Felsőszabolcsi Hírlap, 1919 (32. évfolyam, 1-14. szám)
1919-01-05 / 1. szám
eiőfUstési dijak: egéaz évre 16. félévre 8 korona Postatakarékpénztár! csekkszámlánk száma 37262. P6saeili««*td: Or UVÖKGY FERENCZ Pelei«-, szerkesztő CSÁ5ZY ' ÁSEi.ö. Hirdetések lapunk hladAhlvatalában s az összes magyarorss ip , hirdető !rod*kh»». A nyllttér dija soronklnt 1 korona. Megjegyzések. A forradalmi idők első mámora mindem e! akart söpörni a főid színéről. Uj világot akart teremteni egy csapásra, miután a régit romba döntötte. A régi világ megbélyegzett sok bűnöse között a hatósági személyek állottak homloktérben, mert a diadalittas forradalmi hangulat bennük látta megtestesítve a, sok visszaélést és bennük kereste az átszenvedett ezernyi sok baj forrását. Az igazság tényleg az, hogy a bűnös rendszer, amely az ország 3- gész. igazgatását áthatotta, minden e!é- gületlen szivet ellenük hangod. Nem is lehetett ez másképen, amikor a mindenféle jegy és utalványozásnak a inm 'ásával boltossá tették a közhivatainokokat, akinek azonban nem juttattak annyit a portékából, amennyivel a háborús idők alatt felszaporodott igényeket kielégíthesse. így azután felmerült az a vád is, hogy a tisztviselő kedvez itt, kedvez ott, természetesen a szóbeszéd szerint annak, akinek valamiből nem jutott s ium törődik azzal, aki anyag hiány miatt.,valamiből nem részesülhetett. Pedig ha eiőfoidult ilyen dolog, az nem az ő rovására irható, hanem inkább annak tudandó be, hogy az élelmesebbek, kapzsibb természetűek a kevésbbé élelmesek elől elharácsolták a rendelkezésre álló csekély portékát. Az ember természeténél fogva elégedetlen s tapasztalás szerint soha nem részesülhet annyiban, hacsak minden baját nem orvosolják, hogy azt mondhass s, nincs egyébb kívánni valója. S ha ki nem elégülhet a kívánsága, az okozót abban látja, aki a dolgát intézi. Ha kereskedő az, ellene fordul az ellenszenve, ha hivatalnok az ellen. Nincs a földnek olyan embere, aki az elégedetlenkedőket köz- megelégedésre megnyugtathatná a közetlátás bármely becsületes és lel kiisroeretes intézkedésével is. H tekiníeiben csak egy mód lehetne cs'k célravezető Visszaadni az ipart és kereskedelmet saját magának, hadd járhasson a maga lábán, próbáljon újra megszületni, szabadon vermi adni és a hatóság ne gondolna semmi egyébre, mint egyedül arra, hogy a háború uzsorája letöressék, vagy legalább kellő korlátok közé szorittassék. Így se lenne békesség és köz- megelégedés, mert z ipart és kereskedelmet is ezernyi baj akadályozza tevékenységében, de elérhető lenne általa, hogy elterelődik a közönség ellenszenve attól a hivatalnoki kartól, ameiy épen az ilye \ irányú foglalkozása miatt képtelen a tulajdonképem hivatalos teendői becsületes ellátására. A háborús éK^rend a közhivatal- nők ot állította a Gőzellátás vezetőjéül. A mennyire jő lett volna ez a kellő Szervezettség mellett, épén úgy csődöt maiidon neiKUie s magát a publikumot ahhoz szoktatta hozzá, hogy mindent a szájába várjon. Ezt megszüntetni csak a szabad ipar és kereskedelem visszaállításával lebet, mert igy tudják csak befejezni egymás ellen indított harcukat azok az osztályok, amelyek most ádá^ agyar!