Felső-Szabolcs, 1923 (4. évfolyam, 27-48. szám)
1923-10-07 / 40. szám
Kisvár da, 1923. IV. évfolyam, 40. szám. Vasárnap, október 7. 8. iegjelenifc c s ü t ö r l ö k ö fi. £;Qíke,iiisi n Ni'^v. dóv 20‘Ki (. í'V.v szőtt) 200 K, Felelős szerkesztő: Op. KASTALY LÁSZLÓ Szerkesztőség és kiadóhivatal: KISVARDA Szt. László ntcza 28 Telefon szám 55. Kéziratokat nem adtuk vissza Társadalmi hetilap. A Kisvár.';« Alt. iuartestUlet hivataloslapja Memento. Mózer Ernő képviselőnk utján értesültünk, hogy a főgimnázium építési költségeihez a pénzügyminiszter újabban 40 millió koronát folyósít. Mi tudjuk, hogy ennek az összegnek kieszközlése, s általában főgimnázium ügyeinek kedvező mederbe való terelése körül képviselőnk el nem évülő érdemeket szerzett magának, s éppen ezért szívesen megállapítjuk és leszögezzük — mindannyiunk hálájának kíséretében — ezen érdemeket, s kérjük továbbra kisérje éber figyelemmel Kisvárdának és a járásnak minden a közjóra és kultúrára irányuló törekvését. Itt nyomaékosan figyelmeztetjük Kisvárda elöljáróságát és képviselőtestületét, hogy a főgimnázium előtti terület rendbehozása, parkírozása, kerítése stb iránt vállalt kötelezettségének tegyen eleget, mert az őszi idő erre a munkálat keresztül vitelére felette alkalmas. Figyelmeztetjük az elöljáróságot, hogy ennek a parknak a szép és modern épülethez minden tekintetben teljesen méltónak kell lenni, s hogy j ezen kötelezettség elhanyagolása vagy i csak úgy immel-ámmal való teljesi- ! tése a további költségek Kiutalását j föltétlenül kedvezőtlenül befolyásolná, i i Kisvárdai különlegességek címe alá foglalom itt mindazt, ami nem jó, mulatságos, nevetséges, bosszantó, fonák, ferde, s amit igen kis fáradsággal, valamivel nagyobb költséggel, egy kis megértéssel, éberséggel, utánjárással, meglehetne változtatni. Vagy talán már el sem tudnánk lenni anélkül, hogy rajtunk titokban vagy nyíltan ne nevessenek, ne mulassanak ? * * * Már maga a községi szervezet, amely- | röl már unalomig sokat Írtam — a ma ér- ; vényben lévő törvényszerű összeállításban nem alkalmas arra, hogy a fejlődést egészséges irányban biztosítsa. Két dudás egy csárdában ! A törvényadta jogok gyakor- ; lása vagy csak az erre irányuló kívánság is, az érzékenység, ki nem elégített ambi- , ció nem hozhatnak létre közös erővel, ; egyetértéssel a közjóra irányuló eredményes i munkálkodást. Az is sokszor előfordu’ó ■ eset, hogy a képviseletben A.-nak igen helyes indítványát B. csak azért nem fogadta jawiag—hm miíiririi—uiia— el, mert A. az indítványozó. — Kicsi dolgok, de akadályok, amelyeknek elhárítására energia kell, tehát nehezíti a munkát: * # * Az idegen jobban meg lát mindent, mint akik állandóan itt élve beletörődnek a „változhatlanba. Itt hallunk állandó panaszt és lemosolygó kritikát az állomástól a községbe törekvő esti, vagy éjjé i utastól. a sár, a bérkocsi a közviiágitásrói. Csak ezt az utóbbit tartom olyannak, amit itt tárgyalni kell. Nem azért, mert kisvárdai speciálitás az úgynevezett kóser-áram (ez csak azon érdekeltek dolga, akik az ilyen áramot fogyasztják) hanem mert közérdeket sériö különlegesség az, hogy 12 órakor az áram megszűnik és másnap estig nem is árasztja világitó erejét. Pedig az éjszakai vonatfordalom, az utas ki otthonába hazaérkezett. a kórházak, némely ipar stb. mind kívánják nemcsak azt, hogy legalább éjfél után egy óráig legyen áram, de főképpen azt, hogy az őszi napok beálltával reggel 5 órakor munkába állhassanak ^v a reggel 4 órakor induló vonathoz ft hessenek és világított utón mehess< Egészen különleges dolog, hogy