Felsőszabolcsi Hírlap, 1917 (30. évfolyam, 1-53. szám)
1917-06-24 / 26. szám
Előfizetési dijak : egész évre 8, félévre 4 korona. Postatakarékpénztári csekkszámlánk s^áma 37262. A szivekhez. Irta: Rákosi Jenő. Az emberiség, amely oly büszke volt az uj kor csoda's vívmányaira, civilizációja mindennemű alkotására, a tudomány, a művészet, a társadalom, a humanitás intézményes nagy fejlődésére, úgy, hogy már a nemzetközi és világbékének is orgánumai Voltak, melyekben a világ legnemesebb elméi keltek versenyre ez ideál föltételeinek keresésében és biztosításában ; az emberiség elcsüggedve szemléli a ránk tört szinte egyetemes háború borzalmait, melyek minden illúziónkat az ember nemesebb hivatásába, a haladás igazi értékébe vetett Ínfűnket Oss& __mintha azt bi zonyítanák, hogy minden haladásunk csak az értelemé, erkölcsi lényünk megmaradt állati természetünk hatalmában. Mégis a háború égó' poklának füsttömegébó'l kicsap és égre tör két csodálatos lángoszlop, túl világi fényben, földfeletti ragyogással. Egyik a halál megvető' vitézség, melynek tündöklő példáit látjuk az öldöklés borzalmas káoszában is. Egymásért és mindnyájunkért, a hazáért, a legnemesebb ideálért, a koronáért, históriánk fényében ragyogó e közjogi fogalomért, a háztüzhelyéért és az ország határainak sérthetetlenségéért, ezrek, százezrek és milliók rohannak a halálba, az önfeláldozásnak, a férfias bátorságnak, a magyar bravúros vitézségnek legendába illető példáit adják, hogy elmondhassuk : sok mindenből kifosztott bennünket az idők mostoha járása, de a szép, a nagy és nagy dolgokra képes magyar lélek él régi erejében s átmegy jövendő idők feladataiért tovább küzdeni. A másik lángoszlop pedig a magyar asszonyok és férfiak ama megindultsága, amely a háború félelmeiből és zűrzavarából a jótékonyság irgalmas hajlékaiba gyűjti a lelkeket. Soha annyi áldozatot erre a szent tűzben égő oltárra nem raktak, mint a megpróbáltatás e nagy napFőszei kesztő : Dr. GYÖRGY FERENCZ. Felelős szerkesztő: CSÄSZY LÁSZLÓ. jaiban. A háború sebeit gyógyítani, a háború pusztításait helyre hozni, szenvedéseit enyhíteni, keservét, bánatát, lelki fájdalmát vigasztalni : adománnyal, munkával, szamaritánus cselekedetekkel siettek, szinte tolongtak leányok, asszonyok, férfiak. Oh de hol van még az áldozatok napjainak a vége! Mindennap újra széíreppen az Ur angyala, irgalmasságra indítani a dobogó sziveket. Amit én itt most beszélek, az a beteg gyermekek esdeklő szava. Akiket nem karddal és ágyúval fegyverkező ellenség vert le, hanem a nélkülözés, a szegénység, árvaság, elhagyottság és a jyilkos betegségek buTkálö serege. • Hasson el szózatom- a paloták, a kunyhók, az elmék, a szivek minden zugába. Hallják meg azok, akiknek gyermeke most nő fegyver alá. Az árvák, ügyefogyottak, betegek áldása fogja kisérni érte. Hallják, meg azok, akiknek fia és hozzátartozója már ott künn van az ellenség tüzében. A nyomorult és beteg gyermeksereg imádsága fog őrködni rajta. Hallják meg azok, akik Isten tanácsából gyermek nélkül maradtak a háború öldöklő kezétől. Gyermekük helyén, aki legdrágább vérét adta a hazáért, gyermeket mentenek meg a hazának. Hallják meg azok, akik gyermektelen élik életüket: ők gyermekükért gyötrődő szegény és tehetetlen szülőknek adják vissza reményüket, életkedvüket, munkaerejüket: a gyermeket. Hallják meg mindazok, akik szemtanúi e világkatasztrófa rettenetes emberáldozatainak, mert a jövőnk, a nemzet üdve és jóléte, mindnyájunk biztossága és boldogsága függ attól, hogy ami emberben megmenthető, az oda ne vesszen a mi gondatlanságunktól, nem bánomsá- gunktól, szívtelenségünktől. Hirdetések felvétetnek lapunk kiadóhivatalában és az összes magyarország hirdető Irodákban. A nylittér dija soronklnt 40 fillér. A vézna, sápadt, beteg, gyermekseregnek a Ti szivetek melegsége fogja visszaadni a szint, a testet, az erőt, az életet. Nektek a lelki örömet, a megnyugvást, az égi öntudatot, amely minden megmentett élet fohászából száll megmentője fejére. Az irgalmasság nevében ! Vasúti közlekedésünk. A világháború kitörése előtt úgy Nyíregyházával, mint Csappal való vasúti összeköttetésünket majdnem ideálisnak mondhattuk, mert mindegyik irányban naponta 5 5 vonatjáratunk volt. Ezen ideális vasúti összeköttetés a háború folyamán türhetővé alakult át, amennyiben a*‘öt-öt vonatjárat kettővé zsugorodott össze, de mégis volt egy hajnali és egy esti vonatunk Nyíregyháza egy délelőtti és egy délutáni Csap felé és mindkét helyütt csatlakozásunk a tovább induló vonatokhoz. Az elmúlt februárban bekövetkezett széninség és rendkívüli hideg időjárás foytán elvesztettünk egy vonatot, de a megmaradt másodikat is úgy osztották be, mintha a mi fővonalunk nem egy forgalmas fővonal, hanem egy lényegtelen kis vicinális vonal lenne. Az a tudat azonban, hogy a vasúti igazgatóság azt kényszerhelyzetből kifolyólag és átmenetileg rövid időre osztotta igy be, megnyugtatólag hatott reánk és alig vártuk az enyhébb idők eljöttét, hogy vonatjáratainkat újra visszaállítsák. Sajnos ebben csalódtunk, mert az enyhébb idők eljöttével a teljesen beszüntetett vicinális vonalakat adták át a forgalomnak, de a mi nagy fontosságú Nyíregyháza—csapi vonalunkról feledkeztek meg és tartották fenn a mai lehetetlen állapotot. Junius elsejére volt meghirdetve a vasúti menetrend megváltoztatása. Ez meg is változott, de nem a mi vonalunk, hanem más vonalok javára. A mi vonalunkat érintetlenül hagyták és amig Nyíregyházáról vagy Csapról naponta többször lehet Budapest és Debrecen illetve Ungvár és Sátoraljaújhely felé utazni, mi Nyíregyháza és Csap között lakó szerencsétlenek bárhová utazunk, úgy Nyíregyházán mint Csapon órák hosszat vesztegelni vagyunk kénytelenek míg tovább utazhatunk. Ez pedig ma ahol az idegenben való étkezés nemcsak igen költséges, hanem sokszor
