Felsőszabolcsi Hírlap, 1917 (30. évfolyam, 1-53. szám)
1917-01-01 / 1. szám
1 FELSOSZABOLCS! HÍRLAP 1917. január 1. magánosok is nagy számmal utaztak fel Budapestre, hogy a megy mindennapi ünnepségeket megtekintsék. Az iskolák a következő karácsonyi szünet miatt nem vehetnek részt a mostani ünnepélyeken, azonban az iskolák ünnepélyére vonatkozólag a közoktatás- ügyi miniszter általános rendeletet bocsátott ki, amelynek értelmében az ország összes iskolái január 3-án a koronázás emlékére iskolai ünnepélyeket fogn ak tar tani, amely napon a mi iskoláink is ünnepelni fognak. Molnár Rezső. Egy szép reményekre jogosító fiatal emberélet aludt ki örökre Karácsony szombatján. Molnár Rezső, a kisvárdai állami főgimnázium tanára, a m. kir. 19 honvéd gyalogezred egyéves önkéntes szakaszvezetője tért meg alkotójához, mélységes bánatot hozva egy szerető családra, gyászba borítva az iskolát, amelynek keletkezésétől kezdve hűséges munkása vala. Molnár Rezső tragikus végzete egy azok közül, amelyek ebben a nagy bánattermő világfelfordulásban a szive legmélyéig megindítják a földi embert. Tanár volt, egyike a legkiválóbbaknak, ember egyike a nem mindennapiaknak. Talán emberértéke tette olyan ki. váló jó tanárrá s tanári működése annyira megbecsült emberré. Katona nem volt, a háború őt is azzá tette. Elvitték működése helyéről, mint annyi sok mást, bár itt szükség volt reá. Uniformisba öltözött, abban is az maradt, ami itthon volt talpig kötelességtudó, munkás ember. Harctérre sem került, mégis hősi halót, lett, halottja annak a nagy ügynek, ame1 lyért már annyi sok ezeren elvérzettek" Életerősnek látszó fizikuma megroppanj a nagy kötelességtudástól, beteggé esett s betegágyán neki támadtak a lappangva leselkedő emberi nyavalyák és elvitték örökre. És most csak a szomorú ténnyel állunk szemben : a végtelenségig menő szeretet, a leggondosabb ápolás sem tud segíteni ott, ahol az isteni beláthatatlan bölcsesség máskép rendelkezett. Molnár Rezső nincs többé, az örökéletünek látszó ember második halottja lett az iskolának, amelyért működése első napjától kezdve | olyan fáradhatatlan odaadással és lelkes buzgósággal dolgozott. Az első seb is fájt, de ez még jobban sajog. Molnár Rezső elhunytéval a lelkűnknek egy darabja szakadt le és költözött el az örökké, valóságba. Molnár Rezsőnek már családja volt. Édes, boldog, meghitt kicsiny családi köre. Örömében, bánatában, szenvedéseiben osztályos társai, akiknek ő volt mindene. Molnár Rezsőnek anyja volt, egy szenvedő asszony, akit megfosztott a könyörtelen sors minden örömétől. Leánya, férje, fiai rövid pár esztendő leforgása alatt áldozatul estek a keserű halálnak. Ennek az édes anyának nincs már támasza, nem nyílhatnak az arcán örömvirágok, annak az árván maradt kicsiny családnak nem lehet már reménysége. Mindent elvégezett a kegyetlen sors, az emberi nem közös sorsa, amely özveggyé tesz feleséget, árvává tehet gyermeket, mielőtt életre hozta volna. így lett, mert igy kellett lenni. És mi, a jó barátok, tisztelők serege itt állunk könnyező szemmel, vérző szívvel és résztvevő lélekkel a kedves halott ravatalánál s alig fojthatjuk el magunkban a zúgolódás szavát a végzet ellen: miért kellett ennek igy lennie? Itt vagyunk s keserű gondolatokkal telik meg a lelkünk a szomorú sir mellett az emberi élet céltalan volta felől s könnyezve kérdezzük : ki kárpótol mindezért egy magára hagyott fiatal asszonyt, árvát s egy köny- nyek özönébe fűlt szegény szenvedő édes anyát? Gyász, siralom, mélységes bánat nehéz keserve ül a lelkünkre s nem akarjuk hinni a szomorú valóságot, hogy nem látjuk viszont azt, akit szeretetünk, aggódásunk kisért, óvott, féltett s akit sok imádságunk s övéinek nagy igyekezete sem tarthatott meg az életnek. Ez volt az Ur akarata! Ő adta, Ő vette el, Ő tudja mit cselekszik! Mi csak siratni tudunk, de védzéseibe belé nem tekinthetünk. Császy László. Az erdélyi menekülteket segítő bizottság értesítője. Az erdélyi menekülteket segítő bizottság hivatalos helyisége ideiglenesen a