Felső-Szabolcs, 1924 (5. évfolyam, 2-43. szám)
1924-05-29 / 22. szám
lm tisztelt hépielőteilet! Rendet kérünk! Ebben a két szóban foglalom össze azt, ami e sorok Írására ösztönöz. Rendet kérünk mindenben ! Kiváltság nélküli, a közre irányuló, személyekre nem tekintő rendet. Kisvárda község képviselőtestületi régi jegyzőkönyveiben ma is olvasható, ma is meg van Írva, hogy 35-40 évvel ezelőtt nem volt képviselőtestületi gyűlés, amelyen az akkori tagok Vay Péter, Sánta István, Garami Jakab, Györgyén! Ignác, Harsányi Menyhért, Hra- bovszky Rudolf, Somogyi Rezső, Réz- ler György, Balkányi Gyula stb. feine szóllaltak volna, utasítást ne adtak volna a község rendje érdekében. Mily heves harcok voltak a palló járda építése és fentartása körül, a hetivásárok rendészete, iskolák tisztántartása körül, a korcsmák zárórája, az állatok kínzása, a csorda és sertés nyáj által felvert por elleni intézkedések, a jó erkölcsök megvédése, a tűzrendészed szabályok és óvintézkedések betartása érdekében. , I Mennyi energia s amellett tapintat kellett ahoz, hogy a keresztény templom közvetlen szomszédságában lévő „Rossz kosár“ \ nevű hírhedt korcsma bezárassák, illetve elhelyez- tessék más helyre. Mennyi rábeszélés és puhitgatás arra, hogy Kisvárda rendes állami elemi iskolát kapjon s mennyi arra, hogy hetivásárokon a szekerek kellő módon eihelyeztesse- nek s az akkori palló járdákra kinyúló szekérrudak á gyalog forgalmat ne akadályozzák. Csak egy példa a sokból: „A rendőr kapitány (akkor Pogácsás Antal) felhatalmaztatik, hogy — kellő meghirdetés után — azon szekerek r tdjait, amelyek a járdára érnek, vágassa el.“ Következő vásáron hat rúd vége maradt vasalással az árokban, de ebből örökre megértettél, a makacs falusi árusok, hogy kell szekerökkel, a rendnek megfelelően, féláliani. Egy más eset: „A ki az általunk elrendelt parancs ellenére az utcán csomagot eldob, ezzel szemetel, bolt ajtajára üzleti árukat kiakaszt, az áru a rend- I ____ ____ ________ . őrkap itány által lefoglalandó s a szegényalapra árverésen értékesítendő.“ Rövid, érthető, gyors intézkedés. Jogosságát nem vitatom, csak arra hozom fel, hogy a régiek ügyeltek a rendre s ugyancsak szemmel tartották a község vezető elöljáróit s persze főképpen a rendőri teendőket végző, teljesen tapasztalatlan, minden szakértelem nélkül, nevetségesen csekély bérért szolgáló baktereket. Ma? Hoznak képviselőtestületi határozatokat, költségvetésben gondoskodnak a feoeztről, ki is vetik, de a végrehajtás hónapokig, de némely esetben évekig tart. Nincs aki számon kérje. Felkínált milliókról nem is tárgyainak, Közrendért, közegészségért nem szói senki. „Nem akarok kellemetlenkedni.“ Nem mer. Nem érdeke senkinek. Utca rendészetünk kritikán aluli. Az úttesten hajtani nem tudnak. Sebes hajtás, állat kínzás, szekerek ácsorgása, pisz- koiása mindennapi dolog. Az Erzsébet-utc; elején a Grünwa!d-féíe ház és a templom kerítés között — ahoi az ultest alig 5 méter — a heti vásárokon heverő szekerek 3-5 óra hosszat állnak s ezen az élénk forgalmú útrészen a szabad forgalmat megakasztják. Nines aki észrevegye. Napontr — szombat kivételével — 8-10 rozoga bér(3 ‘Telső-Szakolcs tárcája. Vármegye. ti. — Minden