Felső-Szabolcs, 1923 (4. évfolyam, 27-48. szám)
1923-07-19 / 29. szám
Kisvár da, 1923, 1V. évfolyam, 29. szám. Csütörtök, julius 19. Ii&alenlk csü tő rt ö kön. Eiöfizfttósi ár: Negyedévre 600 K, Egy Rfcám 60 K. Felelős szerkesztő Dr. KASTALY LÁSZLÓ Szerkesztőség és kiadóhivatal: KISVAROA Szt. László utcza 28 Telefon szám 55. Kéziratokat nem adunk vissza Társadalmi hetilap. A Kisvárdai Ált. Ipartestület hivataloslapja A tisztviselő kérdés mintvalami fekete felhőállandóan fejünk felelt lebeg, terhes, nehéz felhő, mely sok veszélyt hord magában. Ennek a kérdésnek a megoldása a legfonlosabb feladatok egyike. Nehéz feladat, mert egyrészről csonka kis országra óriási terheket jelent ha az egész ország közalkalmazottairól gondoskodni akar, másrészről azonban segíteni kell ezen az érdemes, nyomorúságban tengődő osztályon. Sokszor hallani napjainkban. községünkben is olyan kijelentéseket, hogy milyen jó dolguk van a köztisztviselőknek, kapnak fizetést s ezen felül ruhát, élelmet stb. Ezeknek a felületes kijelentéseknek nem szabad felülni, meg kell győződni róla, mennyi ez a fizetés, csekélyke nyugdíj, pár frg. élelem. Ne induljunk ki a helyi viszonyokból, azért mert nálunk több tisztviselő még a régi világból meg-, Mentett vagyona révén jobb anyagi viszonyok között él, nem bizonyít semmit, annál nagyobb a szegénység ott, hol az nincs meg. A kormány megtette a kezdeményező lépéseket, s rajta van, hogy megoldja e?t a kérdést. Legfőbb ideje, hogy gyökeres rendezéssel véget vessen ennek a megoldatlan problémának. Adjon egységes fizetést a tisztviselőknek, ne forduljon többé elő az az eset, melyet napról napra hallunk, hogy senki sem tudja, mennyi a járandósága, sőt mi több, maga a kifizető hivatal sincs vele tisztában. Erre konkrét esetet tudunk felhozni. Tapintatosan cs méltányossággal kell ezt a kérdést megoldani, Meg kell menteni ezt az értékes osztályt a végelgyengüléstől, mert különben az ország talpköve rendül meg. ó. Tűzoltó nap. A kisvárdai ölik. tüzoltótestíilet által f. hó 15-én megrendezett tűzoltó napa legteljesebb anyagi és erkölcsi siker jegyében folyt le, s örömmel állapíthatjuk meg, hogy a társadalom minden rétege igyekezett jótékony adományával a köztudomás szerint nehéz anyagi helyzetben lévő testületet a közérdekében támogatni amit meg is érdemel. A kora reggeli órákban a tűzoltó zenekar ébresztői adott, majd 9-10 órára megjelentek az Angyalossy Fálné fóvédnöknő úrnő felhívására az egyes urnákhoz beosztott urhölgyek s jóllehet ezidén kevés számban jelentek meg, de a megjelentek annál lelkesebben működtek közre a nemes cél érdekében. Egyszerre megélénkült az utca, az egyes sátrakban cigányzene szólt, s megkezdődött a gyűjtés, utcai árusítás stb. Külön figyelmet érdemel a rendezőség körültekintése, mely mindenütt a rendet és a pontos ellenőrzést az egész nap folyamán biztosította. A délelőtti gyűjtés e legteljesebb anyagi eredménnyel járt. Délufán a várkertben megtartott népünnepélyen nagyszámú közönség volt jelen. A népünnepélyt a testület bemutató .gyakorlata vezette be. Mácza Endre parancsnok a három kocsival rohanva érkező tűzoltóknak a várromnak mint vélelmezett gyári tűznek megtámadását és oltását parancsolta meg. Pár pillanat múlva megtörténi a leszerelés, s már ontották a sugarak a vizet a várrom tetején három oldalról. Ezt kö- vetőleg életmentési és ereszkedési gyakorlatok is