Felső-Szabolcs, 1925 (6. évfolyam, 2-46. szám)
1925-01-08 / 2. szám
2 Felső-Szabolcs 1925. január 8 csütörtök. Hogyan áll a főutca kikövezése ? Tavasszal aszfaltoznak. — A kocsiút is újra készül. — Beszélgetés Pipcsák főbíróval. — Kisvárda. 1925 jan. 6. A községi képviselőtestület a közelmúltban megszavazta a költségvetésnek azon tételét, mely arra torditattik, hogy a Szent- László utca gyalogjárója aszfalt burkolatot kapjon. Az asífaltburkolat ügye azonban aludt, Ellenben egyre több és több kőrakást látunk a Szeat-László, Deák Ferencz ésVö- rösmarthy utcákon, melyek azon hitünket erősítették meg, hogy mégis csak lesz valami. Ha aszfalt nem is egyhamar,|de legalább a kocsiutat készítik el. Kiváncsiak voitunk arra, vajon a rég kitünően bevált le nem hengereltető módszert alkalmazzák-e az idei útjavításnál is, azért tehát ebben valamint az aszfalt ügyében kérdést intéztünk Pipcsák János főbíróhoz, aki a következő választ adta : Az aszfaltozás, bár késik, nem fog elmúlni. Ez a tavasz munkája lesz A kocsiút kikövezése az idén alaposan lesz megcsiA karácsonyi ünnepek nagy meglepetést szereztek Kisvárda pénzügyi köreinek. Ugyanis a Kisvárdai Iparfejlesző R.-T. fizetésképtelenné lett. Óriási meglepetést keltett ez a hir az egész községben, mert a lakosság minden rétege érdekelve volt, a R.-T.-nál. A tárgyalások eredményéről, a fizetésképtelenség okairól s a cég további céljairól megkérdeztük dr. György Sándor ügyvédet, aki a következőkben felelt. — A fizetésképtelenség kijelentése után az érdekeltek 7 tagú bizottságot alakítottak, a Kisvárdai hitelezőkkel már megtörtént a megegyezés, oly értelemben, hogy inegeié(Saját tudósítónktól.) nálva. A tavasz folyamán a dupla rétegben lerakott követ hatalmas gőzhengerrel préselik le s igy reméljük, hogy néhány évre jó kocsiút lesz a főutcán’ Mindenesetre igazán jó útról szó sem lehet, mig a kockaköves utakra át nem térünk. Felemlítjük, hogy a háztulajdonosok nem viselhetik-e a kövezés költségeit, mire a következő választ kapjuk : Már a gyalogjáró tárgyalásakor fölvetődött ez az eszme, de a háziurak többsége nemhogy a tarheket viselni nem akarta, de még a 10°/o-os hozzájárulást is sokallta, így tehát erről a tervről le kell tennünk. A főbíró ur szavaihoz csak annyi a megjegyzésünk, hogy kár minden koronáért amit a főutca kövezetének javítására fordítunk. Nehány év összegyűjtött útadójából kikerülhetne a főutca kockakövezetének a kötsége. gesznek a követelések 70 százalékával, melyből 44 százalékot áruban s csak 26-o> készpénzben fizetnek ki- A vidéki hitelezőkké* a tárgyalások folyamatban vannak. Ami a fizetésképtelenség okait illeti, a bukás csiráit a súlyos gazdasági helyzet és a rossz konjunktúra hordta magában. Azonkívül a társulat magas kosztkamatra 3 százalékra veit föl pénzeket s a kamatok fizetését nem bírta sokáig. A társulat igazgatóinak jóhiszeműsége mellett szól az, hogy fedezetűi magánvagyukat is fölajánlották. A vállalat terve a jövőre nézve: hogy üzemét minden körülmények között fönntartsa. Emellett szól az, hogy a vállalat telepének megszűnésével több mint 100 munkás marada kenyér nélkül. A 8yár további működéséhez szükséges anyagi feltételek előteremtésére a kisvárdai bankok körében pénzcsoport van alakulóban. — Ä KT£ estélye. — A KTE estélyek mindig jól sikerültek, de az idén a körülmények a szokotnál is jobban sikerült mulatságot hoztak létre. S hogy az estély sikere anyagilag s erkölcsileg is a legelső volt, az legeslegelsősorban a KTE ügy buzgó és fáradhatatlan elnöknőjének Virágh Lászlónénak s vele Überfelder Lajosnak a buzgó rendezőségből Bujdos Gézának érdeme akik szinte méltatha- tatlan agilitással házról- házra járva, megszervezték az estét úgy, hogy munkájukat nem is követhette más mint siker. Ez az estély végre megmutatta, hogy Kisvárda keresztény társadalma áldozatokra is képes, ha arról van szó, hogy az eszméit képviselő egyesületet talpra állítsa. A támogatásokból — s ezt nagyon jól esett látni máshoz szokott szemünknek, — egyaránt kivette részét a társadalom minden osztálya. Az estély a hideg büffé felszolgálásával kezdődött s vidám falatozás közben peregtek le a mulatságosnál mulatságosabb számok Bevezette