-.odással gyűlölik egymást s gyűlölik közösen azt a halóságot, amelyben mindnyájuk közös ellenségét látják. (y.) A Nemzeti Tanács újjászervezéséhez. Ismeretes mindenki előtt, hogy a szórnom november 3 iki éjszaka után milyen hirtelen gyorsasággal alakult meg Kisvárdán a Nemzeti Tanács. Ott bábáskod tak bölcsőjénél a régi rend emberei s tagjai lettek részben a régi rendszer exponensei is. Azóta ebben a szervezetben él. Tagadhatatlanul tett sokat, de a mai szinte óráról-órára változó hely et mellett jóformán lehetetlen dolog a számára a világot egy kettőre átalakítani a nélkül, hogy a tör ényes rend felbontásával ne járna Az azonban bizonyos, bogy régi összetétele nem fedi a forradalmi átalaku lássál járó követelményeket, az is tény, hogy lr yet, sőt bőséges helyet keli benne biztos’ i\ \ azoknak, akiknek eddig a dolgom iveiében hozzászólások nem volt, mer 37 ui népkö'társaság aHpclve az, h _<:y mi idenki'.ek.joga'egyen ahhoz, hogy felőle ne nélküle határozzanak. Épen ezért csak örömmel kell köszönteni a helybeli szociáldemokrata párt és a földmives egyesület kívánságát, bogy a Nemzeti Tanácsban ugyanannyi egyénnel szerepelhessenek, mint amenyien vaunak a még politikailag el nem helyezkedett, tehát valószínűleg a polgári párt felé hajló tagok Mert igy, egyenlő arányban képviselve, leltet megteremteni az egyetlen módot arra arra nézve, hogy a különböző vélemények és kívánalmak tisztázása és megbeszélése révén kialakulhat egy olyan egységes álláspont, amelynek becsületes munkálása biztosítani fogja a község lakosai összeségének a körülményekhez mért teljes megelégedését. Ezek a kérdések kerültek szőnyegre a Nemzeti Tanács legutóbbi gyűlésén. Sajnos azonban, hogy ezek tárgyalásával kapcsolatban olyan jelenségek is felmerültek, amelyeket semmikép nem helyeselhetünk. Nem vagyunk ugyan barátai a r.-Srti i Ar-pi-v’itiv ■í'iícnor inak s az a meggyőződésünk, hogy az uj viszonyokkal számolva le kell vetni a régi elzár- kózo’t ridegség visszataszító ruházatát, de emellett azt se tartjuk helyesnek, ha az uj világ megteremtését, a jövendő megalapozását erőszakos eszközökkel akarja egyik vagy másik pártárnyalat keresztül- forszirozni. Egy ezeresztendős múltat megváltoztatni s egy szebbnek hitt jövendőt létesíteni nem lehet egyik napról a másikra, ha csak elvi tekintetben nem. A tényleges megvalósítás idők becsületes, egyetértő, megértő munkájának lehet csak a folyománya. Ez természetes is, mert az évszázadok folytán meggyökeresedett tradíciókat nem lehet egy pillanat alatt kiölni és újakkal pótolni. Ahhoz hosszú esztendők céltudatos nevelő munkájára van szükség Revolució, felforgató törekvések, terrorisztikus eszközök csak akadályai az uj idők építő munkája megkezdésének és semmiképen nem kínálkoznak alkalmas módul arra, hogy velük a megértés jegyében állhasson mindenki a munka minden időknél jobban elkötelező igájába. Eienkezőleg a mai időkben, ha nem is teljesen, de. lehetőleg ki kell kapcsolni az elvi vitatkozásokat, ma a tettek ideje van, tenni kell hát a közért, a közmegelégedés biztosításáért, mindenki jayáérl, az első igazság kutatásának a kérdése , maradjon’ arra as. időre, amikor a szükségszerű feladatokkal már végeztünk. A Nemzeti Tanács elsősorban ne politizáljon, hanem gondoskodjék a közjóró', de ne azon elv szerint hogy „te cselekedjél,* hanem ic-gy „mind-iyá*-" A
