Felsőszabolcsi Hírlap, 1917 (30. évfolyam, 1-53. szám)

1917-05-06 / 19. szám

XXX. évfolyam Kisvárda, 1917. május 6. 19. szám. Telefon szám 35. Társadalmi és közgazdasági hetilap. — Megjelenik hetenként egyszer vasárnap. Telefon ezdm 35 Előfizetési dijak : egész évre 8, félévre 4 korona. Postatakarékpénztári csekkszámlánk száma 37262. Főszeikesztő : Or. GYÖRGY FERENCZ * Felelős szerkesztő: CSÁSZY LÁSZLÓ. Hirdetések lalvétetnaK lapunk kiadóhivatalában és az ósszas masyarorazág hirdető Irodákban. A nyllttér dija soronklnt 40 fillér. A háborús rendeletek. A háború voltaképen improduk­tív valami, nem létesít, nem termel, hanem csak rombol és pusztít, és mégis ez a most már egy-két hónap hijján három esztendeje folyó világ­harc egy téren olyan produktivitást fejtett ki, amilyenre példa®még soha sem volt : annyi miniszteri, alispáni és szolgabirői rendelet támadt a há­ború alatt, hogy azok labirintusában nincs ember, aki eligazodhassék. A rendeletek legnagyobb része olyan természetű,. hogy a gazdának és ke­reskedőnek kellene vele tisztában lennie és minden intézkedését számon tartania, hogy valamelyik paragrafusba bele ne botoljék. Amikor ezt szóvá tesszük, nem arról akarunk beszélni, hogy a viszonyoknak minél szabato- sabb rendezése nem volna helyes, vegy nem volna kívánatos, sőt a magunk részéről úgy véljük, hogy minél tisztábbak és minél kevésbbé félreérthetőek a rendeletek, annál jobb. A rendelefek megcsinálásában és élet- beléptetésében szinte kivétel nélkül Németország példáját követjük. A gyakorlati alkalmazásban azonban a mi hatóságaink rendesen túltesznek tanitómestereinken. Nemrégiben történt meg, hogy egy német kormányférfiu bizalmasan o- iyanforma utasítást adott a rendeletek végrehajtásával és ellenőrzésével meg­bízóit közegeknek, hogy ne belüsze- rint és ne merev szigorral alkalmaz­zák a rendeletek minden betűjét és különösen a bűnjeleseknél a jóhisze­mű tévedést vagy tudatlanságot le­galább is enyhítő körülmények tudják be. Élőszóval, intim körben az illető kormányférfiu állítólag azt mondotta, hogy a rendeleleket túlzóit szigorral végrehajtani nem szabad, nem pedig azért, mert a rideg szigornak az len­ne a követi' ezménye, hogy az állam­polgárok lakásáról az államnak kelle­ne gondoskodnia: az egyik felét bör­tönbe kellene kergetnie, a másik fe­lét az őrültek házába kellene csukat- nia, Börtönbe kerülnének mindazok, akik a rendeletek ellen vétenek, a bo­londok házába meg azok, akik min­den intézkedést betartanak. Ha nem is történt meg, de ta­láló az az állítólagos válasz, amelyet ennek a kormányférfiunak egy vég­rehajtó közeg adott: Excellenc, akkor senki sem fogja betartani a rendele­teket, mert a börtönbe meghatározott terminusra csukatják be az embere­ket, az őrültek házából azonban senkisem tudhatja, mikor szabadul. Azt a józan, egészséges életnézetet, ezt a gyakorlati irányú tanulságot, amely ebben az adományban meg­nyilvánul, talán megszivelhetnék a mi hatóságaink is. A felmentések véleményezése. A felmentettek revíziója alkalmával mindenki előtt legfontosabb kérdésként le­beg most az : ki ad véleményt a felmen­tettekről arra nézve, hogy vajon nélkü­lözhetetlen-e továbra is vagy sem ? Annál is inkább lényeges kérdés ez, mert a rendelet értelmében azok, akikre az alsó- foku véleményező hatóságok ki fogják már mondani, hogy pótlás nélkül nélkü­lözhetők, azonnal bevonulni