Fehérgyarmat, 1914 (3. évfolyam, 1-32. szám)
1914-06-01 / 22. szám
Fehérgyarmat, III. évfolyam. 22. iszám 1914. junius 1. Előfizetési árak: Egész évre .... 8 kor. Negyedévre.... 2 kor. Félévre ................4 kor. Egyes szám 20 fillér. Le lkészek és tanítóknak egész évre 6 korona. A szerkesztésért felelős: mAiyAs adolf. Szerkesztőség és kiadóhivatal: »KOSSUTH«-NYOMDA, FEHÉRGYARMAT. Hirdetések díjszabás szerint és előre fizetendők. Nyilttér soronként 40 fillér. Megjelenik minden vasárnap Pünkösd. Pünkösd ünnepét zengik a harangok, de zengi ez az egész szép, nagy, a nyár dicsőségébe bérűit világ. A legszoinorubb ember életében is van mosoly, öröm, a legszomorubb esztendőben is eljön ez a gyönyörű ünnep, bogy hirdesse az eletkedv örökön tartó voltát. Mert örökön tartó az öröm is, éppen úgy, mint az a szomorúság; ez a két szélsőség mindenkor tulajdona marad az emberiségnek, hogy az egyik a másikat ellensúlyozza. Nem lehetünk olyan boldogak, hogy a szomorúság árnyéka ne boruljon itt-ott a lelkünkre és nem lehetünk olyan kétség- beesettek, hogy hébe-hóba derűs villanás ne élénkitse a sötétséget. A pünkösd örömünnepe ahhoz a szent legendához fűződik, hogy leszálltak a földre a tüzes nyelvek, hogy hirdessék az igét, az egy igaz Isten tanát, amelynél bensősőgtelje- sebb és hóditóbb tán nincs ezen a földön. Ez a tan diadalmasan tartotta magát évszázadok sokaságában a hanyatlás és fejlődés mindenféle stádiumában, a társadalom és természeti tudományok térfoglalásában és nincs az az uj, nincs az az erő, amely e tant el tudná homályositani. A tüzes nyelvek ma is ugyanolyan intenzivitással prédikálnak nekünk az ég magosságaiból és a bércek ormairól éppen úgy, mint szivünk fenekéből és a föld mélységeiből, mint hajdanta. El nem múlik, mig el nem múlik maga ez a világ is, melynek rendjét, erkölcseit ez a tan szabja meg. Nehéz holyzetbe van most a magyar nép és a társadalom. Külső és belső erők rontó feszitését érezzük minduntalan és akadt közöttünk már nem egy kishitű is, aki lemondóan nyilatkozik hazánk és népünk jövőjéről. Ne higyetek neki, ez a világ nem a kishitüeké, nem a lemondóan megalkuvóké, hanem a reménykedőké, önmagukban bizó- ké. A miként a természetben a tél kegyetlen ridegségei, a tavasz kártékony szeszélyei után jön a pünkösd, a gyümölcsöt érlelő nyár ünnepe, azonképen a népek és nemzetek életében is fölváltják egymást a rossz és a jó. Kétségtelen, hogy most mi a Rossz korszakát éljük, de a természet törvényeit próbálja meghazudtolni az, aki ebből azt a következtetést vonja le, hogy a rosszból csak rosszabb lehet és aki pusztulást jósol nekünk. Tüzes nyelvek beszélnek a magyar emberhez. Az ezeréves múltról, a faj óriási erejéről, a magyar szellem fölényességéről és nemességéről, 8 szervezet csodálatos szívósságáról beszélnek ezek a tüzes nyelvek és minden jó érzésű ember megérti őket. Ezeknek higyjünk, senki és semmi másnak, a baljóslatú prófétákat ne vegyük figyelembe. Virrad még gyönyörű pünkösd ünnep Magyarországra, amikor elmúlnak a külső és belső ellentétek, amikor egy akaraton lesz minden magyar ember. Ezt az időt várjuk és reméljük csüggedetlenül, ebben higyjünk, mert csak az a nemzet, az a nép tűnhet le a világ színpadáról, amelyik önmagában való hitét elvesztette, amely nem érti már meg a múlt és a hivatás tüzes nyelveit. Mi magyarok még értjük és érteni is fogjuk. A vidéki köz könyvtárügy problémái. Az általános népoktatás kötelezővé tételének természetes folyománya a szabadoktatás. Ez a népiskola padjain szerzett elemi ismeretek továbbfejlesztését és mélyítését czélozza s ekként a felsőbb oktatásban nem részesülő szélesebb néprétegek valódi kimüvelődését igyekszik előmozdítani. Miként már az iskola padjain a tanító munkáját kiegészítik a magánolvasmányok, úgy a szabadta- nitás is csak akkor lehet eredményes, ha munkásságában jól felszerelt közkönyvtárra támaszkodhatik. Sőt bátran mondhatjuk, hogy a könyvtár egymagában is a legfontosabb továbbképző intézmény s e mellett jól megválogatott szépirodalmi anyagával a legnemesebb szórakozás kiapadhatatlan forrása. A könyvtárügy sikeres megoldása tehát elsőrangú kérdés a nemzeti közművelődés szempontjából. Különösen égető most, amikor az uj választójogi törvény az állampolgári jogokat jelentősen kiterjeszti. Éppen azért jól megválasztotta a múzeumok és könyvtárak országosJTaná- csa a pillanatot, a midőn széleskörű a- gitációt indit a közkönyvtárügy országos rendezése érdekében. Akcziójának kiinduló pontjául Wlassics Gyula tanácselnöknek a Múzeumok és Könyvtárak Országos Szövetsége soproni közgyűlésén, 1913-ban elhangzott elnöki megnyitó beszéde szolgált, melyet a Szövetség a Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsa utján az összes legalább is 4000 lakossal biró községeknek s valamennyi törvényhatóságnak is megküldött, kérve, hogy a könyvtári kérdésnek e beszédben lefektetett irányelvek szerinti reformját, illetve megszervezését napirendre tűzzék. Wlassics reformtervezete két fontos mozzanatot tartalmaz. Az egyik a 4000- nél népesebb községeket és városokat, a másik pedig a kisebb létszám községeket és telepeket érdekli. A nagyobb helyeken Wlassics az állandó könyvtár további fentartásának hive. De nem a mai szegényes formában, amikor — dicséret a fájdalom nagyon is szórványos kivételeknek — a nagyobb községek és városok túlnyomó része eleget vél tenni kötelezettségének, ha az államtól vagy valamely kulturegyesülettől ajándékba kapott, esetleg néhány száz korona költséggel a maguk erején létesített könyvtárat valamikép elhelyezi s kezelését, lehetőleg dijazás nélkül, egyik tisztviselőjének vagy a tanítónak kötelességévé teszi. Sőt, az esetek túlnyomó többségében, nemcsak hogy a könyvtár további fejlesztéséről, hanem a rendelkezésükre bocsátott anyag jókarban tartásáról s felfrissítéséről sem gondoskodnak. Ekként az útnak indított, jól felszerelt, csinosan bekötött könyvgyűjtemények nehány év alatt elrongyolt, sokszor undorítóan piszkos és boszantó- an csonka könyvhalmazokká sülyed- nek, a melyek csaknem elfeledten tengetik nyomorúságos létüket a községház vagy az iskola valamelyik zugában.
