Felső-Szabolcs, 1920 (1. évfolyam, 1-11. szám)
1920-06-03 / 9. szám
2 Felső-Szabolcs 1920. junius 3. csiittörök. bathy Kálmán, Tóth Mihály és Szeifried Géza, hogy elkísérjék a minisztert Mán- dokra. Záhonyban, mig gépet cseréltek, a nagy- kaposi választókerület polgárai tisztelegtek a miniszternél Szilágyi Sándor főszolgabíró, Kusnyéri Zoltán záhonyi körjegyző és Pellei József ref. lelkész vezetésével. A miniszter az előrehaladott időre való tekintettel rövidre fogott beszédben ajánlotta a választóknak Horthy Gyulát, a párt központi jelöltjét, úgyis mint a kormányzó Őfőméltó- ságának unokaöccsét. A különvonat 9 óra után robogott be Mándokra, hol diadalkapu, fehérruhás leányok csoportja, cigányzene, bandérium várta a minisztert. Az állomásnál Tahy Iván, a tiszai járás főszolgabirája és a köz* ségi biró fogadta, ben a községben pedig a templom előtt Papp Kálmán ref. lelkész üdvözölte. A miniszter ezután az ezerre menő, a környékről is besereglett választópolgárokhoz beszélni kezdett. A gyönyörű holdvilágos éj, lehetett úgy 10 óra, bűbájos mi- lieut szolgáltatott a gyűlésnek. A miniszter beszédének rövid foglalata következő: Romlásnak indult hazánkat csak az istenfélelem és hazaszeretet erényeivel lehet megmenteni. Keresztény és magyar erkölcsöket akar meghonosítani, mert eltértünk őseink erényeitől. Mint Pannonhalma képviselője, ő is a Horthy Öfőméltósága debreczeni tanácsát hirdeti: kösse össze végre Pannonhalmát és Debreczent a megértés aranyhidja. Jogosnak vallja a kér, felekezetek önkormányzatát és egyforma állami támogatását. Sürgeti az igazságos földbirtokreformot, a birtok kisajátítást, de megfelelő ellenérték mellett. Ne legyenek ezentúl olyanok, akiknek hazánk vérrel védett földjéből csak sirjokul szolgáló néhány öl jut. Az álliberálizmus bűne, hogy az ősi honszerző magyar faj lába alól kisiklott a föld és idegen kezekbe került, á kenyérkereső pályákat is mind ellepték, s igy övék a haszon, a verejték pedig a föld népéé. Követeli a szabad ipar megszüntetését. Az ipari törvényt revízió alá veszik, csak az lehet majd mester, aki inas is volt, aki tehát érti a szakmáját. Nem fogják az idegen elemeket állami szubvencióval tovább is elnyomójává tenni a tősgyökeres magyar kisiparosnak. A kereskedelemben megszüntetik a láncolást azzal, hogy a nyersanyagot a szövetkezetek osztják el az országban. Azzal a hazug váddal hiába illetik a pártot, hogy pogromot hirdet. Ezt már azért sem teheti, mert ellenkezik a keresztény szellemmel. Intézményesen akarják ezt a kérdést megoldani. Az eddig is itt élt s már asszimilálódott, magyar érzésű zsidóság vesse ki magából a galíciaiakat, akik hírnevüknek oly sokat ártottak. A békeszerződést, bármennyire keserves is, alá kell írnunk, mert a termésünkre leselkedő rablóhordák teljes felkészültséggel állanak határainkon. Vérmes reményt a jövőt illetőleg nem lát, de a reménysugár máris áttörte a nagyhatalmak lelkiismeretét boritó felhőt. Bizhatnak abban, hogy ha a nagyhatalmak a nekik bemutatott váltót beváltották, az adós és hitelező közötti viszony megszűnt, akkor felénk fordulnak, annál is inkább mert az uj államokban a züllés szimptómái erősen érezhetők, mig mi a konszolidálódás utján biztosan haladunk. Ha nem csüggedünk és dolgozunk, .kardcsapás nélkül visszaszerezzük hazánk elvesztett területeit, melynek megcsonkításába úgysem nyugszunk bele soha. A munkához neki is szüksége van munkásokra, kéri a választókat, küldjék mellé Mózer F.rnőt segítőtársul. A miniszter beszédét percekig tartó éljenzés és taps követte. Utánna még Henser István és Szabóky Jenő képviselők beszéltek, majd Mózer Ernő intézett néhány szót választóihoz: Ezelőtt három héttel idegenként jött a községbe, de ma már nem érzi magát annak, mert meggyőződött 27 község osztatlan rokonszenvéről. A miniszter ur ő- kegyelmessége programmját szerény erejéhez mérten ő is igyekezni fog megvalósítani. A templom előtt fogadja, hogy választóival választóiért fog dolgozni. A községi biró néhány szóval berekesztette a gyűlést. A miniszter tiszteletére bankett volt. A képviselőjelölt és a kisvárdai küldöttség még az éjjel visszajött a Nyíregyházára menő különvonattal. A miniszter Bereg, Ung és Szatmár megyékben teendő agitációs útját már autón folytatja. Kisvárda. Kisvárdára múlt hó 30-án d. u. fél 4- kor kellett volna érkeznie Rubinek Gyula földmivelésügyi miniszternek és Mayer János állámtitkárnak, azonban a változott politikai heíyzett megakadályozta szándékukban. Helyettük dr. Kovács J. István miniszterelnökségi államtitkár jött több képviselő társaságában. A gör. kát. templom melletti diadalkapunál a község nevében Pipcsák János főbíró fogadta a bandériumtól kisért, autón érkező államtitkárt, majd