Felső-Szabolcs, 1925 (6. évfolyam, 2-46. szám)

1925-11-19 / 46. szám

Debreczen Jed ELŐFIZETÉSI AR: Mcím«4í évre .... 25.000 K. Tisztviselőknek ... 20.000 K. Egyes szám ára . . 2000 K. TÁRSADALMI HETILAP Az Ált. Ipartestület hivatalos lapja. Felelős szerkesztő: dr. KASTALY LÁSZLÓ megjelenik minden csütörtökön SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓ HÍV. Kisvárda, Szt László-utca 28 ose» Telefonszám 55 oscn VI. évfolyam Kisvárda :: 1925 november 19, Csütörtök 46. szám. Moser Ernő, aki minden alkalmat készséggel ragad meg, hogy választóival érintkezve azoknak, pontosan nyilvántartott, ezer- változatu ügyét referálja, néhány órát ismét körünkben töltött. Ezúttal szo­morú kötelességet akart teljesíteni, de téves tudósítás folytán erről lekésett. Természetesen felhasználtuk az alkalmat s a politikai állapotokról, az ország helyzetéről s különösen az állami tisztviselők státusrendezéséről sok érdekes dolgot mondott. Azon kérdés elől pedig, hogy mi az oka annak, miszerint nem kerület- beli községek lakosai is küidöttségileg keresik fel s kérik tanácsát s közbe­járását, szokása szerint, szerényen kitért. A státusrendezéssel szerinte az ország helyzete nagyot javult s pár hónap kérdése csupán — ha minden programmszerüen megy — úgy a polgárok viszonyai is kedvezőre for­dulnak. Különösen a közigazgatási stá­tusra nézve oda nyilatkozik, hogy csodálattal és sajnálattal tapasztalta a bizottsági tárgyalások során, hogy mig a tanítók, vasutasok, postások s más szakügyet messzemenő támoga­tásban és védelemben részesültek s kitünően elővoltak készítve, addig a közigazgatási ág igen gyengén volt alátámasztva s úgyszólván vita nélkül ment át annak minden pontja még a iegigazságtalanabb részletek is. Utólagos kiegyenlités szerinte még nincs kizárva s bár arra felkérve nem lett, maga részéről szívesen bele­fekszik a küzdelembe, de az ered­ményhez az is kellene, hogy az érde­keltek részéről saját ügyük támogatása céljából nagy, közös akció induljon meg. Az érdekes fejtegetéseket a rá várakozó autó türelmetlen tülkölése $z«kitotta meg. Temetés. Dr. Virág Ferenc közjegyző temetése szokatlan nagy részvét mellett ment végbe. Évtized óta nem volt községünkben olyan temetés, amelyen az emberek szeretete s tisztelete egyöntetűen nyilvánult meg. A kaszinó nagy udvarán a hatalmas körpázsit közepén, viruló őszvirágok között emelke­dett a ravatal. Az udvar szorongásig meg­telik. A részvét ki ül az arcokra s a sok­száz főnyi gyászoló csendes fájdalmába dr. Halászy Caesár hangja csendül bele. Ha­talmas concepcióju beszédet mond, vallási és logikai alapon fejtegetvén a lélek hal­hatatlanságát s a jövő életbe vetett hittel enyhíti a szivek fájdalmát. Az egyházi szer­tartást a dalárda gyászéneke zárja be. A kitünően megválasztott énekkar a legnagyobb precizitással, finom árnyalattal énekel. Az őszi napsugár melegen árad és festői mó­don színezi a képet. Mintha nem is gyász lakozna itt. Zöldfü, virág, napsütés min­denütt, hisz ez az élet nem a halál. .. Az elköltözőt mielőtt útjára indulna Kastaly Ferenc állítja még meg: „A halál az uj élethez vezető ut so­rompóját nyitja meg a léleknek és a test­nek külön-külön. Egyik ut, a magasbatörő végtelen, ezen megy a lélek. A másik lefelé irányuló, az anyaföldbe vezet, ez a testé, Ennek a sorompóját zárom le előtted né­hány pillanatra kedves jó barátunk Virágh Ferenc. Megállitlak mig az emlékezés, a tisztelet, a hála, a megbecsülés virágait sze­retettel és fájó szívvel elhintjük ravatalod köré. Magasba szálló lelked tekintsen le ide. Fogadd szívesen szeretetünk virágait, melyet oly nagyon megérdemel a példás csaladapa, a hazáját rajongóan szerető magyar ember, a mély és tisztaérzésü vallásos férfi, a buzgó hivatalnok, a közügyek bátor harcosa, az egyesületek önzetlen munkása, a