Felsőszabolcsi Hírlap, 1910 (23. évfolyam, 27-52. szám)
1910-07-17 / 29. szám
XXIfl. évfolyam. Kisvárda 1910, Julius 17. 29. szám. Telefon szám 35. EZELŐTT KISVÁRDAI LAPOK. Telefon szám 35. Társadalmi és közgazdasági hetilap. Megjelenik hetenként egyszer vasárnap. Gentryli. Amikor az ember ezt a szót tiallja, hogy „gentry“, önkéntelenül valami elszegényedett földbirtokosra gondol, aki valaha jobb napokat látott, de most már letört és vagyonának roncsaiból tengeti magát. Pedig ezen fogalom alá a közelmúltban azon, tulnyomólag régi köznemesi családból származó földbirtokosok és honoratiorok tartozik, kiknek társadalmi posiliojuk, műveltségűk és vagyonuk folytán módjuk volt ahhoz, hogy a vidék ársadalmi éleiében vezérszerepel látszanak. Amit mi önkéntelenül i gentry szóhoz gondolunk, az elszegényedést, az nem más, mint az igyunkban végbemenő képzet társulásnak eredménye, mely csak az bkokat szükségképen követő okozatot juttatja eszünkbe. A gentry osztály ugyanis a ^endi társadalomban sok előjoggal /olt felruházva, melyet még tetézett az a sok törvénves korlát, mely elszegényedésüket 1848 előtt való Sággal megakadályozta. A rendiség megszűnte után azonban, amikor az egyes társadalmi osztályok közötti válaszfalak ledőltek és uj erők szabadultak föl, követelve érvényesülésüket, nem bírták posiliójukat fönntartani az uj elemekkel szem ben, annál kevésbé, mert folytatván továbbra is addigi költekező életmódjukat, a gentryk valósággal anyagi csődbe jutottak. Kénytelenek voltak átadni helyüket azoknak, akik jobban ki tudták aknázni a gazdasági coniunclurákat, kik szükségleteiket mindig a meglevő vagyoni helyzetükhöz alkalmazták és szorgalmukkal, takarékosságukkal és kommerciális szellemükkel magukhoz bírták ragadni a vidéki társadalmi életben azt a vezető szerepet, mely azelőtt a régi gentryk kezében volt. Tehát a régi gentryk helyébe egy uj osztály alakult, mely — mondjuk ki nyíltan — lulnyomó- lag zsidó elemekből áll, földbirtokosokból, bérlőkből, kereskedőkből, nagyiparosokból és szellemi pályán lévő egyéb elemekből. Néhány évtized elegendő volt ahhoz, hogy az „uj gentryk“ kényelmesen elhelyezkedjenek és megmelegedjenek posiliójukban. Most aztán, hogy az elhelyezkedés tökéletesen végbement és az apák, akik egykor nélkülözések, szívós munka és takarékosság által vagyont és ezzel együtt tekintélyt szereztek családjuknak; — lassanként megtértek őseikhez, az utódok kezdik elfeledni azon okokat, melyeknek okozata az ő mostani helyzetük és ugyanabba a hibába estek, mely a régi gentryk a romlását eredményezte. Figyeljük csak meg, mint él ma egy úgynevezett uj gentry. A lakásról és ruházatról ne beszéljünk, mert azokat — bármily fényűzők legyenek — végre is a szükséges kiadásokhoz keli soroznunk. FelsiszaMcsi Hírlap eredeti tárcája. A kétéltű. Irta: Fékét« Pál. (Folyt.) 3 III. És most a mindennapi história következik. Bartók megismerkedett a lánynyal. Az egyszerű czipész mester megtiszteltetésnek vette, hogy lányának egy doktor udvarol. . . . A hónapok lellek, és egy szép napon Magda zokogva borult szerelmese kehiére. Oly zokogással, mely egy ismeretlen fájdalomnak és misztikus örömnek csodálatos vegyüléke. Óh, a férfiak nagyon jól megsejtik a zokogás mélységes érleimét Keblüket kimondhatlan érzés dagasztja, lelkűk pedig ismeretlen régiókba emelkedik. Érezzük, hogy ezáltal lettünk úrrá a természeten, ez ment mf.it hpnniinhet a nyomtalan elmúlástól. Bariók egy percig teljesen átadta magát ennek a soha nem tapasztalt érzelemnek, de aztán hirlelen eszebe jutott valami és egész valója megrándult a nagy fájdalomtól. Íme, itt tartja keblén a nőt, kit mindennél a világon jobban szereteti, egy uj, ismeretlen csodás érzés fogja át egész lényét, apa lett, és ő még se lehet boldog, nem örülhet, mert ez a boldogsága, ez az öröme a sírját ássa meg az édes anya és testvérei boldogságának, reménységének. . Egy szót sem szólt, Magdától végtelen gyöngédséggel elbúcsúzott, aztán rohant ki, a világváros forgatagába. Oly jól esett most neki ez a vásári lárma, ez a zűr-zavaros tülekedés. Lám, az életben az erősebb elnyomja a gyengét, a hangosabb, lármásabb tulharsogja a szerényét. Az egyik boldogsága mindig a másik .boldogtalansága árán érhető el. Hiába, ez igy van, és ebbe neki is bele kell nvugodnia. De nem. mégsem tud belenyugodni abba, hogy édes anyját oly keservesen kiábrándítsa. Nem teheti, nincs joga megtenni azt, hogy rommá tegyen annyi várakozó reménységet.... Dehát mit tegyen, Istenem mit tegyen? Haza ért. Édes anyja aggódva figyeli dúlt vonásait, zavaros szemeit. — Fiam, mi bajod van? — kérdezte az anya, és gyöngéden végigsimogatta fiának haját. Bartók úgy érezte, hogy a szive megszakad, alig bírta visszatartani előtörő könnyeit. Csak percek múlva tudott szóhoz jutni. — Semmi, anyám. Kis nyugalomra van szükségein. Lefeküdt, de egész éjjel nem jött álom szemére. Álmatlanul fetrengett egész éjszaka. (Fo’ytatjuk) r á • ■ i r 4