ref. lelkészt' hivatalban van. Hivatalos órák mindennap d. e. .9— 11-ig, d. a. 3—5-ig. Betegeknek díjtalanul rendelnek dr. Fried Sámuel, dr. Lukács Vilmos és dr. Zsiday Dániel a rendblő idő alatt Az erdélyi menekülteket segítő bizottság kéri azokat a hölgyeket és urakat, akiknek gyüjtőiveket küldött, szíveskedjenek azokat a gyűjtés összegével együtt sürgősen visszaküldeni. Az erdélyi menekültek részére e hét folyamán a következő adomány folyt be: Pallai Béla gyűjtése 20 K. Adakoztak : Pallai Béla, üronich József 10—10 K Kérelem a zsidó hitközség vezetőségéhez! Az utóbbi hónapok csak úgy ontják magukból az eseményeket. Lépten nyomon előáll egy-egy olyan alkalom, amely az egyes felekezetek templomaiban alkalmi istenitiszteletek tartására nyújt módot. Állandó szokás, hogy a helybeli zsidótemplomban minden ilyen alkalmi istenitisztelet alkalmával német beszéd hangzik el. Visszatetsző dolog ez a zsidó polgárok legnagyobb részénél is annyival inkább, mert nincs semmi rituális alapja az egyszerű szokásjogon kívül. Nincs különösen ma, amikor zsidó polgártársaink jórésze is inkább a magyar szónoklat mellett foglal állást. Máskor is szóvá tehettük volna ezt a jelenséget, de éppen a felekezeti ügyekbe való beavatkozástól való tartózkodás tiltotta ezt meg nekünk, mert teljes tudatában vagyunk annak, hogy ez a legkényesebb kérdések egyike s a leghama- rább provokálja az emberek érzékenységét. S ha most mégis felszólalunk, teszszük ezt annak a hatása alatt, mert biztos tudomásunk van róla, hogy pl. az Őfelsége halála alkalmából tartott gyászistentiszteleteken a legorthodoxabb zsidó hitközségek templomaiban is magyar nyelven szólalt meg az Urnák igéje. Ha tehát egy Munkács, egy Nagyvárad hithü zsidósága elfogadta, sőt örömmel fogadta el a német szó helyett megcsendült magyar beszédet, egy kis jóakarattal miért ne lehetne a mi zsidóságunknak is magyar beszédet tartani, amikor tudtunkkal a hitközség tudós főrabbija ép- ugy ura a magyar beszédnek, mint a németnek s a helybeli zsidóság javarésze szívesebben is fogadná a magyar nyelven tartott szónoklatot. Minden izgató szándék nélkül és a félremagyarázások kizárásával tisztán valós tények alapján a teljes tisztelettel kérjük azért a hitközség érdemes elöljáróságát, kövesse a jó példát s változtasson ezen az épen olyan idejét mult, mint visszatetsző szokáson. Csendüfjön meg a magyar szó a zsidó templomban is! Egy nagy válaszfal omlik le általa s egy hatalmas lépéssel kerül közelebb a helybeli magyar zsidóság a más vallásu polgárokhoz. Ez az eredmény pedig feltétlenül felér a hozandó csekély áldozattal. Cs L. Színház. Színészeink az elmúlt héten a következő darabokat adták: Vagy ő vagy senki, Mozitündér, Luxenburg grófja, Ezüstpille, A király házasodik és Cabaret. A jövő heti műsor: Hétfőn Szibil, kedden Csokoládé katona, szerdán Emberevő (Baróti Jenő jutalomjátéka) csütürtökön Farsang, szombaton Csárdáskirály, vasárnap Csárdáskirálynő. HÍREK. Boldog uj évet kíván igen tiszteit előfizetőinek, hirdetőinek és olvasóinak a „Felsőszabolcsi Hírlap“ szerkesztősége és kiadóhivatala — Halálozás. Fráter Aladár nyug. pénzügyi tanácsos december hó 29 én d. ii. 6 órakor 68 éves korában Nyíregyházán elhalálozott. A nagy kedveltség- nek örvendő népszerű öreg urat nagy és előkelő rokonság gyászolja. Dr. Fráter Szabolcs tb. főszolgabirának az elhunytban édesatyját siratja. Nyugodjék békében. — Eljegyzés. Dienes Pál a kisvárdai Rosenblüth Simon nagykereskedő cég tisztviselője eljegyezte Szeifried Boriska kisasszonyt Kisvárdáról. — Adakozás. Az erdélyi menekültek gyermekei számára karácsonyi ajándékul leendő kiosztás céljából a „Központ“ című budapesti lap 350 koronát küldött a kisvárdai szolgabirói hivatalhoz. — Adakozások a Vörös-Kereszt javára. A vörös-kereszt kisvárdai fiókkör- kórháza javára legújabban önként adakozni szívesek voltak: Tóth Istvánná (Kisvárda) 1 kakas, 2 tojás, Drótos Györgyné (Anarcs) 1 csirke, Tóth Ta- másné (Szabolcsbáka) 1 pár csirke, Fischer Ábris (Dögé) 1 és fél véka rozsliszt, Fé-
