Felső-Szabolcs, 1925 (6. évfolyam, 2-46. szám)
1925-11-05 / 44. szám
T. ff fLLSU-SZAbuLCö Kir. ügyészség Debreczen ELŐFIZETÉSI ÁR: Negyed évre .... 25.000 K. Tisztviselőknek . . . 20.000 K. Egyes szám ára . . 2000 K. iTwrua—rr wiiiiirnirwiHaffi-1'»*11» TÁRSADALMI HETILAP Az Ált. Ipartestület hivatalos lapja. Felelős szerkesztő: dr. KASTALY LÁSZLÓ /hegjelenik minden csütörtökön SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIV. Kisvárda, Szt László-utca 28 cd cd Telefonszám 55 cdcd VI. évfolyam Kisvárda :: 1925 november 5, Csütörtök 44. szám. agyába s ha nincs jól alapozott erkölcs, ami bizony ebben a korban nagyon is ritka, rombol. Azért szülők, tanítók, papok, hatóságok legyenek résen. Az ifjúság erkölcse a magyar jövő alapja. Ezt ne felejtsétek egy percre sem. K. A mozi nagy tömegeket mozgat, szép vidékeket fest, hullámzó vizeken csillogtatja a holdsugarait, gépkocsikkal hajszol, mámoritó, soha elő nem fordult történetekkel vagyjtflandos rablóhistóriákkal izgat, tőrrenelmi eseményeket elevenít fel, furfangos észjárással kieszelt detektivdrámák világán át rohan veled, gyengébb idegzetüeket idegesit, nyugtalanít, nőket megrikat s az egész fiatalokat szuggerálja és némely gyermek fantáziáját állandóan befolyása alatt tart. Nem én, mások, illetékesek, számtalan adattal bizonyítják, hogy a mozi tiz százalékban nevel, 20 százalékban gyönyörködtet, 50 százaléka az idegekre megy és 20 százalékban mérgez. Az is bizonyos, hogy ez a méreg az ifjúság zsenge éveiben, nem egyszer halálos az erkölcsre. Olyano kát lát az egészen fiatal gyermek a moziban nem egyszer, amit az életben nem látott volna meg talán csak férfi korában s olyan képek nyomulnak minden fantáziára képes fiatal fogékony agyába, amelyeket egész életén át nem látott volna, legfeljebb olvasva, vagy elbeszélve homályos képzeteket, ártatlan körvonalakat hagyott volna hátra az olvasott vagy hallott történet. A moziban előtte születik meg a gondolat és nyomában a cselekmény, ennek minden módozata és szövevénye, mulatságos és izgató keretekben. Pénz kell, de nincs, tehát szerezni minden áron. A „hős“ nem soká töpreng, az eszköz egy-kettőre megjelenik; a hős megragadja s minden akadályon keresztül célját elérni vele. Van pénz, van minden, ami vágy élt benne, kielégítést nyer, társai bámulják, dicsérik, hősnek mondják s a nő, a mindenütt szereplő nő, hódol a „hősnek*, keblére borul. Hogy a bün- hődés utóléri-e a hőst, vagy nem, az a fiatal néző előtt igazán mellékes, a fő, hogy ő is „hős* legyen. Választ a látott eszközökből és kísérletezik. Szép a mozi, mulattató, izgató, néha még a lelket is gyönyörködteti, de nem egyszer tetszetős formaruhájában belopja magát a gyermek Kisvárda ifjúsága a reálg:mnázium és a „Rétisas“-cserkészcsapat tanulóival az élén — úgy mint a múltban — kegyelettel rótta le háláját ez évben is a hősök sírjánál. Az ünnepély megnyugtató volt azokta, akik nem tudtak még most sem belenyugodni abba, hogy a nekik oly kedves férj, apa, vagy fiú a nagy, sikertelen küzdelem áldozata lett s ha a halottak emlékünnepe keserű emlékeket vitt' is bele a kegyelet napjába, viszont az a tudat, hogy országszerte minden jó magyar érzésű ember