Felső-Szabolcs, 1920 (1. évfolyam, 1-11. szám)
1920-05-09 / 2. szám
Kisvár da, 1920. /. évfolyam, 2. szám. Vasárnap, május 9. Itijilinik: esltöríőköi és mírmp. Előfizetési ár: Negyedévre 36 K, Egyes Szám 1 K 50 f. Szépirodalmi, társadalmi és közgazdasági hetilap. Felelős szerkeszt«: BORBÁS GÉZA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: KXSVÁRDA, Somogyi utca 1. A magyar irredenta. Beteljesült rajtunk a próféta költő szózata, mint valami végzetes jóslat igéje: Szertenézett s nem leié honját a hazában. Vájjon ez-é az az ország, mely a honfoglaló Árpád földje volt ezer esztendeje? Ilyen volt-e a Szent István országa? Ilyen-é Hollós Mátyás király állama, melyet hajdan leghatalmasabbnak tartottak Európában ? Ilyen volt-e a Nagy Lajos-féle birodalom, amikor három tenger zúgó árja mosta hazánkat és vizűkben hunyt le észak, kelet és dél hulló csillaga? Hová tűnt el szemünk elől az a föld, mely bokrétának illett be Isten kalapjára? Magyarország szabad zsákmány sorsára jutott. Zsebrákok és martalocók prédája lett. Széjjel szabdalták testét, tagjait levágták, csak a szive és feje maradt a vérázott törzsökkel. A fej, hogy annál jobban megértse a veszteséget, a szív, hogy annál inkább érezze a fájdalmat, melyet a kegyetlen csonkitó művelet okozott. Erre a szívre és erre a fejre van mostan néktínk szükségünk, hogy érezzünk, gondolkodjunk, nelfeledjünk és akarjunk, hogy cselekedetekre szánjunk el magunkat, óriási nagy az a terület, melyet az ország elvesztett, háromnegyed része eddigi határainak. A mai terület mindössze a Duna és Tisza középső medencéjéből és a Balaton vidékéből áll. Hogyan lelhetné meg szemünk e csöppnyi tartományban a Kárpátok sziklabástyáit, hogyan találhatná föl Bács- országot, Biharországot, vagy Rákóczi Ferenc fővárosát Kassát, hol szent ereklyéi pihennek, Gyulafehérvárt, hol Hunyadi János alszik sírjában, Késmárkot, hol Thököly hamvai nyugszanak. Pihennek? Nyugszanak? Bizonyosan megfordulnak koporsójukban, mikor hallják a világháború közismert hullarablóinak csoszo- gását és áruló balsuttogásait. Kisvárda az uj határvonalon belül végvár lett, nem hiában van romokban heverő vára. Szemben vele ásl- toznak a zsebrákok ágyúi a királyhel- tneczi hegyen. Végvár lett, Győr, Déva és az ősi koronázó Pozsony helyett. Magyarország mentsvára Kecskemét, Újvidék helyett. A határon túl esik Temesvár, Orsóvá, meg az aradi golgotha. Igaz, hogy mostan sokfelé járhatunk kálvária-utat. Messze esnek tulnan kincses Kolozsvár és Brassó, az egész síékelység, akik mikor kellnek és ha majdan még szükég lesz reá, szikla-fészkeikből, mint a sasok víni szállnak és oldalunkhoz csatlakoznak. A Ki. Magyar-Alföld, Bácsország, Biharoszág az említettem helyeken kívül, továbbá Siatmár-Németi, Mára- maros-Sziget és Nagybánya, a festők eldorádója mind-mind a szemhatáron túl elszakadtak az ezer éves haza kebeléről és most a koncleső hiénák karmai közt vergőanek, melyek zsákmányukat a gyáva rablók lelkiismereti furdalásával szivszorongva féltik : csak ne jönne el soha a leszámolás nagynapja, az ő halálos Ítéletük ideje. Mindez a