Felső-Szabolcs, 1924 (5. évfolyam, 2-43. szám)
1924-04-03 / 14. szám
ELŐFIZETÉSI ÁR: Negy«d évre . . . 20.000 korona F.g-yes azám ... 1500 korona tláyfeienlk minden csütörtökön TÁRSADALMI HETILAP Felelős szerkesztő: dr. KASTALY LÁSZLÓ Királyi SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIV.: Kisvárda, Szt László-utca 28 cocn Telefonszám 55 cnco V. évfolyam Kisvárda :: Csütörtök, 1924 április 3 14. szám Nem lehet magyar ember tisztességes meggyőződése az a hang, amelyet ma egyes emberek a nemzetgyűlésen használnak. Vallja magát bárki is igaz hazafinak s a ennek folyománya is nála a mindenáron való ellenzékieskedés, ma, midőn a szanálási akció keretén belől a felhatalmazási törvény az állami bevételek és kiadások problémája, a deficit kiküszöbölése, a gazdasági rekonstrukció nagy kérdése, a pénzértékének javítása és állandósítása, a köztisztviselők ügyének minduntalan kisértő kérdése megoldása van szőnyegen s ma, midőn ezek a kérdések kellően előkészítve tárgyaltainak s a késedelmes megoldás veszélyt rejteget magában : igaz, komoly, hazafias, férfias munkát végez, aki ezeket a kérdéseket, úgy, ahogy azok elő vannak készítve, elfogadja vagy ha kritizálja is, ez a kritika az egyes problémák megoldásánál annak világosabbá, célszerűbbé tételét, tehát javítását célozza, nem a haszontalan és ezen igen fontos kérdésekkel semmiféle vonatkozásban nem álló szószátyárkodással a nemzetgyűlés munkáját megakasztja, késlelteti s a külföld előtt tekintélyünket még mélyebbre ássa. Azt üzenjük mi ezeknek az uraknak Felsőszabolcsból, hogy mi naponta érintkezünk a néppel, mi ismerjük annak gondolkodását, mi naponta beszélünk az iparos osztály sok tagjával és számtalan intelligens emberrel, de ebben a kérdésben nincs talán egysem, aki a dologtalanságra kényszerítő, önös érdekből fakadó szereplésüket rokonszenvvel kisérné. Mi rendbe akarunk jönni. Mi dolgozni akarunk azokkal, akik ma békés, tisztességes, az ország nyugalmát biztositó szándékkal vezetnek bennünket a kibontakozás nehéz utján. Értsék meg jól ! Mi dolgozni akarunk. Gyergyöujfaivi Kastaly Ferenc. Eladó ház. 2 utcai szoba, 1 üveg verenda, konyha és melléképületek, továbbá belső udvar és nagy gyümölcsössel azonnali beköltözésre eladó. Cim Klein Gyulánál Az O. F. B. meghozta az ítéletét a kisvárdai földbirtok rendezés ügyében. Jó helyről nyert értesülésünk szerint az Országos Földbirtok-rendező Bíróság hosszas várakozás után végre meghozta a várva várt Ítéletét. Kiszivárgott hírek szerint az ítélet nagyobb részt a kiküldött tárgyaló bizottság javaslatát tette magáévá és annak alapján hozta ineg határozatát. Az ítélet az igénylőkre nézve kedvező a tisztviselők kivételével, akiket, értesülésünk szerint csak házhelyekhez juttatott. Az Ítéletet és annak részletes ismertetését annak idején közölni fogjuk. A lakáshivatal újra megkezdte működését. Dr. Kádár Béla halála miatt a lakáshivatal működése is néhány hétig szünetelt. Dr. Rézler Gábor szolgabiró, a lakáshivatal uj vezetője ritka agilitással látott hozzá, hogy a helybeli lakás viszonyokat megismerve működését minél eredményesebben kezdhesse meg. Erről tanúskodik az elöljáróságnak múlt hó 25-én kiadott rendelete, melyben felhívja az elöljáróságot, hogy a községben levő összes bérlakásokat Írja > össze és erről nyilvántartást készítsen. A közönséget pedig felhívja, hogy a saját érdekében a szabad rendelkezés alá nem eső, üresen álló, illetve megüresedett helyiségeket, lakásokat a lakáshivatalhoz 8 napon belül jelentse be. A bejelentés kötelezettsége a bérbeadásra jogosultat terheli. A bejelentésbe meg kell jelölni a lakást, a szobák számának feltüntetésével, a bért, a megüresedés idejét. Akik a bejelentést elmulasztják, kihágást követnek. Színészet. Heltai Hugó, volt és előnyösen ismert színigazgatónk, ki most a nyíregyházai városi színház állandó igazgatója, jelezte, hogy május havában hajlandó volna bizonyos feltételek mellett mostani színtársulatával Kisvárdára átjönni. Feltételei között van a színpad meg- nagyobbitása, még egy öltöző készítése s a katona zenekar elhelyezése. A szinügy* bizottság feladata, hogy ezt a kérdést kellő módon oldja meg. Egy 65 tagból álló jó társulatnak lehetnek igényei, amelyet szívesen is honorálunk abban a reményben, hogy a z ismeretlen társulat nem sikerült téli saisonjának minden bosszúságát felejtetni fogja régi ismerősünk. (3 ^Felsö'Szcibolcs tárcája. Menekülés. A világ beleütődött szemeibe s a tárgyak kielevenedtek lelke mozivásznán. Megállt és kérdezte: — Hol vagyok? és ezer feljajduló v ggyal sirt a szive a hideg koratavaszi éjben egy kis meleg felé. Hol vagyok? ismételte. És hirtelen, mint mikor elrejtett barlangszáj nyílik meg a bűvös szóra, feltárva ezer titkát, egyszerre eszébe jutott, hogy miért is van ő itt. Hidegen van ? a hideget kereste. Melegbe vágyik: a melegből menekült. És ezer és ezer ős fájással ütött bele leikébe az élet, amelytől menekült s amelytől végképp megmenekülni nem volt elég ereje. Menekült az élettől. A cudar, gyalázatostól, mely csodáit a senkiknek tartogatja s nem tud örömet okozni azoknak, kiknek pedig kell az öröm. Kiknek lelke érzékenyebb, s kiknek teste is a lélek után hajlik, ó ! másnak minden jut. Kincs, hir, csók, öröm, neki — semmi. S ma kimenekült ide, ki a város ugarbatikkadó széleire, ahol nem jár ember, ahol hideg van s ahol talán meg tud menekülni a mások gazdagkezíi életének látásától. Kimenekült a társaságból, ki mindenünnen. Mert jó a hideg olyankor, mikor már fáj a mások melege. — Hideg van — mondotta önmagának. — Jó a hideg — állapította meg. És ment tovább. A dolgok szétfolytak szeme üvegfalain és boiygott, amerre vitte a két lába. Menekült attól, ami a háta mögött volt. Pedig magunkkal viszünk mindent s mikor nem akarjuk látni, ami volt, akkor ütődik ki legjobban az a lélek mozivásznán. Megbotlott valami zsombékban. Elesett. A föld száraz volt. Beletemette a fűbe arcát. Fölkelt. Elindult. Már nem tudta, merre. A dolgok sötét körvonalai rendeződtek szemeiben. — Ez ház, — állapította meg. —Jé, hisz a városban vagyok — s már tudta, hogy hiába minden, az élettől nem lehet menekülni. Annyi ereje pedig nincs, hogy végképp megszaladjon előle. — Holnap újra kezdődik, — mondotta magában keserű szájízzel s útnak indult a város utcáin hazafelé. Hajthy István,
