Felsőszabolcsi Hírlap, 1917 (30. évfolyam, 1-53. szám)

1917-03-25 / 13. szám

2. Levél a frontról. Az iskola nevelő munkájának szép bizonysága az alábbi levél, amelyet Fisher Miklós zászlós, a kisváidai állami polgári Iskola volt tanulója március 15-ike alkal­mából küldött volt igazgatójának Werner Gyula polgári iskola igazgatónak. A le­vél igy hangzik: Szeretett Igazgató Ur! Egy pillantás a múltra s feledteti ve­lem a jelen ridegségét, komorságát. Egy pillantás az egész, s felelevened­nek lelki szemeim előtt a gyermekkor minden szépsége, a gyermekkor igazi bol- dogsága. Nem is olyan rég, vagy 6—8 éve ta­lán, jól emlékszem, ebben az időben lá­zas öröm fogott el bennünket, közelgett a magyarság nagy napja, a szabadság és függetlenség kivívásának napja. Vitatkoztunk, ki fogja a „Talpra Magyar“-í, s a többi aktuális költeménye­ket elszavalni. Előre csináltattuk a kokárdákat, s vásároltuk a nemzeti jelvényeket, hogy mentül díszesebben jelenjünk meg, s ünnepeljük a nagy napot. Minden kis epizód, mintha egy bű­bájos mesének egy fejezete volna, csodá­latosnak tűnik fel, a mostani korból te­kintve, majdnem lehetetlennek látszik. Nehéz elképzelni, hogy valamikor csak egy eszme hatotta át gyermeklel- künket, adózni a hősöknek, akik meg­alapozták a nagy Magyarországot, hogy lehetséges volt az ifjú gyermekkor gon­dolat világából kiküszöbölni a kicsinyes­ség fogalmát s a gyermeket, abban a korban már felnőtté tenni. Amint végig tekintem azt az időt, azt látom, hogy igenis lehetséges volt. Lehet­séges volt pedig azért, mert Szeretett Igazgató Ur, a tanári karral egyetértve, nem törődve idővel, fáradtsággal, azon munkálkodtak mindig, hogy ezt a célt el­érve, a hazaszeretettől áthatott, önfelál­dozó ifjakat, bocsássanak az élet küzdel­mes terére S hogy ezt a célt elérték, mutatja e mai küzdelmes kor. Hisz azok, akik va­lamikor oltalmuk alatt voltak, azok leg­nagyobb része már mind mint meglett ember, küzd, és vérzik a hazáért. S hogy ezt szívesen s örömmel teszik, az az első iskola alapos munkájának az eredménye. Közeledik ismét a „Március 15.“ Im­már a második, amit távol az otthontól, harci zaj közepette kell eltöltenem. Nem lesz az ünnep oly magasztos, hanem ér­zésekben annál gazdagabb. Messze van még a nap nekünk, mert itt máskép mérik az időt, itt előre nem nem lehet semmit gondolni, mert a halál­mezején vagyunk, de ha felvirrad a nagy nap, megüljük, azokban a méretekben, amelyekben itt csak lehetséges. Most pedig egy szívességre kérem az Igazgató urat, volna oly szives a mel­lékelt 20 K-t egy olyan tanítványának ki­adni a nagy napon, aki arra szorgalmá­val s jó magaviseletével rászolgált, s aki a legjobb szándékkal kis munkájával hoz­zájárult a katonák felszereléséhez, apró dolgokkal. Tanitványi szeretettel Fischer Miklós zászlós. 1917. március 3. FELSŐSZABOLCSI HÍRLAP 1917. március 25. HÍREK. \ — Jegyző választás. Pátrohán a köz­ségházán holnap lesz egy segédjegyzői állásra a választás megtartva. A választó ‘képviselőtestületi ülésen Dr. Fráter Szabolcs t. b. főszolgabíró fog elnökölni. — Lelkészválasztás Kopdcsapátiban. Ethei Ferenc kopócsapáti ref lelkész nyuga- lombavonulásával megüresedett lelkészi állásra a hívek Kiss Gyula békési s. lelkészt hívták meg. Az uj lelkészt a jövő hónap elsején iktatják be. — Lelkészválasztás. Komoró község­ben id. Czövek János nyugalombavonu- lásával megüresedett református lelkészi állásra fiát Czövek Zoltánt választották meg meghívás utján. Az ifjú lelkész most a 202. számú Ironvéd.dandárnál mint tá­bori lelkész teljesít szolgálatot és a gyü­lekezet nehezen várja haza, hogy átadja neki az egyház vezetését. — Nyilvános elszámolás. A kisvárdai izr. nőegylet a Fried Salamonné-féle ala­pítvány kamatait március 23-án osztotta el a szegények között. Tizenegy szegény 10—10 koronát, tizennyolc szegény pedig 5—5 koronát kapott. — Félreértések elkerülése végett tu­datjuk, ho^y Kőniggrátzben Magyar Ka- tona-otthor létesült az odakerült debreceni 3-as és 3^ esek részére, hogy a cseh tengerben egyen a fiainknak egy magyar sziget, magyar ház, magyar-otthon, hol magyar szét, magyar nótát hallhatnak, — Kit intetés. Kálmánczi Ernő kis­várdai kereskedő tartalékos zászlóst az ellenség el itt tanúsított vitéz magatásáért I. o. ezüst vitézségi éremmel tüntették ki. — Nyilvános nyugtázás. A kisvárdai izr. nőegyUt népkonyhája részére még a következő adományok folytak be : N. N 50 K, Dr. Földes Mórné 30 K, Fülöp Bernáthné, Hochmati