Fehérgyarmat, 1914 (3. évfolyam, 1-32. szám)

1914-06-21 / 25. szám

Fehérgyarmat ill. évfolyam. 25. szám 1914. junius 21. Társadalmi hetilap. Előfizetési árak: Egész évre .... 8 kor. Negyedévre.... 2 kor. Félévre ................4 kor. Egyes szám 20 fillér. Le lkészek és tanítóknak egész évre 6 korona. A szerkesztésért felelős: mÁTyÁS ADOLF. Szerkesztőség és kiadóhivatal: >KOSSUTH«-NYOMDA, FEHÉRGYARMAT. Hirdetéseit díjszabás szerint és előre fizetendők. Nyilttér soronként 40 fillér. Megjelenik minden vasárnap. Fejlődésünk. Keskeny palíóju kis falucska, amely­nek a közepén és a két végén pislo­gott egy-egy petroleum lámpa, — s melynek idillikus falusi csendjét nem zavarta a tüsszögő vicinális dübörgése— elevenedik fel képzeletünkben, midőn most Fehérgyarmat lázas fejlődését néz­zük. Az a kis falucska is Fehérgyarmat volt, amelynek békés polgárai boldog egyetértésben éltek, szinte érezve, hogy egymásra vannak utalva. A boldog pa­radicsomi állapot nem sokáig tartott. Jött a kultúra s vasúti síneket fektetett a békés falvak mellé, amely megbéní­totta városunk akkori élénk kereskedel­mét. Ez érthető is. Azok a falvak, 'a- melyeknek lakói természetszerűleg rá vol­tak kényszerítve a fehérgyarmati piacra, a vonat megindultáva! szívesebben men­tek Szatmárra. Szóval a kultúrának az első követe, a vasul, a inig egy felől a lakosság kényelmére volt, addig másfe­lől kereskedelmünket beláthatatlan idő­re jelentékenyen megbénította. Ettől kezdve Fehérgyarmat állítólag fejlődött a vonattal együtt. Ez a fejlő­dés azonban amolyan beteges fejlődés, amiből a megélhetési viszonyokat te­kintve inkább kára van Fehérgyarmat­nak mint haszna. Valóban, nem hiába sápitoznak a ré­giek, hogy a megélhetési viszonyok Gyarmaton most szászorta rosszabbak mint régebben volt. Alapos rázkódtatás szülhet csak ilyen szinte vármegyeiig közmondásos fehér- gyarmati viszonyokat. Hogy mennyire nem a légből kapott állítás ez, leg­főbbképen akkor tűnik ki. ha elfogulat­lanul szembe állítjuk a nádfedeles, pet- roleumos lámpás Fehérgyarmatot, a mos­tani emeletes házakkal hivalkodó, vil­lamos fényű városnak csúfolt Fehér­gyarmatot. Volt akkor Gyarmaton nyoicz tiz kereskedő s emellett egy óriási for­galmas piac, ma az állandóan üres piacon van 25—30 kereskedő, akik tengődnek, egyszer bezárnak, majd mindenfelé rájuk kényszerűéit egyezség folytán újból kinyitnak. Korántsem akarom ezzel azt a tényt le­szegezni, hogy mindezt ama kultúra okoz­ta, amely a vasúti síneket ide is lefektette, de az kétségkívül bizonyos, hogy eme káros változás előidézésében ennek is nagy része van. Más kérdés az, hogy miképen lehet­ne változtatni a dolgon. A felelet igen egyszerű: a városnak okos és szaksze­rű fejlesztése által. Tegyék járhatóvá a mi piacunkra vezelő utakat mindenfelől, hogy a rossz utak miatt ne legyenek kénytelenek a mi közelbeii embereink Szatmárra menni. Ne a telephont — amire egyelőre szükség mint — hanem köves és járható utakat csináljanak. — Czégény, Keérsemjép, Nábrád már egy kis e3Ő miatt is megközelithetetlenné válik. Azzal a költséggel, amivel most a telefonhálózatot építik, csaknem ki le­hetne építeni egy tisztességes utat, ami­vel