Felső-Szabolcs, 1923 (4. évfolyam, 27-48. szám)
1923-08-23 / 34. szám
AUG. 2 4 WS Kisvárán, 1923, 1P. évfolyam, 34. szám. a Xigjfllenik csütörtökön. E-őíizetesi ár: Negyedév 2000 K F,gy szán; 200 K. Felelős sierRsilin Or. KASTflLY LÁSZLÓ Szerkesztőség és kiadóhivatal K15VARDA Szt. László uícza 28 Telefon szám 55. Kéziratokat nem adunk vissza Társadalmi hetilap. A Kisvár as Áltiparíestület hivatalusiapja Magyarország alapja és fundamentuma a falu. Amilyen a falu, olyan az ország : néptelen falu, gyenge ország, szegény falu, szegény ország boldog falu, boldog ország, Hisz idáig is volt nekünk milliós, ragyogó fővárosunk : benne hatalmas bankházak, márványpaloták, tömör raktárai mindannak a kincsnek, amit az ipar termel ki a nyersanyagból, jól kövezett utak, gyönyörű vas- hidak, a magasabb emberi kultúrának ezernyi nyomai és vívmányai. Gyönyörű fővárosunk mellett elég szép számmal fejlődtek, gazdagodtak-vidéki városaink. A vezető politika kényeztette, becézte, csinosította is őket. Kedvükben járt, s a nemzeti vagyon fölöslegét bőkezűen költötte reájuk, fejlesztve bennük az ipart és kereskedelmet. Mint a nemzetek életének hivatásomból kifolyólag szemlélője, elismerem, sőt áilitom, mindezekre nagy szükség van, mert az ipar minél nagyobbfoku kifejlesztése elsőrangú nemzeti érdek. Csak az a nem zet boldogul, amely nyersterményeit I ‘Telsö-Szctboícs tárcája. Dramolett Ember: (Homályos színen jön. Oldalt a drágaság rémei. LArca beesett, ruhája rongyokban lebeg. Büszkén maga eié beszélve.) Mi zug körültem ? Mi vásári za|, Poltron tömeg, lázadó zsivaly ölel körül, mint százkaru polip. Poklok mélye, vagy a föld van itt ? (Kiegyenesedve.) Virág urává én teremtetém A föld, a viz, levegő enyém. Szellemem messze, ködhomályba vág Enyém a jogar! Tettre fel tehát! Teltre ! Tettre fel! Ur ha én vagyok Mihez jogom van jussot tarthatok .... (Végig néz magán . . . Gúnyosan :) Én Ur ? (Nevet) Ha-ha-ha 1 Drótozott király Hullámtól tépett, condoriott sirály ! (Vállát veregetve) Te drága ur! Te nagy (fejedelem ! He-he I Én ur ? Aki mindég éhezem! (Buiongva): Hajdan enyém volt pompa, (disz, virág Hozzám minden tisztelegni járt ! Ma! Én az Ur, mást mit tehetek. . Egy pár ökörnek sapkát emelek . . . Rongyba járok — hah — mint rémes árny Szellememen gond és bu szárny. Földre von — óh itt nehéz nekem. Elég! Elég ezt tovább nem szívlelhetem. (Bátran induL) (Meglátja a drágaság rémeit, melyek fenyegetően közelednek felé. Borzadva megáll Hah ! Mi ez ? Távozz ! (Nyögve) Tá vozz ! Reszketek ! (Könyörögve) Utat nyissatok (Futni akar) 1. Rém : Ember megállj! (gőggel): Hódolj (előttem ! Ember: (Lihegve) Ki vagy te rém ? Mond meg ezt nekem. I. Rém : (Diadalmasan) Létein ne kérd ? (Reszkess és imádj, Imád bennem a kálváriád! Sorsod felett én disponálok ! Ember: Felség! Kegyelem. Hódolok ! (Hódol) I. Rém : (Folytatva) Utam ragyogó, fel magasba visz, Egész világ már csak bennem hisz. A paritás lábaimnál hever Utánnam a miniszter is emel. Posta, trafik, vasúti tarifa Lihegve küzd s győzök én : a búza! (Az ember e szóra össze roppan) Ember: Ah emlékszem ’ Óh ezt fel ne ródd — Mikor kezem barázdákba szórt Eszköz valál — s én parancsolod 1 . . . (Álmodozva) Koronám rn dicsfény ragyogott Zengő érce büvvarázsba vont . . . maga dolgozza fel, s nem szorul min- j den cikkért a szomszédra, mert gyarmata, zsákmányszedő piaca lesz az iparilag erősebb nemzetnek. Pénzünk mostani hanyatlásának egyik oka, hogy többet kell kiadni külföldi cikkért, mint amennyit beveszünk kiszállított nyersterményeinkért. Ha fejlettebb, erősebb iparunk volna ma, akkor magunk szőnénk, fonnánk fel a hazai gyapjút, lent, kendert, s nem kellene a posztóért, a vászonért, a cérnáért temérdek pénz külföldre adni. De ennek az igazságnak tudatában is nem lehet eléggé megróni a nmlt kormányzati irányt, amely a városok egyoldalú fejlesztése, cicomá- zása mellett teljesen elhanyagolta, hamupipőkének nevelte a falut. Elképzelhetetlen hanyagság és óriósi bűn, s mai nyomorúságunk egyik fő okozója, hogy a kormányzat teljesen magára hagyta a falut, s nem gondolt árra,' hogy a fejlődő iparral lépést koí 1 tartani a fejiődő mezőgazdaságnak is, mert többtermeiés fej'ő- dés nélkül el sem képzelhető. A so- ványföldü Németországban kétszer- háromszor, Hollandiában es Dániában pedig ötször annyit is termelnek, mint nálunk. Ha tehát legalább a német arányszámot el tudtuk volna érni, ma pénzünk mérlege szintén szilárd voina, mert több eladni valónk jutott volna az idegen, jópénzü országokba. Meg itthon is megelégedeítebbek, boldogabbak volnánk, s nem ülne sötét gondként a szükség éjjel-nappal ágyunknál, Azonkívül pedig nem volna az a kirívó ellentét a falu és a város között. Városon megtaláljuk a kultúra minden előnyét, falun szinte még ősállapotok vannak. Hisz’ szinte kétségbeejtő, hogy mig a városon villámgyorsan repülhet a szórakozó sétakocsizó, addig a legtöbb faluban ősztől tavaszig tengelyig reked meg az éleiemszálíitó szekér a hig latyakban. Ott a szórakozásnak márvány- palotái vannak, sók falun és tanyán pedig nincs még iskola sem. Modernül felszereli hatalmas kórházak épíUretroíí; í durv pedig orvos nélkül halnak meg az‘ emberek, nincs őre az annyira kívánatos egészségügynek. Tehát vétkes, nagy mulasztás történt a faluval, sőt a nemzettel szemben. Ezért omlott össze agyagiábu Fordult a sor —- s én eszköz levék Te lettél ur, te leltéi a lét. Koronámért gyufát sem kapok . . . Detronizáit, bus koldus vagyok .... (Kérve) Terjeszd ki rám hát kegyelmedet, Szolgád hódol: esdv kér kegyet. (Leborul) I. Rém: Mondd mit kívánsz? Legyen. Ember: Éhséggel vivők Uram látod-e? (Fei egyenesedve) Arcom barázdás, mint (a földteke. Hegy, völgy rajta büszkén díszeleg S rajt’ könnypatak lágyan enyeleg. Ruhám — uj divat — ne nézz rá nagyon Folt hátán folt: káposzta facon . . . Asszott testem mégis úgy remeg, Ha elgondolom a famentes telet . . . (Könyörögve) Ne hagyj ! Ne hagyj irigyelt (király 1 Hódoló szolgád válaszodra vár. (Arcra esik) i. Rém : (Emelkedőben) : Sorsod mostoha int haild a kegyet: Hogy végig éld a rémítő teiet Szálló dicsem most köntösbe von : Betakar majd korpás harmatom. (A szilien kék láng csap fel, midőn Búza öfelsege, Szövet, Cukor, Trafik, stb. emelkedő nagyságok kíséretében eltűnik, s a sötét színen elterült emberre - korpa köd borul.) Pethő Károly. Egyes szám ára 200 korona.