a szerencsétől függ a megyénél is,’ mint minden más pályán. Folytatta a beszédét egy deresfejü, nagy barna szemű férfi s szivarénak hosszuranőtt hamuját egy cserép asparagus tálkájában ie- ütötte, aztán hosszasan elnézett az udvar vén akácfáin nyíló fehér, szagos virágok felé, amelyekből szorgalmas méhek ezrei szedték a mézet. Az ősi kúria verandáján piros kerti bútorokon kényelmesen heve- részett a sziesztázó férfitársaság. Volt olyan is, aki a hatalmas cserepes virágok árnyékában lopva szundított. A tacskóbaoltott foxi türelmetlenül várta a feketében mártott cukrot. A csendet a fiatal tb. szolgabiró törte meg: — Bocsáss meg kedves bátyám, én azt hiszem, a megyénél mindenki idejében elveszi a maga érdemszerinti jutalmát. Mindenesetre az, akit valami rendkívüli esemény ér hivatásában s aki rátermettségét ilyen alkalmakkor bebizonyította, a többieket megelőzi pli^mpréshen részesül — Noliát ez csak természetes — szólt egy jól fésült, jól öltözött, beretvált fiatalember fontoskodó arccal s miközben arany- cigaretta tárcáját bepattantotta, világos öltönyéről gondosan fricskázta le a finom törökdohány hulladékot — én azonban erősen tudnék vitatkozni azon, nem többet ér-e ama bizonyos rendkívüli eseménynél, amit az elébb hallottam, egy jó, észszerű házasság. Tudnék példát nem egyet. — Lássátok fiuk, szólt a deres fejű, nem vagyok mai ember, sokat átéltem, sokat tapasztaltam s kénytelen vagyok elismerni, hogy ebben az „észszerű házasság“ — elméletben, sok való van s talán legelső kijelentésemben ezt értettem szerencsének. Igyátok meg ezt a kis bort és hallgassatok rám. A pohárcsendülésre a virág mellett álmodozó kartárs is életre kelt s teljesítette kötelességét s nagyot kiáltott: halljuk Ferdi bácsit! Ferdi bácsi mesélni kezdett: egy i ecsetvonás a vármegyei élet nagyképéből. Tudjátok, hogy én sohasem voltam szolgabiró, csakúgy kineveztek tb, főszolgabiró- t nak, aztán berendeltek szolgálattételre és dolgoztam. Alig telt el tiz hónap, az események nagyot változtak. Elvesztettük a í háborút. Kitört a forradalom, majd eljött j a vörösvilág. Hivatal főnököm beteges volt ? egyszerre nyakamba zudult minden. Hivataltársaim és a kezelő személyzet igen rövid gondolkodás után beálltak, felesküdtek elvtársnak. Magamra maradtam. De nem hagytam el pozíciómat, hanem a legkritikusabb helyzetekben szivósan kitartottam s ellenőriztem a direktórium minden hatalmaskodását. Istennek hála, szép simán elmúltak a veszélyes napok. Uj megyegyülé- sen megválasztottak s másodszor is kineveztek tb, főszolgabírónak. Folytattam munkámat és amint tudjátok immár hatodik éve kifogás nélkül végzem teendőmet. A trianoni szerződésnek hozzám mindössze any- nyi köze van, hogy a szomszédos megyék egyesülése folytán harmadizben is kinevez, tek tb. főszolgabírónak. Hát most mondjátok meg fiaim, van-é olyan szerencse vagy házasság, amely ilyen háromszoros elismerési hozzon a jól végzett munkának? A kartársak vígan ütötték össze a vékony poharakat, éltették az öreg Ferdi bácsit s a selyemharisnyás, máslis szobalány újabb aranysárga italt helyezett a veranda asztalára s jelentette Ferdi bácsinak : „nacscsá- gos urat a rádi őrs kéri a telefonhoz.“ Antik.
