Felső-Szabolcs, 1924 (5. évfolyam, 2-43. szám)

1924-04-24 / 17. szám

Tök z' ELŐFIZETÉSI AR: M«gyed évre . . . 20.000 korona F.gyes szám . . . 1500 korona ttlzyjeíenik minden csütörtökön V. évfolyam TÁRSADALMI HETILAP Felelős szerkesztő: dr. KASTALY LÁSZLÓ SZERKESZTŐSÉG ÉS K1ADÓH1V.: Kisvárda, Szt László-utca 28 cncn Telefonszám 55 cracr> Kisvárda :: Csütörtök, 1924 április 24 17. szám Qi ^Felsö-Szabolcs tárcája. Q Királynő útra indul. Megy a Királynő; hívja őt a titkos, Ködfoszlányokba burkolt messziség. Megy, nem néz hátra, hogy a könny facsarja Utána síró szolgái szivét. Megy a Királynő és szolgái sírva Néznek utána, mígnem elhalad. Eltűnik végre szép alakja s aztán üyászbaborulnak szivek és falak. De hogy remeg fel újra itten minden, Hogy ér majd égig a boldog öröm, Milyen derűs iesz szolgáinak arca, Ha a Királynő egyszer visszajön ! Bpest, 923. Végh István. Amitől nem lehet menekülni. A hold eloldotta ezüst csolnakját a keleti szemhatártól és lassú, ringatózó úszás­sal suhant fölfelé a végtelen Egén; a csil­lagok láthatatlan ezre fönt suttogta hallha­tatlan és mégis csodás himnuszát: kósza bárányfelhők itt-ott beleütődtek a Hold eve­zőibe s az egész oly mérhetetlenül és cso­dálatosan Béke volt. Nyugodt, kihalt vilá­gok kerengtek fönn a messze magasságban s az egészre lassan ráhullott a béke fá- tyola : csak a Föld rohant a végtelenben békétleniil, hátán hurcolva egy békétlen, önmaga tüzétől szennyes lánggal égő, pusz­tuló, őrült kermesszé gyúródó világot. A föld hátán nagy nemzetek, megannyi pusztulásbarohanó üveggolyói a játékos sorsnak, marták egymást, maguk sem tud­ták miért. Irtóztató, őrült kalamajkát roptak az emberek. Őrületes haláltáncuk szinte azt mutatta, hogy elkövetkezett a világ vége. Hová lettek az ős einbererények: jóság, szeretet? Makulányi se maradt belőlük, ott vesztek valahol a csatatereken. Az őrült vészmadár, a háború már eihuhogta a vi­lág fölött haláléneÉét. Az egész világ irtózatos haláltáncában rakásra hullottak az emberek. S nem volt, aki menekülni tudjon belőle. Órtiit láz le­pett meg mindenkit. Néhányan hirtelen meg­gazdagodtak, még többen váltak hirtelen koldussá. — Hát nincs már sehol béke? sehol nyugalom? — mondotta egy nap Dénes. — Hát sehol sem lehet megmenekülni a világ őrült kakofóniájától ? Dénes költő volt. Finom lelkű ember, akibe kétszeresen harsogtak bele a rettentő világ zűrös hangjai. Menekülni akart belőle, de nem bírt. A városhoz kötötték szerző­dései a lapokkal. Egy nap, mikor már feligazgatott lelke alig bírta el az újból belecikázó felesége­ket, elhatározta, hogy megmenekül. Elutazik és járja a világot, mig békét nem talál. Vasútra ült és elutazott. Talált egy vidéki kis falucskát, ahol nyugodtan tölt­hette napjait. Olvasgatott, irt, sétált. — Mi­lyen jó a béke — mondotta sokszor. — Milyen jó ez a kis falu, ahonnan, ha akar­nék, se tudnék visszatérni az életbe. — Le- kötte őt a falu, az erdő, a föld, a folyó, a kis fehér házak és minden, minden si­mogató palástként hullott lelkére. Nem volt semmi, ami megzavarta volna. Ide nem ju­tott el semmi a világból. Már nem is tudta, hogyan is volt azelőtt az élet. Egy délután nagy sétára indult. Ki, messze a csodaszép vidékre. Boldogan in­dult útnak. Útjában csodás rétek, erdők (megannyi feledtetői a zűrzavaros életnek) váltakoztak és sárgán nevettek le rá a nap­raforgók. Esteledett. De ö nem akart hazamenni. Élvezni akarta a gyönyörű estét. Tovább sétált. Hirtelen, mintha valami csodás va­rázslatot látna, sínpárt pillantott meg, me­lyen dübörögve jött már a vonat. Kivilá­gított ablakai az élet fényét iövellték szét a nyugodt földeken. Aztán