jóbarát és a krisztusi szeretetben élő, ideális fele­barát. Ezek az erények biztosítják az Ur trónjának zsámolyánál lelked pihenőjét. S ha most fel is sir lelkűnkben a keserű fáj­dalom diszharmóniája, az a hit, hogy az élet örök, eloszlatja a sir sötétségét, helyébe lép a vigaszt adó remény. Ezzel nyugszunk meg az Ur rendelésén s elbocsátunk utadon, amelyen kisér a mi szeretetünk és az örök élet, örök világosságának édes reménye. És lezárult a sir egy ideális magyar férfi felett, aki minden eszközzel, hittel, sze­retettel, munkával, tollal, lanttal szolgálta az Urat és hazáját. K. Birói státus. Mi a bírót úgy tekintjük, mint kinek személyére fel kell tekinteni, mert igazságot oszt. Ezer éves hagyomány ebben az or­szágban a birói tekintély s ezen a tradí­ción rendületlenül őrködni akarunk. Nem szeretjük, ha a bíró belesülyed a napi po­litika hínárjaiba, ellenben méltányoljuk, ha fent ül azon a piedesztálon, ahonnan igaz­ságot várunk. Kívánságunk, hogy a birói kar anyagi gondokkal ne küzdjön, mert valóban csak akkor állhat hivatása magas­latán, ha fizetéséből meg tud élni. A biró nem nézhet mellékkereseteket után. Ez tel­jesen megengedhetetlen is. A jelenlegi stá­tusrendezés kapcsán a birói kar szintén részese ennek a fizetésemelésnek, amelyik­ben a többi tisztviselő ágak részesülnek s olyan arányban, ahogy azt a törvény előírja. Érdekes megemlíteni, hogy éppen arról az oldalról, amelyiken az elmúlt esztendőkben igen sokan tették jogosulatlan kritika tár­gyává a bírói kar működését s követtek el meggondolatlan lépéseket tekintéiyük lejá­ratásán, most a fizetésrendezés kérdésében, pártpolitikától nem éppen mentesen ellen­téteket és elégedetlenséget akarn-k kelteni. Nagy Vince meginterpellálta az igazságügyi minisztert a birói státusrendez«5« miatt s ez az interpelláció úgy tűnt, mintha ő akarta volna védelemben részesíteni a birói és ügyészi kart. Komoly és frappáns választ adott erre az interpellációra Pesthy Pál miniszter, aki a birói és ügyészi kar státusrendezését erő­sen megvilágította. Nagyon sajnálatos do­log, hogy ez az ügy a parlament elé került, mert mi rossz szemmel nézzük, ha ezt a tisztára gazdasági vonatkozású dolgot a politika ármánnyal akarják átszőni. Valótlan az a beállítás, mintha a bírák és az ügyé­szek nem kaptak volna olyan mértékű fize- tésjavUást, mint a többi tisztviselők. Igaz, hogy az uj fizetés sem emelkedik még a béke aranyparitására, de nincsen egyetlen tisztviselőág sem, ahol ez megnyilvánulhatna. Az Igaz, hogy fettünő előnyben a bírák és ügyészek sem részesültek, de mi tudjuk, hogy erre nem is aspiráltak, mert ez az aspiráció a többi tisztviselő fizetésének ro­vására történt volna. Az igazságügyi kormány a birói és ügyészi státusrendezéskor két válasz ut előtt állott. Az egyik az első tekintetre meg­dőlt, mert azt telte volna szükségessé, hogy vissza kell állítani teljesen a forradalmak előtti állapotot, ami nem jelent egyebet mint a státustörvény felrúgását. Természetesen a második alternatívát kellett választani, ame­lyik igazságos és amellett méltányos is. E szerint a birói és ügyészi kar éppúgy ré­szesedik a 20 százalékos fizetésemelésben, mint a többi tisztviselők, sőt az ő esetükben ez a fizetésemelés eléri a 22 százalékot is. Nem fedi a valóságot, hogy az ügyészi és birői kar az uj státusrendezés miatt elége­detlenkednék, mert maga tudja a legjobban, hogy a kormány ez egyenlő elbírálás elvi alapjáról le nem térhet, mert ez magába véve a legnagyobb igazságtalanság volna. Ez a tiszteletet érdemlő és hivatása magas­latán álló tisztviselő kar nagyon jól tudja, hogy a mostani rendezést nem lehet vég­legesnek tartani s eljön mára közeljövőben az ideje, hogy a jelenleginél is magasabb fizetésének birtokába jusson. .w,. 4 ^ FE LS Ő-SZAB ( ’ llN

Next

/
Oldalképek
Tartalom