tartoznak. Teljesen illetékes helyen ezeket a fel­világosításokat adták. — A közönség tévesen hiszi minde­nekelőtt azt. hogy valamennyi felmentettre nézve — mielőtt a döntés a minisztéri­umban működő vegyes bizottság elé ke­rül — itt helyben két fórum : egy I. és egy II. fokú fórum fog véleményt adni. Nem. A rendelet tisztára akként értelmez­hető, hogy vannak esetek, amikor csak egy hatóság s más esetek, amikor két hatóság ad véleményt a nélkülözhetőségre vonatkozólag Vegyük először a hivatalokat. A hi­vataloknál általános szabály az, hogy a revízió mindig keresztülmegy mísodfokon az u n. felügyelő hatóság kezén, ahol ilyen hatóság van. Például: a városi tiszt­viselőre első sorban véleményt mond a hatóság feje: tehát a polgármester, má­sodsorban a felügyeleti hatóság : tehát az alispán és a főispán. - A törvényszéki bírónál elsősorban a törvényszéki elnök, — másodsorban a táblai elnök; a vár­megyei tisztviselőinél elsősorban az alis pán, másodsorban a megyei főispán. Ott, ahoi ilyen közbenső hatóság nincs, ott csak egy vélemény adatik és ez megy közvetlenül a miniszterhez, mert a rende­let 7-ik szakaszának első bekezdése vilá­gosan mondja, hogy szolgálati utón, illetve közvetlenül megy fel a szakminiszterhez a névjegyzék. Például: a tanítókra csak egy véleményt adnak, még pedig a tan- felügyelő, mert a tanfelügyelőknek már nincs felügyeleti hatósága, hanem közvetlenül a miniszterrel érintkeznek. — Meg kell a hatóságot a hivataltól külömböztetni. A hivatal ugyanis nem véleményez,csak megszerkeszti a névjegy­zéket s ebben — anélkül, hogy véleményt mond — megindokolja, miért nélkülözhe­tetlen ez vagy az. “Például: az iskolai igazgató csak megszerkeszti a névjegy­zéket, de véleményt a tankerületi főigaz­gató mord; a fogyasztási adóhivatalnál megszerkeszti a névjegyzéket a hivatal főnöke, de véleményt a polgármester mond. — Mindenki, aki egyenként van fel­mentve a polgármesternél, illetve a köz­ségi elöljáróságnál tartozik jelentkezni. Ezeknél első fokon a polgármester, vagy a főszolgabíró mond véleményt. A köz­ségi elöljáróság tehát csak összeállítja a névjegyzéket, javaslatot is készít a fel­mentés szükségességéről, vagyis elmondja miért nélkülözhetetlen valaki, de konkrét véleményt vagyis, hogy tavább is felmen­tendő-e, vagy sem, a főszolgabíró ad. — Ezek az egyénenkénti felmentések — vagyis olyanoknak a felmentése, akik valamely magánüzemben, pénzintézekben kereskedelmi vállalatban stb. egyedül vannak felmentve — minden esetben má­sodfokú véleményezés alá is kerülnek. A polgármester, illetve a megyében a fő­szolgabíró azonban a róluk szerkesztett névjegyzéket nem a főispánhoz, hanem az illetékes szakhatósághoz, tehát a ke­reskedőkét és iparosokét a kamarához, a bányászét a bányahatósághoz küldi, amely másodsorban megadja a véleményt. Mindig csak az egyéni felmentésekről van sző. — Az egyéni felmentések másodfokú véleményezése kizárólag az erdő és mező gazdasági felmentések ügyében tartozik a főispánra, minthogy az ilyen felmentések szolgálati útja eddig is a polgármester, illetve a főszolgabíró s utánuk a főispán volt. — E lenben oly kereskedelmi, vagy ipari vállalatnál, ahol többen vannak fel­mentve, ahol tehát a vállalat készíti el a felmentettek névjegyzékét; csak egy fó­rum ad véleményt, még pedig a kereske­delmi és iparkamara Például: Nagy József

Next

/
Oldalképek
Tartalom