osztozik bánatukban az ifjúság pedig évről- évre elzengi a maga énekét a sirokná^ enyhítő ir számukra. Nem fontos, hogy kit fednek a hantok. Nem ösmertük őket. Nem kutatjuk nemzetiségüket, nem kérdezzük vallásukat, nem nézzük közember volt-e vagy tiszt, elég az hozzá, hogy hős volt és hazája védelmében esett el. Imánk, sóhajtásunk, könnyeink nemcsak az övék, énekünk nemcsak értök száll a magasba, de minden hősért kivétel nélkül akárcsak a Piavén átrobogó sok ezer zarándok koszorúja, mely a magyar Hiszekegy szárnyán száll alá abba a rohanó folyamba, amely annyi ifjú reményt, dédelgetett gyermeket, nagy tettekre hivatott férfit ölelt fagyos hullámaival magához. Ennek a koszorúnak minden szál virága, minden levele, a rája hulló könnycsepp minden gyöngye egyformán illette azokat, akik a Piavé mélyén találtak rideg, örökpihenőt. A keresztény könyörgés, a keresztény hála, szeretet, imádság magyar hősi halottakat ösmer nem pedig külön felekezetek szerint széttagolt hősöket. Hála, tisztelet, kegyelet illeti őket bármely temetőben porladoznak is, vagy bárhol a nagyvilágban. A Doberdó, Magastátra, Hargita, Montepiauó erdőiben vagy szikláiban, a tenger fenekén, vagy folyók mélyén szuny- nyadó hőst egyforma szeretettel sajnál,uk és emlékét egyforma kegyelettel őrizzük. Ezen érzelmeink közepette szóbeszéd tárgyát képezi Kisvárdán, hogy a hősök sírjánál tartott, kegyeletből fakadó, ünnepélyen való részvételtől a reálgimnázium református vallásit növendékei táviraton érkezett főigazgatói rendelet fob tán felmentettek. Mi nem kritizálunk, okmányok hiányában ezt nem is tehetjük, a reálgimnázium ügyei meggyőződésünk szerint jó kezekben vannak. Bizonyára ez az ügy is megfelelő módon elintézést nyer. Minket csak az érint, hogy a magyar ifjúság hazafias nevelése, hazafias érzelmeinek gondos ápolása az egész magyar nemzet érdeke s fennállásunknak alapja. Aki ebbe a nagy, közös meggyőződésbe köny- nyelmüen éket ver, az számoljon be a nyilvánosságnak. hogy mi kényszeritette őt erre az előttünk érthetetlen intézkedésre. Jő az ilyen dolgokban tisztán látni és megnyugtatni a kedélyeket. Ha pedig ez az ügy csupán beteges érzékenykedés folyománya, úgy kérjük az illetékes legfelsőbb fórumot kegyeskedjék ezen betegséget gyógykezelni, mert mi sem a magunk, sem ifjúságunk hazafias és érzelmeit hasonló eljárásokkal szurkapiszkálni nem engedjük s van rá módunk, hogy az ilyen ékverők munkáját, a magyar társadalom nevében is meghiúsítsuk. K. F. J^ab magyar földön. Irta: PETHŐ KÁROLY. Kanyargó Latorca füzes, lombos partja Magyar bútól terhes, magyar gyász takarja. Rab sóhajok kelnek csobogó hullámjdn, Könnyharmat csillog jel a jüvén, a fáján. A munkácsi várban magyar rabok ülnek. Munkácsi vár felett karvalyok repülnek. Ledőlt Turul helyén héják marakodnak jajj ! mi lesz a végük szegény magyaroknak ? A munkácsi várban a jegyzőék lánya Sírva borul rá a néma zongorára. Könnyezve temeti a bus magyar nótát. . . Bus magyar nótával magyarok hazáját. A munkácsi várra könny hullott az égből, Nagy Rákóczi Ferenc szomorú szeméből. Nem hágy el az Isten, lesz még magyar nóta: Felharsan a Vezér harci riadója ! A hősök sírjánál. V Szomorú disszonáncia.
