Felső-Szabolcs, 1924 (5. évfolyam, 2-43. szám)
1924-01-10 / 2. szám
Kisvár da, 1924, ■UXtCt .j?ns JAN. 1 i V. évfolyam, 2. szám. r*mRvtnfc^ jgg^Aee ra. legjelanik csütörtökön. Előfizetési ér: Negyedév 5000 K, Egy szám 400 K. Falilös siertesitö: Op. KASTALY LÁSZLÓ Szerkesztősig és kiadóhivatst: KISVARDA Szt. László utcza 28 Telefon szára 55. Kéclratokat nem aduik vlaaca Társadalmi hetilap. A Kisvárdaí Ait. Ipartestület hivatalos lapja i m ru.xnaRn Külföldi kölcsön. Az az országos gazdasági politika, mely a bolseviki dulás után Magyarország lábra állítására vállalkozott, megcsinálta négy hosszú esztendő után az évvégi zárlatot. Az eredmény : a külföldi kölcsön. Csonka-Magyarország tehát nem tudott a maga erejéből talpra állani. Itt a csonka jelző nem akar felment- vényt jelenteni azok részére, akik az ország gazdasági ügyeit úgy intézték, hogy ide lyukadtunk ki. De azt a vádat se foglalja magában ez a megállapítás, mintha a gazdasági kormányzatok hosszú sora lenne az oka ennek a szomorú eredménynek. A legyőzött országok hasonló gazdasági leromlására valószínűleg teljes sikerrel lehet majd hivatkozni az ilyen ügyekben illetékes történelem itéiőszéke előtt. Németország jó szolgálatot tett minden csődbe jutott pénzügyminiszternek, aki a hármas szövetségben tartozott. Elvégre mi sem indulhattunk a kis Bulgária után és különös elhajlás lett volna a hagyományoktól is: úgy zárni le egy gazdálkodási ciklust, hogy a végén — ne jöjjön a kölcsön. Most hát itt van a külföldi kölcsön és a magyaros gazdálkodás elvének is meg van adva a tisztesség: át lehet térni — egy más gazdálkodási rendszerre. Az, hogy a külföldi kölcsönre nincs szükség és azt igy kell, amúgy kell — visszautasítani, semmiképen sem helyes álláspont. Ha már ide jutottunk, akármilyen terhes is, minden- képen szükséges és hasznunkra is válhat a kölcsön. Egy azonban bizonyos. Ha az összeomlás folytán keletkezett rendkívül súlyos és teljesen dezolált gazdasági állapotunkban mentségül — szolgálhatott — is az, hogy más se tudta volna jobban: most, mikor már olyan fényesen ki van tapasztalva, hogy csak az az ut volt biztosan rossz, a melyiken idáig eljutottunk, százszoros felelősség terheli azt a pénzügyminisztert, aki a külföldi kölcsönnel kezében se fogja a helyes útra vezetni gazdasági életünket és nem tudná azt úgy felhasználni, hogy abból gazdasági állapotaink javulása valóban elő is álljon. «• Ha a külföldi kölcsön idegen millióit ugyanolyan módon gazdálkodjak majd el, a hogy a serényen gyártott magyar pénz milliárdjait értékesítettük a nélkül, hogy csak a lakásínséget is megszüntettük volna akkor igazán jobb lenne azt föl se venni. Mert egyik oldalon éhezni, fázni, rongyoskodni, a másikon a leg- raffináltabb importluxus igényeit is kielégíteni: eddig is tudtuk, ezután is fogjuk tudni. Lehetséges az is, különösen ha szomszédaink ellenséges elzárkózását, sőt ártó gyűlöletét figyelembe vesz- szük, hogy csonka-országunk gazdasági rekonstrukciója föladatnak csakugyan emberfölötti volt és bár a tényleg szomorú állapotokból az elkeseredés minden kritikát könnyen megindokolhat, mégis úgy lesz, hogy gazdasági talpra állításunk külföldi kölcsön nélkül sehogy sem lenne megvalósítható. Akkor pedig annál nagyobb bizalommal várhatjuk, hogy