Mórné 20—20 K Kellner Mcjirné 10 K és Va kg. gersli, Mezei Józsefné Dombrád 5 K, Glancz Samuné, Goldstein Elekné 1—1 kenyeret, Kálmán Samuné 2 kenyeret, Glancz Mik- sáné Tass 2 kgr. grízt, 4 kgr. lisztet, 10 tojást, 1 hízott libát, Taub Samuné 8 to­jást, 3Va kgr. lisztet, özv. Weiszberg Jó­zsefné 1 Va darát, N. N. egy üveg paradi­csomot. E hó 23-án a jelen télre bezá­rult a népkonyha. A tél folyamán sok ezer ingyen ebédet adtunk felekezeti kü­lönbség nélkül, a megmaradt burgonyát és paszulyt 40 szegény család között osz­tottuk szét. Úgy egyeseknek mint társula­toknak, kik bennünket jótékonyságunk gyakorlásában oly szépen támogattak, a magam és egyletünk nevében leghálásabb köszönetét mondok. Diner Edéné egyleti elnök. Március 15-ike a közkórházban. A helybeli közkórhaz gondnoksága annak közlésére kért fel bennünket, hogy tol­mácsoljuk köszönetét mindazoknak, akik március 15.-iki ünnepélyén a sebesült és beteg katonáknak részint erkölcsi, részint anyagi hozzájárulásuk által e nagy nem­zeti ünnepnapon örömet szerezni kegye­sek voltak. A katonáknak ez alkalommal való megvendégelésére a városban indí­tott gyűjtés összes bevétele 1010 K 20 f. volt, ebből a március 15-iki ünnepély al­kalmával a kiadás 474 K 20 fillért tett ki, mig a megmaradt 536 K összeget a kór­házi gondnokság értesítése szerint a ka­tonák különétkezési naplója 292/1017. sz. alatt számolták el. Az eredetiben bekül­dött gyüjtőivek igazolják a bevett ösz- szeg helyességét, sajnos lapunk szűkös terjedelme miatt nem áll módunkban, hogy az adakozók gazdag névsorát tételenként leközölhessük. — Az elfogyasztott tengeri. Balog Mihály, Vojka János, Horváth Mihályné Majoros Jánosné, és Kruppi Ignácné jékei lakosok a náluk rekvirált tengerit saját céljaikra felhasználták és igy a hatóság felszóllitására beszállítani nem tudták. A kisvárdai szolgabiró mint elsőfokú rendőri büntető bíróság ezért nevezetteket egyen­ként 3-3 napi elzárásra és 40-40 korona pénzbüntetésre ítélte. Az ítélet ellen vala­mennyien felebbezést jelentettek be. — Pályázati hirdetés. A munkácsi m. kir. áll. tanítóképző-intézet I, osztályá­ba a jövő 1917—18. isk. évre való felvé­tel iránt a szabályszerűen felszerelt és a vall. és közokt. miniszterhez címzett kér­vényeket május 31-ig kell az intézet igaz­gatóágánál benyújtani. Az I. osztályba 40 tanuló vétetik fel. A szorgalmas, jó előmenetelü tanulók az idtézettel kapcso­latos internátusbán teljesen ingyenes v. féldijas ellátásból álló államsegélyben ré­szesülnek. Minden felvilágosítást készség­gel ad az intézet igazgatósága. — Adomány a vakoknak. A pol­gári leányiskola inárc. 15-iki ünnepélyén Werner Gyula igazgató a márc. 15-iki alapítvány kamatából 10 koronát átadott a jutalmazott pályamunka szerzőjének Lakatos Vilma IV. o. tanulónak, aki azt a vak katonák alapja javára felajánlotta, hasonlóképen járt el Rothfeld Aranka IV. o. tanuló azzal a 20 koronával, mely neki az intézet egykori ij^vendékének, jelenleg a harctéren küzdő Fischer Mik­lós zászlós adományából jutalmul jutott. — Tanítók gazdasági munkája. A nm, vallás és közokt. m. kir. Miniszter ur f. hó 1-én kelt 2158/917. ein. sz. ren­deleté értelmében a tavaszi és nyári mezőgazdasági munkák elvégzésének biz­tosítása céljából: a kapcsolatos helyi szervezési és igazgatási, valamint felü­gyeleti teendők végzésében való közre­működésre a tanítókat is igénybe kívánja venni. Ehhez képest a tanfelügyélő fel­hívja az állami és községi elemi népis­kolai tanerőket, hogy a szóbanlevő teen­dőket a törvényhatóság vezetőjének ren- delkezéseszerint hazafias odaadással lás­sák el. — Tengeri elrejtése. Scharf Mendel- né kisvárdai lakos az elmúlt télen a rek- virálás elől elrejtett a pincében 1 mm. tengerit hol azt káposztalevelekkel be­takarta. A szemfüles rekviráló azonban rájött a turpisságra és a tengerit elko­bozva az esetet bejelentette a szolgabi- róságnál, mely e hó 21-én Scharfnét ter­ménynek rekvirálás elől való elrejtése miatt 10 napi elzárásra és 100 korona pénzbüntetésre Ítélte. Az Ítélet ellen a vád­lott felebbezést jelentett be. — Az óvatos gazdasszo y. Gubás Györgyné kisvárdai lakos úgy találta, hogy a hatóság által vásárolni engedélyezett ter­mény csak szűkösen fogja fedezni szük­ségletét. Ezért e bajon úgy segített hogy felvetette magát a hatóság által ellátandók közzé és a kapott lisztjegyekre vásárolt liszt felhasználásával vigan éldegélt egy napról a másikra. A csalafintaságra azoban

Next

/
Oldalképek
Tartalom