kuksol vigyorogva egy kis pesti Poéta £epél PETHEÖ JÓZSEFNEK, a kötőnek, küldöm szeretettel csupán. Jó öreg szived óh, be szépen is dobog Mikor dobogását versben kidalolod I Mikor a sok forró, derils — borús érzést Lantodon pengeted: Milyen nagy ember vagy s milyen szépeni gyermeteg ! . . . J Óh mert a poéta örök — gyermek marad, Lepi bár hófehér a ritkuló hajat; Szivében az örök tavasz csalogánya Zengi ifjú dalát . . . S bármerre lép, mindig virul egy rózsaág... Tövis, gáncs és közöny mindig bőven akad, De a szív mégis csak poétasziv marad S forró, zengő, édes, buggyanó érzések Csordulnak belőle; Sohsincs naplemente, csak hajnal — kelője . • Mily szép lehetsz, mikor szép, őszülő fejed Lehajtva, a lelked a papírra veted S túl minden emberi botor gyarlóságon És életiásáson; Mosoly dereng mégis az ajak nyíláson . . . Óh, be szeretlek én elképzelni téged, Én akit csak mar, mar, egyre mar az életi Örök bánatomat de szeretném én, jaj, Levetni ily szépen S poéta lehetnék szivem álmaképpen . . . De én csak maradok örök diákgyerek Ki tanulni akar . . . s csak egyre pityereg: Nem fér fejébe e szomorúan kongó Élettörténelem . . . 5 hervadó reményim virágát tépdesem. Mily szép lehetsz, mikor szép, őszülő fejed Lehajtva, a lelked a papírra veted S túl minden emberi botor gyarlóságon És életlátáson Mosoly dereng mégis az ajak- nyíláson I... BÁLLÁ FERENCZ. fiú számolva az eshetőségekkel — — —■* És Zsolt-neptuni méltóságához hiven álta a vizet. Pesti ember módjára nem hozott semmit magával ami védelmezte volna a külső- felső befolyások ellen. Hogy az ülésre patakzott viz alsó befolyása ellen mit sem lehet tenni, ezt mindannyian éreztük, csendes megadással fészkelődve a bőr ülésen amely egy centilitert sem nyelt el abból ami alánk futott. így vettek aztán ülőfürdőt azok is akik nem akartak fürödni. És pesti barátunk boldog volt, mert ilyen villanyos légkörben szülletett jeges ülő fürdőt a „Gellért“ sem képes nyújtani drága pénzért sem. S Te Zzolt, megfogsz bocsátani, hogy Szabolcs időjárása igy meg tréfált. Vidd ezzel szemben sok jó magyar ember megértő éa átkaroló meleg érzését, ezek közt elsősorban azt az eszmét amely ott ült nagy fekete szemedben s összevillant lelkem érzésével, mikor a Tiszapartján, a zempléni oldalon, a szükreszabott magyar határ felé elmerengett tekintetünk — — — — — Vidd magaddal a gazdag szabolcsi mezők sóhajtását, s a tiszavidék minden báját, a letűnő szabolcsi napkorong minden szinpompáját, mezei virágaink s száradó rendeink minden illatát s ezek is inspiráljanak nagy, Szép, örökértékü férfias munkára a főváros zajában meg-meg óhajtott pihenő perceidben.-ly.