az estélyt a Rubócky János által előadott prológ, mit a Földvásár c. jelenet követett, melyben Csutoros Csaba, Pereky Sándor, Rubócky J. és Tutkovits Klári tűntek ki. Ezután Gavallér László kitűnő szavalótechnikával előadott brilliáns szavalata következett. Az óiiási jó ember volt az est clouja, Ebben Prisztás Böske Tutkovics Gy. Dr. Varsányi E és Bujdos G. játszottak nagy sikerrel. A Téma c. bohózatban. Pi- lisy László főhadnagy, Kovács Béláné, Te- rebessy J. a szokott jók voltak. Tutkovits Klári ügyes szavalatáAal ért véget a műsor Műsor után kezdetét vette a tánc, a- mely kivilágos kiviriadtig tartott. Mi van az Iparfejlesztő r.-f.-vel ? A kisvárdai hitelezők 70 százalékos egyezsége. — Az üzemet továbbra is fenntartják. TÁRCA —[=)—— Ne vegyünk zsákba macskát! Az egész egy apróhirdetéssel kezdődött, Ugyanis.Laci egy napilapban a következőket olvasta az Apróhirdetések Levelezés rovatában : Fiatal Urileány kizárólag szóra- . kozás céljából levelezne Urifiuval. Levelet Ismerkedés kizárva jeligére a Kiadóba. Laci nemhiába volt fiatal urifin és nemhiába volt elsőéves jogász. Kapta magát és irt az ismeretlen Urileánynak levelet, melyeit nem mutatott senkinek, de a papírkosár indiszkréciója folytán a benne talált fogalmazványból következtetve azt tartalmazta, hogy Ő, mint Fiatal Urifiu, bár nem épp sok jóoldala van mégis megpróbálja levélileg szórakoztatni az unatkozó Fiatal Urileányt. Épp azért kéri Őt, hogy ha nem lesz a dolog ellenére, válaszoljon. Volt azonban annyi esze, hogy más nevet irt levele alá, mert a saját nevét mégis csak tartogatta későbbi kalandjaira. Néhány nap alatt megjött a lány levele. — Kedves hogy irt — irta többek közt — legalább nem unom magam itt vidéken. Mióta bátyám Pestre került, még kevesebb szórakozásom van, mint azelőtt. — A címét nem irta meg, leveleit a szerkeztőségbe küldette. Laci rögtön válaszolt s megindult a levelezés. A kisleány egyre közvetlenebb lett s Laci barátunk lelke is tüzet fogott. Csakhamar belebolondult a még fényképen sem látott Fiatal Urileányba. Egyre merészebben irt neki: egyre többet került szóba a csillag, a hold ezüstfátyola s a Gellérthegy tavaszi pompája a vén Citadellával. Csakhamar megjelent az első klasszikus isten is : fölösleges talán mondanom, hogy Ámor volt. A Fiatal Urileány levelei is átmentek ezea a változáson. Nála a puszta szépségeinek felsorolásával kezdődött, majd a napkelte következett, azután a tiszamenti naplemente, végül Laci az egyik levélben préselt virágot talált. Kollegái is észrevették rajta, hogy megváltozott. S Ő maga is kezdte tapasztalni, hogy szerelmes. Ki kirándult a budai hegyek közé magában, de azzal az érzéssel, hogy mellette van a Fiatal Urileány, akinek még a nevét sem tudta Ilit irt a levelei alá. Ili . . , Ili . . gyakori és keveset- mondó név. Az ő kis húgát is Ilinek hívják. No és hátha még nem is Ili. Hiszen ő sem irta valódi nevét a levelei alá. Hátha Ili is csak olyan név, mint amit ő irt alá : Benky István. De mindegy Laci e sétáin teljes nyugalommal adta át magát az álmodozásnak. Végigsétált a Svábhegyen, szerette a Normaáa melletti szép kilátást sokat bolyongott a Mária-makki erdők utjain. Vidékről fölkerült ember szeretetével járta az erdőt, de gyönyörködéseit megzavarta Ili képe. Visszacsinálhatatlanul szerelmesnek érezte magát s hogy egyre több kétsége támadt Ili körül, elhatározta, hogy tisztázza a helyzetet. Levelet irt a Fiatal Urileánynak Ismerkedés kizárva jeligére a szerkesztőségbe, melyben megírta neki, hogy szereti s melyben epedő és szerelmes szavak közepette kéri, hogy küldjön fényképet. Izgatottan bontotta fel a Fiatal Urileány legközelebbi levelét, de a fénykép helyett az volt benne, hogy küldjön ő is fényképet. Heves levélcsata indult azon, hogy ki kezdje, végül abban egyeztek meg, hogy egynapon adják fel leveleiket Laci erre a célra külön lefotografáltat- ta magat. A feladásra következő nap megjött a leány levele. Laci reszketve az izga- tomtól bontja fel s ime, saját húgának fényképe esik ki a levélből. Röngtön arra gondolt, micsoda blama lesz, ha Ili otthon meg az ő képét pillantja meg a várva-’árt levélben. Tanulság: ne vegyünk zsákba macskát! Végh István.