a fögadásra összegyűlt ünneplő közönség az Iparbank elé vonult, hol a párt nevében ifj. Neviczky János, a kerület pártelnöke üdvözölte. Az államtitkár kíséretében voltak dr. Hegedűs György, Cserti József, dr. Szabó Sándor, Nagy Pál és Szabó Gy. János nemzetgyűlési képviselők, A gyűlést a Himnusz eléneklése után Kovács Lajos, a párt választókerületi alel- nöke nyitotta meg, majd felkérte az államtitkárt beszéde elmondására. Kovács J. István tartalmas, mélyenjáró gondolatokban gazdag beszédének rövid foglalatát itt adjuk. Hogy Magyarország, ez az ezeréves gyönyörű föld ilyen siralmas sorsra jutott, annak oká az istenfélelem és a nemzeti érzés kiveszése és szándékos kiirtása. Ez juttatta tönk szélére Árpád örökét. Vissza kell térnünk a valláserkölcsi és nemzeti alapokhoz, amelyen mint két erős pillérért nyugodott ezer éven át hazánk. Minekünk csak magyaroknak, első sorban és mindenek felett magyaroknak kell lennünk. Majd a keresztény kurzus szükségeségét fejtegette, melynek a Kisgazda- és Földmives- párt is rendithetlen hive. A párt néhány irányelvének ismertetése után ajánlotta a népgyülésnek a kerület hivatalos jelöltjét, akit felkért programmbeszédének elmondására. Ezután Mózert Ernő lépet az erkélyre s kifejtette azokat az elveket, melyek őt jövendő munkájában vezérelnék : Nagyatádi Szabó István megbízásából kibontotta a kisvárdai kerületben a Kisgazda- és Földmivespárt fehér zászlaját. Egyik sarkát Kossuth Lajos képe díszíti, másik sarkán oda van irva : Néppel a népért. Magyarország ma szigethez hasonlít, melyet a zugó tenger árja, ellenségeink koncleső hada, elbontással, megsemmisítéssel fenyeget. Alakosság rongyos és éhes, s a reménytelenség lerí szemükből. E helyzetet a Károlyi-féle regime, a kommunizmus és annak nyomán következő román megszállás idézte elő. Hogy az országot ebből a szerencsétlen helyzetből kimentsünk, demokratikus alapon kell újjászervezni. Legyen annak gerince a földmives, az iparos és a tisztviselő. Hive a keresztény és nemzeti irányzatnak. Vallási téren követeli az autonómiát, nemzeti vonatkozásban pedig pusztulásra kárhoztatja azokat, akik nem akarnak magyarok lenni. A kisgazda a rögre támaszkodik, de kisgazdának nevezhető az iparos és tisztviselő is, ha van egy kis földje. Sok és nagy mulasztás terheli az eddigi kormányokat, hogy nem törődtek a néppel. Száz meg száz porta van, ahol a felnőtt legény, eladó leány együtt él szüleivel, nem tudnak családot alapítani, mert nincs telek, amire házat építsenek, nincs legelő, ahová lovukat, marhájukat hajthatnák. Ezen változtatni kell, meg kell adni nekik a létminimumot. Telkeket kell kihasítani az egyéneknek, közlegelőt adni a községeknek. A kisüstön való főzésre, a házi szükségletre szolgáló dohány termelésére az engedélyt elengedhetetlen követelménynek tartja a falu számára. A falu népe kultúrában is elhanyagolt. Mezőgazdasági szakiskolákat, mintagazdaságokat, alsó- és felsőfokú ipari szakiskolákat kell létesíteni. Azzal vádolják a pártot, hogy a búza árát 1000 K-ra emeli. Ez nem úgy van. Az ellátatlanok élelmezésére fordítandó gabonamennyiség leütése után az állam vásárolja meg a termelőtől a gabonát, hogy a láncosok ne juthassanak megint hozzá. Viszont az is helytelen felfogás, hogy szemére hányják a kormánynak: miért dédelgeti a tisztviselőket, van azoknak mindenük. A tisztviselők a roppant drágaság mellett éheznek és rongyosak. Hány tanító van, aki cipőt nem tud venni gyermekének; a papok évek óta nem kapnak fizetést. Ne bántsák hát a kisgazdák és iparosok őket, hanem fogjanak össze velük, s akkor hármukon még a poklok kapui sem vesznek erőt. Szól a gimnázium befejezésének szükségességéről nemcsak kulturális szempontból, hanemjszociális vonatkozásban: az építkezéssel sok-sok iparoscsalád kenyér- keresethez jutna. Az állami utak kiépítését, az iskolák létesítését hangsúlyozza. A képviselőséget nem úri passziónak tartja, hanem a köz érdekében kifejtett eddigi munkássága folytatásának: dolgozni akar úgy hazánk jölöjén, mint a választókerület érdekein. Az ő háza mindig nyitva lesz mindenki előtt, minden igazságos panaszt orvosolni próbál, s hogy ezt intenzivebben tehesse, ide jön lakni. Fogadja, hogy ha a kerület a kibontott zászló zászlótartójának választja, nem fog benne csalódni. % Majd dr. Hegedűs György ügyvéd, le- tenyei képviselő mondott gyújtó, hallgatóit szinte extasisba hozó beszédet. Kiemeljük belőle azt a részt, melyben fejtegeti annak az állításának hazug voltát mintha a Kisgazdapárt parasztdik- taturát jelentene és rohamoznék a tisztviselők ellen. Cáfolatára felhozza, hogy őt is megválasztották, pedig ügyvéd. Ha az intelligens ember tudta vezetni a Dober- dón a falu népét, most álljon elő és itthon