a kölcsön segítségével és egy mérhetetlen gazdasági praxis tanulságainak birtokában a kormánynak sikerülni fog a gazdasági konszolidációt végre-vala- hára megteremteni. Dr. Virágh Ferenc. (ütőt konventióra állandó állásba, o-o Személyes ajánlkozás a Közgazdasági Népbank R-t-nál Kisvárda, Q ‘Telsö-Szabolcs tárcája. sokarcú lélek. Hideg, téli. zimankós este. Az országúton vastagon áll a szikrázó fehér hó, az utmenti fgk fehér palástot öltöttek magukra. Az égből egyre hull alá a fehér hó. Hull. hull, egyre, ringatózva, szakadatlan. A hó arcomba hull. Szánom röpül az éjszakában a behavazott országúton. Éjjel még el akarpk érni a legközelebbi faluba. Haza. Haza, ahol meleg szoba, boldogság vár rám. Mellettem ül a legjobb barátom, akivel együtt éltük a fiatalságot s akit már oly rég nem láttam. A vasútállomáson találkoztam vele hogy cél nélkül utazgatott, lehívtam magamhoz. S most itt ül mellettem. Megunom a hideg hallgatást s halkan odaszólok Viktornak: — Hát veled mi történt azalatt a hat év alatt, mig nem tudtam rólad. — Hadd el, hosszú sora van annak. — No majd otthon, a jó meleg kandallónál elmondod. De Viktor mégis elkezdte az ő fénytelen, szép férfihangján : — Elmondom most itt a havas, hideg éjszakában. Mert hó és fagy kellenek az én történetem megértéséhez. Mert az én életemben is csak az arcombacsapó havat éreztem s fagy fogta körül testemet-lelke- met. A történet maga hosszú. Mikor elváltam tőletek, oly pályát választottam, melynek fölfelévivő útja nagyon meredek. író- embernek mentem. Sok és szép sikerem volt. De én valahogy sohasem éreztem jól magam. Az első időkben történt, midőn könyveimről pro és kontra hangzottak el kritikák, hogy egy színésznőt megszerettem. Régi történet: az első darabom adták a Pesti Színházban s ott ismertem meg. Rövidesen ő lett az én életemben s én az övében a minden. Csodálatos vonzódással vonzótdunk egymás felé, mindketten tulkultu- rált, beteges lelkek, akik már csak a test egészségében találtunk örömöt, Test a testtel, lélek a lélekkel találkozott össze e szerelemben s mi azt hittük, ennek nem lehet soha vége. Nem akartam, hogy vége legyen. S mégis egy nap irtózatos, halálos csömör fogott el minden iránt. Egy uj arc jelent meg a lelkemben: akinek csömöre volt az élettől s én hiába mondtam, hogy szép az élet, szép a szerelem, ő erősebb volt s elvitt messze. Titokban összecsomagoltam s egy erdélyi kis falucskába utaztam. Itt próbáltam egészségesen élni s semmire sem gondolni. Ö, az idegen lelkem jól érezte magát ebben az életben, de nekem kínszenvedés volt. Az én lelkem a Város utcán vágyott bolondul és a Nö után, egyre égetőbben. Valami ősi hívást éreztem lelkem legmélyén. Hivott a lelkem veszett, észnélküli hullámban a régi Élet felé. A lelkem idegen arca pedig tartott a falun. Egy este irtó harcba keveredett a két lélek. A lelkem sirt, bömbölt, ordított, vakogott; helyemet nem találtam. Vonatra ültem és felmentem Pestre. Győztem. Az idegen lélek le volt tiporva s mint az összevet kutya, elkullogott, nem bántott tovább. S én újra éltem. Mig falun voltam, lapokat se olvastam, nem érdekelt a világ s most én félévvel el voltam maradva a világtól. Mikor szokott társaságomban megjelentem, úgy néztek rám, mint egy halottra. Szigma. (Folyt, köv.)