bemutattalak. A közönség lelkesen megtapsolta tűzoltóinkat. A népünnepély keretében árverés, bábjáték, karika dobálás stb. szórakoztatták a közönséget, de első rendű friss pörköltet és kitűnő sört is lehetett kapni, úgy hogy a sörös sátor gazdája és felügyelője Te- remy Ferenc ur ugyancsak elfáradt a pénzek szedésével. Egyébként ő volt szives a testület részére a helybeli kereskedőktő fáradhatatlan odaadó munkával az árverésrel szánt tárgyakat összegyűjteni, amiért a testület ezúton is hálás köszönetetét nyilvánítja. Este kabaré előadás volt, melyen műkedvelőink igen ügyesen töltötték be szerepüket, de sajnos az immár csaknem teljesen használhatatlan, rongyos és hiányos színpadi felszerelés lerontja a legszebb számokat. Szinte csodáljuk, hogy műkedvelőink vállalkoznak ilyen felszerelésű színpadon szerepre. Cövek Kató bájosan és ügyesen előadott monológját a közönség lelkesen megtapsolta, melyet követett egy fl ^Felső-Szabolcs tárcája. Orgortazugás. Szemelvények Vieiórisz József „Orgonazugás“ c. verskötetéből. Tinéktek az orgonaszó Csak templomi, ünnepi hang, Mint árnyakon olvadozó, Lágy dallamu esti harang; De nékem egekbe törö Nagy szárnyain áknatagon Vacázsszavu bfivös erő, És ihletadó hatalom; Majd felfelé vonja szivem, Hol angyalok éneke zeng, Majd fészkem ölébe viszen, Hol lelkem örömre dereng ; Feltárja az emberi lét Ezerszerü változatát, Elzengi hazám örömét, Elsírja hazám panaszát . . . Tinéktek az isteni lant Egy pillanat élve csupán, Ha elszomorittia a hant, , És vágytok az élet után; { De nekem az életem ő. Mert tiszta világba emel. Hol gondjaimat feledő Dalaim vele zenghetem eF Megszenteli bennsm a hit, Remény s szeretet melegét, Halk szózata tettre hevit Eszmék örök érdekeért; És vágyaim álma felett, S emlékeim álmain át Virrasztva ad enyhületet, Hogy áldjam az élet Urát! Jltásoctoirágzás. A mi vén akácunk uj tavaszt nem várva Másodszor virágzik, uj diszt vett magára. Fürtös koszorúban mintha nászra menne Bűvös bájos emlék ébredezik benne. Hej, mikor virágát hajnali szellőben Pazar kézzel szórta mindenfelé bőven! Menny is föld is megtelt édes illatával, Neki csattogott a legszebb csalogánydal. Azt a szép világot csak még egyszer lássa, Könnyebb lesz, vigabb lesz lassú hervadása. Azt az édes mámort még egyszer érezze, S nem kérdi a végről közel-e vagy [messze ! Mit akarsz, mit akarsz szegény vén bohó fa ? Más nap süt az égen, máskép szól a nóta ! Gyenge virágait szomorú avarnak Nem lengeti szellő, nem üdíti harmat. Más hazáról, szebbről csicsereg a fecske, Későn kél a nappal, korán jön az este. S rád borul az is, mely örök éjszakát hoz . .. Jer, jer édesem a viruló akáchoz ! Nekünk is akad még egy-két szál virágunk, Alkonyadik bár: még ifjúságra vágyunk. És ha elfogyna az utolsó remény is, Nem hiszi el szivünk: hátha talán mégis . . . Sírjunk, hogy az élet mosolyogva tépi, S mosolyogjunk, mert a sir sem árthat néki. Könnyünkön keresztül, szenvedések árán Tündököljön újra biztató szivárvány. Élvezzük a napnak bágyadt sugarán át, Ha már nem a mámort, legalább az álmát. Éljünk ma a mának; mély titok a holnap: Megint fölemelhet, megint letiporhat. Tedd újra fejedre szép nászkoszorunkat, Uj csókban fürösszük szomju ajakunkat. És ha ilyen perccel hosszabb lehet éltünk, S úgy érzi szivünk, h )jy nzm hiába éltünk . Uj virágaidért porunkban is áldunk, Ó mi vén akácunk, ó mi boldogságunk !
