Felsőszabolcsi Hírlap, 1910 (23. évfolyam, 27-52. szám)

1910-10-16 / 42. szám

Társadalmi és közgazdasági hetilap. Megjelenik hetenként egyszer vasárnap. Telefon szám 35. EZELŐTT KISVÁRDAI LAPOK. Telefon szám 35. Előfizetési árak: Egész évre 8., fél évre 4., negyed évre 2 korona. Lelkészek-, tanítók«, jegyzők- és tisztviselőknek egy évre 4 korona. Főszerkesztő: Ebner jenő. Felelős szerkesztő: Dr. GYÖRGY FERENCZ. Hirdetések felvétetnek lapunk kiadóhivatalában, valamint az összes magyarországi hirdetési irodákban. A nyilttér közlemény dija soronkint 40 fillér. y Szezon. 'A-'-hap még néha-néha perzse- lőn lüz a földre, de a forró suga­raknak már nincs termékenyilő erejük. Csak siettetik a falevelek sárgulását és lehullását. Az éltető melegség már küzd a dermesztő hűvösséggel, a verőfény erőlködik a homálylyal szemben Meddő küz­delem ! Már nem sokáig fürödhe- tűnk a napfényben. A délután már ölelkezik az esttel. A homály ha­marosan rá fog borulni mindenre. Mi emberek nem bírjuk nél­külözni a verőfényi, a melegséget. Keresünk, kutatunk, hol faíálhatnók meg mindazt, amit a természet ed* dig bőkezűen reánk pazarolt, de amit most lassan-lassan egészen megvon tőlünk. És miközben ku­tatunk, — egymásra bukkanunk. És belátjuk, hogy az elvesztett fényt, az áldó melegséget, a szeretelet csakis embertársaink szivében-lel- kében találhatjuk töl. Ezért van az, hogy ilyenkor ősszel, a természet haldoklása ide­jén, a nagyobb tömegekben egymás mellett lakó emberek közt uj moz­gás, uj fellendülés, uj élet kezdődik. Az emberek ilyenkor érzik legjob­ban egymásra utaltságukat, s igye­keznek egymást kárpótolni a ter­mészet mostohaságáért. Az emberek egymást észre véve, az életet érde­kesnek, kellemesnek érzik, szeretik benyomásaikat egymással közölni, kicserélni, szóval megindul a társas élet, megkezdődik a — szezon. Ha most meggondoljuk, hogy itt Kisvárdán mi kárpótol bennün­ket a természet sivárságáért, lehe­tetlen egy sóhajt vissza tartanunk. Nálunk nem kezdődik meg a szezon, egyszerűen azon okból, mert itt soha sincsen szezon. Kinek lehet ezért szemrehá­nyást tenni? Bizony senkinek. Az egyes személyek sohasem okai a társadalmi tüneteknek. Mélyen fek­vő okokra, a gyökerekre kell leha­tolnunk, hogy megfejthessük, miért oly egészségtelen a mi társadalmi életünk, miért van teljes stagnálás a tudomány, a művészet, az iroda­lom és általában a kulturális hala­dás terén. Kisvárdának speciális helyzete van. Nem falu, de viszont még nem is város. Nincs és lakóinak nagy számánál fogva nem is lehet itt oly patriarkális élet, mint a faluban, hol a maroknyi intelligencia szinte kényszerítve van az összetartásra. Kisvárdának aránylag feltűnően nagy intelligenciája van, mely első­sorban éppen nagy számánál fogva nem alkothat egy, tágabb értelem­ben vett családot. Az intelligenciát azután széjjel osztja még az állás, rang, vagyon, tekintély, sőt a fele­kezeti különbség is és ezek, vala­mint a különféle érdekek annyira szétdarabolják Kisvárda társadal­mát, hogy itt egységes és egyszel- lemü, egy irányú társadalmi élet el sem képzelhető. Az a baj tehát, Felsőszabolcsi Hírlap tárcája A primadonna. Irta : Bródy Miksa. A Márti vérbeli művésznő volt. (A franciáktól vettük át a szokást, hogy nagy művésznőink neve elé odaillesszük a névelőt és minden egyebet nem ; még a kisasszonyt sem toldjuk a név mögé, lévén a szerény cimtelenség meg­különböztető tisztesség.) Nagy színésznő volt és bár közöm­bös mindenki előtt a művészek magán­élete, senki sem tudott róla semmi rosz- szat. Ebben az értelmetlen mondatban hiányzik az összekötő kapocs. Csakhogy az olvasó tudja, hogy a közömbös ma­gánéletben szimatolgatnak a legszíveseb­ben az indiszkrét orrok, amelyek a Már­tiéban minden igyekezet mellett mit sem tudtak kiszimatolni. Szép volt. Hogy leírjam azt a szép­séget, arra részben azért nincs szükség, mert az összes kirakatokban látható volt a fényképe az összes plakátok az ő alak­jának finom vonalait mutatták, — más­részt pedig mindent leírtam, ha azt mon­dom, hogy olyan szép volt, mint a többi elragadó művésznő. Egyéni vonásai azonban mégis vol­tak; kezdve végtelen kedvességétől min­denkihez egész gyermekded naiv kedé­lyéig, pajkos csevegéséig, bájos duzzo- gásáig, melyek olyan talányszerüen von­zották hozzá a férfiakat. Ezek voltak az ő egyéni vonásai, amelyek azonban haj­szálnyira sem különböztek müvésztársnői egyéni vonásaitól. Imreffy Imre báró huszonnyolc éves huszárfőhadnagyi szivének minden fér­fiasságával szerette a nőt. Azonban oly céltalanul, hogy a naponta küldött vi­rágbokrétákhoz mellékelt értékesebb tár­gyak egyszerűen visszakerültek hozzá. — Szeressen! mondta napjában húsz­szor is a báró, részint a művésznő la­kásán, részint a művésznő öltözőjében, részint a főur automobiljában. — Szeretem, — telelte lesütött szem­mel a művésznő a fentemlitett helyeken. — Szeretem, ahogy csak nő szeretni tud férfiit, de az öné nem lehetek sohasem. — És miért nem ? — kérdezte a lá­zas konceptusból kissé kiesve a báró. — Tisztességes leány vagyok és mind­végig az akarok maradni. Ez ellen az érv ellen mindenféle ellenérvek állnak a férfiak rendelkezé­sére, amelyek közül mégis a legnyomó­sabb, a három ismert szó : „legyen a feleségem!“ S ezt a három szót nem akarta a báró kiejteni. Ennek a három szónak mindenféle súlyos erkölcsi, ha­gyománybeli, társadalmi, anyagi követ­kezményei lettek volna. A család, de tő­képp az özvegy bárónő, a majorátus s egyebek útját állották mindama hajlan­dóságoknak, amelyek a fiatal és tapasz­UNGÁR LIPÓT női és férfi-divat fehérnemű és szőnyeg áruháza NYÍREGYHÁZIN. Őszi kostüm és pongyola kelmék, Szőnyegek, linoleum, Ruha és blous selymek, Valódi perzsa szőnyegek, Valódi angol férfiszövetek, Menyasszonyi kelengyék. Függönyök, ágyteritő készletek, FBHlÍ f\M I W0 »10311 Ä VMIil ÉMl Telefon­szám 63.

Next

/
Oldalképek
Tartalom