föld, a hazánknak háromnegyed része a terra irredenta. Latin-olasz nyelven azt jelenti: a meg nem váltott föld; az a föld, mely a megváltást várja, várja a maga Mesiását ' J\orthi/~iijduló. A kűri rival, a dob pereg, Indul a nemzeti sereg At a Dunán, meg a Tiszán Halmok, mezők hosszú során. Minden fia Egy dalia, Zászlója leng Magasba’ fent, Vezére hős Horthy, az ős Szikla erős Nemzeti hős. • . Éjfél körül, éjfél után Üstökösön, hadak utján, Ah, mint gyűlnek, sereglenek A Hunyadi-keresztesek I A Bocskay huszárezred Lába alatt a föld reszket, Rákóczinak kuruchada, Koesuth-honvéd acél fala, Mind, mind küldi a legjavát Megvédeni a magyar hazát. * Ébredj magyar, fogd a vaiat, Az éj elmúlt, hajnal hasad! . . . Rázd le a sok hitvány férget, Mely oly soká szívta véred. S ha eredbe majd visszatér, Lobogjon fel a szittyavér! Mutasd meg a gyáva félnek: A magyarok ám nem félnek! Kassa meg Pécs, Pozsony, Arad Magyar földön magyar marad. Alföld pora, Tokaj bora Nem lesz másé, Nem lesz soha! Mienk e föld, A ml hazánk, Oyerc védjük, Horthy apánk, Petktft József. Mi az a meg nem váltott föld? Mi az az irredenta? Rabszolgák temetője, ahol három és fél millió magyar siratja elrabolt szabadságát és sóhajt vissza elvesztett anyja, a közös haza után. Azon az irrendenta földön nem terem többé kenyér a magyar számára. Éhezésre van ottan kárhozatva. Keserűvé válik a falat, melyet nagy kegyesen számára odadobnak. Idegen a magyar az irredentán, földönfutó, hazátlan, akit ha ki nem irtanak, akkor elöbb-utóbb kiüldöznek, egy szál ruhában, vagyon nélkül, pénz híján, sokszor családjától elszakítva. Itten nincs jog, nincs törvény, nincsen igazság a magyar ember számára. Jog törvény igazság az irredenta földön a bot, a pofon, a bocskor-rugás. a börtön és a golyó. Üldözött lett a zengzetes magyar nyelv Bctlehen Gábor, Rákóczi Ferenc és Damjanics János földjén. Ti magyarok, ismeritek az oláhot, a zsebrákot, ismeritek a bolzsevistát. Érez- tétek a terrorját mind a háromnak. Tegyetek külömbséget a három közt, ha tudtok! Az irredenta földjén garázdálkodó terror sokkal szörnyűbb, elviselhetetlenebb. Az elveszett hazai szent föld megváltót kér, szabadulást vér. Érezze meg a szivetek, melynek vére közös az elrabolt föld lakóinak szive-vérével, érezze meg a határon túl levő testvéreitek szive dobbanását, hallja meg fületek a jajkiáltást, a segélyhívást! A Területvédő Liga olyan szövetség mely irredentista célokat szolgál. Tagjai vérszerződéssel esküsznek föl arra, hogy szellemi és anyagi eszközökkel szolgálják az egykori haza területi épségének megmentését s tőlünk elszakított testvéreink megszabadítását. Ti magyarok és a magyarnak minden testvére, sorakozzatok e szövetségbe! Tegyetek szent fogadalmat, hogy ezentúl sziveteknek minden második dobbanása az irredenta földért dobbanjon! Elmétek minden második gondolata a megváltandó földre gondoljon! A bosssura gondoljon! A véres bosz- szura! Emlékezzetek! Ne felejtsetek! Legyetek mindannyian irredendisták! S akkor, ha még nem volt a világon igazi irredenta, majd az lesz a magyar irredenta! Boz»enik Bél*