egy községet egy részvéntársaság igazgasson a világítás terén, annak a concessiónak fejében, amelyet a községtől kapott. De mindettől eltekintve az éjszakai közbiztonság, s a rendészet első rangú követelménye, hogy a sötét éjszakákon közvilágítás legyen. Nyáron talán még eltekinthetnénk ettől a követelménytől, de ősszel és télen ezen takarékoskodni nem szabad. Szabályozandó lenne az utcai lámpák elrendezése is némely utcán 2-3 lámpa ég közvetlen egymás mellett, mig ugyanezen utca két harmad részén nincs lámpa vagy legalább is 3 hónap óta nem ég ha van is. Hven az úgynevezett Posta-utca (amelyről ugyan a posta 10 évvel ezelőtt elköltözött) a Rákóci-ut, a Mátyás király és más utcák. Egy különlegessége Kisvárdának az is, hogy este 6 óra fele mikor a vasútról jövő kocsik megélénkítik a fő-utvonal forgalmát igen gyakran még nincs világítás országos vásár idején pedig az utcák világítása — tessék megfigyelni — mindig elkésve történik. * * 5* Volt-é már kedves polgártársam és társnőm jobb minőségű cipőben a Postautcán, nient-é azon kitűnő járda specialitáson, amelynek 5 6 cm. átmérőjű, éles szélű alaktalan kövecskéi oly kedélyes nemtö.-ő- dömséggel sorakoznak egymás mellé, s lesik az áldozatot. Nem járt még arra ? Na akkor ne is menjen, inkább a Petőfi-utcán menjen végig, még mindig jobban jár, ha- már mindenáron mennie kell . . . * * * Látja kérem a piactéren már szép kocka köböl van a já;da, oda menjen sétálni, vagy arra menjen a templomba vasárnap délelőtt, akkor ott nyitva Van minden üzlet, még a nagy trafik is, sok embert is láthat, mind a járdán áll, lézeng, üzletet köt, nagyokat köp. (pardon!) A máskor alig lelhető bérkocsiknak pedig mind a 14 kocsisa ott tartja értekezletét. Néha csendőr is megy arra ... Te pedig szépen lelépsz a járdáról a sárba. Vigasztalódjál kisvárdai specialitás. * * * Vasárnap különben 9 óra tájban igen szép, nagy piacpiszkitó hetivásár van a két keresztény templom közvetlen közelében. A templomohban reggeli istentisztelet van, áldozat, ima, ének. Kün a piacon vásárokon megszokott hang, durva, káromkodó .... Valódi helybeli specialitás. * * « A vásáron sok a berencsi, dombrádi ember, pátrohai, sőt kisvárdai gazda Is van elegendő. Kérdezem, hogy van az, hogy kevés a szép csikó, holott hires volt a lő- állományuí. ág négy évvel ezelőtt is. Azt erre s. szerepet játszó ';sgazda: .Hiányzik a,. - ;2 szép állami mén, amely ezelőtt Kisvárda disze volt : .gyönyörű csikók esett.'azután uram“. A város a gazda emberekkel nem sokat törődik. .Beszünt a méntelep, most huzza a,város a. sok jó házbért' mondja gúnyosan. A többiek egyhangú ,bizony‘-nyal erősítették meg az előadó szavait. Elgondolkoztam a mondottak felett, s igazat adtam nekik. Állítólag azért kellett azt, az állat tenyésztésünkre oly igen nagy hatást gyakorló intézményt egy nagy vidék vidék sérelmével, lótenyésztésünk hátrányára, éppen itt, a gócponton beszüntetni, hogy a különlegességek száma eggyel több legyen. És még van több is. Erről máskor. Október hatodikán. Irta: Pethő Károly. .... És lett bitó a győzelem jutalma ; Észt vesztő kin — átkozott babér. S egy nemzet állott készen, vérben, gyászban Újra vivni a diadalér’ . . . Mi is vívtuk a gyötrelmek harcát! Égett lelkünk, mint a rőzse láng, Nem akartuk a pokol vak tüzét, Nem mi tettük! Nem mi támadánk! Orgyilkosnk fenték ránk a késük; Odvaikból ölték gyermekünk. Cselvetésük csóvadobásától Lobbant lángra békés tűzhelyünk. A gyalázat fekete mezébe Országunkat miért boriták ? Csoda-e ha kezünk kardhoz kapott, S megcsináltuk a világcsodát ?