eltűnt a messze­ségben. Dénest egyszerre meglepte az Élet. Eltörlödtek benne az ősfalusi képek : lel­kében rombolt a vágy az otthagyott világ után. Felrohant a sínekre, bámult a messze­ségbe s belekiáltott a csendbe : Élet, egyet len, zűrös, kábító, vad Élet . . . szeretlek ! Hujthy István, f\ haladás országutján .... Megszavazták a vasúthoz vezető ut vi­lágítását. — Uj jegyzői állás szervezése. — A képviielőtestiilet gyűlése, Kisváida 1924. április 15. Ma tartotta a községi képviselőtestü­let gyűlését, melyen egy igen fontos s la­punk által is sokszor sürgetett ügy forgott szőnyegen. Ez volt a vasútállomáshoz ve­zető ut világítása. Örömmel állapítjuk, meg, hogy községünk megértőén fogadta a kis- várdai közönség óhajtását s igyekezett ele­get tenni annak. Most már, hogy belátható időn belül ez meglesz, gondoskodnia kel. lene a községnek az ut javításáról is. Ez a tett lépés, bármennyire is fontos kérdést oldott is meg, nem lehet az első és utolsó. Követni kell ezt még sok másnak is. Annyi következménye azonban már sejthető en­nek is, hogy hamarább fog kielégítést nyerni az állomásépület világítását célzó óhajunk is. A gyűlés egyéb határozatai közül ki­emelkedik az, hogy uj, önálló hatáskörű jegyzői állást szervez a község. A gyűlés az Iparfejlesztő rt. azon kívánságát, hogy gyárát bővíthesse, pártolölag terjeszti föl a minisztériumhoz, továbbá kérvényezi, hogy az átruházott ingatlanok után községi ille­téket szedhessen ; a rendőrök füetésemelési kérelmét, Badó Erzsébet, Szidor Mátyás, Nagy Elemér illetőségi folyamodását eluta­sította, mig Kesztenbaum Lipót illetőségét elismerte. együttműködése, akik még nemrégi­ben is úgy álltak egymással szemben, mint a tűz és a viz s most megta­lálták a közös együttműködés bázisát a kormány minden áron való meg­buktatásának szándékában. Hol itt a meggyőződés belső heve, hol az a mély világnézeti különbség, amely ezt a két csoportot*1 saját bevallása sze­rint egymástól elválasztja, mikor a fajvédők helyeslik a szociáldemokra­táknak az általános nyomdász-szirájk tényében megnyilvánuló terrorját, he­lyesük a szociáldemokrata képviselők részéről elhangzó vad támadásokat, viszont a szociáldemokraták tapsolnak a fajvédők nemzetgyűlési obsrukció- jának! Nem kell-e minden józanérzésü pol­gárnak megbotránkozni, mikor ilyen rutul kicsillan az alkaíomszeriiség fel- használásának csúf komédiája s lét1 rehoz ilyen gyanús szövetkezést, ép­pen akkor, amikor az ország a leg- megfeszittettebb figyelemmel várja az újjáépítés tényleges megindulását, mert a kínos gazdasági helyzet már mind­annyiunk idegeit felőrölte s vágyako­zunk a nyugodtabb viszonyok után. Kint is tote, M is inis. Gyermekkorunkból mindannyian emlékezünk egy társasjátékra, amely­nek a neve „kint a bárány, bent a farkas.“ Most a kormány ellen az or­szágban egy nagy és merész játék fo­lyik, amelyet egész joggal elnevezhe­tünk „kint is farkas, bent is farkas játéknak“. A szanálási javaslatok el­len indult meg ez a roham á egész világosan felfedezhető egy pá-huza- mosan folyó támadás taktikájának a körvonala. Mig egyrészt az országban nyomdász-sztrájk van, tehát a lapok meg nem jelenése a közönséget a leg­nagyobb bizonytalanságban tartjav ad­dig a parlamentben a fajvédők ve­zérlete alatt kíméletlen obstrukció in­dult meg a szanálási javaslatok ellen. Házszabályviták provokálása, időt rabló felolvasások, hosszadalmas ke- vésértékü beszédek napirenden van­nak, csakhogy a drága idő múljék s mennél később legyenek tető alá hoz­hatók az újjáépítést szabályozó tör­vénycikkek. Gyönyörű látvány a két szélsőséges alakulatnak ez a testvéri

Next

/
Oldalképek
Tartalom