közelebb hoznánk magunkhoz egy környéket. Más fontosabb belsőbb szükség is van a telefonnál városunkban.A világítás kérdése is a fontosabb kérdések közzé tartozik. Gyakran itt is olyan zavarokkal küzd a város, amilyeneknek előfor­dulni egyáltalában nem szabadna. Bo­rús időben, ha csak egy kis zivatar je­lentkezik a telepen, rögtön elzárják a vezetéket, a város pedig, ha története­sen este van, sötétségben is lehet. Eset­leg itt is lehetne intézkedni, hogy a teleptulajdonos rendezzen be egy olyan telepet, amely vihar idején is megállja á sarat. . Sok, nagyon sok megoldatlan problé­ma van még előttünk a fejlődés terén, sajnos azonban ezek csak akkor jutnak eszünkbe, amikor egyiknek másiknak sürgős szükségét érezzük. Azok a bel­ső bajok, mondjuk szépség hibák, mint a sáros járdák, utcai szennyvizek, egyelőre maradhatnak, de a környékbeli utak járhatóvátétele elsőbb a telefon­nál, amely valóban csak másodrangu kérdés. A telefonnak a kereskedelmet kell szolgálni, igy szolga az lesz, de ur akit szolgáljon az nincs. Lapunk nyomdájában egy értelmes, ügyes fiú tanoncnak felvétetik. Athletika a Szamosháton. Mondja még valaki, hogy a Szamos- hát nem képet, kulturális fejlődésre. Ne­hány esztendő alatt a Sárvidék ezen metropolisa ezt a rágalmat teljesen meg­cáfolta. Vagy nem elég cáfolat-e — hogy egyebet ne említsek, — az Isteni gondviselés és luxuslótenyésztéshelyi ki- rendeltsége által idetelepitett amerikai ügetők, hegyesi Befőtti J. emeletes, vá­szonfalakkal épített háza, (mely techni­kai vívmány maga képes sírba tenni az embert,) azután a Sourcheano Pietro admirális parancsnoksága alatt szerve­zett gyűjtői flotta és a legújjabb : a birkózó versenyek. Ez az, a mi most a Szamoshát ifjait öregeit mindenekfelett érdekli, dacára a felülmúlhatatlan, minden másodnap vál­tozatlan, elsőrendű cirkuszi műsornak. A férfinem, kezdve Kisztikéz Pista bá­tyánktól, le egészen a helybeli Messen­ger boy vállalat alkalmazottaiig, Buzsu- ig és Csokoládéig, nappal a birkózók fölényét tárgyalják, éjjel álmaikban pe­dig magyar, oláh, osztrák, bosnyák, szerb, kozák és álarcos általános és részleges bajnokokkal küzdve „Oach! lezsi!“ és „Jete naucsics!“ harci ordí­tásokkal rémitgetik ártatlanul alvó hoz­zátartozóikat. A «ők pedig, — ah a nők ! — már az első perctől kezdve, amint a bajnokok megérkeztek, elővették gyöngéd, de an­nál hathatósabb fegyvereiket, csillogó szemüket, elbájoló mosolyukat s legva­lószínűbb, hogy a döntő mérkőzésnél ők fognak győztesekként kikerülni, ver­senyen kívül. Már a küzdelem elején ki­jelentették, hogy Jonesku jónészki, azon­ban kevés idő múlva az lett az általá­nos jelszó, hogy „Eszem a csáját.u Ilyen auspiciumok mellett telik meg estéről-estére publikummal Bauer igaz­gatónak, kevés jóakarattal, legszebb Auer fénynyel világított cirkusza s a publikum arcát1 a mérkőzések iránti feszült érdek­lődés előrevetett árnyéka honol. Az érdeklődés tetőpontját a 18. és 19-iki mérkőzések alkalmázal kezdte el­érni. 18-án a bajnokok bemutatásánál, mint villám a derült égből, a manázsban termett egy sötétkék kétsoros inkogni­tóba és fekete álarcba öltözött rejtelmes

Next

/
Oldalképek
Tartalom